Viharsarok népe, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-15 / 217. szám

1955. szeptember 15., tsüiÜrtöfc a „Jövőre 18 mázsa lesz az átlag“ Varga György elvlárs, a csorvási Vörös Október TSZ elnökének nyilatkozata Nem sokkal a csépiéi befejezése vtán a község határán is túl jutott a híre, hogy a csormsi Vörös Október Termelő- szövetkezet tagjai IS mázsán felüli átlagtermésű búzát taka­rítottak be. — Sajnos, nem az egész területről, hanem csak a feléről — magyarázza Varga György elvlárs, a szövetkezet elnöke. Persze különösebb okuk nincs az aggodalomra, hiszen a teljes vetésterület, a 225 hold is 15 mázsa. 63 kilójával fizetett. S mindez azt bizonyítja, hogy a szövetkezet tagjai sokat tet­tek a terméshozam növeléséért. — Ügy kezdődött — emlékezik vissza Varga elvtárs —, hogy csatlakoztunk a község másik termelőszövetkezete, az Új Élet tagjainak felhívásához, a 15 mázsás holdankénti átlagter­mésért inditott mozgalomhoz. Valamennyien iparkodtunk, hogy vállalásunkkal ne valljunk szégyent. A gépállomás trak­torosai is megálltak helyüket a talaj előkészítésében. — Eleiben ment is a munka. Csaknem 120 holdat vetettünk el október elején, jól ülepedett magágyba. Hanem közben hi­ba csúszott a dologba — elhúzódott a kukorica betakarítása. S mert a kukorica helyére is búzát terveztünk, a vetéssel pe­dig nem akartunk sokat késni, szántás után nyomban vetet­tünk. Méghozzá ,.szalonnás“ földbe. — A rossz talaj előkészítés, meg az októbervégi vetés mi­att 30 holdon csak 12, a november elején elvetett 15 holdon pe­dig mindössze 9 mázsa volt a holdankénti átlag. De ha azt a sok pétisót, meg szuperfoszfátot nem szórjuk ki ősszel, meg tavasszal, még annyi sem terem. Az idén ismét nagy Ígérettel láttak hozzá a búzavetéshez a szövetkezet tagjai. Megfogadták, hogy jövőre elérik a 18 mázsás átlagot. — Nem lehetetlen — mondja önbizalommal a szövetke­zet elnöke. — Csupán rajtunk múlik. Mi pedig okultunk a tavalyi esetből. — Legfőképpen arra ügyelünk, hogy a talaj a szántás után pihenjen. A gondosan előkészített magágyba csak két- három hét után vetünk. A betakarítás most nem késleltet majd bennünket. A búza földjét, a 62 hold kukorica kivételével, ok­tóberig szabaddá tesszük. Hogy október 20-ig a kukorica he­lye is be legyen vetve, tagságunk a múlt héten tartott köz­gyűlésen úgy határozott, hogy munkacsapatokba tömörülve ta­karítja be a kukoricát. Tehát nem az egész területen egy­szerre, hanem csak részenként törjük a kukoricát. Ezáltal a betakarítással egyidöben már szánthatnak is a gépállomás traktorai — A műtrágyát ezúttal sem vonjuk meg a földtől. A ta­lajerőt figyelembe véve, egy mázsa szuperfoszfátot és ötven kiló pétisót szórunk szét holdanként. Mindent megteszünk, hogy idejében, és jól előkészített talajba vessünk. Ezért biz­'tosak vagyunk benne, hogy elhatározásunk teljesül — jövőre 18 mázsa ,lesz a búza termésátlaga. Újítók köre alakult Mezőhegyesen Az elmúlt napokban Mezöhe- [ Az újítók részére műszaki gyesen az állami gazdaság, a cu­korgyár, a gépjavító vállalat, a vasútállomás, és az MTH-iskola szakembereiből újítók köre ala­kult. A kör elnökéül Tringer Fe­rencet, a cukorgyár főmérnökét, titkárául pedig Ács Miklóst, az ál­lami gazdaság mérnökét válasz­tották. A szakcsoportok egyikének vezetésével Szodorai Istvánt, a gépjavító vállalat Kossuth-díjas művezetőjét bízták meg. könyvtárat és olvasótermet léte­sítenek a községi kultúrotthon- ban. Ezen túlmenően előadások és viták rendezésével bővítik isme­reteiket. Az újítások kivitelezésé­re a