Viharsarok népe, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-06 / 235. szám
2 ViUai&úuUc Hepe 1935. «Ltéber 6., Cf-flíörtiik Az ENSZ-köxgyiílés különleges politikai bizottságának ülése New Yorit. (TASZSZ) Az BNSZ- közgyűlés különleges politikai bizottsága október 4-én tartotta ülését. A bizottság elhatározta, hogy a következő sorrendben tárgyalja meg az eléje terjesztett napirendi kérdéseket: 1. A Délafrikai Unióban keletkezett faji konfliktus kérdése, amelyet a Délafrikai Unió kormányának politikája idézett elő; 2. A palesztínai menekültek segélyezésével foglalkozó közéleti ENSZ-kirendeltség igazgatójának beszámolója; 3. A Délafrikai Unióban élő indiai származású személyek helyzete; 4. Uj tagok felvétele az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, n Minisztertanács határozata az öntözéses gazdálkodás megjavításáról A Minisztertanács határozatot i hozott az öntözéses gazdálkodás területén elért eredmények to- j vábbfejlesztésére. A határozat megállapítja, hogy hazánk öntözéses gazdálkodása a felszabadulás óta igen nagy arányban fejlődött. A berendezett terület 28 000 katasztrális holdról 224 000 kát. holdra emelkedett. A felszabadulás óta eltelt tiz év alatt rizstermelésünk olyan arány ban fejlődött, hogy ma Magyarország egyik legjelentősebb rizstermelő állam Európában. A rizstermelés nagyarányú területi fejlődése nagy mértékben elősegítette a termelőszövetkezeti városok kialakulását. A rizstermeléssel foglalkozó termelőszövetkezetek jelentősen megerősödtek. A határozat leszögezi, hogy öntözésre berendezett területeken elsősorban rizst kell termelni, amelyet az 1955. évi nyolcvanezer katasztrális holdról az egyoldalú rizstermelés felszámolásával tovább kell növelni. A szántóföldi jellegű öntözéseket elsősorban a rizses vetésforgó keretében kell fejleszteni. A minisztertanácsi határozat kötelezően előírja azoknak az öntözésre berendezett területeknek a végleges kikapcsolását, amelyeknek gazdaságos üzemeltetése korszerűsítéssel sem biztosítható. Ezeket a területeket más módon kell mezőgazdaságilag hasznosítani. A Minisztertanács határozata megtiltja, hogy az öntözésre berendezett területen három évnél hosszabb ideig rizst termeljenek. Előírja a rizses vetésforgós termelési módszer kötelező alkalmazását és ahol a terület elgyomoso- dása és a talaj leromlása ezt szükségessé teszi, az öntözőtelepnek művelt fekete ugarként való kezelését. A rizstermelést követő évben, az ugarolás ideje alatt kell az öntözőtelep korszerű átépítéséről, a terepegyengetésről, a talaj- javításról, és a talajerő visszapótlásáról gondoskodni. A termelőszövetkezetek ugarterületein szükséges talajművelési munkák költségeit az állam viseli, tehát ezeket a gépi munkákat a gépállomások ingyen kötelesek elvégezni. A jövőben a rizstelepeket, a jól bevált nagytáblás módszerek alkalmazásával kell tervezni és építeni. Az öntözőtelepek helyes kihasználásáért, a rizses vetésforgók alkalmazásáért, a kikapcsolható rizstelepek megfelelő mezőgazda- sági hasznosításáért és általában az agrotechnikai szabályok megtartásáért a gépállomások, továbbá az állami gazdaságok igazgatói és főagronómusai, valamint a termelőszövetkezetek elnökei személyükben felelősek. Az öntözéses termeléssel, különösen pedig a rizstermeléssel kapcsolatos kutatási és nemesíté- si