Viharsarok népe, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-16 / 244. szám

2

1955. október 16., \a*>árn»p

A Vörös Zászló Katonai Érdemrenddel tüntették ki Szevasztopolt

ViUau-oiútc Hifié

A TASZSZ jelenti, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége Vörös Zászló Katonai Érdemrenddel tüntette ki Szevasz- j zött, topol várost, az 1854—55-ös vé- j j

zói alkotó munkájukkal ezután is méltó helyet foglalnak el nagy hazánk élenjáró kollektívái köNyilt levél Magyarország határain kívül tartózkodó honfitársainkhoz

Amikor búcsút mondtunk egymásnak, ezzel indítottatok útnak: „Írjátok meg az igazságot!“ és mi így válaszoltunk: „Megírjuk,

mindent megírunk.“ Tele voltatok kétséggel és reménykedéssel,

■ _. ,, Vorosilov a nemzetközi

de

lem századik évfordulója alkal- j helyzetet ismertetve rámutatott í félelemmel és sajnálattal. Újra és újra szátokra tolakodtak a szamából. A magas kormánykitünte- arraj hogy a legégetőbb és a vi- vak, amelyekkel vissza akartatok tartani minket, a szavak, metést a városi szovjet ünnepi ülélág valamennyi népéhez legköze- lyeket innen-onnan szedtetek fel és amelyek hitelességében ti sem

Hruscsov mondott beszédet.

K. J. Vorosilov beszédében többi között ezeket mondotta:

megMent° N a^Bu^aiT^n^nemzetközi problémák bíztatok, de az ellenkezőjét sem mertétek hinni. Kétség a fülbesú- Vorositov N Sz Hruscsov' a' J ( 0tt Van a. leszerel(;s Prob_ gók Magyarországra szórt rágalmaival szemben és kétség a Magyar

Kiricsenko, A. J. Mikojan ' G. K. A Szovjetunió őszintén : jNépköztársaság Elnöki Tanácsa amnesztiatörvényével szemben. De

Zsukov, továbbá a Szovjetunió ! megoldására ' A^szovkt Emberek e,jyúttal reménykedés is, hogy hátha mégis nekünk van igazunk,

politikai, katonai és társadalmi gzapnara az alkotó munka és a amikor véget vetünk önkéntes számkivetésünknek és amikor ítéletének más vezetői. Az ünnepi • n^pek közötti béke nagy alapelv zunk a ma0Vaz nép államában. A félelem azonban ott tartott bentilésen K. J. Vorosilov és N. Sz. i ^ az e„^sz fáradhatatlan alkotó 1 ceteket és ránk bíztátok, hogy „derítsük fel a terepet“. Mondtátok,

Hr 11 anxirwr rvi rvn <-l r\f f Koo'7Ado+ I ° |_ _ , , , , _ , , , ,.,

élet tartalma. 1 hogy írjunk, de felietek, hogy nem lesz módunkban levelet kul, deni nektek. Nem egy közületek már megkapta személyes, névre

Megszentelt kötelességünk, hogy ,,, .............................

v ■ . _,. rr, úgy őrizzük ezeket az alapelve- *zM etünket, de úgy erezzük, - ez nem eleg. Vüagga kell

Kommunista Partunk Központi j ket mint a szem(jnk fényét Ez- I kiáltanunk, hogy minden határainkon kívülre szakadt magyar fü- Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső | aTnig vannak a világon olyan j lében ott visszhangozzék a szó: idegenből — hazakerültünk vég- Tanácsának elnöksége ^és a sz°v- e^ens£ges ergkj amelyek megpró- re. Hányódó, kallódó, mindenki prédájából, senki gyermekéből, az rv./^tSn i bál^ák «^akadályozni, hogy vá- egyik napról a másikra tengődő hazátlan vándorból egy fejlődé- Vörös Zászló Katonai Érdemren-: lasztott utakon haladjunk, ébe- sere és új életére büszke ország egyenjogú polgáraivá lettünk.

det °a hős ^zevasztopolnak, amely I re*í”®'c ** lennünk és- mindig ; Bevalljuk: a fölényes legyiníés> meUyel aggályaitokra feleltünk. hősies védelmének századik év- j 6 í€zn^n f . a. mu, .. .nu, i® gúnyos mosoly, amellyel a ránkváró borzalmak meséit fogadtuk, fordulója alkalmából és a haza hatalmas áldozatokba ésT^éUcülö- e^en^rvek és a honfitársainktól érkezett magyarországi levelek, előtt szerzett nagy harci érdemei- j zégekbe> a dolgozók sok kiontott amelyeket i6 és rosszhiszemű tanácsokkal szegeztünk szembe — ért kapta ezt a kitüntetést. ; vérébe kerültek. Elsősorban fegy- csak félig-meddig voltak őszinték. Bennünk is fel-felrémlett a gonEngedjék meg, kedves elvtár-; veres erőinknek — a szovjet had- dolat, hogy mi lesz, ha mégis...?