kör külön műhelyt kap a gépjavító vállalat épületében. Az újításban eddig is kitűnt dol­gozókat most azzal jutalmazzák, hogy felviszik őket az Országos l Mezőgazdasági Kiállításra. ViUaisawU VU\it Géppel szedik a cukorrépát a Felsőnyomási Állami . Gazdaságban A napokban megkezdték a cu­korrépaszedést a Felsőnyomási Állami Gazdaságban. A 325 hold összterületnek eddig mintegy 10 százalékáról 0 takarították be a termést és szállították a gyár­ba. A gazdaság dolgozói örömmel tapasztalják, hogy a holdankénti termésátlag a 130 mázsás terve­zettel szemben meghaladja a 200 mázsát. A répaszedés jelenleg csak ké­zierővel történik. De biztosíték van rá, hogy meggyorsul a mun­ka, s a cukorrépa helyén is el­vetik október elején a búzát. A dolgozók nagy örömére ugyanis két répaszedő-gép érkezett a gaz­daságba. Az egyik egv nagytel­jesítményű, szovjet mintára ké­szült répakombájn, amely egy­szerre három sorból szedi fel a cukorrépát, tisztítja meg a föld­től és gyűjti csomóba. A másik egy Zetorra szerelhető, hidrauli­kával ellátott répakiemelő eke.. , I seget. A vezetőség keszsegesen A talaj kötöttsége miatt mindkét : válaszol ^a tagok kérdéseire, gépen erősítéseket kellett alkui- I fényt derít az egyes problémák ­Segítik az új tagokaf a Vörös Hajnalban Szeptember 3-án alakult meg Dombegyházáa a Vörös Hajnal Termelőszövetkezet. Ekkor tíz család szövetkezett a közös gaz­dálkodásra és azóta még tíz csa­lád csatlakozott hozzájuk. Az új tagok csak néhány hét múlva kezdik meg a munkát a közösben, amikor egyéni gazda­ságuk utolsó termését betakarít­ják. De addig se maradnak ma­gukra, a szövetkezetiek törőd­nek, gondoskodnak róluk, fenn­tartják velük a kapcsolatot. A tsz vezetőségének tagjai — első­sorban Dús József elvtárs, a tsz elnöke — igen helyesen teszik, hogy nemcsak addig törődtek a belépni szándékozókkal, míg azok aláírták a belépési nyilatkozatot, hanem azóta is foglalkoznak ve­lük. Az új tagok többízben kér­ték a tsz vezetőségének tagjait, hogy magyarázzák el nekik a közös gazdálkodás egyes kérdé­seit, érdeklődnek arról, mi a kötelessége a tsz-tagnak, és ho­gyan számítják ki a munkaegy mazni. Ezek már megtörténtek és a piai naptól kezdve munkába állítják 'őket. Ezáltal lényege­sen könnyebb és gyorsabb lesz a cukorrépaszedés a FelsŐ- nyomási Állami Gazdaságban. ra és elősegíti, hogy az új ta­gok megnézhessék, milyen is a szövetkezeti gazdálkodás. S las­san, lassan már nemcsak kérdé­sekkel, de kérésekkel is előhoza­Mihálynénak három családja van, férje már régebben meghalt. Ka­jóné (is belépett a tsz-be, de bizony bántotta, hogy nem tudja a búzavetőmagot beadni, mert kevés búzája termett. Segítségért fordult a vezetőséghez, szerezze­nek nelci kölcsön vetőmagot. A kérését (meghallgatták és gon­doskodtak arról, hogy vetőmag­hoz jusson. Vagy egy másik pél­da: özv. Varga Józsefné elpa- naszolta, hogy nincs mit adni a tehénnek. Egy tehénkéje van., azonban nincs takarmánya. Rajta is segítettek, 200 négyszögöl vö­rösherét adtak át ingyen, egy kaszálásra. Ezenkívül az új ta­goknak a vetőmageserét is elhi­tesd a tsz, igénybe vehetik a sze­lektort. Az új tagok, akik csak október 1-én kezdik meg a mun­kát, máris úgy érzik, hogy befo­gadta őket a nagy család és nem­csak jó szót kaptak eddig, hanem orvoslást is bajaikra, panaszaik­ra. Ök sem maradtak azonban hálátlanok és a jóért jóval fi­zettek. Felajánlották, hogy csat­lakoznak az alapító tagok kezde­ményezéséhez és az udvarukban lé­vő trágyát a tsz rendelkezésére bocsátják. Mintegy 600 mázsa trá­gyát hordhatnak