Viharsarok népe, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-16 / 244. szám
I 1955 október 16., vas&roap ViUm&aiaU VLéyn TBrekedni kell valamemivi szakszervezel egységére és egyBltmllködésére A Szakszervezeti Világszövetség Elnökségének 28. ülésszaka határozatot hozott a nemzetközi helyzetről, valamint az egység kifejlesztéséről a munkásoknak és szakszervezetieknek a békéért, a kenyérért és a szabadságjogokért vívott harcában. Az elnökség úgy véli: az SZVSZ-nek és minden szakszervezetnek kötelessége — hangzik a határozatban —, hogy megsokszorozza kezdeményezéseit a leszerelés és a feszültség enyhítése érdekében. Felhívja a különböző világnézetű és pártállásé munkásokat, hogy egységes, széleskörű és elszánt akciókkal támogassák ezeket a kezdeményezéseket, bárhonnan induljanak is ki azok. Az elnökség a kizsákmányolásellenes munkásharcok fejlődésének támogatása céljából befejezi az SZVSZ vizsgálatát a munka Intenzitásának a kapitalista rendszerben való fokozódásáról azzal a szándékkal, hogy leleplezze ennek céljait, módszereit, következményeit és megjelölje a formákat, amelyek mellett a munkásoknak küzdeniök kell megtsításukérf. Érettségizett fiatalok gépszerelő tanfolyamra jelentkezhetnek Érettségizett fiatalok számára egyéves mezőgazdasági gépszerelő tanfolyamot indít a Földművelésügyi Minisztérium Örkénye ben. A tanfolyam bentlakásos. A tanulók teljes ellátásban és havonta átlagosan 240 forint ösztöndíjban részesülnek. Jelentkezni október 31-ig lehet az Örkényi Mezőgazdasági Gépesítési Szakiskolában, Fő út 97. sz. alatt. Az elnökség továbbá újból megerősíti azt az elhatározását, hogy egyre hatékonyabb szolidaritásról biztosítja a munkásokat jogos gazdasági és szociális követeléseikért vívott harcukban. A nemzetközi helyzet vizsgálata világosan megmutatja, hogy sokféle és szilárd alap áll rendelkezésre a szakszervezeti egység fejlesztésére az egyes országokban és nemzetközi síkon. A nemzetközi munkásmozgalom i legjellemzőbb vonása a jelenlegi | időszakban a törekvés valameny- | nyi szakszervezet egységére & együ ttműködésére. Szakszervezeti élet Bizalmivalasztás volt nálunk Ünnepi hangulatban kezdődött meg az I-es számú telepe« a bizalmiválasztás. Minden vita nélkül Kiss Lászlót, Mucsi István fiatal sztahanovistát ág Szabó Imre élenjáró dolgozót választották meg. Szabó Imre munka- védelmi, Mucsi István pedig TT- felelős lett. Mindhárman élenjárnak a termelésben és jó minőségű árut gyártanak. Október 10-én délután tartotta a Il-es számú telep; a bizalmiválasztást. Futaki Mária, a brigád műhelybizalmija jól felkészült a beszámolóra. Beszélt a tagsággal való foglalkozásról, továbbá a jó és rossz munkáról. Végül megköszönte a tagság bizalmát, támogatását és lemondott tisztségéről. A tagság azonban nem fogadta el lemondását. Többen úgy vélekedtek: jól dolgozott, miért ne választanánk meg harmadszorra is bizalminak. Füredi István Békés, Kosárüzem. Az elnökség kötelezi az SZVSZ- be tömörült valamennyi szak- ßzervezetet, vessen latba mindent, hogy megsokszorozza a szakszervezeti és munkásküldöttségek érintkezését és cseréjét a kapitalista és gyarmati országok, valamint ezek és a szocializmus országai között azzal a céllal, hogy tevékenyen hozzájáruljon a nemzetközi szakszervezeti egység Kutat fúrtak — t Most nem a vízapadásról les szó, hanem a kútfúrók munkájáról... — Befejeztük a munkát, szeretnénk, ha átvennék a kutat — telefonálta Poroszlai Pál kút- fúróinester szeptember 26-án a megyei tanács vkg. osztályára. Kisfási György, az építési ellenőr kiment Sarkadkeresztúr- ra, hogy a