Viharsarok népe, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-25 / 226. szám
ViUoisaiok hfyit 1955. szeptember 25., vasárnap 'HádJuU&ttád — S/i n h 1/kritika üihovicsnij : Enyhén együgyünek — mondhatnánk úgy is, hogy halványan ostobának — ábrázolja Kosztyát, s így nagyjából elhihető, hogy barátai jószándékú, de alapjában vé- A Jókai Színház Békésen nyi- egyszerűséggel formálja meg a ve buta manővereinek „bedül.“ tóttá meg az úi szezont Dihovics- professzor lányát, Zoját. Csak lé- Vigyáznia, s a csábító túlzási lehe- nij szovjet szerző „Nászutazás“ nyeges emberi tulajdonságainak tőségektől tartózkodnia kell, ne- című zenés vígjátékának bemuta- és mélyről fakadó szerelmi érzé- hogy azt kérdezze végül a közön- tásával. Az előadás méltán aratott sének kifejezésére törekszik, s nagy tetszést: színvonala messze így játékának egyenes vonalúsámeghaladja az elmúlt évad álta- gán nem esik csorba: minden je- i rabban mindenki elragadtatással lános nívóját. A darabról kár len- lenetében magával ragadó ked- | beszél...“ Dávid Éva rendkívüli ne sokat beszélnünk — egy közép- vességet és helyenként mosolyog- ! igyekezettel próbálja bizonyítani szerű szerző tató bájos naivságot áraszt. Pataki ' az „anyahajó“ darabban való kőzértszerűnéi valamivel i — va§V’is Andrej, Zoja sze- j szükségességét. Pedig ehhez Gob' vonja | bi Hilda is alighanem kevés lenség: „Hová tette a szemét az a nagyszerű Atamenko, akiről a darelme — énekszámaival ;nbb alkotása a Nászutazás. Arról szól, hogy két, szerelemtől idegenkedő, fiatal tudósjelölt „hogyan esik abba a verembe, amelytől barátjukat oltalmazták”, — vagyis hogyan házasodnak meg. Andrej és Mark ez , a két fiatalember, barátjuk pedig ae' ze e y amas mu különösképpen magára a figyelmet. Alakításának számos erénye mellett van egy árnyoldala is: nem mindenütt tud olyan diáko- san fiatal lenni, mint ahogy egyes esetekben a helyzet megkövetelKosztya. Szeretnének résztvenni egy tudományos expedícióban és Kosztyát bízzák meg az expedíció vezetőjével való összeköttetés megteremtésével, — érthetjük úgy is, hogy protekció kereséssel. A 1 Vértes Lajos alakítása, Szinyi- darab kezdetén már minden a fe- kov professzor szerepében, a ietetején áll: Kosztya időközben Holnapra kiderül-ben nyújtott ki- megházasodott, de társainak nem ; váló teljesítményére emlékeztet, meri bevallani (azok ugyanis a tu- Különösen jól sikerült megszemé- dományos munkát a szerelemmel iyesítenie a félrevezetett, majd a ne. Alakításukra még egyszer visz- szapillantva, nem csekély örömmel azt kell megállapítanunk, hogy bemutatkozásuk sok jóval kecsegtet, s mindnyájan nyereségei színházunknak. De súlyos hibát követnénk el, ha elfelejte- 'eglehetetlenebb banalitásokat. í nénk azt is megjegyezni, hogy a régiekben sem csalódtunk melletti összebéltülések sablonszerűségének ellensúlyozására nem történik eredményes kísérlet. Kosztya nehéz szerepében. Neki kell elhitetnie a közönséggel a összeférhetetlennek tekintik) és az expedíció vezetőjének lányával rejtélyes körülmények között sikerült ismeretségét barátai ílreértik, szerelmet szimatolnak s elhatározzák, hogy megmentik kosztyát. Andrej egy ismeretlen embertől, Atamenko kormányostól — akiről később kiderül, hogy , Kosztya felesége — kölcsönkérnek fiatalok eszén túljáró kedves öreg embert. Lenyűgöző kifejező erővel ábrázolja a professzorban lejátszódó különféle lelkifolyamatokat, alakításának egészében azonban — sajnos — vannak szintkülönbségek. Tímár Péternél talán soha nem tapasztaltuk eddig, hogy a bemutató előadáson többé-kévés- kép. A tájelőadások színvona- Mark számára eev feleséset ho*v íbé kiforrott alakítást nyújtott vol- Ián rengeteget lendít az, hogy mutatásával vi'-szariaszthassák A díszletek ötletesek és mutatósak — az eléggé mozgalmas cselekmény zavartalan bonyolódásához tágas teret, a rendezőnek és a színészeknek pedig az előadás élénkítését szolgáló különféle fogások, csattanók, megoldások kivitelezéséhez sok lehetőséget nyújtanak. Különösen sikerült — és Kis Jenő tervező fantáziáját