lű. az udvarokból a közös földre, ami jövőre már az ő számukra is termést hoz. A tsz vezetőségének tagjai al­Megtartottnk a termelési értekezletet Sok függ attól, hogy egy-egy termelési értekezleten mennyi a résztvevő. Ehhez természetesen hozzátartozik, hogy megfelelő-e az előkészítés, a mozgósítás és a beszámoló. Állomásunkon befe­jeződtek a részlegenként megtar­tott szeptemberi termelési érte­kezletek és ha összehasonlítjuk az előző havival, lényeges fejlő­dés tapasztalható. Bár még min- • dig van hiba a megjelenésnél, különösen a kereskedelmi szolgá- ! lat dolgozói maradnak el. A hozzászólásokból érezhető volt, hogy vasutasaink harcosan készülnek az őszi forgalomra. Va- j Iamennyien tudják, hogy állomá- I sunkra nagy feladatok hárulnak a mezőgazdasági termények el­szállításával. Nem mindegv, mi­korra kerülnek azok a rendelte­tési helyükre. Lendületes volt a forgalmi részleg termelési érte­kezlete, ahol sokan hozzászóltak. Bereczki Imre forgalmi szolgá­lattevő brigádjával együtt a havi terv túlteljesítésére tett vállalást. Vállalták, hogy a brigád hibá­jából késve indított vonat nem lesz szeptemberben. Hajdú Béla váltóőr a munkaidő jó kihasz­nálásával foglalkozott és kérte a tolatásvezetőket, hogy időben értesítsenek az esetl<jges mozgá­sokról, mert sok esetben, egy-két perc miatt esetleg órák veszhet­nek el. Tábor Lajos váltóőr a munkafegyelem-lazítókról beszélt. Köztük Lukovszld István kocsi- rendezőről, aki fegyelmezetlen­ségével akadályozza a terv tel­jesítését. 1 A jól sikerült termelési érte­kezletek nagy segítséget nyújta­nak arra, hogy ebben a hónap­ban is jó eredményt érjen el ál­lomásunk, Vajda János ÜB-elnök, Békéscsaba. MÁV állomás. kodnak az új tagok. üzv. Kajó kalomadtán feikeresik az ,,, u. gokat, felkészítik őket a közös feladatokra, elbeszélgetnek ve­lük, meghallgatják véleményüket, javaslatokat. S az új tagokkal való foglalkozás meg is hozza gyümölcsét. Sok jó észrevételt közölnek a vezetőséggel, javasla­tokat adnak a munkák megszer­vezéséhez, a nagyobb termésért folytatott harchoz. Felhívták a vezetőség figyelmét, hogy az is­tállótrágyán kívül gondoskodjon elegendő műtrágyáról is, hogy még eredményesebbé tegyék a közös munkát. Érdemes foglal­kozni tehát az új tagokkal a be­lépés után is, sőt ajánlatos is minden tsz-ben, mert így még a közös munkák megkezdése előtt kialakul a jó kapcsolat a régiek és az újak között. — Podina — MUST MÁR közöltük, szep­tember 22-i, csütörtöki számunk­ban ismertetjük a Viharsarok Népe szeptember 29-rn induló nagy, 12 hetes rcjtvéoyaümp á- szááak feltételeit és nyeremény- tárgyait. 'T'izenhétéves korában elszer- ződött a spanyol Banderá- ba, majd megszökött és beállt a Francia Idegenlégióba. Idők folya­mán minden rangot elért, amit elérhetett, öt év alatt káplár, húsz év múlva hadnagy lett és belépett a gyarmati ejtőernyő­sökhöz. Minden fronton vereke­dett, ahol a Légiót 1939-től 1945- ig bevetették; nevezetesen pedig rész* ■ o narvicki expedícióban is. Bir-Hakeimben a híradósoknál volt, mint hadsegéd. Parancsot kapott a maradásra, hogy néhány emberrel a rádióleadó utolsó be­rendezéseit felrobbantsa. Hajnal­ban, a helyőrség teljes kiürítése után az olaszok fogságába került. Miután Líbiából Tripolitániába, táborról-táborra hurcolták, végül egy Turin melletti fogolytáborban kötött ki. A hadifogság nem ízlett neki. Egy nap váratlan esemény rázta fel fásultságából: 1 orosz érkezett a táborba. A németek ejtették foglyul és internálták Ausztriába. Azonban Katjev — így hívták az oroszt — megszökött