sak, hogy kifejezzem meggyőző- \ seregnek és a haditengerészeknek

désemet, hogy Szevasztopol dolgo- | — kell erre emlékezniük,

Befejeződött a magyar-jugoszláv határügyi fővegyeshisottság VI. ülésszaka

A Magyar Népköztársaság kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya között a határincidensek megelőzésének és kivizsgálásának tárgyában 1953. augusztus 28-án Baján megkötött egyezmény értelmében a magyar-ju- goszláv határügyi fővegyesbi- zoítság 1955. október 10-től 14helyzet további javulásához szükséges intézkedéseket.

Végat éri a Béke-Világtanács Irodájának ülésszaka

sült Államok), Mozart (Ausztria), Heine (Németország), Bernard Shaw (Írország), Pierre Curie (Franciaország), Ibsen (Norvégia), Kalidasza (India), Toio Oda

Becs. (TASZSZ) Október 13-án este megtartották a Béke-Világ- tanács Irodája ülésszakának záróülését.

A felszólalások elhangzása után az ülésszak résztvevői A. Varela (Argentína) javaslatára elfogadtak egy határozatot, amelynek értelmében 1956-ban ünnepélyes keretek között megemlékeznek a világirodalom, a tudomány, a művészet ajyan kimagasló alakjairól, mint Rembrandt (Hollandi'!. n. -.'amin Franklin (Egyeután a Béke-Világtanács Irodája felhívással fordult a világ országos békebizottságaihoz, hogy folytassák és szélesítsék ki az atomfegyver eltiltásáért folytatott harcot.

KÜLFÖLDI HÍREK

Párizs. A CGT adminisztratív bizottsága közleményt adott ki az algériai kérdéssel összefüggésben. A közlemény kiemeli, hogy a megoldás az algériai nép hivatott vezetőivel tartandó tárgyalásokban rejlik, akárcsak Tuuisz és Marokkó esetében történt. PHENJAN

Az Egyesült Államok nyolcadik hadserege október 13-án bejelentette, hogy amerikai tisztek érkeztek Dél-Koreába, »akik j Li Szin Man tisztjeinek váloga- I tott csoportját az atomháború feltételeinek elviselésére képezik ki.« Az United Presse hír- ügynökség szöuli jelentése még ■ hozzáfűzi, hogy a délkoreai tisztek később maguk folytatják | majd a kiképzést.

Es most, immár túl az utazás, a határátlépés, az első órák és napok izgalmain, úgy ahogy Ígértük, megírjuk az igazságot. Megírhatjuk, hogy mennyire megírhatjuk, azt ott, az idegenben talán megsem érthetitek igazán. AZ első perctől kezdve éreztük a haza gondoskodását. A határ átlépése után könnyeiken keresztül mo- ig Osijekon megtartotta VI. ren- solys6 hozzátartozóink vártak bennünket. Már az első nap birtokun Jedes ülésszakát. ^’an vo^t a személyi igazolványunk és munkakönyvünk. MunkaA fővegyesbizottság megálla- tábor helyett képességeinknek megfelelő munkát kaptunk és néhány

pította, hogy a magyar—jugo- napon belül aktív dolgozói lettünk hazánknak. szláv határon az V. és VI. ülés- ;

szak közötti Időben javult a Semmi egyebet nem kíván a magyar állam tőlünk, mint oda- helyzet és teljes egyetértésben adó, szorgalmas munkát és azt boldogan teljesítjük. Egy hajdani, el- elhatérozta, hogy megteszi a maradt agrárországban, amelyen a háború ezer sebet ejtett — még

a magyar nép történelmében példátlan fejlődés után is *- rengeteg tennivaló akad és ebben ránk is számítanak.

Honfitársaink! Most már nem lehet okotok a kételkedésre, a habozásra. A magyar nép, a magyar állam, a haza vár benneteket. Megbocsát, támogat, becsületes munkát kér is biztosít nekünk és nektek, valamennyi külfödre szakadt, megtévedt, de becsületes magyarnak.

