Viharsarok népe, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-16 / 244. szám

6 \Jikawviok héfvt 1955. október 16., vasárnap VOLT, NINCS... Mezőmegyer község dolgozói — az önkéntes tűzoltók javasla­tára — elhatározták, hogy egy korszerű tűzoltó szertárt és tűz­oltó otthont építenek társadalmi munkával. A határozatot tett követte. A tanács segítségével minden elfekvő anyagot össze­szedtek az építkezéshez. A ta­nács tervrajzot készíttetett és jóváhagyás végett elküldte a járási község- és városgazdál­kodási csoporthoz. A helyszíni vizsgálat után a tervet 1955. jú­lius 9-én tovább küldték Bé­késcsabára, az állami közegész­ségügyi felügyelőséghez felülbí- rálatra. Azóta már többször sürgettük, sőt szeptemberben személyesen mentünk el a köz­egészségügyi felügyelőségre és kértük a terv jóváhagyását és kiadását. Dr. Szekeres elvtárs, hivatalvezető igazolta, hogy 1955. július 14-én jóváhagyva, elpostázták az aktát, de nem Békésre, hanem a békéscsabai város- és községgazdálkodási osztályra. Követtük útját. Bau- kó főmérnöktől érdeklődtünk. Emlékezet rá, hogy több mint egy hónapja érkezett egy terv­rajz, de elküldték Békésre. Kér­tük, mikor lett postázva és mi­lyen szám alatt, ö erre nem tu­dott választ adni. Hosszabb vá­rakozás után, megérkezett az adminisztrátor, aki tudott a tervrajzról, de mivel nem hoz­zájuk tartozott, iktatás nélkül tovább küldték. Mi ezek után kételkedtünk, hogy továbbítot­ták a tervrajzot. Erre Baukó főmérnök így válaszolt: „Lehet, hogy elveszett a postán és az­ért nem érkezett meg Békésre.“ A tervrajz eltűnt s így nem tudunk hozzáfogni az építkezés­hez. A tűzoltók, a fiatalok hiá­ba ajánlották fel munkájukat, mert a hivatalosan elküldött tervrajzunk eltűnt. Lelkiisme­retesebb munkát várunk felsőbb szerveinktől, de követeljük, a tervrajzot is juttassák vissza, hogy mielőbb megkezdhessük az építkezést. Szabó István VB-elnök, Mezőmegyeri A SZAKÁCSOK Sokan figyelemmel és érdek­lődéssel kísérik a Békéscsabai Üzemélelmezési Vállalat központi konyhájának munkáját. Nekünk sikerült szerdán a helyszínen megnézni, hogyan, miként készül a dolgozók ebédje. Még sötét van, amikor szér­ián reggel az első emberek be­N — Mi lesz a érdeklődünk kíváncsian az üzem telepvezetőjétől, Erdélyi József elvtárstól. — Karfiolleves, lacipecsenye, tört burgonya és párolt káposzta — hangzik a válasz. Rövidesen a szakácsok mellett állunk, akik ügyesen és gyorsan forgolódnak a konyhában, hogy a jól előkészített nyersanyagok­ból ízletes ebédet főzzenek. Szép sorjában rakják a hatalmas üstökbe és csak úgy zubog a víz­ben a három mázsa burgonya, három mázsa káposzta és a több mint másfél mázsa karfiol. Nem maradhat ki semmi a közel húsz tudósa a szakát lépnek az üzem kapuján, hogy a napi főzéshez szükséges nyers­anyagot előkészítsék. Az előké­szítőben hárman is szorgoskod­nak Bondár Lászlóné brigádjá­ban, hogy egy háziasszony egész éléstárát kitevő burgonyát, kar­fiolt, káposztát tisztítsanak meg az ebédhez. nai ebéd ? — féle nyersanyagból, fűszerféléből, mert Horváth Andrásné fősza­kács mindenre