Viharsarok népe, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-16 / 244. szám

1955. október 16., vasárnap

ViUai&aMÚt yiéftc

A meggyőző szó nyomán csökken a hátralékosok száma

Karanesi Mihály begyűjtési megbízottat fáradhatatlan embernek ismerik a Vésztői Községi Tanács dolgozói. Rendszeresen felkeresi a hátralékosokat, s nem múlik el egyetlen nap sem anélkül, hogy a Zrínyi, a Dózsa, a Petőfi és más utcában lakó hátralékosokról megfeledkezne. Reggel, mikor a tanácsháza felé igyekszik, szerét ejti, hogy egy-két olyan paraszttal beszéljen, akik hátralékukat még nem rendezték. Napközben aztán, amikor végzett a benti ügyek elintézésével, ismét hol az egyik, hol a másik utcán tűnik fel siető lépteivel. Amikor

beállít egy-egy hátralékoshoz, nem a tartozás rendezésével kezdi szavait, hanem elbeszélget a munkákról, a parasztokat érdeklő kérdésekről. így, mire a hátralékra terelődik a szó — amivel legtöbb esetben az illető hátralékosok hozakodnak elő — már közvetlen, barátságos beszélgetés előzte meg azt. A parasztok nem is veszik rossz néven hogy figyelmezteti őket az adósság rendezésére. '

Karanesi elvtárs módszere- a meggyőzés. Azt magyarázza el, hogy a hátralék miatt kevesebb hús és zsíj? jut az ipari dolgozóknak, akik elküldik az ipari cikkeket a községeknek, a falvaknak. No, meg hát az adósság a község szégyene is, személyesén a hátralékosoké is.

Meggyőző szavai legtöbb esetben sikerrel járnak, amint azt az alábbi példák is bizonyítják. Csüllög Sándor általában rendesen teljesíti az állam iránti kötelezettségét. Az idén azonban 97 kg sertés és 47 kg vágómarhával maradt adósa az államnak. Amikor Karanesi elvtárs felkereste, azonnal megígérte, hogy rendezi adósságát. Négy nap múlva teljesítette is ígéretét. Vagy például Takács István 5 holdas paraszt, 75 kg sertéssel tartozott az államnak. Karanesi elvtárs hozzá is ellátogatott. Takács bácsi azonnal tudta mi szél hozta arra a begyűjtési megbízottat.

— Tudom öcsém, adós vagyok,

— szégyellem is, de most rendezem a hátralékot. S a következő szállításkor 126 kilogrammos sertéssel egyenlítette ki tartozását.

Akadnak olyanok, akiknél nem használ a jó szó, a figyelmeztetés. Ilyenkor aztán Karan- csi elvtárs a törvényadta jogaival él. —p—

Nem titkolják el jövedelmüket

— Te Pali, igaz, amit a hangoshíradó mondott? Negyven mázsa búzát kaptál előlegbe? — állította meg az egyik vasárnap délelőtt Szulyó Pált, a József Attila TSZ tagját egyik szomszédja.

— Igaz hát, de még jut vagy húsz mázsa a zárszámadáskor.

— Mit csinálsz azzal a sok gabonával, hiszen nincs annyi hely a padlásodon, hogy eny- nyi sok búza elférjen — fűzte tovább a szomszéd a beszédet.

— Nem is tartogatom én — felete gyorsan Szulyó Pál. — Harminc mázsát eladtam, házat akarok építeni, kell az knyagra a pénz. Három köbméter faanyagot már megvettem, még eladok húsz mázsa búzát, abból a cserepet akarom megvenni.

— Jó nektek, hogy mindenre telik — így a másik.

— Gyere te is közénk, néked is könnyebb lenn%- kevesebb baj nyomná a válladat és több jutna a családnak.

*

Ilyen beszélgetések az utóbbi hetekben nem ritkák Bélmegyeren. Mióta kiosztották a József Attila TSZ-ben az előleget, s a tagság ösz- szeszámolta, hogy még miből, mennyit várhat, gyorsan híre futott a községben^ „Meglesz munkaegységenként a 30 forint!“ Az egyéni gazdák egyre gyakrabban állítják meg a szövetkezetbelieket egy kis beszélgetésre. Többen a lakásukon is felkeresik a tsz tagjait, hogy megkérdezzék, tényleg olyan jól zárnak-e a szövetkezetben, mint beszélik.