feladatok ellátása érdekében a Szarvasi Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézetet Öntözési és, Rizstermelési Kutató Intézetté kell átszervezni. Japán parlamenti képviselők Magyarországén KÜLFÖLDI HÍREK ATHÉN Venizelosz, vök görög külügyminiszter október 2-án Szaloni- kiben beszédet mondott s egyebek között kijelentette: »Görögországnak ki kell szélesítenie nemzetközi kapcsolatait, egy far- | mát baráti politikát kell fo'ylat- i ni a kivétel nélkül minden országgal, olyan feltételek mellett, hogy azok tiszteletben tartják Görögország területi sérthetetlenségét és függetlenségét, és hogy nem avatkoznak be belügycibe.« PEKING A japán rádió végleges adatokat közölt a tájfun állal nemrég Japánban okozott károkról. Eszerint 46 ember elpusztult, 319 megsebesült, 23 nyomtalanul eltűnt. MOSZKVA Október 4-én a nagy Kreml- palotában A. A. Lebegyev, a Szovjetunió líCgfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnök- helyettese és P. G. Tiesina, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának elnökire Kettese fogadta a Moszk\áhan tartózkodó luxemburgi parlamenti küldöttséget. BECS Az Osztrák Béke tanács a múlt hét végén utazást szervezett Prágába, amelyen 220 felsőausztriai és 100 bécsi lakos vett részt. Az utasok zöme Ausztria leg- n-g\ óbb ipari üzemének munkásaiból került ki. PÁRIZS A párizsi lapok bőven kommentálják, méghozzá az esetek többségében bíráló hangnemben, a francia kormánynak azt a döntését, hogy Faure kormányfő és Pinay külügyminiszter elhalasztja moszkvai utazását. Még néhány jobboldali lap is, jóllehet kirohanásokat intéz a Szovjetunió ellen, úgy vélekedik, hogy a francia államférfiak moszkvai utazása minden körülmények között hasznos lehetett volna. A Monde például felveti a kérdést: nem lett volna jobb mégis elutazni? A Combat azt írja, hogy »a közvetlen tárgyalások pozitív tényezőinek diadabnaskod- niok kell a bizalmatlanság fölött.« Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke október 5-én, szerdán délben fogadta Haru- zsi Tahara, Szeido Önki és Kei Hoasi japán parlamenti képviselőket. A fogadáson jelen volt Apró Antal, a Minisztertanács elnökének helyettese. A magyar államférfiak és a japán parlamenti képv ieelők szívélyes eszmecserét folytattak a két nép közötti kapcsolatok kiépítésének lehetőségeiről. Nagy zene-bonát csapnak a nyugati hatalmak Egyiptom és Csehszlovákia között kötött kereskedelmi megállapodás miatt. Az egyezmény értelmében Csehszlovákia fegyvereket szállít Egyiptomnak, cserében gyapotért, rizsért és más termékekért. Sehogyan sem tetszik az imperialista hatalmaknak, hogy egy olyan ország, mint Egyiptom, amely a befolyásuk alatt állt, a szabadságot kezdi úgy értelmezni, hogy például szabadon kereskedik azokkal az államokkal, amelyek hajlandók tisztán kereskedelmi alapon — minden feltétel nélkül, Egyiptom szuverenitását a legmesszebb menőkig tiszteletben tartva — kereskedelmi megállapodást kötni. A nyugati lapok, de különösen az amerikai sajtó, heves támadást indított Nasszer egyiptomi miniszterelnök ellen és fenyegetően követelte, hogy lépjen vissza a Csehszlovákiával kötött megállapodástól. Sürgősen útnak indult az Óceánon túlról Allen amerikai külügyi államtitkár is, hogy „jobb belátásra“ bírja az egyiptomi kormányt. Allen kétszer találkozott Nasszer