és átjutott egész Svájcon, bár ukrajnai anya­nyelven kívül más nyelven nem tudott, s nem tudta azt sem, hogy merre megy és hol van. Végül Olaszországban fogták el. Egy na­pon az egyik tábori csendőr tet­te rá a kezét. Minthogy az olasz hatóságok nem tudták mit kezd­jenek ezzel a kóborgóval, végül- is a francia hadifogolytáborba in­ternálták Megérkezése után az olasz lisz­tek a legsúlyosabb megtorlással fenyegették a franciákat, ha kap­csolatot kísérelnének meg az orosszal. Azonban lassanként a tábor parancsnokai kevésbé ébe­ren nézték a dolgot és Katjev el­vegyült a francia altisztek közé. Kézzel-lábbal mindig megértette magát. A franciák néhány csoma­got kaptak a Vöröskereszttől, s ezeket megosztották az orosszal, ö viszont apró, törékeny képeket faragott régi fadarabkákra. Soha nem tudott egy jónapot vagy egy köszönömöt megtanulni és a fran­cia szavakból csak egy rövid mon­datot tudott megjegyezni; „Vive la Liberté“.* A francia foglyok mozgolód- ni kezdtek a drótsövények mögött, az őrtornyokban elhelye­zett golyószórós őrök szemei előtt Kollektív szökést terveztek. Azonban súlyos probléma adó­dóit: nem hagyhatták el Kat je vet. Derlés vállalkozott rá, hogy meg­magyarázza Katjevnek: kollektív szökést terveznek; azonban Derlés nem rendelkezett Katjev képessé­gével, hogy arcjátékkal megér­tesse magát, így az csak hosszú és türelmes erőfeszítés után sikerült. Végre Katjev megértette, miről van szó. A következő három nap alatt nem tudott úgy . elhaladni egy fogoly mellett sem, hogy szé­les nevetéssel oda ne kiáltsa; — Vive la Liberté! — Elérkezett a megadott időpont: *Vive la Liberté: „Éljen a sza­badság!“ A jól kezdődött szökés rosszra fordult. A túl korán adott riadó miatt csak négy ember hajthatta véghez sikeresen a kísérletet. Köz­tük volt Katjev és Derlés. Tám­pontjuk egy kis iránytű és egy postai kiadványból kitépett, elsza­kított térkép volt. A négy szö­kevény a svájci határra húzódott olasz ellenállókkal találkozott. A partizánok befogadták a szökevé­nyeket és azok egy hónapon ke­resztül, mialatt erőre kaptak, köz­tük éltek. Úgy reggelen riadót verteki Egy német zászlóajl, több feketeinges egységtől támogatva, készülődött, hogy megrohamozza az ellenálló csoport által elfoglalt sziklás ormot. Csak egyetlen út maradt, amelyen át, hogy elke­rüljék a bekerítést, visszavonulá­sukat fedezni lehetett. A csoport parancsnoka, mivel a létszám nem haladta meg a háromszázat, nem habozott. A tüzelés megkezdődött. Akkor előrelépett Katjev. Vala­mit oroszul beszélt. Senki nem értette, Mozdulatai azonban an­nál kifejezőbbek voltak. Maradni akart, hogy fedezze a csoport visz- szavonulását. Olaszok és franciák csak nézlek egymásra és nem tud­tak határozni. Akkor Katjev pa- rancsolóan elvette az egyik golyó­szórót, amit az egyik bozontos, barna olasz szorított az oldalához; Katjevnek, aki rendszerint min­dig nevetett, most hirtelen gond­terhelt és igen komoly lett az arca. Az ezer apró ránc a szeme sarkában eltűnt. Senki nem mer­te visszavenni tőle a fegyvert. A parancsnok jelt adott. A csoport megkezdte a visszavonulást. Alant látszattak a németek szürkészöld árnyékai, «mint szikláról-sziklára szökellnek a csúcs felé. Derlés az­után csak a hegység történelem előtti káoszába illő futásra emlé­kezett ■ z olasz partizánok mögött; A németek megszüntették a tú­lélést. Csend váltotta fel az üt­közet első kitörését: Azután, hir­telen egy golyószóró-sorozat és egy hosszú kiáltás, szikláról-szik- lára, elhalva, véghetetlenül ismét-

Next

/
Thumbnails
Contents