Franciaországból hazatért Markov its Vera s. k., a Hungarotex mérnöke; Angliából hazatért Barst Erzsébet s. k., a budapesti Vas utcai szülészeti (Japán), Dosztojevszkij (Szovjet- klinika ápolónője; Olaszországból hazatért Babicsek Antal s. k.,' a Solymárt Cipész Kisipari Szövetkezet dolgozója; Belgiumból hazatért Xuboly , . Ottó s. k„ segédmunkás, Petőmlbályfa; Belgiumból hazatért Laboranovits

A szervezőbizottság jelentese KataUn k>( háziipari szövetkezeti dolgozó, Budaörs; Olaszországból hazatért Juhász Imre s. k., a Makói Gépgyár dolgozója; a

helyi Vasas labdarűgócsapat edzője; Franciaországból hazatért

Jovi Béla s. k., volt légiós, a MAVAUT szerelő lakatosa, Pécsvá- rad; Ausztriából hazatért Nesz Ferenc s. k., egyénileg dolgozó paraszt, Villány kövesd; Szíriából hazatért Neubach György s. k., Ipari tanuló, Budapest; Nyugat-Németországból hazatért Vágó Pál s. k., a budapesti Klement Gottwald Gyár dolgozója.

A pesszimizmus válsága

Seymour Topping úr, az Associated Press amerikai távirati ir da londoni tudósítója élesszemű, minden benyomásra fogékony ember. Nemrégiben ezt a megfigyelést tét é: „Londonban manapság nem szokás a hidegháborút emlegetni, vagy szidni az oroszokat. Beszélgetésekben, politikai szónoklatokban és a lapokban egyre ritkábban bukkan fel a „szovjet veszedelem“ kifejezés...”

Az amerikai megfigyelőt aggasztják ezek a jelenségek. Nem jól érzi magát ez az egy szem pesszimista a sok optimista között. Kényelmetlen érzése ilyen feljajdulásra késztette:

„A genfi szellem, úgy látszik, szilárd pozíciót vívott ki magának Angliában...“

Már ez is elég lenne ahhoz, hogy Topping úr lelki egyensúlya meginogjon. De ráadásul még egy kis sürgős pesszimizmus-behozatallal sem lehet segíteni, mert a genfi értekezlet az Egyesült Államokban Is „a derűlátás hullámát váltotta ki“.

így aztán — panaszkodik a mogorva amerikai — Angliában „elterjedt a meggyőződés, hogy a nemzetközi égbolt felhőtlen“ és általában egyetértenek azzal, hogy a fegyverzetet korlátozni és csökkenteni kell.

Topping egy kicsit túloz. A nemzetközi égbolt még nem felhőtlen, de az időjárás érezhetően megjavult. A népek felkeresik egymást és békésen beszélgetnek. Azokat a megátalkodott pesszimistákat pedig, akik még mindig viharkabátot és kaloes- nlt viselnek, kinevetik.

A genfi szellem nemcsak afféle szel- lőcske, amelyik véletlenül fújni kezdett és véletlenül el is állhat. A genfi szellemhez a népek reális, fontos anyagi és erkölcsi érdekei fűződnek.

D. Zaszlavszkij.

RACHEL

írta: HOWARD FAST

Howard Fast amerikai kommunista írót 1953-ban Nemzetközi Sztálin Békedíjjal tüntették ki. Ebben az elbeszélésében az első amerikai telepesek életét mutatja be az ország nyugati részében, a XVIII. század végén.

A pám egy fatörzsön ült. Kö- nyökére támaszkodott, arcát kezébe temette. Sem enni, sem beszélni, de még megmozdulni sem akart. Lefeküdtem éjszakára, de reggel ugyanebben a helyzetben találtam.

— Papa, — szóltam hozzá — a mama már két napja halott, s te azóta nem ettél. így éhen lehet halni.

Torz mosoly jelent meg apám

arcán:

— Hozd a csajkát, Davy, főzünk egy kis füstölt húst.

Evés után apám meggyújtotta pipáját, aztán megkereste anyám öreg bibliáját. Egy darab faszenet vett elő, hogy a biblia fedőlapjának belső oldalára, ahol már több dátum sorakozott, beírja ezt az évszámot is.

— Születés is halál — mondta elgondolkozva. — Ott, Keleten, amikor egy hozzátartozónk eltávozik az élők sorából, az egész rokonság összegyűl a temetésre. Te ezt még nem érted, Davy, de könnyebb lesz az ember szíve. Itt ugyan mit tehetnénk?

Apám kezében forgatta a széndarabot, aztán kezembe nyomta: nem volt járatos az írásban.

