Viharsarok népe, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-13 / 215. szám

1055. szeptember 13., kedd

Építkezés a Sarkadi Gépállomáson

Hogy mit jelent az elvtársi segítségnyújtás, a já kollektíva kialakítása a munkahelyeken, azt nagyszerűen bizonyítja a Sarkadi Gépállomás építkezésének példája. Kisebb-nagyobb hibák miatt hosszú ideje nem haladtak úgy, ahogyan kellett volna az építkezéssel. Hoffman elvtárs művezető és a dolgozók jóformán állandóan erről beszéltek. Az augusztus havi taggyűlésen is elmondták a sérelmeket.

— A vállalattól sokszor kijönnek, elmondjuk a hibákat, felírják a problémákat és mégsem történik intézkedés. A közelgő határidő, az építkezés befejezése nem engedi meg ezt.

Ettől az időtől kezdve a párt- szervezet szívügyének tekintette a gépállomás építkezésének sorsát. Drienyovszü igazgató elvtárs is érvényesítette ellenőrzési jogát és mint kommunista is segítségükre sietett a problémák megoldásában.

Intézkedett, hogy minden anyagot megkapjanak,

sőt a békéscsabai ácstelep vezetőjével, Vantara Mátyás elvtárssal megbeszélte, hogy az ácsok készítsék el a zsaluzó anyagot és a helyszínen majd állítsák fel.

— Csak egy napig dolgozhassunk. hogy befejezzük az ajtók készítését — mondták az ácsok.

— Nem lehet, az az utasítás, hogy még ma hozzá kell kezdeni a zsaluzó anyagok leszabósához

— vitázott Yantara elvtárs az ácsokkal —, majd ha visszajönnek, megcsinálják.

Azok leszabtak tehát a han- gárszin építéséhez szükséges zsaluzást és kocsira rakták. Aztán Ribári József, az ács-brigád vezetője és a brigád tagjai: Marik János, Mészáros Mihály, Baukó Gyula ácsok is felültek a kocsira és kimentek Sarkadra. Persze nem gondoltak arra, hogy nekik kell a helyszínen a földegyen- gelést elvégezni, felállítani az állványokat, mert nem kaptak segédmunkásokat. Ez is rájuk várt tehát. Nem várattak magukra, ásót és csákányt ragadtak és hozzákezdtek egyengetni á földet.

— Mikorra csinálják

meg?

— érdeklődött Drienyovszki elv- társ tőlük, amikor csütörtökön meglátogatta öltét.

— Majd három hét múlva — adták, a kurta választ és közben bökdösték az ásóval a kemény talajt. Lassan mégis felengedett a hangulat. Elmondták azt is, hogyan birkóznak meg az építkezésen a rájuk bízott feladatokkal. A taggyűlésen maguk is hallották, milyen fontos, hogy ezt az épületet a határidőre átadják, november közepén. Ezért igyekeznek, bogy a jövő bét

1 végére teljesen felállítsák a zsaluzást és aztán kezdődik a raa- j gyóbbik része a munkának: a

betonozás.

— Itt van minden anyag most már lehet nyugodtan dolgozni — mondja Ribári József brigádve- | zetó. — A legnagyobb hiba esak I az, hogy nincs elég segédmumka- ! erő. Szükség lenne még ékekre. Ha egy kocsi erre jár, küldjenek ki az ácsteLepről.

A munkahelyek közötti összefogás alapján egyre jobban haladnak a gépállomás építkezésével, és minden remény megvan arra, hogy november közepén átadják rendeltetésének a 360 ezer forintos hangárszint és pihenőépületet. — Nagy —

„Vagyok olyan legény, mint te...“

Békéscsabán, az Erőműjavító Karbantartó Vállalat öntödéjében pénteken vök a termelési értekezlet Az értekezleten az ifjú öntő Dl SZ-fia táluk évi»-1-páros- ve rseny re hívták egymást. Erdős Antal öntő Adamcsok György öntőt, Bánfalvi Antal Melis Bélát, Lakatos Gábor Kolarovszki Györgyöt és Búzás Imrét, i lei tier József pedig Vári Gábor öntőt hívta vevsenyx-e. A kihívást az öntők »Vagyok olyan legény, mint te!« jelszóval elfogadták. December 31-én dől el, ki a legjobb öntő. Párosversenykihívásukrő! az Erőműjavító Karbantartó öntöde budapesti igazgatósága is értesült és három díjat tűzött ki a három legjobb dolgozónak. Szombaton reggel a fiatal öntők mái vidám nótával láttak munkához. Kedvenc daluktól hangos volt a környék:

öntő élet, szép élet...