miniszterelnökkel, de küldetése — mint a sajtójelentések mondják — nem járt sikerrel. „Az a tény — mondotta Nasszer a kairói katonai iskolán tartott beszédében —, hogy most megkapjuk a nekünk szükséges fegyvereket, fordulópontot jelent Egyiptom történetében. Egyiptomban sohasem volt hiány bátor, meggyő- zódéses emberekben, akik készek voltak az önfeláldozásra. Ezzel szemben szomorúan és keserűen láttuk, hogy nincs elég fegyverünk, aminek a külföldi uralom és befolyás volt az oka." Most arra az útra lépett egyiptom, hogy megszabaduljon a külföldi befolyástól és ez az, ami a nyugati imperialistákat felbőszíti. Mint Nasszer miniszterelnök mondotta, a nyugati hatalmak „csupán ellenőrzésük és uralmuk alatt akarnak tartani bennünket. Tudják, ha onnan kaphatunk fegyvert, ahonnan akarunk, mi valóban a szó teljes értelmében szabadok leszünk...“ Az arab világ és a gyarmati és félgyarmati népek helyeslik az egyiptomi kormány lépését. Nyilvánvaló, hogy ez nem marad hatás nélkül az elnyomott népek szabadságharcára sem. És ettől a hatástól félnek a legjobban az imperialisták, mert az hatalmuk, befolyási övezetük összezsugorodásával jár. Kevesebb gyarmat, csökkent befolyás: kisebb kizsákmányolási lehetőség, kevesebb profit. — Ezt pedig nehéz elviselni... Ezért a zene-bona... Mindez a csehsztsvák-egyiptomi kereskedelmi kapcsolatokat nem zavarja... A kutya ugat, a karaván halad... N. A. Bulganyin távirata Otto Grofewohlboz Moszkva. (TASZSZ) N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke táviratot intézett Otto Grotewohlhoz, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökéhez abból az alkalomból, hogy a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Német Demokratikus Köztársaság kapcsolatairól szóló, 1955. szeptember 20-án, Moszkvában aláirt szerződést a Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarába egyhangúlag jóváhagyta, Baia Isfván üdvözlő távirata a csehszlovák hadsereg napja alkalmából Alexej Cepicka hadseregtábornok elvtársnak, a Csehszlovák Köztársaság nemzetvédelmi miniszterének Prága. Október 6-a, a csehszlovák hadsereg napja alkalmából fogadja hadseregtábornok elvtárs a magyar néphadsereg harcosainak, tisztjeinek és tábornokainak üdvözletét, szívből jövő jókívánságait. A testvéri csehszlovák hadsereg eddigi kiváló eredményei sikeresen hozzájárultak a felszabadult csehszlovák nép biztonságához, szabadságának és békéjének védelméhez. A csehszlovák hadsereg napján a magyar néphadsereg minden katonája nevében további sikereket kívánok a harci és politikai kiképzésben és a béke védelmében. Budapest, 1955. október 5-én. Bata István vezérezredes, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere. KISS BÉLA 5 Bálint hazatér — Elbeszélés — HL "iFonatérkezéskor, különösen * délutánonként, benépesült a kis falusi állomás. Most, hogy már szállingóztak hazafelé a hadifoglyok, anyák, feleségek, gyermekek lesték remegve a beérkező szerelvényeket. Ha nem jött, akit vártak, akkor is újraéledő reménynyel vették körül az érkezőket, hátha legalább hírt hoz valaki felőlük. Bálint szótlanul állt meg a vonat mellett. Elszoruló szívvel, hosszan nézett végig a házakon, a fákon. Itt már ismerős volt minden — és most mégis olyan idegenül hatott. Észre sem vette, hogy a vonat elhúzott mellette. Ahogy a kijárat felé indult, az emberek többsége, az érzékenyebbek, elhúzódtak előle: mintha keresnének valakit, vagy sürgős megbeszélnivalójuk lenne. Csak egy kisebb csoport vette körül, de az egész falu meleg szeretetével. Juhász Pista, volt iskolatársa, meghatottan szorított vele kezet: — Csakhogy hazajöttél, Bálint! Itt majd újra megtalálod a helyed,. — Nehéz lesz, Pista! r— Tudom!... Unt tovább indult a jól ismeri úton. Egy asszony a hátamögött felsóhajtott: !