Viharsarok népe, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-15 / 217. szám

1/iUauawU Héfte

1955. szeptember 15., csütörtök

—

rAbtélct

A múlt és a jelen meggyőző érv

Lőkösházán is sotan elfelejtettéit a múltat, pedig a község közepén lévő körülkerített volt uradalmi kastély még most is1 emlékeztet, hogy valaha, 10—11 évvel ezelőtt a drótkerítéssel bezárt, rendezett park kapujára láthatatlan betűkkel ki volt írva: »Ide egyszerű, szegény zsellér- embernek, vagy annaik családjának tilos a bemenet.« Most is ott áll a kastély, de most iskolások, óvodások kacagva, vidáman, szabadon töltik idejüket, hiszen övék a park, a kastély.

Tíz év nem nagy idő és mégis mennyi változást, mennyi átalakulást hozott, bo«y formálta egyes emberele gondolkodását. Többen vannak ijt is olyanok, mint Ceglédi egyéni dolgozó paraszt, aki úgy beszél, hogy gondtalanabb volt akkor az ottajoi emberek élete. A cselédek év végén megkapták a búzát, a sót, no meg a sózott szalonnát. Persze, itt Lőkösházán is olyanok beszélnék így, fakik soha nem kóstolták a komenció búzából sült keserű kenyeret, nem ettek a romlott, férges szalonnából. Ezek a háhgok azonban nem is tudnak messzire jutna, hiszen a párt aktívái, a népnevelők, de maguk az egyszerű emberek kérlelhetetlenül visszavágnak, nem tűrik azt, hogy így szemeiül tévesszék azt a nagy átalakulást, ami 10 év óta bekövetkezett Lőkösházán is. Ha nem is beszélnék a lőkösházi népnevelőik országos eredményekről, de ha mindazt elmondják

ifi9/i — |

ami a községben történt,

az is fényes bizonyíték

arra, hogy kinyissa a vakon járók szemét. Nem takar már mindent a hatalmas határállomás, amely a múltban elvakította a járatlan külföldieket. A hatalmas állomás mögül — amely még egy nagyobb város állomásának is beillik — nem látszottak ki a düledeziő nyomorta- nyák, a cselédlakások. Ennek a fedezékére szolgáltak az évszázados fák, amelyek lombjaikkal betakarták iaz alacsony, istállóinak is beillő közös lakásokat. Ma már a magas állomás mögött ott húzódnák meg a pirostetős, szinte utcákat kitevő új házalt. Tíz évvel ezelőtt a kuláktanyá- kon, az uradalmi kastélyokon kívül egyetlen házat sem mondhatott magáénak a paraszt ember. Ebben az egyetlen községben 467 lakóház épült, szinte 10 év óta a földből nőtt ki ez a kis falu. De ez még nem minden. A falu kommunistái, népnevelői mintha a falu történelmének ismertetésével lennének megbízva, úgy beszélnek a múltról és a jelen eredményeinkről.

Bene Péter, ez az egyszerű, 6 holdas egyéni paraszt ember nemcsak azt látja mivé lett a község a felszabadulás óta, de azt Is látja és elmondja, hogy

IS

miből. Így beszélgetett Ceglédivel is, alá a cselédlakások helyén még most sem veszi észre az új iskolát.

— Emlékszel rá — kezdte Bene elvtárs — a húszas évek elején a 11 ezer holdas lőkösházi területből 1600 holdat leszakítottak Kevermesnek. A megmaradt 9400 hold nagyobb része gróf Bánhidi, Gál Jenő, Jánosházi és . a többi nagybirtokosok kezén volt. A nagybirtokon kívül ami megmaradt, azt a sváb kulákok uralták. 1926-ban az állam *jió't« tett egy- pár paraszttal, a nagybirtokosok legrosszabb földjéből vagy '300 holdat fél és háromnegyed holdjával szétosztott. Mi, cselédek, nem kaptunk még egy négyszögölet sem. A felszabadulás1 után szabadságot kaptunk a földhöz is.