VUuu&at&U Hifit

HÍREK

— A békési kultárház színjátszó együttese szeptember 13-án Szeghalmon, 17-én Békéscsabán a téglagyár kultúrtermében, 24- én este pedig Béknegyeren bemutatja Gárdonyi »A bor« című színművét.

— MEZŐHEGYESEN - Békés megye ősrégi kendertermelő vidékén — a Törekvő Termelőszövetkezet tagjai bő kendertermésí takarítottak be az idén. A húsz- holdas kendertábla átlag 60 mázsás termést hozott, s ezért csupán prémiumból 108 000 forint jövedelemhez jut a tagság. A Törekvő TSZ tagjai már az utolsó kévéket szállítják a Mezőhegyesi Kendergyárba.

— A kis csákói lakosság társadalmi munkával több utat javított meg. A tűzoltószertár kövezését is megjavították.

— BÉKÉSCSABÁN, szeptember 18-án, vasárnap este 8 órai kezdettel a szabadtéri színpadon »Ki mit szeret« címen hangverseny lesz a fő\ áros! művészek fellépte- vei. Svéd Sándor Kossuth-díjas kiváló művész, az Állami Operaház művésze, Sárdy János, az Állami Operaház művésze, Fáy Erzsébet, az Állami Operaház énekese, Doma Hidi L., az Operaház tagja és a Magyar Rádió kisegyüttese szerepel.

— Tanácskozást tartanak megyénkben a hónap végén a fiatal állattenyésztők. A jövő hónap közepén pedig az élenjáró fiatal traktorosok tárgyalják meg feladataikat és problémáikat.

— SZORGALMASAN végzik az őszi munkákat az almáskamarás! Sál la i TSZ-ben. i'düs.kaánuhold felszántott földbe rövidesen elvétik az őszi árpát.' Mélyített zántást 60 kát. holdon végeztek

eddig. Kukoricából is jó termés mutatkozik. Kát. holdanként 40 aíidt várnak. Egy 11 méter áosszú górét építettek kukoricának, a má ik góré építéséhez is hozzá kezdtek.

— Szombaton harminc DISZ- fiatal utazott el a csopaki DISZ- vezetőképző táborba. Útközben megtekintették az Országos Mezőgazdasági Kiállítást is.

— Az idei tanévben Nemesid varon a magyar általános iskolával párhuzamosan német anyanyelvű tagozat is megkezdte működését. Dusnokon pedig hor- vát tagozat nyílt meg.

5

Színházi séta

LEGYÜNK ŐSZINTÉK és mondjuk meg úgy, ahogy van: az volt a meggyőződésünk, hogy csönd és nyugalom költözött a színházba a színészek nyári pihenőre térése után. Hogy milyen óriási tévhitben éltünk, arra rádöbbenünk akkor is, ha most csak az előcsarnokba pillantunk be: nyoma sincs már a salétromos, szennyes, foltos falaknak, mutatós barna műanyaggal borították be azokat utolsó látogatásunk óta. De ez még semmi! Akkor körvonalazódik igazán előttünk, hogy mi történt a nyári hónapok alatt a színház falain belül, ha Daniss Győző igazgató elvtárs mellé szegődünk és végigjárjuk vele az épület minden zegét-zugát. ű közben el is magyarázza, hogy mint volt, hogy volt.,:

Mert az az igazság, hogy a színháztermet valóban nem töltötték meg lágy trillák, s drámai ösz- szeütközések sem a színpadon, hanem valahol másutt játszódtak le, és meghitt szerelmi idilleknek sem csinált színpadi faóriások, hanem élő akácok, tölgyek, gesztenyék nyújtottak hűs árnyat, biztos védelmet — de azért csönd mégsem volt, se a színpadon, se a nézőtéren! Serény munka volt mindenütt, szerszámok zsinatol- tak, ahol tapsvihar zúgptt máskor, s kalapácsok dübörögtek a függöny mögött, ahol színészek izgultak nemrég és izgulnak újra nemsokára. De Daniss elvtárs többet tud ezekről mondani:

— Hát kérem — kezdi -r= a színház belseje kétségbeejtően rossz állapotban volt már. A falak nedvesek, piszkosak, a borítások rongyosak, a székek rozogák, a helyiségek szűkösek, az előírás szerinti felszerelések szegényesek voltak. Segítenünk kel-, lett ezen a szomorú helyzeten. Á; nyári szünetben ezeket a szükse-' ges tatarozási munkálatokat végeztük el — a magunk erejéből.