ügyel, öreg kora ellenére is fürgén mozog ez az alacsony, sovány asszony a ha­talmas edények mellett. Nem látszik meg róla, hogy már 45 éve foglalkozik szakácskodással. Munkája közben akad egy kis idő néha-néha arra is, hogy el­mondja; a Balaton melletti üdü­lőkben és még jó néhány he­lyen nem egyszer bebizonyította már Bzakácáművészetét. Itt Csa­bán is nem egyszer nyalták már meg az emberek szájuk szélét főzte után. — Valóságos smesterségnek A legszívesebben magam is megebédelnék már most, olyan jó illata van a mai ebédnek, de még korai. Fél 11 van. — Aranka néni, tálalhatunk? — érdeklődik Csonka Mihályné. Válasz helyett a főszakács még egyszer végigkóstolja a gő­zölgő ételeket, aztán megkezdő­dik a tálalás. A nagy szállítókan­nák csak úgy nyelik a frissein főtt levest, amit Gyáraid Lász­lóné mér. Csonkáné a ,burgo­nyát és a párolt káposztát ada­golja. Nem tudom megállni, hogy be­le ne nézzek még egy-két szál­lítókannába. — A legtisztábban a Villamos­művektől küldik vissza az edé­nyeket, de a Kenyérgyártól visz- szaérkező kannákból <a*ieg lehet állapítani az előző napi étren­det. Nagyon hanyagul mossák el — magyarázzák a konyha dolgo­zói. Nekik kell vele bajlód­ni, ha nem akarják, hogy ilyen piszkos edényben kapják meg az ízletesen elkészített ebédet. — mondják a többiek. A kóstoló kanál szinte hozzá nőtt már, mert állandóan kezé­ben van, ellenőrzi, elég ízletes-e az ebéd. A konyha Aranka né­Ki örsi Csabacsiidön a törvényességet? Mi sem könnyebb, mint erre vá­laszolni — senki; A községben szép számmal akadnak, akik el­hanyagolták a beadást; — Ugyan ki is bántana bennün­ket? — nyugtatják meg magukat. — A begyűjtésiek csak akkor visznek, ha találnak 'valamit. A tanács pedig... számításba sem jö­het — vélekednek. Mégpedig nem is Ok nélkül. Nemrégiben történt egy eset, ami azt bizonyítja, hogy ebben a köz­ségben mindenki azt teszi, amit akar. Ez az eset pedig a következő: Csonka Mihály egy szarvasi em­berrel törette le a kukoricáját. Munkadíjként 20 mázsa kukori­cát vitt neki haza. Ráadásul anél­kül, hogy arra engedélyt kért vol­na, ahogyan a rendelet előírja. De ebből a „résztörésből“ kü­lönben is ki lóg a ló lába. A csa- bacsüdiek ugyanis azt beszélik: Csonka Mihály csaknem hat má­zsa gabonával maradt adósa az államnak. Attól tartott, hogy el­viszik, ezért úgy vélte, jobb mi­előbb megszabadulni a „felesleg­től”. Mi másért is tette'volna, hi­szen négy munkabíró van a csa­ládban. Jó lenne, ha Csabacsüdön is tö­rődne valaki a törvényességgel, az állam, a közösség érdekeivel. Mégpedig legjobb lenne, ha az arra legilletékesebb — a tanács. nije ő, akinek mindenről tudni kell. — Vigyázni kell nagyon, mert ha valamit szeretnek az embe­rek, arra úgyis azt mondják, hogy jó. De ha nem, akkor könnyen találnak rá kifogást. Már pedig a kettő között van különbség — magyarázza, miért ellenőrzi ilyen | gyakran az ételek ízét. Tizenegy óra a pontos idő, amikor elindul a kocsi, hogy az ízletes ételt kivigye az üzemek­be, és közel ezer lember jól lakjon főztjükből. A konyha dol­gozói azzal kívánják a tőlük