helyszínen győződÍ ön meg: jól csinálták-e meg a Lutat, vagy sem. Nincs elegendő víz — állapította meg — percenként 12 liter vizet ad a kút, s legalább 26 liter víznek kellene folyni. Valaügyéhez. Kisvasút épül a Gyomai Téglagyárhoz Földút vezet a Gyomai Téglagyártól az állomásig s a mintegy négykilométeres szakaszon — ha megkezdődött az őszi esőzés — nem lehet lovaskocsival, de még körmöstraktorral sem szállítani, bent ragad egy csomó tégla az üzemben. Tavaly télen is a gépállomás három traktora fulladt bele a nagy sárba — alig bírták kiszabadítani. A fekete föld olyan volt, mint a szűrök, beleragadtak a gépek. Ez így van már évek óta. Télen a nyári utat elönti a víz és a sárba beleragad mindenki, aki rálép. Kocsival megközelít teni a téglagyárat nem lehet. • Az üzemnek ezt a több éves problémáját oldják meg még az idén, mert egy vasútvonalat építenek a téglagyárig. így egész év- hen lehetőség van arra, hogy a szenet be tudják szállítani az állomástól, a téglát ki tudják vinni a rakodóra. Tetemes szállítási költséget takarítanak meg a fuvarozáson. A„ vasútépítésre félmillió forintot frn&ít államunk, ami két év alatt megtérül. Már megindult a földmunka és mintegy 30—40 ember dolgozik az alapépítményen.. A környék dolgozói nagy megelégedéssel szemlélik, hogyan fejlődik a község egyetlen nagyobb üzeme. A napokban mégis az örömbe egy kis üröm is csöppent. A vasút egyes vezetői ragaszkodnak ahhoz, hogy az egyik kanyar húsz méter sugarú legyen. Ez helyes is, de van egy régi felépítmény, aim 15 méter sugarú és fel tudnák használni. Ha a vasút nem enged a huszonegyből, akkor ez azt jelenti, hogy négyezer köbméter földet kell megmozgatni. Mennyi hiába kidobott pénzt jelentene ez a vállalatnak. Igen ám, ha csak éppen erről az egy kanyarról lenne szó. De a kanyar miatt feltétlenül szükséges a Fűzfásgáti út keresztezése is. Akkor pedig a több száz méteres szakozón már elvégzett j alapozási munkát meg kell semmisíteni. Mivel kisforgalmú, ló- és motorvontatásra berendezett, kisebb sebességgel haladó vonalról van szó, nem tudni, miért ragaszkodnak a vasút egyes vezetői ahhoz, hogy nagy költségbe verjék a vállalatot. A fennálló biztonsági rendszabályok betartása mellett a 15 méteres sugarú kanyar engedélyezésébe nem lenne szabad beleütközni a MÁV-nak. J Egyrészt tetemes összeget takarítanának meg és elegendő lenne az erre az építkezésre fordítandó félmillió forint. Reméljük, a vasút illetékes személyei változtatnak1 véleményükön, hiszen egy — régebben az építkezésnél járt — szemlebizottság hozzájárult az előző elgondoláshoz. e víz nincs mi nincs rendben. Alapos vizsgálat ntán megtalálta az igazi okot. Nem jól dolgoztak a kútfúrók, mert a csövek nincsenek pontosan egymásra helyezve s így a cső mellett folyik el a drága víz. Drága azért, mert a faluban csak egy artézi kút van, sokat kell a falu széléről gyalogolni, mire eljutnak vízért az emberek. Másrészt azért drága, mert 320 ezer Ft-ba került a felépítése és mégsem jó. Lelketlen kontármunkát végeztek Porosz- laiék, de nemcsak Sarkadke- resztúron, hanem • másutt is a megyében. A megyei tanács kérte őket, majd utasította is, hogy fúrjanak még le 500 métert, hátha több lesz a víz. A kútfúrók hi- meltek-hámoltak: nem jó a talaj, minek oda még 500 méter! lefúrni. így hát sem a kérés, sem az utasítás nem használt, hanem egy szép reggelen fel- pakolták minden szerszámjukat, még azt sem mondták: a viszontlátásra. Elmentek, de vissza kell jönniük, mert hiába van kút Sarkadkeresztúron, ha nincs elegendő víz a lakosságnak. Vajon a hódmezővásárhelyi üzemegység