AZ UTOLSÓ KÉT SZÓRA helyezi a hangsúlyt s a kiejtésben van valami büszkeség is. De nem üres hivalkodás ez, hanem jogos büszkeség. Mert gondoljuk csak meg: ha idegen munkaerőt vesznek igénybe, mennyivel többe kerül a javítás! A színház műszaki munkásai — megfelelő' szakmai képzettséggel rendelkezve — el tudták azokat a feladatokat látni, amelyek a számukra szokatlan, munkával jártak. így jóformán csak az anyag jelentett kiadást, de az sem túlságosan sokat, mert jelentős mennyiségben rendelkezésre állt olyan hulladék, amely másra nem

aokban

Erről a műsoros estről is — mint a legutóbbiról — mondhatunk jót is, rosszat is. Sajnos, kevesebb jót, több rosszad... Kezdjük az elején — a címnél. Nem foglalja össze a műsor lényegét, valószínűleg azért választották ezt, hogy a konferanszié elmondhassa azt a bi- zcmí/06 tréfát, amely a borról és dalról szól, s az asszony a po- ent-ja. A dalok főleg a szerelem, s a páros élet szépségeit dicsérték, s nagyon kevés emlegette az asszonyt és a bort. Így sok minden más lehetett volna a cím, de legkevésbé ez. Másik: hogyan, képzeltek el olyan előadást zenekar nélkül — szabadtéri színpadon! —, amely majdnem kizárólagosan zenés számokból, főleg operettrészletekből állt? Azzal a rozoga zongorával három művész sem tudta volna a közönséget hangulatba hozni, de még egy já zongora sem segített volna — csakis egy valamirevaló zenekar! S még egyet elöljáróban: rendkívül visszataszító volt, ahogy a közönséggel bántak. Húsz perccel később kezdték az előadást, s

'B&b, dúl, údúbottfy ...

majdnem félórás szünetet tartottak. Örülhetnek, hogy ezt a közönségnek nagy része megbocsátotta. Azért sem jár elismerés, hogy a második részben nagyszerűen sikerült elnyújt a- niok az időt Latabár Kálmán érkezéséig. Mert ennek is a közönség látta kárát. S bizony illő lett volna azt is a nézők tudtára adni, hogy Petress Zsuzsa miért nem léphetett fel.

Fenntartás nélkül csak a Szabó Miklós produkcióját fogadhatjuk el. Számai megérdemelten aratták a legnagyobb sikert. Művészetének igazán a legjavát adta. Komváry Gertrud, Fábry Edit, Süli Manyi és Lóránt György is igyekeztek tehetségükhöz mérten a legtöbbet produkálni, de szereplésüknek volt egy hátulütője. Nevezetesen az, hogy a tőlük hallott számoknak jelentős részét a legutóbbi műsoros esten — meg már azelőtt is — hallottuk, s ezeket nem vártuk. És nem vármint volt, sikerrel nem nagyon dicsekedhetett volna — a mi népszerű Latyink... Sajnáltuk a kis Thúry Évát, mert a Latw- bámak való statisztáláson kívül egyebet is nyújthatott volna a közönségnek. Hajdú Júlia a rossz zongorán csak azt tudta megtenni, felhívta néhány közismert slágerre a figyelmet, hogy azoknak zenéjét ő szerezte, s azok tehetségét igazolják.

A konferanszié mondott néhány szellemes dolgot, de múzeumba valót is...

Sokat beszélhetnénk még erről a műsoros estiről, de száz szónak is egy a vége: nem azt várta a békéscsabai közönségj amit kapott, — Latabár Kálmántól különösen nem. Ez meg is nyilvánult abban, hogy az estnek korántsem volt olyan sikere, mint akármelyik eddigi ■. műsoros estének volt. A közönség nevében jelenthetjük kit gondosabban összeválogatott, részleteiben is magas' színvonalú, jó előadásokat várunk a jövőbeni

ÖRSI.

tunk Csárdáskirálynő-részlete- ket sem,, elég volt belőlük a múltkor._ Az az érdekes, hogy ez is az Országos Műsoriroda rendezése, az is az volt, s mégis rendkívül sok volt a két műsorban az egyforma szám. A műsorösszeállítók figyelmesebben dolgozhatnának!