A szövetkezet tagjai szívesen beszélnek arról, hogy mit kaptak. Nem titkolóznak, többen még a kamrájukat is megmutatják. Szabó Ignác öt családját tartja el. Egyedül dolgozott a szövetkezetben. Szorgalmas munkájáért előlegként annyi búzát és árpát kapott, hogy a család szükségletén kívül jutott bőven eladásra is. Ebből fizette ki a villany bevezetésének költségét; Szívesen beszél erről a szomszédoknak. Legtöbbet Kugyelka Mihállyal szokott vitakozni, aki pár évvel ezelőtt lépett ki a tsz-ből. Kugyelka szívesen visszamenne a szövetkezetbe, hiszen

nemcsak Szabó Ignác, hanem a többi tsz-tag élete is meggyőzte már arról, hogy érdemesebb a közösben dolgozni, mert munkája után ott több lenne a jövedelme. De hát még makacs- kodik. „Inkább egyszer eszek egy nap — szokta mondani —, de nem megyek vissza.“ Pedig a Szövetkezetiek szívesen fogadnák maguk közé. Az ilyen makacs emberek közé tartozik még Csökmei István is, aki egész évben haragot tartott családjával, mert azok a szövetkezetben akarnak dolgozni.

A községben nem mindenki gondolkozik úgy, mint Csökmei István, vagy Kugyelka Mihály. Sok egyéni gazdát győzött meg az előlegosztás, a közelgő zárszámadás eredményei. Huszonhét családot vettek maguk közé a József Attila TSZ tagjai ez évben.

Még nem volt meg a zárszámadás, de a tsz tagjai már tudják, hogy miből, mennyi jövedelmet várhatnak. A kalászosokból pl: a bevételük 18 935, zöldségfélékből 42 ezer, a sertésekből 142 ezer, állati termékekből 90 ezer, az „apróságokból“ 40 ezer forint eddig. De még legkevesebb 300 ezer forintot várnak. Lipcsei

A Kom sió mo*-brigád teljesítménye: *2190 normálhold

A Battonyai J Gépállomás egyik legjobb brigádjaként emlegetik a Komszomol ifjúsági brigádot, amely őszi tervét már 73 százalékra teljesítette. Lelkes, odaadó munkájukkal nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy gépállomásuk most, az őszi munkák idején is a megye egyik legjobb gépállomása lett.

A 10 tagú, nyolc erőgéppel rendelkező brigád az őszi idényben idáig 2190 normálhold talaj munkát végzett. E szép eredmény elérésében nem kis része van Ferenczi Imre traktorosnak! Négyszázhat normál hold talajmunka tervét eddig 433 holdra teljesítette, s így 106,6 százalékával a brigádban ő érte el a legjobb eredményt. Dancsó Sándor már 114 százalékra teljesítette éves tervét, az őszi tervével pedig már 94,5 százaléknál tart;

Egész évben megálltak helyüket

Naponta olvasom a megyei sajtóból, hogy a termelőszövetkezetekben hogyan halad a betakarítás, a szántás és a vetés. A mi szövetkezetünk tagjai is igyekeznek ezzel a munkával. Persze, nemcsak most, hanem egész évben megállták a helyüket. Ezt bizonyítják terméseredményeink. Búzából 313 holdon 15, őszi árpából 20, napraforgóból 10, kukoricából 32—35, cukorrépából 200—250 mázsás termést értünk el.

A növénytermesztésen kívül nagy gondot fordítottunk az állat- tenyésztésre is. Továbbtenyésztés- re olyan borjakat neveltünk fel, amelyeknek elődjei 18—20, sőt 33 liter tejet adtak. Ezenkívül olyan bikákat nevelünk, melyek db-ként 16—18 000 forint jövedelmet hozhatnak szövetkezetünknek. Az állatok továbbtenyésztése csak úgy lehetséges, ha bőséges takarmányunk lesz. Erre idejében gondoltunk. A cukorrépaszelettel együtt eddig 1850 köbméter sílót készítettünk. Tervünkben igaz csak 1500 köbméter volt. de a múlt esztendő tapasztalatai alapján több takarmányt tartalékolunk a téli hónapokra.