dicséri — a hajókajütKosztyát egy esetleges „meggondolatlan lépéstől“. De, hogy teljes legyen munkájuk sikere, elmennek a lány apjához is és bebizpinkább „ludas“ lehet ebben, mint j déken is a rendes színházi dísz- ő — szinte teljesen érett figurát leteket használják... A szereplők hozott a színpadra: Markjában ruhái általában véve jók, de sikerültén ábrázolt egyéni egyik-másiké mégis kifogásolható. sok a vonás (félszegsége, helyenkénti fanyítják, hogy mind a hárman ' ragatlansága, stb.) s mégis a tícsirkefogók, idült alkoholisták és szoknyapecérek. Ezzel természetesen maguknak ártanak, mert a professzor a történtek után nem hajlandó alkalmazni őket az expedícióban. A végén azonban — másképp nem fejeződhetne be a történet — minden jóra fordul: Kosztya boldog lesz Atamenkoval, Andrej feleségül veszi a profesz- szor lányát, Mark pedig Nasz- tyenkát, akivel addig „vadházasságban“ élt. És sikerül az expe- diciós munkában való részvételük is, úgyhogy a kellemest össze lehet kötni a hasznossal: az expedi- ciós út egyúttal nászutazás is lesz. Láthatjuk tehát, hogy nem remekművel állunk szemben: az író eléggé magabiztosan csűri-csavar- ja az évszázadok óta használt, s jól bevált vígjátéki fogásokat, de elhanyagolja a pszichológiai összefüggések és történésbeli indoklások alapos kidolgozását. Azt azonban mégis eléri, hogy a közönséget jól szórakoztatja, — de ebben már színészeinknek is jelentős szerepük van. A társulat új tagjai egy részének bemutatkozása >ól sikerült Nasztyenka nem akármilyen képességeket próbára tevő szerepében Faragó Elly csillogtatja meg — sok helyen — tehetségét. Játéka temperamentumos és sokoldalú — Mark iránt érzett szerelmének kibontakozását, s a házasélet koztató jellege sem sikkad el, sőt, jó és rossz oldalainak játékos igapus legsajátosabb jellemzője dominál játékában, az, hogy Mark a házasság-ellenességnek csökönyös, csinált ideológia mögé bújt, elszánt harcosa. Egyben azonban túloz: frázisait rossz hangsúlyozással úgy hangoztatja, mintha maga sem hinne azokban. Atamenko kormányos majdnem központi alakja a darabnak, az első percektől kezdve az érdeklődés homlokterében áll. Rengeteget cselekszik, sok mindent mozgat, de mindebből — Stefanik Irén szerencsétlenségére — vajmi kevés játszódik a színpadon. Stefa- niknak csak villanásnyi jelenetek jutnak, de — ezekben is kiválóan megállja a helyét. Duzzadó élet van a játékában, csak éppen nem oldódik fel eléggé megérkezése után a társaságban. A rendezés tehetséges fiatalember munkája — Bende Miklósé. Módszerére egyszerűség és stilusosság jellemző. Kerüli a körülményes megoldásokat, az adott ellentétek legteljesebb kiélezésére, s az ebből adódó vígjátéki helyzetek minél tökéletesebb kidolgozására törekszik. Az eredmény nem marad el: amellett, hogy az előadásban tisztén csendül a darab lényeges mondanivalója — tudomány és szerelem nem engesztelhetetlen ellenségek! — a vígjáték szóraAzt szokták mondani, hogy öltözködése is jellemzi az embert. Ha elfogadjuk ezt a felfogást, nem érezzük indokoltnak a három — nagyjából azonos mentalitású — hölgy ruházata között a kiállításbeli jelentős különbséget: Nasz- tyenkáé túlságosan dekorativ, Olgáé meglehetősen puritán... A megnövekedett létszámú zenekar Kalmár Péter vezényletével jól látja el feladatát, megfelelően tolmácsolja a darab eléggé melodikus, operett-ízű kísérő muzsikáját, amely a hangulatfestést, s — a dalbetétekkel együtt —még- inkább a sikert szolgálja. A hang- szerelést jórészt Kalmár Péter végezte el, többhelyt kifogástalanul. Különösképpen az dicséretes a fiatal karmesternél, hogy az éneket és a zenei kíséretet igen jól hangolja Össze. Az előadás azt bizonyítja, hogy színházunk jó úton indult el a második évad megnyitásakor. Azt most nem vitatjuk, hogy helyes volt-e ezzel a darabbal indulni — örülünk kezdeti munkájuk sikerének. Haladjon az együttes tovább a megkezdett úton, s a színházlátogató közönség törekvésüket elismerésével fogja jutalmazni. örsi Tóth László zolását színekben gazdagon, meggyőzően, könnyedén adja. De