ét­kezők megelégedését elnyerni, hogy állandóan érdeklődnek kí­vánságaik felől és azokat igye­keznek megvalósítani. — Nagy ­Vifamto&Nv* FILBTELII Rovom A XXVIII, bélyegnap alkalmával rendezett or­szágos bélyegkiállítás Budapesten, október 8- án, ünnepélyes külsősé­gek között megnyílt. A kiállítás sok szép és ta­nulságos látnivalói igen pagy közönségsikert ér­tek el. A bélyegnap alkalmá­val a posta bélyegnapi emléksorozatot bocsátott ki, amely Bartók Bélát, a nagy magyar zene­szerzőt ábrázolja. A szé­pen sikerült bélyeg iránt nagy az érdeklődés. Az alkalmi postahivatal a bélyegeket a kiállítás bezárásáig, október 23- ig árusítja. & iatuáUl ftOfiUkdd Ceti A rántott hal és a halpaprikás ínycsiklandozó illatának kevés ember tud ellentállni. Akár otthon, akár a békéscsabai Halászcsárdában, amelyet a hal menű-fogyasztók naponta láto­gatnak. Sokan alig várják most is, hogy terített asztalhoz ülje­nek és a pincér, vagy otthon a feleség feltálalja az ízletesen el­készített harcsát, pontyot. Mégis álljunk csak meg addig a tálalással^ fogyasztással, amíg meg nem ismerjük, hol is te­rem megyénkben a hal és miképpen. Megyénkben több ter­melőszövetkezetben is te­nyésztenek halat. A leg­többet mégis a bihar- ugrai 1428 kát. holdas halgazdaságban tényé z- tenek. Naponta 150—200 mázsa halat is kifognak. A kéjien is gazdag zsák­mányt látunk. Sziki Mi­hály brigádja érti a hal­fogást. Ugye, ebből le­het halpaprikást főzni ? Évente sok száz má­zsa halat fognak ki a biharugrai tavakból, és a hal mégsem fogy el. Nem a »terülj -terülj asztalkám« különös va­rázslata ez. Itt tenyész­tenek is, nemcsak ha­lásznak. Hódos Marikát, a hal­gazdaság egyik legjobb halászát akárki megkér­dezi, szívesen elmondja a tenyésztés »titkát«. Májusban, 22 fokos me­leg vízben kezdődik az ívás, a legszebb, formás anyahalaktól, amelyeket ősszel szoktak kiválogatni. A kis ivadék­hal tavasztól őszig eléri a tíz d ekát. Ez tovább fejlődik, és csak---------—------------------------------——- a következő években hal ásszák, addig el tik árpával és más egyéb eleséggel. A halászat mindij; a kijelölt tavon tör­ténik. Százméteres húzóhálóval. A kifo­gott halakat vontató­val szállítják a válogató helyre, ahol osztályozzák. A gazdaság központjában a halakat víztartályokban helyezik el és a vasút­hoz szállítják, ahol szin­tén tartályokban utazik. A halszállítmányt Bé­késcsabára, Gyulára, Orosházára, Budapestre, Debrecenbe és Szeged­re irányítják. Külföldre is küldenek belőle, töb­bek között Csehszlová­kiába. Október 12-én 2 vagon tükröspontyot szállítottak a Német De­mokratikus Köztársa­ságba. A Biharugrai Halgaz­daságot országszerte is­merik, tavaly másodszor nyerte el »a legjobb haltenyészt Országos Mezőgazdasági Kiállít nyert első díjat. Miután megismertük, hol t nyésztik, lehet tálalni a halpap fogyasztásához a biharugrai hal (Csapó László felvételei.) ő gazdaság« címet, a szeptemberi ásón pedig harcsatenyészetével erem a jó hal és miképpen te- rikást, a rántott halat, aminek ászok is jó étvágyat kívánnak. (Bvi)

Next

/
Thumbnails
Contents