Viharsarok népe, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-11 / 239. szám
I*(5". t'ihír 11., kedd MIUcmút mU Héfve Alkalmazzák bátrabban a a mezőberényi Előre TSZ tagjai! Régebben hallottak már a mezőberényi Előre Termelőszövetkezet gazdái a keresztsoros vetésről, de mert ők maguk még nem láttak olyat, hitték is, meg nem is a jóságáról mondottakat. 1953 őszén fogant meg egyesek fejében az okos gondolat: — Próbáljuk ki! Cgy is tettek, persze csak óvatosan, hátha nem válik be. Nehogy ráfizessenek a kísérletre. így azután mindössze 5 holdon jártatták nice a vetőgépekef őszi árpával keresztben és hosz- szában. Már tavasszal is látták — a keresztsoros vetésű árpa szebb, mint a többi. K terméseredmény pedig valósággal ámulatba ejtette őket. Az öt hold 5—6 mázsa átlaggal többet adott. — Nincs mit kételkedni a keresztsoros vetésben — vallották be még a leghitetlenebbek is, A siker láttán tavaly már mind a 18.5 hold őszi árpa vetőmagját ilyen módon tették földbe. S hogy helyesen cselekedtek, azt a 27 mázsa 46 kilogrammos termésátlag igazolja. — 11a az árpa többet terem a keresztsoros vetéssel, akkor bizonyára a búza is meghálálja azt — vélekedtek mar a múlt év őszén a tagok, s a 212 hold kenyérgabona egy részét — 43 holdat — ugyancsak így vetették. Az eredmény itt sem maradt el: ez. a terület 18 mázsa állaggal fizetett, míg a többi csak 14— 15 mázsájával, helyenként pedig mindössze tizeneggyel. Illeti még jobban nekibátorodtak a keresztsoroe vetés alkalmazásának az Élőre TSZ tagjai. Bár az igazat megvallva —nem elég merészséggel... Az őszi árpával nincs semmi baj. Kereszlben-hosszában sorol az egész szepternbei közepi vetés. Hanem a búzával... A tavalyi keresztsoros vetés területét növelik ugyan; de meimyWcT? —nem egészen kétszeresére, s a 232 hold búza zömét csak sorosan vetik. Pedig jól tudják, mi a helyes tennivaló! — A betakarítás elhúzódása miatt nem érünk rá keresztsoros an vetni — magyarázkodik Plavecz János elvtárs, a tsz brigádvezetője. Persze ez gyenge kifogás, hiszen a 130 hold kukorica-területet kivéve szabad a leendő búzaföld. S annak jó részét mar felszántották a gépállomás traktorosai. Igaz, a szövetkezetiéképpen a kukoricával vannak a legjobban fennakadva. De vajon hogyan is néz ki annak betakarítása? Már érett az egész s a közösben egyéb tennivaló nincs jelenleg, tehát törhetnék. De nem- kezdenek hozzá, csak a hét végén. S csak azért nem, mert addig a »háztáji kukorica« ad munkát. Hát ez kissé furcsa. Kétségtelen, a háztáji kukoricát sem kell kockára tenni. De nem lehetne azt szombaton és vasárnap rendbe tenni,; s a hét más napjain a közös kukoricát betakarítani? Persze akkor sem másfél hét alatt, ahogy tervezték, hanem minden lehetőséget kihasználva, rövidebb idő alatt. Ez az egyik!. S a (másik — a vetést a gépállomás végzi. Tehát gépi erővel történik. És ha keresztsorosan vetnek, legfeljebb két-liárom nappal tart tovább a munka. De a terméseredmény bizonyára jóval nagyobb lesz. A soros vetésre szánt 159 holdon átlagosan csak 2 mázsa többletet véve figyelembe —több mint 300 mázsával. Mennyivel növelné ez a közös jövedelmet? Erre gondolva lássanak hozzá a búzavetéshez a mezőberényi Előre TSZ tagjai! Ifjúsági regénypályázat A kiadói főigazgatóság pályázatot hirdet