Latabár Kálmán elég nagy csalódást okozott. A népművelési osztály azzal a feltétellel kötötte le a műsoros estét, hogy kiváló komikusunk új számokkal lép majd fel. Nem ez történt — művészetének újabb terméseiből nagyon keveset kaptunk. Azokat a tréfáit csépelte tovább, amelyeknek idők folyamén — az & jóvoltából — ,jszakálluk nőtt“, s nemcsak Békéscsabán, de Rötsögén is ócskaságszámba mennek már. (A sír előtt sirdogáló férfi feleségének első férjéről szóló történet, vagy a fényképkészítéssel kapcsolatos játék például.) Ha nincs a nézőtéren annyi gyerek,

I volt használható Ez

kifejezve, így festett:

— Hetvenezer forint értékű az a munka, amelyet a javítgatások során elvégeztünk, de mindez csak

I húszezer forintba került — mondja Daniss elvtárs s megmutogat sorra mindent, ami a színház dolgozóinak kezenyomán megszépült vagy újjászületett: a színházterem és a folyosók frissen festve díszelegnek, a páholyok borításának rongyait eltüntették, a zenekar helyét mélyítették, kicserélték a rivaldát’ és a színpad padlózatát, átszerelték a kapcsolótáblát, otthonosabbá tették az öltözőket, megjavították az elhanyagolt világító-berendezéseket, a huzatokat csövekbe helyezték, új vízcsapokat, tűzrendészet! kellékeket szereltek be... Lehetne tovább sorolni, ha győzné az ember szusz- szál.

— Mindez — hívja fel a figyelmet Daniss elvtárs a leglényegesebbre — dolgozóink lelkesedésének, ötleteinek, akarásának tulajdonítható. Kis Jenőnek, Vince Jánosnak, Zsíros Györgynek és s többieknek.

A KÖRSÉTA SORÁN azonban arról is meggyőződhetünk, hogy a munka még koránt sincs befejezve. Ajtók javítása, üvegezések, falazások, különféle asztalos munkák most vannak soron és az első bemutató előadásig készülnek el. Most már lassabban haladnak, mert ae új évad is megkezdődött, s csinálni kell a díszleteket — nem is egyet, hanem hármat, három előadáshoz. S annak is időre kell elkészülnie. (Az elsőnek szombatra, mert szombaton a „Nászutasok“ bemutató előadása lesz Békésen.) De a javításokon is elvégzik a színház műszaki ; dolgozói október elsejére -*"• 'ä—£iNem élhetek muzsikaszó nélkül“ premiere-jéig — az utolsó simításokat. Biztosíték erre az a sok szép eredmény, amelyet eddig produkáltak. Daniss elvtárs derűs arccal mondja:

— Közönségünk újjávarázsolt nézőtéren foglalhatja el a helyét az első békéscsabai előadáson.

Ahogy a közönségre terelődik a szú és a szervező iroda elé érünk, borús arcú emberekkel találkozunk: Kárpáti Pállal és Dunai Józseffel, a színház két új szervezőjével. ők nem a legjobb véleménnyel vannak a közönségről. S nem is titkolják el, hogy mi ennek az oka. Elmondják:

— 1144-en váltottak eddig bérletet, különösen a Kórház, a Forgácsolószerszámgyár, a Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói közül sokan. A Ruhagyárból, az Építőipari Vállalattól, a Pamutszövőből, a Téglagyárból, a megyei és városi DISZ-től azonban még ez- ideig senki, s olyan helyen is, mint a megyei tanács, csak ketten váltottak bérletet. A megyei és városi pártbizottságon pedig a tavalyi 58 jegyzéssel szemben most csak 16 bérletjegyzés történt Hát kik jöjjenek színházba, ha az üzemekből nem jönnek a dolgozók? Pedig a javítgatás, a nézőtér csinosítgatása is az ő érdekükben történt. A kultúrfelelő- sök nem propagálják a bérletet kellőképpen... Ez az. elkeseredés oka.

— Pedig a mostani bérletrendi- szerünk roppant előnyös — toldja meg Daniss elvtárs. — A bérlő akkor válthatja be szelvényét, — vasárnap kivételével —, amikor akarja. Békéscsabával szemben azonban vidéken óriási az érdeklődés, majdnem mindenütt túljegyzik a tervezettet...

AZZAL BÚCSÚZUNK a Jókai Színház dolgozóitól, hogy: — Viszontlátásra a zsúfolt ház előtt tartott első előadáson, a megszépült nézőtéren!