Viharsarok népe, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-15 / 217. szám

1/iUauawU Héfte 1955. szeptember 15., csütörtök — rAbtélct A múlt és a jelen meggyőző érv Lőkösházán is sotan elfelejtet­téit a múltat, pedig a község kö­zepén lévő körülkerített volt ura­dalmi kastély még most is1 em­lékeztet, hogy valaha, 10—11 év­vel ezelőtt a drótkerítéssel be­zárt, rendezett park kapujára láthatatlan betűkkel ki volt ír­va: »Ide egyszerű, szegény zsellér- embernek, vagy annaik családjá­nak tilos a bemenet.« Most is ott áll a kastély, de most iskolások, óvodások kacagva, vidáman, sza­badon töltik idejüket, hiszen övék a park, a kastély. Tíz év nem nagy idő és mégis mennyi változást, mennyi átala­kulást hozott, bo«y formálta egyes emberele gondolkodását. Többen vannak ijt is olyanok, mint Ceglédi egyéni dolgozó pa­raszt, aki úgy beszél, hogy gond­talanabb volt akkor az ottajoi emberek élete. A cselédek év végén megkapták a búzát, a sót, no meg a sózott szalonnát. Persze, itt Lőkösházán is olya­nok beszélnék így, fakik soha nem kóstolták a komenció bú­zából sült keserű kenyeret, nem ettek a romlott, férges szalonná­ból. Ezek a háhgok azonban nem is tudnak messzire jutna, hiszen a párt aktívái, a népnevelők, de maguk az egyszerű emberek kér­lelhetetlenül visszavágnak, nem tűrik azt, hogy így szemeiül té­vesszék azt a nagy átalakulást, ami 10 év óta bekövetkezett Lő­kösházán is. Ha nem is beszélnék a lőkösházi népnevelőik orszá­gos eredményekről, de ha mind­azt elmondják ifi9/i — | ami a községben történt, az is fényes bizonyíték arra, hogy kinyissa a vakon já­rók szemét. Nem takar már min­dent a hatalmas határállomás, amely a múltban elvakította a járatlan külföldieket. A hatal­mas állomás mögül — amely még egy nagyobb város állomá­sának is beillik — nem látszot­tak ki a düledeziő nyomorta- nyák, a cselédlakások. Ennek a fedezékére szolgáltak az évszá­zados fák, amelyek lombjaikkal betakarták iaz alacsony, istállói­nak is beillő közös lakásokat. Ma már a magas állomás mögött ott húzódnák meg a pirostetős, szinte utcákat kitevő új házalt. Tíz évvel ezelőtt a kuláktanyá- kon, az uradalmi kastélyokon kí­vül egyetlen házat sem mondha­tott magáénak a paraszt ember. Ebben az egyetlen községben 467 lakóház épült, szinte 10 év óta a földből nőtt ki ez a kis falu. De ez még nem minden. A falu kommunistái, népnevelői mintha a falu történelmének ismerteté­sével lennének megbízva, úgy be­szélnek a múltról és a jelen ered­ményeinkről. Bene Péter, ez az egyszerű, 6 holdas egyéni paraszt ember nemcsak azt látja mivé lett a község a felszabadulás óta, de azt Is látja és elmondja, hogy IS miből. Így beszélgetett Ceglédi­vel is, alá a cselédlakások he­lyén még most sem veszi észre az új iskolát. — Emlékszel rá — kezdte Be­ne elvtárs — a húszas évek elején a 11 ezer holdas lőkösházi terü­letből 1600 holdat leszakítottak Kevermesnek. A megmaradt 9400 hold nagyobb része gróf Bánhidi, Gál Jenő, Jánosházi és . a többi nagybirtokosok kezén volt. A nagybirtokon kívül ami megma­radt, azt a sváb kulákok uralták. 