Jól halad a vetés. Búzából már 170 holdat vetettünk el. Az 50 hold őszi árpa szépen .zöldéi. Ezenkívül 14 hald takarmány keveréket, 6 hold lucernát és 12 hold vörösherét vetettünk. Száz holdra hordtunk istállótrágyát. Az őszi mélyszántást a tavasziak alá már teljes egészében elvégeztük.

Szekeres István elnök, Lenin TSZ, Sarkad.

Elégítsék ki a tsx-ek követeléseit!

A Földművelésügyi Minisztérium Főkönyvelősége a Mező- gazdasági Értesítő október 12-i számában a következő közleményt adta ki:

A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek 1955. évi zárszámadásukat október 31-i fordulónappal készítik el. A zárszámadásnak tartalmaznia kell a termelőszövetkezetek valamennyi követelését és tartozását. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek zárszámadásában történik a természetbeni és pénzbeli jövedelmek felosztása. A termelőszövetkezetek követeléseit tehát a lehető legpontosabban kell a zárszámadási mérlegben figyelembe venni, mert a be nem állított tsz-kö- vetelések a jövcdelemosztá nál nem vehetők figyelembe, így a t„z-tagok részesedését káro- san befolyásolják. Hasonlóképpen szükséges, hogy az állami vállalatok és szövetkezetek követelései is pontos összeglen kerüljenek beállításra a zárszámadási mérlegbe, különbé:: a kiegyenlítésre a tsz fedezeti t nem teremt és így a kiegyenlítés bizonytalan.

Tekintve, hogy a termelő- szövetkezetek egy részének adminisztrációja és könyvei - e még nem érte el a kívánt fokot, szükséges, hogy az állami vállalatok és szövetkezetik írásban közöljék a velük termelési, szállítási, értékesítési és szolgáltatási kapcsolatban álló mezőgazdasági termelőszövetkezetek felé követeléseiket, és tartozásaikat. A követelésekről, illetőleg tartozásokról széló írásbeli közlést három pedánsban kell elkészíteni és megküldeni az illetékes mez í- gazdasági termelőszövetkezetnek, a tsz számláját vez tő MNB járási fiókjának, valamint az illetékes járási tanács VB mezőgazdasági osztályának. A közlésnek tartalmaznia kell a tartozások, illetve követelések jogcímét. Az írásbeli közlést az 1955. október 31-i fordulónapnak megfelelően az előbb felsoroltaknak legkésőbb november hó 5-ig kell megküldeni.

oz alkudozókat és időnként rám nézett.

— Hasznom kellene legyen, nem pedig veszteségem ezen az üzleten — mondta Green úr. Délkeleti jenki volt, s úgy gondolom, sem apám, sem a pásztor nem volt jó véleménnyel róla.

— Ha nincs vásárló, az eladónak sem szabad követelődzőnek lennie — mondta a pásztor.

— Egy vásárló mégiscsak van. Igaz?

Apám sóhajtva mondta:

— Állapodjunk meg, hogy őszszel még két dollárt fizetek.

— így nem lesz hasznom! tiltakozott Green úr.

A rabszolganő lehajtotta fejét és kezével eltakarta arcát.

— Adok mondjuk, három dollárt — mondta apám.

— Feleségem három vászonruhát csinált neki.

— De, hiszen ez rabszolga s= vetette ellen apám.

— Nem akarom őt! — kiáltottam közbe.

Apám arcul ütött, s az eladóhoz fordul:-- Négy dollár.

Az asszony felemelte fejét és alig hallhatóan szólt:

— Kérem önt...

Green úr ránézett.

— Megegyeztünk — mondta.

Kiszaladtam a házból; hallottam, hogy apám szólít, de nem fordultam vissza. Hogy is felejthette el ilyen gyorsan az anyámat.