— írd be te — mondta —, de nagyon gondosan.

Beírtam: „Susanna Harvey.

Meghalt 1788. május 15-én. Hidegrázásban.“

— Huszonkilenc éves korában — tette hozzá apám rekedt hangon... Azután becsukta a bibliát és visszaállította a polcra.

TCgy héttel később apám elha^ tározta, hogy elindul a Mur- ry-erődbe. Ez volt a legközelebbi lakott hely. Itt még üzlet is volt. Tizennyolc család élt a telepen.

Az erőd a folyó túlsó partján terült el egy kis dombon. A papa és én naplementkor kerültünk át

a folyón. Száraz időben vize a ló hasáig ért. Amikor a túlsó partra értünk, apám északra fordult. Jackson pásztor házánál megállt. A pásztor kilépett a házból, ahol éppen egy dézsa vízben mosakodott. Felesége az ajtó mögül nézett ki, s a négy gyermek is kifutott a tornácra.

— Jó estét, Harvey bátyám — köszönt a pásztor. — Jó estét, Davy... Csakhogy végre előbújtatok az erdőből ilyen .hosszú idő után.

— Hosszú idő volt bizony — válaszolt apám. — De végül is az ember vágyódik társai után.-- Csak nem hagytátok egyedül Harvey asszonyt?

Sírva fakadtam.

*— Hagyd abba, Davy — szólt rám apám, aztán elmondta a pásztornak mély bánatunkat.

— Isten akarta — szólt a pásztor.

— Először úgy éreztem, hogy eszemet vesztem — mondta apám. — Nem tudtam se aludni, se enni, se gondolkozni. Legszívesebben fogtam volna a fegyveremet és ki az erdőbe... Aztán így szóltam magamban: fel kell nevelnem a fiút úgy, ahogyan azt 6 akarta. Felnevelni, hogy tudja olvasni a bibliát, tudjon írni. De az ember mégsem

tud egyszerre mindennel foglalkozni: harminc acre föld, hozzá még száz acre erdő, a küszöbön álló aratás, vadászat, s hozzá még a nevelés.

— Asszony kell neked — jegyezte meg Jackson felesége.

— Igen — erősítette meg a pásztor is...

— Az ördögbe is! — kiáltottam fel. — Nagyon jól megvagyunk egyedül is, a papa meg én.

Aztán elfutottam a folyópart^ ra, s zokogva vetettem magam a földre. Úgy éreztem, meg- gyűlöltem apámat. Mikor kissé megnyugodtam, visszatértem. Együtt ültek a házban, teát ittak.

— Nem tudom — mondta apám, — illik-e egy olyan embernek, akinek 30 acre földje van, rabszolgát venni nőül?...

— Hagyj fel a büszkeséggel, Harvey bátyám. Nem szerelemből nősülsz, hanem azért, hogy asz- szony legyen az otthonodban. Van 20 dollár nálad, hogy vehess egy rabszolganőt?

Apám egyik zsebéből egy tárcát vett elő, a másikból ezüst dollárokat. A pásztorral együtt háromszor is átszámolták a pénzt.

— Tizenkilenc dollár, hat penny — mondta végül a pásztor. — Na,

majd én elintézem ezt az ügyet, gyertek velem.

...Apám le nem vette szemét a rabszolganőről, míg a pásztor Creen úrral alkudott a vételárban. Többen úgy vélték, hogy ma már nincs annyi rabszolga, mint a háború előtt volt, mások viszont azt beszélték, hogy Keleten törvényt akarnak hozni a rabszolgaság megszüntetéséről. Egyelőre azonban elszegődni ugyanannyit jelent, mint rabszolgának lenni: az apa eladhatja a lányát tízévi szolgálat< ra, akiknek adósságuk van. elszegődhetnek hitelezőikhez. Amikor valaki meghal, úgy, hogy adósságot hagy hátra, gyermekeit adják el a hitelezőknek.

A mennyire meg tudtam ítélni, igy lehetett ez ezzel az asz- szonnyal is. Szülei meghaltak Keleten, őt pedig eladták a fennmaradt adósság fejében. Green úr ezer font száraz gabonáért vásárolta a folyami kereskedőktől és úgy tartotta, hogy elég nagy árai fizetett érte.

A nő egt) zsámolyon ült a sarokban, a tűz mellett, míg a pásztor, Green úr és apám alkudoztak. Semmi különös látnivaló nem volt rajta: alacsony, fiatal nő volt, sápadt arcú. Haja fekete. Figyelte