A községben minden család földbirtokos lett

Neked is jutott, te is akkor kaptad. Nem moshatja el az épülő jelent a nyomorúságos múlt. Jól emlékszem, amikor az igazságaimért, amit ®1 mertem mondani, felmondtak. Hónapokig kereset nükul, kenyér nélkül... majdhogynem koldultunk egyik ku- lák-tanyábó'i a másikba egy kis munkáért, míg végül is az egyik zsírosparaszt kanásznak megfogadott. Ez a szégyenletes, megalázott élet soha-soha nem kell.

— Ma rádió szól a lakásokban, villanya van a községnek, hetenként moziba járhatsz, amit csak felnőtt ember korodban, a felszabadulás után láttál először.

Iskolába járhat a gyermeked, nem úgy mint mi annakidején, messziről jártunk -abba az egyetlen iskolába, ahol csak egy szál tanító tanított az elsőtől az utolsó osztályig. Ma három korszerű, szép iskola van 21 tamítlóf- val. A mi fajtánk gyerekei közül, ebből a Ids községből, hetvenen tanulnak az egyetemen, főiskolán. Hát ez nem változás? De igen. Mégis vannak még, akik mindezt csak nézik, de nem látják.

Nemcsak Beme elvtárs az egyedüli, aki így beszél falujáról és annak fejlődéséről.

A nyolcvan népnevelő a saját példáján méri a múltat és a jelent

időjárás

Várható időjárás ma estig: Hűvös, túlnyomóan borult idő, sokfelé újabb eső. Mérsékelt szél. Legalacsonyabb hőmérséklet éjjel: 11—14, legmagasabb nappali hőmérséklet: 15—18 fok között.

Ezt segíti elő a pártszervezett is, amikor igyekszik a számok és tények alapján igazolni a község fejlődését. Nem egy alkalomkor beszéltek arról, hogy több százezer forintba kerül a több ágra kiterjedő szövetkezeti bolt létrehozása. Az új tanácsháza, egészségház, új kutak és a több mint 3 kilométer hosszú járda. Azt sem felejtette el. a párt- szervezet bemutatni, hogy a község gazdasági helyzete is megváltozott. Ma már minden házban anyakoca és hízónakvaló van. Minden második házban pedig egy vagy két tehén.

A termelőszövetkezet népnevelői: Csáki András, Mákos Pál és a többiek nem felejtik elmondani az ő életükben, a kisebb közösségben történt változásokat sem. Nem kis eredmény az, hogy ebben a kis községben öt tsz és tszcs működik. A tágok megelégedettek, boldogok. Lehet- e ennél nagyobb változást bemutatni tíz év óta? Pedig ez csak a kisebb hazában, a községben végbement változást igazolja.

Nagyok az eredmények ebben a községben és mégis vannák benne élők, akik nem látják, pedig a tények, mint nyito-tt könyv, úgy állnak előttük, csak éppen olvasni kell belőlük. Ha akad mégis olyan, aki nem tud ezekből olvasni, a párt népnevelője nem hagyja magára. A múlt és a jelen összehasonlítása meggyőző érv Lőkösházán Is.

Csepkó

Pártoktatá» hírei

Két példa

Az orosházi Dózsa TSZ-nek évek óta erős versenytársa az Október 6 TSZ. Az idén a verseny legjobbja az Október 6jj minden .aratást géppel, főleg kombájnnal (végzett. Ahogy a jelek mutatják, jövőre is az Október 6 tagjai lesznek esélyesek, mert a Dózsa TSZ pártszervezete és Horváth elvtárs — az elnök

— sem igyekszik, bogy a párttagok tanulását megszervezze. Mindkét szövetkezet elnöke propagandista. Szverle elvtárs, az Október 6 elnöke egymaga 27 elvtárssal beszélgetett a hallgatók kiválogatásakor. Meg is győzte őket. Mind a huszonheten jelentkeztek tanulásra.