vezetősége hogyan ellenőrzi a kútfúrók munkáját? Miért engedi meg, hogy hanyagságból ilyen károkat okozzanak egy községnek, az államnak. Vagy a Kútfúró Vállalat nem küzd az önköltség csökkentéséért? Ha igen, akkor kötelezze a munkásokat arra, hogy az elrontott kutat javítsák meg s a félbehagyott munkát fejezzék be. — AZ IDÉN tízezer külföldi turista látogatta meg hazánkat. Októberben háromezer osztrák vendég érkezik' Budapestre. Novemberben Csehszlovákiából várható nagyobb turistacsoport. Kétszáz főnyi magyar lurjsta a Szovjetunióba utazik még ebben az évben. llllHIIMIIIIUnilllBlHIIIlHinillllUII „ümában élünk” Kína... Valami nagyon nagyot, távolit, titokzatosat és egyben szívünkhöz közel álló, de kevéssé ismert világot rajzol a képzelet, ha ezt a szót halljuk. Felcsillan a szemünk, tágra nyílik érdeklődésünk kapuja, ha olyan valakivel beszélünk, aki ebben a csodálatosan távoli országban járt, vagy ott él. így van ez most is, amikor a Békéscsabai Téglagyár lakótelepén találkozunk Szabados István- néval. Az udvaron beszélgető három fiatal asszony közül nem nehéz kitalálni, kit keresünk, mert apró pagodás-mintájú, selyem házikabátja elárulja, honnan jött. Barátaikká fogadtak, szeretnek bennünket A kedves, mosolygós, napbarnított arcú fiatalasszony kékesszürke szemeit melegség árasztja el, amikor Kínáról, a kínaiakról beszél: — Nagyon megszerettem a kínaiakat, nem egészen egy év alatt, mióta Pekingben élünk. Pedig kissé félve mentem ki, mert voltak, akik rémregényekből olvasott hazug történetekkel ijesztgettek. A valóság, persze, egészen más. A kínaiak rendkívül udvariasak és akiket barátaikká fogadnak, azokhoz nagyon kedvesek, de sohasem bizalmaskodók. Minket magyarokat,- ismernek, szeretnek, különösen futballsikerelnket emlegetik. De másként is kifejezésre jut a magyar nép megbecsülése. Hogy csak egy példát említsek: nagy nemzeti ünnepünk, felszabadulásunk tizedik évfordulójának megünneplése előtt már napokkal és még utána is napokig, az újságok Magyarországról írtak, a rádió sok magyar zenét közvetített, a kirakatokban, faliújságokon budapesti, gztálin- városi és más magyarországi képek voltak láthatók. Ahogy ülünk szüleinek lakásán és beszélgetünk, arcára a visszaemlékezés rajzol lágy mosolyt. — Emlékszem az első időkre, amikor még minden ismeretlen volt, hogyan segítettek a kínai emberek, hogy eligazodjak az utcán, az üzletekben, a vásárlásoknál. Csak magyarul tudtam, tehát a kézzel való mutogatáshoz folyamodtam. Ezzel bizony fel- sültem, mert a kínaiak egészen mást értettek kéz-jeleim alatt, mint amit én akartam kifejezni Végül az üzletekben sokféle árut raktak elém, hogy hátha eltalálják, amit vásárolni akarok. Aztán papírt, ceruzát tettek elém, hogy rajzoljam le, amit keresek. így rátértem a „kép-írásra" — ezzel aztán úgy-ahogy boldogultam. Előzékenységük, becsületességük — szinte megható. Soha be nem csaptak, félre nem vezettek és a maguk módján, mindenütt segítettek. A kínaiakat minden érdekli Fényképek kerülnek elő, azokat nézegetjük! A hatalmas ország csaknem minden részéből látunk Itt képeket, amerre Szaba!