1926-ban az állam *jió't« tett egy- pár paraszttal, a nagybirtokosok legrosszabb földjéből vagy '300 holdat fél és háromnegyed hold­jával szétosztott. Mi, cselédek, nem kaptunk még egy négyszög­ölet sem. A felszabadulás1 után szabadságot kaptunk a földhöz is. A községben minden család földbirtokos lett Neked is jutott, te is akkor kap­tad. Nem moshatja el az épülő jelent a nyomorúságos múlt. Jól emlékszem, amikor az igazságai­mért, amit ®1 mertem mondani, felmondtak. Hónapokig kereset nükul, kenyér nélkül... majd­hogynem koldultunk egyik ku- lák-tanyábó'i a másikba egy kis munkáért, míg végül is az egyik zsírosparaszt kanásznak meg­fogadott. Ez a szégyenletes, meg­alázott élet soha-soha nem kell. — Ma rádió szól a lakásokban, villanya van a községnek, heten­ként moziba járhatsz, amit csak felnőtt ember korodban, a fel­szabadulás után láttál először. Iskolába járhat a gyermeked, nem úgy mint mi annakidején, messziről jártunk -abba az egyet­len iskolába, ahol csak egy szál tanító tanított az elsőtől az utol­só osztályig. Ma három korsze­rű, szép iskola van 21 tamítlóf- val. A mi fajtánk gyerekei kö­zül, ebből a Ids községből, het­venen tanulnak az egyetemen, főiskolán. Hát ez nem változás? De igen. Mégis vannak még, akik mindezt csak nézik, de nem lát­ják. Nemcsak Beme elvtárs az egye­düli, aki így beszél falujáról és annak fejlődéséről. A nyolcvan népnevelő a saját példáján méri a múltat és a jelent időjárás Várható időjárás ma estig: Hű­vös, túlnyomóan borult idő, sok­felé újabb eső. Mérsékelt szél. Legalacsonyabb hőmérséklet éj­jel: 11—14, legmagasabb nappali hőmérséklet: 15—18 fok között. Ezt segíti elő a pártszervezett is, amikor igyekszik a számok és tények alapján igazolni a köz­ség fejlődését. Nem egy alkalom­kor beszéltek arról, hogy több százezer forintba kerül a több ágra kiterjedő szövetkezeti bolt létrehozása. Az új tanácsháza, egészségház, új kutak és a több mint 3 kilométer hosszú jár­da. Azt sem felejtette el. a párt- szervezet bemutatni, hogy a köz­ség gazdasági helyzete is meg­változott. Ma már minden ház­ban anyakoca és hízónakvaló van. Minden második házban pe­dig egy vagy két tehén. A termelőszövetkezet népneve­lői: Csáki András, Mákos Pál és a többiek nem felejtik el­mondani az ő életükben, a ki­sebb közösségben történt válto­zásokat sem. Nem kis eredmény az, hogy ebben a kis községben öt tsz és tszcs működik. A tágok megelégedettek, boldogok. Lehet- e ennél nagyobb változást be­mutatni tíz év óta? Pedig ez csak a kisebb hazában, a községben végbement változást igazolja. Nagyok az eredmények ebben a községben és mégis vannák benne élők, akik nem látják, pe­dig a tények, mint nyito-tt könyv, úgy állnak előttük, csak éppen olvasni kell belőlük. Ha akad mégis olyan, aki nem tud ezek­ből olvasni, a párt népnevelője nem hagyja magára. A múlt és a jelen összehasonlítása meg­győző érv Lőkösházán Is. Csepkó Pártoktatá» hírei Két példa Az orosházi Dózsa TSZ-nek évek óta erős versenytársa az Október 6 TSZ. Az idén a ver­seny legjobbja az Október 6jj minden .aratást géppel, főleg kombájnnal (végzett. Ahogy a jelek mutatják, jövőre is az Ok­tóber 6 tagjai lesznek esélyesek, mert a Dózsa TSZ pártszervezete és Horváth elvtárs — az elnök — sem igyekszik, bogy a párt­tagok tanulását megszervezze. Mindkét szövetkezet elnöke pro­pagandista. Szverle elvtárs, az Október 6 elnöke egymaga 27 elvtárssal beszélgetett a hallga­tók kiválogatásakor. Meg is győz­te őket. Mind a huszonheten