előfordul az is, hogy a hatáskeltés felesleges eszközével dolgozik, például Markkal való egyik utolsó jelenetében is, amikor bevallja szerelmét — Atamenko unszolására — a fiúnak. A tánc — melyet a plakát szerint betanított — nagyon nyúlfarknyi, így mondani is nyúlfarknyit lehet róla: jó, de kevés... Olgyai Magda körültekintő gondossággal, de végtelen nagy Szerkesztői üzenet A szerkesztőség elhatározta, hogy a Békés megyei írók Munkaközössége vezetőségének korábbi kérésére lehetőséget ad a megyében a humor Bende Miklós néhány : élő íróknak, költőknek és más iro- ötletével gazdagodik. De van rá , dalmí tevékenységet folytató elv- eset, hogy túl is lő a célon: az első ! társaknak arra, hogy verseikkel, képben például naturalizmusba! elbeszéléseikkel, kritikáikkal, tu- téved, amikor Andrejjel Kosztya dományos és művészeti cikkeikkel lábának büdösségét érzékeltetted. ! lapunkban szerepeljenek. Irodal- Másutt viszont, például az első , mi oldalunk előre meg nem hatá- felvonás hangulatának kialakítá- rozott időközönként jelenik meg. sánál, lehetne merészebb; "ugyan- Kérjük a költőket, írókat, a zenei is a kajüt falait nem feszíti kel- és a képzőművészeti szakembereidképpen a fiatalos vidámság, derű, tréfa, jókedv, játék, kacagás, —- harsányabbra kellene vennie az egészet. S még egy: a borforralás két, küldjék be írásaikat a szerkesztőség címére. Prózai mű öt ritkán gépelt oldalnál nem lehet több. RODALOM lilllllllltflitHiiilHIIItlIllllillllllllllllillHlliHIMtMIMiMtimHIIItWítUttWMIimmmiíIN TÓTH LAJOS; A szikháton Hazám földjének két arcát nézem A termékeny szíkháti ugaron, — A múlt és a jövő harcát rejti Magában a különös nyugalom, Kövesút osztja ketté a tájat: Balról a holnap meg edzett hada, Jobbról az apró, szétszórt kis tanyák Magukra hagyott, gyönge csapata. Megmérem e zöldelő határnak Minden pici, talpalatnyi zugát, S kitárom bátran mindenki előtt A felderengő jövő kapuját. Mert már hallom, hogy nyugodt milliók Közös, békés életről dalolnak, S látom; kinyújtja segítő kezét Hű testvérként a győzelmes holnap. Tímár Máté két verse: Vers egy állami gazdaságról á fürjet rejti már a búza, Bár április deret, fagyot, Hideg szelet küldött, komor Felhőkbe rejti a napot, Kordén kerekez agronómus, Megy, lát, irányít, szervez, Nem régi ispán summás bérét, — Kenyerét keresi ezzel, Tavasz van mégis, nótás lányok Országos ügyben Izzadva fárad Kapálgatják a fűmagot. Derűs lélekkel, értelemmel. Nem fó'utcák kipihent népe, Mégis fecskeként csévicsél, Nemcsak vidámságkapu szájuk Fürge kapájuk is beszél, Színes szoknyájuk virágszirmát Huncutul lengeti a szél. Traktor fogasol, pöfög, Visszhangozzák a tanyák, Szeplős legényke ügy ül rajta Mint huszár üli a lovát, ßrzi, hogy a békét védi, fipíti sorsát s a hazát. Bácsika söpri az udvart S amíg derékból meghajol Keresve elejtett szalmaszálat, Őrzi, övé is a major, filetét teszi mássá véle, Küzd, tisztogat és bajol, Kocsis, mikor igába fogja Sfmaszőrfí, kesely lovát, Tehenész, ki fehér köpenyben Feji tehenei sorát, Tudja mit épít és nem tűr! Senki suhogó ostorát. Tiéd magyar nép ez az. ország Tiéd az állami gazdaság, Földjén neked bokros a búza, Fáján illatos, fehér virág F.des gyümölcsét termő nyáron Mint asszony ajkát adja át. Terem a föld amerre járunk, Rossz — jóvá lesz s a csúnya — Formál alkotó békevágyunk Üjul az élet épp ezért, Mert nem az egyén bukdácsol bennünk,« Harcol egy szabad, büszke nép. Szerelmes vers Én nem mondok már semmi újat néked, Nótás duhajok mindent eldaloltak, Elsuttogtak szerelmes diákok Orgonaillatos, holdvilágos Tavaszok selymes rétjein. Nem mondom, hogy szép vagy, Csillag a szemed, Tündérek tánca járásod ritmusa, Hangod muzsika. Igaz se lenne s méltatlan. Ennyit mondok egy szóban! Szeretlek! Románboltíves konok koponyámban Tiéd a gondolat, te vagy a gondolat, Szívem érted hevülve sebesebben Kergeti szét a vért és szívja vissza Folyam, folyó, patak és ér ereimből,» Nem azért, mert szép vagv, nem azért, mert jó. Mert csillag a szemed és járásod ritmus, Hanem, mert szeretlek.