tudományos, fantasztikus és utazási tárgyú, kalandos ifjúsági regények írására. Pályázni lehet minden olyan, eddig meg nem jelent miivel, mely legalább tíz ív, (kétszáz gefielt oldal) terjedelmű és a haladó tudomány egyes eredmény eit a tíz—tizenhateves fiatalok érdeklődési körének megfelelően dolgozza fel irodalmi formában. A pályázat nyilvános, a pályaműveket két gépelt példányban 1956. október 1-ig be kell küldeni az Ifjúsági Könyvkiadó (Budapest, VII., Lenin krt. 9- 11. sz.) címére. A beérkezett pályaműveket írókból, pedagógusokból és tudományos szakemberekből álló bizottság fogja elbírálni. A legjobb műveket az alábbiak szerint díjazzák: 1. díj 15 000 forint, 11, díj kétszer 10000 forint, III. díj háromszor hétezer forint. A pályázat eredményhirdetése 1957. elején lesz. (MTI) FAidmttvestzövetkezctsk figyelmébe i Több kukoricaértékesítésí szerződést! Földmű vesszővé tkezeteinknek most egyik legfontosabb feladata a kukorica-szerződéskötés tervszámainak teljesítése. Az önkéntes kukoricaértékesítési szerződéseket egyrészt a Terményíorgalmi Vállalat felvásárlótelepei, másrészt a Megyei Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Szövetkezeti Központ által kijelölt föld- | Ki is derült nyomban, hogy a művesszövetkezetek kötik. már á község a tervét teljesítette. A Köröstarcsai Földműv,es-zö- vetkezet október 3-i jelentésében 5 mázsa lekötött kukoricát jelentett. Mikor Varga elvtárs, a járási központ elnöke napok múlva náluk járt és érdeklődött az eredmény iránt, a válasz a következő volt: — Haladunk, haladunk! — de- i Több műtrágyát kér a föld rék“ köröstarcsaiak már a-nyolca- ! dik máz'ánál tartanak akkor, nug a ermeny oiga mi a a j amikor Telekgerendás 550 mázsás 4 -j cvorvnriuot U:i lat telepei a szerződéskötéseket illetően, komoly eredményeket ér- ] nek el, addig a földművesszövet.- kezetek jelentős része másodharmadrangú feladatként kezeli a szerződéskötéseket. Pacz elvszerződésével, Almáskamaráshoz hasonlóan, szintén teljesítette a tervet. A Bélmegyeri Földművesszövet- kezet sem dicsekedhet a bejelentárs, a Dombegyházi Földműves- tett 7 mázsás eredményével, ami szövetkezet ügyvezetője — aki a ! azt mutatja, hogy a Bélmegyeri szerződéskötések ügyében a já- j Földművesszövetkezet sem tekinti elsőrendű feladatának a szerződéskötési tervszámok teljesítérási könponlnál tartott értekezleten részt vett — még október 3-án sem volt tisztában a szerződés- sét. kötések feltételeivel, a járási köz- pon elnökének kellett megadni újból a szükséges instrukciókat. Ugyanakkor Almáskamaráson Oláh Mihály ügyvezető elvtárs és munkatársai, a pártszervezet, a j tanács segítségével és a begyű.iFöldművesszövetkezeteink ennek az állami feladatnak a teljesítését éppúgy tartsák szem előtt, mint az eddig megoldott egyéb gazdasági és tömegszervezeti feladataikat, annál is inkább, mert a kukorica-szerződéskötés tervtési szervekkel karöltve, 650 má- ; számainak teljesítése saját érde- zsóra kötöttek szerződést, s ma I kük is. A mezőgazdaságban a legfontosabb feladatok egyike a terméshozam növelése. Ez persze csak akkor jár eredménnyel, ha megadják a talajnak azt, amit kíván. A Békéscsabai Szervestrágyagyűj- tő Vállalat szemcséző telepének az a feladata, hogy minél több műtrágyát gy ártson, azonban ezt a feladatát