je­lentkeztek tanulásra. Újabb hallgatókat vontak be a pártoktatásba ról, azok tartalmáról. A rend­szeres felvilágosítás eredménye, hogy azok a párttagok akik az első beszélgetés alkalmával még vonakodtak 'a tanulástól, most csaknem kivétel nélkül jelentkez­tek pártoktatásra. A kollektív munka eredménye A dévaványai : pártbizottság egyre inkább (gazdája a pártokta­tásnak. A pártbizottság tagjaiból A Tótkomlósi Gépállomás kom­munistái a nagy betakarítás köz­ben a pártoktatás előkészítéséről sem feledkeznek meg. A párt- szervezet vezetősége három ok­tatási bizottságot alakított. A bi­zottság tagjai minden párttaggal beszelnek az új oktatási formák* ágit. prop. csoportot hoztak létre A csoport tagjai segítik és ellen­őrzik a pártoktatásról, az agitá- ciorol szóló határozatok végrehaj­tását. Legfontosabb feladatuk most a termelőszövetkezeti párt­oktatás szilárdítása. Segítsé­gük révén az utóbbi hetekben 3 tsz-ben újabb politikai isko­lákat szerveztek. A csoportot Demcsák István elvtárs, párlbi- zottsagi tag, a rizshántoló üzent igazgatója irányítja. Dicséretet érdemelnek E héten az orosházi Karneválba látogattunk el, hogy hírt adjunk a pártonkívüli dolgozók legjobb- járnák munkájáról. Ezek a mun­kások pártonkívüliek ugyan, de mindenkor készek a párt hívó szavára példát mutatni. Kardos Fcrenc- né tojúslámpázó és tépő. Muuká- , jót lelkiismere­tesen végzi. Se­lejtszázaléka ál­landóan a meg­engedett alatt van. Jó munkájáért április 4-éh megkapta a »Kiváló dolgozó« jelvényt. Munkáját szor­galmasan, pontosan elvégzi és emellett tudásának továbbadásá­ról sem felejtkezik meg. Mint az üzem egyik legjobb dolgozója, fényképe bekerült a Megyei Párt- bizottság és a Megyei Tanács Di­csőség Könyvébe. Varga Sándorné gyermekkora óta dolgozik ebben a szakmában, ö is tojáslámpázó és tépő. Augusztusi eredménye,a 164 százalék is igazolja, hogy megér­demli a »Kivaló dolgozó« jel­vényt. Szívesen dolgozik bárme­lyik munkahelyen és szép ered­ményt ér el. Célul tűzte ki, hogy munkája további fokozásával a »Szakma kiváló dolgozója« jel­vényt is megszerzi. Multyán Arany kislány kora óta az üzemben dol­gozik. Augusz­tusban 164 szá­zalékot ért el. Cgy ismerik az üzemben, hogy jó do'g zó és jog­gal érdemelte ki augusztus 19-én a »Kiváló dolgozó« jelvényt. Ribán-zki And­rás két éve ra­kodómunkás. A rakodóbrigád egyik legjobb dolgozója. A sztahanovista ok­levél mellé elnyerte a »Kiv ál dolgozó« jelvényt is. Munkalen dülete most sem hagyott alább Brigádja augusztusban 146 szá zalékot ért el. iődve a hegy minden visszhang­jában: — Vive la Liberté!.;. Vive la Li­berté’... Egy még hosszabb tűzsorozat s utána újból a kiáltás: — Vive la Liberté... la Liberté... Liberté... Té-é-é... A németek tüzelésbe kezdtek. Az orosz golyószórója hosszú soro­zatokat fröccskölt magából és a szünetekben mind hangosabb ki­áltás született újjá, szétfoszladoz- va a sziklás faiak hosszán: — Vive le Liberté!.;.