J/'ét napra volt szükségünk, hogy haza érjünk, mert hiszen a ló nem bírt el mind a hármunkat. Apámmal ketten lóháton tettük meg az utat, az asz- szony mögöttünk gyalogolt. Rachel volt a neve.

Lassan haladtunk, mert pihennie kellett időnkint.

Füstölt húst vittünk magunkkal, s apám délben megparancsolta az asszonynak, készítse el. Először mi ettünk. Amikor az asz- szony is hozzálátott, apám pipára gyújtott, s félreült.

Amikor apám végig szívta a pipáját, úgy vélte, itt az ideje útrakelni, megtörölte bajúszát, s köhintett.

— Rachel — mondta. — Fiam tíz esztendős. Remélem, hogy jó barátok lesztek.

Pipájával babrált, aztán hozzátette:

s- Hiszen neked adnám a lovat,

de mégsem illik, hogy a rabszolga lovagoljon, ura pedig gyalog kísérje, még ha a felesége is.

— ügy hiszem, értem önt ss suttogta Rachel.

...Május végén, sőt június nagy részében is derült, meleg volt az idő. Apám még két acre erdőt irtott ki. Rachel a ház körül foglalatoskodott. Semmit sem találtam, amibe bele lehetett volna kötni: minden ragyogott. Napközben kenyeret sütött, friss főzeléket készített, mindennap kimosta egyik ruháját.

"Cstefelé varrt. Apámnak mindez kevés volt, nekem épipenúgy. Gyakran korholta: hol a hús nem volt elég ízletes, hol a tehenet nem fejte meg ahogy kellett.

Rachelnek reggelenkint velem kellett foglalkoznia.

Bár rabszolga volt, de tudott írni-olvasni és számolni, ismerte a történelmet, sőt a földrajzot is. Ez bosszantott engem. Oh, hogy gyűlöltem a tanulást!

Egyik reggel Rachel ismét hívott, hogy lássunk tanuláshoz.

— Az ördögbe, miért nem hagysz nyugton? = indulatoskod- tam.

— Ne szitkozódj, Davy — kért csendesen.

— Tudd meg Rachel, hogy akkor szitkozódom, amikor nekem tetszik.

Figyelmesen nézett rám nagy, kék szemével és megkérdezte:

— Miért szólítasz így engem, Davy?

Talán nem ez a neved?

~ Ez a nevem, de hiszen az anyád vagyok.

— Rabszolga vagy! == kiáltottam mérgesen.

Olyan mozdulatot tett, mintha az asztalról le akarna venni valamit, s aztán egész testében reszketve, előrenyújtott karral állt. Megijedtem, hogy elesik, de azután magához tért, s leült a kis zsámolyra.

— Mi lész a tanulással? — kérdeztem.

— Mehetsz — mondta nagyon csendesen.

A derült napok még tartottak és apám úgy felásba a fekete földet, hogy az puha lett, mint a táró. Bármennyit is dolgozott, Rachel nem maradt el mögötte. Besózta és megfüstöl- te a húst, foltozott, Inget varrt, komor veket készített. Bőre

bronz színű lett, s úgy Lant, mintha szeme még kékebben ragyogna. Két hosszú fonatban viselte haját.

Váratlanul egy vadász érkezett hozzánk.

Jim taruxiy volt a neve, gyalog jött. Ezer mérjöldnyi utal meg sem érzett. Magas férfi volt, hosszú szőkehajú.

Lgg napfényes reggelen tűni fel a tisztáson, fegyverével integetett.

Halló, Harvcy, itt vagykikiáltotta.

Apám nagyon szereti? Jimet, bár az semmirekellő, nap'opá volt, az erdők lakója.

— Honnan jössz, Jim? — kérdezte apám.

— Kanadából.

— Gyalog?

— Hisz láthatod, hogy nincs lovam — válaszolta Jim, aztán felkapott engem és a vállára ültetett.

— Hol van Susanna? — kérdezte Jim.

Apám arca elsötétült, s a sírra mutatott.

— Már két hónapja...

(Folyt, köv.)