nem mindig hajtja végre, tervét csak 60—70 száza- í lékra teljesíti. Jelenleg mintegy húsz vagon műtrágya vár szállításra. Legutóbb a békéscsabai Május 1 TSZ 400 mázsa szem- esézett műtrágyát vásárolt, a békési, gyulai földművesszövetkezetek 150—150, a Sárvári Cukorgyár Célgazdasága 600 mázsa szemcsézett műtrágyát szállított el. Most szeptemberben történt meg először, hog y az első dekád- tervet 101.3 százalékra teljesítették. — Rossz volt az időjárás, majd mindig esett — mondják a telepen. — Nekünk pedig szélre és napra van szükségünk, mert csak így halad a munka. — Az tény, hogy eső volt bőven, több mint máskor. De ha jól kihasználták volna a munkaidőt, akkor többet termelhettek volna. Általában már háromnegyed 6-kor abbahagyták a munkát, vagy állandóan az órájukat nézték n i munkások, bogy hány pere van még hátra. Naponta csak ez az egy negyedóra kiesés 100 forint kárt jelentett a vállalatnak. Ebben az időben még Rusznák György volt a telepvezető. A munkásokkal szemben elnéző yojt, így aztán nem volt a telepen egy olyan ember, aki megkövetelje a dolgozóktól a technológiai és a munkafegyelmet. Végül aztán Rusznák Györgyöt fegyelmi úton leváltották. Igaz, hogy az ő véleménye nem egyezik meg az itt elmondottakkal, de a tények helyette beszélnek. Az új telepvezető Harangozó lett, aki alig néhány nappal ezelőtt vette át a vezetést. Rövid Idő alatt számtalan hibát vett észre. Sok az igazolatlan mulasztás, egy szerűen nem jelennek meg a dolgozók munkahelyükön. Akik pedig dolgozni akarnak, addig nem kezdik meg a munkát, amíg meg nem tudják, mennyit kapnak érte... Ez naponta fél órát két megszüntetik, akkor bizonyára nem hatvan, hanem száz százalékra tudják teljesíteni (érvükét. Harangozó nagy lelkesedéssel kezdte meg munkáját, terveket sző és arról beszél: »Bár csak most kezdődne a tavasz, akkor más volna minden. Versenyt szerveznék a dolgozók között, rendszeresen értékelném a munkáinkat, ami bizonyára eredményhez vezetne.« Most, amíg dolgozni tudnák, addig is rendszeresen ellenőriz, megköveteli a technológiai fegyelmet és a munkafegvelmet, gondot fordít arra is, hogy a telepen rend legyen, mert most is több mázsa sznperfoszfát van a szabadég alatt, kitéve a szeszélyes időjárás viszontagságainak. Harangozó a jó gazda szemével ezt is észrevette és nneg is mondta: — Igazán leteríthették volna káíránypapirral! Ha a szemcséző telep dolgozói »megfogják a munka végét«, akkor valamennyien jelentősen hozzájárulnak a mezőgazdasági fejlesztésről szóló határozat nng- valósításához, hiszen nekik is érdekük, hogy több gabona teremjen, gazdagabb termés legyen vesz igénybe. 11a az időkiesése- minden talpalatnyi földön. illiHtlltlliUII!t!t(H4ltllH!iliHIIIIIIHtiiftlfilillHtlttUtlltMlllltllM!ltttllttllHI1lft!lHMIIfMtlillfflllilltlftltlfttHt!HtWIHMIflHIIHH<Hflllllllll!lll!ltltttWlllllll!tltHtiJI1W(!l!ttífHmBf*!IIIIWHtlfHIH HtlllBHIftBIIHilHIHtHlllllltlllltllltlHIttllllHIHIllttRIIIltlllllllMttlllMBIItlttlWflltltUllllimHHIIHlIHlllWMHIIllHtillHIlll'MlIHIIIltlltllllllllMlinilUlllllültllimttlltflfttlini „Egyik ember annyi9 mint Ahogy közeledett az ősz, idős Puporka István egyre több éjszakán át forgolódott álmatlanul. Élete párja csakhamar észrevette tzt és megkérdezte tőle: mi bántja, min töpreng ? — Arra gondolok, hogy