- Vive la Liberté!... A partizánok ezalatt menekül­tek a csata színhelyéről, de időről- időre egyikőjük megállt és hall­gatta a reggeli köd utolsó foszlá­nyaitól körüllengett sziklák közt elhaló kiáltást. Csakhamar sem kiáltás, sem lövéssorozat nem hal­latszott. Talán a maquisardok már túl messze voltak ahhoz, hogy hallják. Talán Katjev, az orosz, egy mellbe kapott golyóval lete­rítve, már csak suttogni tudta azo­kat a szavakat, amelyeket oly jól megtanult.;: A sátorban a gyertya rózsa- szín mázat vont a sisak te­tejére. Nem maradt belőle más, csak egy kis izzó és fekete, sod­ródó kanócdarab. A hadnagy sza­vait csend követte. Derlés elréve­dezett. Mi, akik mégis tudjuk, hogy a hősiesség, mint a jó em­lék, visszafordulást követel, abba a mélaságba süllyedtünk, ami a ritka, s az életben csak egyszer átélni megengedett dolgokhoz kapcsolódik..; Az éjszakában ekkor hangzott fel az első géppisztoly-sorozati Ijedős őrszem? Lehetséges; De minden altisztnek azonnal csatla­koznia kell a szakaszához: Egyikőnk rátette kezét a gyer­tya imbolygó lángjára. Egy pilla­nat alatt mindannyian kívül vol­tunk. A nyomjelző lövedékek fan­tasztikus táncban keresztezték egymást az éjszakai égen; Meg­találtuk csillagainkat; TT ajnali négy óráig dühöngött a harc. A vietek, folytonos és hiábavaló rohamokkal kísérel­ték meg elfoglalni állásainkat; Már a tüzérség is beleszólt a harc­ba. A 105-ösök érkezésére leku­porodtunk fedezékeinkben, fejünk a térdünk között, s vállainkat a föld- és kődarabok zápora osto­rozta. Azután csend született eb­ből a túlontúl zajból. Néhány perc habozás után a fejek, mint kínai árnyképek a horizont világosabb alapjában, kiemelkedtek a fede­zékek közül. Három halottunk és hét sebesültünk maradt: A patkányok, a majmok, a va­rangyok, a szarvasok és az éj­jeli madarak elhallgattak jajve­székeléseikkel és hívó jeleikkel.- Még lehetetlen volt a támadás sú­lyát felmérni. Saját magunk elle­nére, jóllehet az utolsó puska­lövések régen elhangzottak, még csak suttogni mertünk, mintha katedrálisban lennénk; Hirtelen egy hosszú kiáltás visszhangzott a hajnal közeledté­re fagyos éjszakában. Azután csend. A kiáltás kicsit később megismétlődött, amit fülsiketítő robbanás és egy test tompa zuha­nása kísért; A nap feljöttével őrök mentek, hogy támadóink útirányát felde­rítsék. Holttestek feküdtek a föl­dön. Egyikőjük magára irányítot­ta figyelmünket. A Viet-Minh rendes alakulatainak kék-zöld egyenruhája volt rajta. Jobbkeze sárga volt a T. N. T.-től*; Melle cafatokra volt szaggatva. Belső­részein keresztül látszott a vérte- len, összeesett piros szívnek egy darabja. Alatta a föld megfeke- tült. Baloldalán egy két tenyér nagyságú sebesülés volt. Nem volt nehéz elképzelni az esetet: súlyo­san megsebesülve, inkább kézi­gránáttal önmaga vetett véget éle­tének, mint sem fogságba essen; A hadnagy hosszú ideig fél* térdre ereszkedve vizsgálta a holtat és gondolkozott. Egy kéz­mozdulattal magához Intette Re- bois őrmestert, aki a szakaszával a többi testet vizsgálta, — Véleménye szerint ez a viel öngyilkos lett? Rebois egy félmosollyal felelt; *= Igen, hadnagyom; Derlés újból: — Maga épp oly jól beszél vi­etnami nyelven, mint franciául; Mit kiáltott előtte? Reobis mosolya jelentőségteljes lett. Nem ironikus volt ez a mo­soly. Olyan mosoly volt, mely­ből ki lehetett olvasni annak az embernek szomorúságát és nosz­talgiáját, aki keres valamit és nem találja. I» Azt kiáltotta, hadnagyom! „Vive la Liberté!“ (Megjelent a Les lettres francaises 1955. augusztus 3-i számában); * T; N. T,: Trinitrotoluol,- heves rob­banóanyag;

Next

/
Thumbnails
Contents