— Szegény gyerek! A hang utánakúszott a levegőben és marokra fogta a szivét. De nem szólt. Mit is mondhatott volna? Csak lehajtott fejjel ment tovább. Az utcában, mindjárt az első háznál megdobbant a szíve. Itt laktak, mintegy tiz éve, mielőtt elköltöztek a szomszéd faluba. Ott áll az ól, hátul az udvarban; deszkával, kátrány papírral fedett teteje idelátszik. Ezt még az apjával építették. Távolabb, az utca derekán, az öreg szivattyús kút. Ide küldte az anyja vízért, vagy ha elmaradt, maga kapta fel a vizesvödröt és papucsba lépve szaladt oda is, vissza is, nehogy közben leégjen a félrehúzott rántás. Tdős emberek emelték rá sü- vegüket, amint szembejöttek az utcán, öreg nénikék köszöntötték, de ő csak lépdet előre. Talán észre sem vette őket. Most senki sem haragudott meg ezért. Sajnálkozó tekintetek kísérték az utcán. Ezek az emberek sok bánatot, keserűséget láttak már, maguknak is volt részük benne és most megmozdult bennük a szív. Mindjárt odaér. Már idelátszott nagyszülei háza: a sötétsárgára mázolt nagykapu, a zöldrefestett ablakok. Az udvarból az öreg eperfa ágai nyúltak az ég felé. Vajon Itthon vannak-e? Hogy menjen be, hogy meg ne ijedjenek? Remegő kézzel, félve nyomta le a kilincset. A kapuból a kúthoz látott, amit a kiskert, az elkerített virágos rész kiszögelése takart el félig. A két öreg nagyszülő egy kicsit távolabb kukoricát szeleit. Tétovázva tett néhány lépést előre, de nagyanyja ezt a kis távoli neszt is meghallotta. Vagy egy belső érzéstől ösztönözve fordult meg?! Öreg szemeivel kutatóan nézett a kapu felé. Amint Bálintot megismerte, felsikoltott: — Bálint! Bálint fiami — kapott bizonytalan kezekkel a kút- káva felé és ha öreg életpárja nincs mellette, elvágódik a kövezeten. TDálint két-három szökkenéssel ^ ott termett. — Nagyanyám! Nagymamus- kám! — ölelte át aggódva a reszkető vállakat. Felemelte nagyanyja fejét és egy kétségbeesett szempárba tekintett. — Bálint! Kisunokám! Hazajöttél?! — vonta magához nagyanyja. Nagyapja hangtalanul ölelte meg. öreg, csontos arcán megfeszült a bőr és könnybelábadt szemekkel csak annyit kérdezett• — Tudod már? Bálint szótlanut bólintott. Az idős asszony zokogva ölelte át ismét: — Fiam! Édes fiam! Tudod már? Tudod már, hogy nincs édesanyád, nincs édesapád — fojtotta el jajszavát a zokogás. — Átkozottak — emelte ég felé 60 év muri* kajában megaszott, szikár karjait. — Átkozottak, akik tönkretették az életedet. — Mama! Nagymama! Ne sírjon — nyugtatta Bálint. Közben az ő hangját is elfátyolozta a fájdalom. Egymást átölelve mentek a ház felé. enn a szobában sűrű csönd ült közéjük. Mindegyikük a saját gondolataival volt elfoglalva, amit nem zavart meg más, csak az idős asszony zokogása. — Hogy történt? — kérdezte csöndesen nagysokára Bálint. Nagyapja felelt a kérdésre: — Apádról csak annyit tudunk, hogy dekung-ásásnál ott maradt. Négy napig állt ott a front; nem