Újabb hallgatókat vontak be a pártoktatásba

ról, azok tartalmáról. A rendszeres felvilágosítás eredménye, hogy azok a párttagok akik az első beszélgetés alkalmával még vonakodtak 'a tanulástól, most csaknem kivétel nélkül jelentkeztek pártoktatásra.

A kollektív munka eredménye

A dévaványai : pártbizottság egyre inkább (gazdája a pártoktatásnak. A pártbizottság tagjaiból

A Tótkomlósi Gépállomás kommunistái a nagy betakarítás közben a pártoktatás előkészítéséről sem feledkeznek meg. A párt- szervezet vezetősége három oktatási bizottságot alakított. A bizottság tagjai minden párttaggal beszelnek az új oktatási formák*

ágit. prop. csoportot hoztak létre A csoport tagjai segítik és ellenőrzik a pártoktatásról, az agitá- ciorol szóló határozatok végrehajtását. Legfontosabb feladatuk

most a termelőszövetkezeti pártoktatás szilárdítása. Segítségük révén az utóbbi hetekben 3 tsz-ben újabb politikai iskolákat szerveztek. A csoportot Demcsák István elvtárs, párlbi- zottsagi tag, a rizshántoló üzent igazgatója irányítja.

Dicséretet érdemelnek

E héten az orosházi Karneválba látogattunk el, hogy hírt adjunk a pártonkívüli dolgozók legjobb- járnák munkájáról. Ezek a munkások pártonkívüliek ugyan, de mindenkor készek a párt hívó szavára példát mutatni.

Kardos Fcrenc- né tojúslámpázó és tépő. Muuká- , jót lelkiismeretesen végzi. Selejtszázaléka állandóan a megengedett alatt van. Jó munkájáért április 4-éh megkapta a »Kiváló dolgozó« jelvényt. Munkáját szorgalmasan, pontosan elvégzi és emellett tudásának továbbadásáról sem felejtkezik meg. Mint az üzem egyik legjobb dolgozója, fényképe bekerült a Megyei Párt- bizottság és a Megyei Tanács Dicsőség Könyvébe.

Varga Sándorné gyermekkora óta dolgozik ebben a szakmában, ö is tojáslámpázó és tépő. Augusztusi eredménye,a 164

százalék is igazolja, hogy megérdemli a »Kivaló dolgozó« jelvényt. Szívesen dolgozik bármelyik munkahelyen és szép eredményt ér el. Célul tűzte ki, hogy munkája további fokozásával a »Szakma kiváló dolgozója« jelvényt is megszerzi.

Multyán Arany kislány kora óta az üzemben dolgozik. Augusztusban 164 százalékot ért el. Cgy ismerik az üzemben, hogy jó do'g zó és joggal érdemelte ki augusztus 19-én a »Kiváló dolgozó« jelvényt.

Ribán-zki András két éve rakodómunkás. A rakodóbrigád egyik legjobb dolgozója. A sztahanovista oklevél mellé elnyerte a »Kiv ál dolgozó« jelvényt is. Munkalen dülete most sem hagyott alább Brigádja augusztusban 146 szá zalékot ért el.

iődve a hegy minden visszhangjában:

— Vive la Liberté!.;. Vive la Liberté’...

Egy még hosszabb tűzsorozat s utána újból a kiáltás:

— Vive la Liberté... la Liberté... Liberté... Té-é-é...

A németek tüzelésbe kezdtek. Az orosz golyószórója hosszú sorozatokat fröccskölt magából és a szünetekben mind hangosabb kiáltás született újjá, szétfoszladoz- va a sziklás faiak hosszán:

— Vive le Liberté!.;.- Vive la Liberté!...