én jövőre már nem akarok Dunántúlra menni vályogot verni, egyik állami gazdaságból a másikba vándorolni, én ezt meguntam. Azt mondom, hogy maradjunk végleg szülőfalunkban, Körösladányban. Lépjünk be a Zalka Máté Termelőszövetkezetbe, hiszen ott más is szépen boldogul. Családunknak hét felnőtt tagja van. Egyik sem fél a munkától, majdcsak megélünk szépen. — En is gondoltam erre, mert szívből unom már az örökös vándorlást, de arra gondoltál-e, hogy befogadnak-e bennünket az emberek? Hiszen mi cigányok vagyunk... — Tudod, ma már mások az emberek, mint régen. Most egyenlőség van, mindenki egyforma. Idős Puporka István a családtagoknak is elmondta a tervét. Sen- kisem ellenezte, hiszen megtanultak dolgozni és örültek, hogy megszűnik majd a vándorlás. Titokban azonban arra gondoltak, hogy származásuk nem lesz jó ajánlólevél. Puporka rövidesen kitöltötte a belépési nyilatkozatot. Nemes János könyvelő ismertette vele a szövetkezeti alapszabályokat. Az öreg ezt már nagyjából tudta és elmondta, hogy ezzel egyet is ért. Családjával becsülettel akar dolgozni, bármilyen munkában. — Ha kell, annyi téglát verünk, hogy egész Körösladányt elárasztjuk vele — mondta. — Micsoda? Ez aztán ötlet — lelkesült fel a könyvelő —hiszen kell nekünk a tégla, mert építkezünk, de eladásra is készíthetnénk, ez jó jövedelem lenne. A könyvelő, Szegedi Mihály elvtárssal, aki most a párttitkárt helyettesíti, kiszámította, hogy 280 ezer forintot is jövedelmezne a tégla készítése. Lelkesedésük azonban nem ragadt senkire. Sói, a közgyűlésen még ellenük is fordultak. Hiába érveltek, próbálták meggyőzni a tagságot, — nem járt sikerrel. Az emberek kijelentették: cigány nem kell a szövetkezetbe. ők azokkal nem dolgoznak. Mikor megkérdezték miért, ezt a másik . • válaszolták: Puporkáékat dolgos embereknek ismerjük, tudjuk, hogy jól dolgoznak, de mégsem kellenek. A szavazásnál is nagyon kevesen álltak a Puporka-család mellé. A közgyűlés nem döntött. A belépési nyilatkozat az asztalfiókba került. Vajon, mi lesz a sorsa? Talán majd ha a tagság jó hangulatban lesz, dönt. Ez bizony elég szomorú. A Zalka Máté TSZ tagjai nem éreznek lelkiis- meretfurdalást azért, hogy egy boldogulását kereső család elé, segítségadás helyett, akadályokai gördítenek? Lenézik őket csak azért, mert a bőrük barna? Pedig: ...Egyik ember annyi, mint a másik, Bár a bőre barna, vagy fehér Egyet ér, mert egyenlő az ember; Mennyi munkát végez, annyit ér... Ezt a szép szovjet dalt sok-sok magyar véste mélyen emlékezetébe. Köztük a körösladányiak, u Zalka Máté Termelőszövetkezei tagjai is, akiknek többsége a fel- szabadulás előtt cseléd volt a föld- birtokosoknál. Urak kapcái voltak. És ezt már elfelejtették? A keserves esztendők feledésbe merültek7 Azt is kérdezhetnénk, mi jogon akadályozzák meg Puporkáék boldogulását, azokét a Puporkáékit, akikkel egyformán sínylődtek az elnyomatás éveiben. Hiszen tudják, hogy dolgos, becsületes emberek, mégsem veszik maguk közé, pedig a közösségnek is nagy hasznára lennének. A ' vezetők, a kommunisták álljanak ki elsősorban Puporkáék melleit és felvilágosító szavukkal zúzzák szét azt a reakciós nézetet — mint a múlt egyik átkos örökségét —, mely a bőr színe szerint különbséget tesz becsületesen dolgozó emberek között. (Bánfalvi]