■■■■■■■■■■ EBBE ■■■■■■EBI dós elvtárs hivatali útja során járt. 1954 novemberében kerültek Kínába, helyesebben Pekingbe. Szabados Istvánt, a Vörös Akadémia elvégzése után, külkereskedelmi ügyek intézésére küldték ki a Kínai Népköztársaságba. Szabados elvtárs nagyon szereti munkáját és angol nyelvtudásával szépen boldogul Is a kereskedelmi életben. Szabadosné sokat van egyedül, míg férje úton van. A magyar követséghez tartozó, kis kolóniában élnek, ott laknak, és a kulturális Igényeiket is főként itt elégítik ki. Szabadosné a magyar kolónia kultúrfelelőse és mint ilyen, előadásokat, filmvetítéseket, kirándulásokat szervez. Lelkesedéssel beszél kultúrfele- lősi munkájáról, a Jól sikerült kiMélységes tisztelet — A kínai ember nyugalma, mindent elsodró lelkesedésbe tud átcsapni, ha a forradalmat győze- lemrevivő, az új világot kialakító hatalmas erőról, a kommunista pártról van szó. Soha nem felejtem el azt a nagyszerű valóságot, ami május elsején volt Pekingben. Peking és a környék jó néhány millió lakosa mind el akart vonulni a párt, a kormány vezetői, elsősorban Mao Ce-tung elvtárs előtt. Órákon át özönlött az emberfolyam, a legnagyobb rendben, ünnepelve vezetőit. A kínai nép mélységes szeretettél és határtalan tisztelettel veszi körül Mao Ce-tungot. Amikor a bandungi értekezlet után Csou En-laj visszatért, Mao Ce-tung fogadta a rerándulásokról. Történelmi nevezetességű helyeket kerestek fel, mint a Nyári Palota ezeregyéjszaka meséibe illő csodálatos parkját, jártak a kínai Nagy Falon, voltak a Sárga-tenger partján és ki győzné azt felsorolni, merre még. — A mi tájviszonyainktól elütő tájak szépségét nem lehet elmondani, azt látni kell — mondja és gondolatai messze kalandoznak. — A kínaiakat minden érdekli — tér vissza kedves témájához: a kínai ember jellemzéséhez.—Tudni akarja, hogy körülötte mi, miért történik. A kínaiak tanulnak, minden lehetséges módon: iskolában, iskolánkívül, üzemben, falvakban — és öregek, fiatalok egyformán követelik a politikai oktatásba való bevonásukat. Mao Ce-tung iránt pülőtéren. Az érkezés időpontját nem közölték. Mégis a repülőtértől Pekingbe vezető útvonal mentén és a városban százezrek álltak sorfalat, és a keleti nyugalmat megcáfoló lelkesedéssel ünnepelték a nagy államférfiakat. A hatalmas tömeg fegyelmezetten állt az utak mellett — rendőrkordon nélkül. A fegyelmezettség szintén jellemzője a kínai embernek. Úgy gondolom, ez már gyermekkorukban kialakul bennük. A kinai gyermekek jók, szófogadók. A szülők a gyermekeket nem ölelgetik, csókolgatják, kényeztetik — de meg sem verik. Az Idősebbek iránti feltétlen tisztelet olyan régi talán, mint a kínai kultúra — és ez a gyermekkel szinte vele születik. Tizenháromezer kilométeres repülőút A sok-sok élményből talán még egyet említsünk meg, az utazást. Hiszen Budapesttől Pekingig „csekély“ 13 ezer kilométer a repülőút. Ki ne szeretne egy ilyen utat megtenni? — Az út? Itt megint csak gyengs a szó, nem lehet azt elmondani, hogy a kínai hegyek komor szépsége, a mongólia sivatag félelmetes egyhangúsága, a Bajkál-tó sötétzöld fenyvesekkel körülvett íél- országnyi víztükre, az Ural szépséges tájai szebbek-e, vagy az épülő gyárvárosok és a már füstölgő gyáróriások serege? Nekem mégis legszebb Moszkva volt, ahol két napot töltöttünk. Elzarándokoltam a Lenin—Sztálin Mauzóleumhoz, láttam a Metró állomásait, és sírtam a gyönyörűségtől a Nagy Színházban, ahol a Hattyúk tavát láttam, — Ulanovával.... ...Tizenháromezer kilométer nagyon hosszú út, de még nagyobb az, amit Szabados István téglagyári téglakihordó és felesége, Pálfi Mária téglakuglizó tett meg munkában, harcban, helytállásban és szorgalmas tanulásban, míg eljutott odáig, hogy kormányzatunk fontos munkakörben kiküldte a baráti Kínába. A napokban hazautazik Szabados elvtárs is, s azután együtt megy vissza feleségével a távoli nagy országba, ahol a 600 milliós kínai nép ugyanazért a célért harcol, dolgozik, mint a hozzáképest kicsiny magyar nép: a szocializmus megvalósításáért, népeik boldogulásáért, a békéért. — Sándor —