A partizánok ezalatt menekültek a csata színhelyéről, de időről- időre egyikőjük megállt és hallgatta a reggeli köd utolsó foszlányaitól körüllengett sziklák közt elhaló kiáltást. Csakhamar sem kiáltás, sem lövéssorozat nem hallatszott. Talán a maquisardok már túl messze voltak ahhoz, hogy hallják. Talán Katjev, az orosz, egy mellbe kapott golyóval leterítve, már csak suttogni tudta azokat a szavakat, amelyeket oly jól megtanult.;:

A sátorban a gyertya rózsa- szín mázat vont a sisak tetejére. Nem maradt belőle más, csak egy kis izzó és fekete, sodródó kanócdarab. A hadnagy szavait csend követte. Derlés elrévedezett. Mi, akik mégis tudjuk, hogy a hősiesség, mint a jó emlék, visszafordulást követel, abba a mélaságba süllyedtünk, ami a ritka, s az életben csak egyszer átélni megengedett dolgokhoz kapcsolódik..;

Az éjszakában ekkor hangzott fel az első géppisztoly-sorozati Ijedős őrszem? Lehetséges; De minden altisztnek azonnal csatlakoznia kell a szakaszához:

Egyikőnk rátette kezét a gyertya imbolygó lángjára. Egy pillanat alatt mindannyian kívül voltunk. A nyomjelző lövedékek fantasztikus táncban keresztezték

egymást az éjszakai égen; Megtaláltuk csillagainkat;

TT ajnali négy óráig dühöngött a harc. A vietek, folytonos és hiábavaló rohamokkal kísérelték meg elfoglalni állásainkat; Már a tüzérség is beleszólt a harcba. A 105-ösök érkezésére lekuporodtunk fedezékeinkben, fejünk a térdünk között, s vállainkat a föld- és kődarabok zápora ostorozta. Azután csend született ebből a túlontúl zajból. Néhány perc habozás után a fejek, mint kínai árnyképek a horizont világosabb alapjában, kiemelkedtek a fedezékek közül. Három halottunk és hét sebesültünk maradt:

A patkányok, a majmok, a varangyok, a szarvasok és az éjjeli madarak elhallgattak jajveszékeléseikkel és hívó jeleikkel.- Még lehetetlen volt a támadás súlyát felmérni. Saját magunk ellenére, jóllehet az utolsó puskalövések régen elhangzottak, még csak suttogni mertünk, mintha katedrálisban lennénk;

Hirtelen egy hosszú kiáltás visszhangzott a hajnal közeledtére fagyos éjszakában. Azután csend. A kiáltás kicsit később megismétlődött, amit fülsiketítő robbanás és egy test tompa zuhanása kísért;

A nap feljöttével őrök mentek, hogy támadóink útirányát felderítsék. Holttestek feküdtek a földön. Egyikőjük magára irányította figyelmünket. A Viet-Minh rendes alakulatainak kék-zöld egyenruhája volt rajta. Jobbkeze sárga volt a T. N. T.-től*; Melle cafatokra volt szaggatva. Belsőrészein keresztül látszott a vérte- len, összeesett piros szívnek egy darabja. Alatta a föld megfeke- tült. Baloldalán egy két tenyér nagyságú sebesülés volt. Nem volt nehéz elképzelni az esetet: súlyosan megsebesülve, inkább kézigránáttal önmaga vetett véget életének, mint sem fogságba essen;

A hadnagy hosszú ideig fél* térdre ereszkedve vizsgálta a holtat és gondolkozott. Egy kézmozdulattal magához Intette Re- bois őrmestert, aki a szakaszával a többi testet vizsgálta,

— Véleménye szerint ez a viel öngyilkos lett?

Rebois egy félmosollyal felelt;

*= Igen, hadnagyom;

Derlés újból:

— Maga épp oly jól beszél vietnami nyelven, mint franciául; Mit kiáltott előtte?

Reobis mosolya jelentőségteljes lett. Nem ironikus volt ez a mosoly. Olyan mosoly volt, melyből ki lehetett olvasni annak az embernek szomorúságát és nosztalgiáját, aki keres valamit és nem találja.

I» Azt kiáltotta, hadnagyom! „Vive la Liberté!“

(Megjelent a Les lettres francaises 1955. augusztus 3-i számában);

* T; N. T,: Trinitrotoluol,- heves robbanóanyag;