Viharsarok népe, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-25 / 226. szám

1955. szeptember 25., vasárnap {/iUa*.&ai&U Héytt 3 vjr Mr¥4-*r-tMmt-Yrf-Y'T~rrrtrr'-ri-r-r?r-Y^-,T‘Yii~ vi^ Az utóbbi napokban áradat- szerűén lepték el Dombegyhá­zán az új belépők a tsz-eket és az I. típusú termelőszövetkezeti csoportokat. Ahol csak megfor­dul az ember, másról sem be­szélnek a községben, csak arról: ez is belépett, az is kitöltötte a belépési nyilatkozatot... Olyan a község, mint egy megbolygatott hangyaboly. Szinte percenként bővül a szö­vetkezetiek száma. A héten mintegy 300 szövetkezeti tag járta a községet, érvekkel, szá­mokkal harcolnak az agitátorok az új belépőkért, a kívülállók meggyőzéséért. S amint az ed­digi eredmények jelzik, szavuk nem maradt pusztába kiáltott szó. Naponta 15—20 család lép a felemelkedés, a boldogabb élet felé vezető útra. Csütörtökön este nagy ese­mények színhelyei voltak a tsz- ek és a termelőszövetkezeti cso­portok helyiségei. A rendkívüli közgyűléseken 76 családot fo­Győzött az igaz sző ! Dombegyháza termelőszövetkezeti község! hold k gadtak maguk közé a közösségek. A Petőfi TSZ 26 családot vett fel, s ezek 142 holddal gyarapí­tották a tsz földterületét. Hor­váth András is a Petőfibe lé­pett be. Harmadmagával már TSZCS 22 családot vett fel, az új belépők 66 holdat vittek a közösbe. A rendkívüli közgyűléseken az új tagok felvételén kívül egv másik igen fontos kérdéssel is a belépési nyilatkozat kitöltése foglalkoztak, ez pedig az általá­után munkába állt a tsz-ben és természetesen örömmel sza­vaztak őrá is a szövetkezetiek. A Békeharcos TSZ-ben mintegy 20 család várt arra, hogy a 'ag- ság kimondja az igent, ami ts;> taggá avatja őket. Ez az este lett fordulópont Sztankováczki István 10 holdas középparaszt és id. Szabó József 8 holdas dol­gozó paraszt életében is, mert a Vörös Hajnal TSZ tagsága egyhangúlag méltónak tartotta őket a felvételre. A tsz-eken kí­vül az I. típusú termelőszövet­kezeti csoportok is gyarapodtak ezen az estén. A Viharsarok nos földrendezés. A héten a köz­ségben már elérték azt a száza­lékot, amely lehetőséget ad ar­ra, hogy földrendezést kérjenek. A szövetkezetiek egyhangúlag arra az álláspontra helyezked­tek, hogy gazdálkodásuk és eredményesebb munkájuk ér­dekében engedélyt kérnek a földművelésügyi minisztertől az általános földrendezésre. Kéré­süket már el is juttatták az il­letékes helyre. A belépések áradata pénte­ken sem hagyott alá. E napon 16 család töltötte ki a belépési nyilatkozatot, s így ismét 96 került át a szövetkezetiek­hez. Hat család a Petőfi TSZ- be, négy a Békeharcos TSZ-be, a többi pedig a Vörös Csillag és a Viharsarok Termelőszövetke­zeti Csoportokba lépett be. Szombaton már a kora reggeli órákban két család jelentkezett felvételre a Viharsarokba, estig pedig a belépések megközelítet­ték a pénteki eredményeket. A szívós, felvilágosító mun­ka meghozta gyümölcsét. A tsz- tagok, a népnevelők munkája nyomán Dombegyházán mind többen és többen lépnek az új útra. Nem volt könnyű ezeket az eredményeket elérni, sok áldo­zatot követeltek meg a népne­velőktől, akik napi feladatukon kívül végzik agitációjukat, a felvilágosító munkát. Türelmes szavuk meghozta az eredményt. Győzött az igaz szó — Domb­egyháza termelőszövetkezeti község lett! — Podina — Az „igazságos" elnök bűnös mulasztása Tizeiiill mázsa kukoricára kötött szerződés! Püski Gergely sohasem volt az a kifogástalan epiber hi­szen már a törvénnyel is akadt dolga —, de a „komák?“ akaratából élére került a kétsopronyi Hunyadi Termelőszövetkezetnek. _ Tévedés volt csak a bezá ratása — hintették a hazugság po­rát Püski hívei a tagság szemébe. — Meglátjátok, micsoda igazsá­gos elnökünk lesz az ő személyében. H át meg is látták! Magát az elnököt ugyan ritkán (mire való Is lenne a szövetkezet motorja, ha nem arra, hogy gyakori elidő- zésre a feleség kulákrokonságáh oz robogjon el rajta?), hanem azt igen, hogy kitűnően játssza el azt a szerepet, miszerint „minden szentnek maga felé hajlik a keze“. Ami elejében csak szóbeszéd tárgya volt — rövidesen beigazolódott, hogy Püski Gergely egy kis ő-kukoricát „kölcsönzött“ magának a közösből, mivel nehezen várta az idei érését. Nem a legkönnyebben, de az „igazságos“ elnök emberei még ezek után is le tudták csillapítani a zúgolódó tagokat. Ámde, ami most történt vele, az minden eddiginél jobban befeketítette Püski Gergely jellemét a szövetkezetiek előtt. Bűnös mulasztásából mint­egy 200 mázsa búza megdohosodott. S abból 100 mázsa annyira, hogy még az állatoknak sem kell. A magát mindig kiváló íozzáértőnek mutató szövetkezeti el­nök az állami kötelezettség teljesítése, valamint az előlegosztás után visszamaradt csaknem 900 mázsa búzát olyan körülmények között tároltatta be hat tanyába, hogy az ellen a tagok közül töb­ben szót emeltek. A szakszerűtlen tárolásra jellemző, hogy 120 mázsát egy olyan istállóba raktak be, ahol azelőtt még egy nappal állatok voltak. A trágyalétől átitatott földre egyszerűen zsákokat tettek és nyomban rá a búzát. A helyiségek mindegyikében 150— 160 cm vastagságban terítették le a búzát, s helyet csak annyit hagytak, hogy az ajtót kinyithassák és becsukhassák. — Meglásd, Gergely, ebből még baj lesz — mondta a tárolás­sal megbízott 72 éves Leszkó Márton is. Mire ő könnyelműen csak ezt válaszolta: — Na és? Majd intézkednek akkor a feletteseké A „felettesek“ alatt a járási tanács mezőgazdasági szakem­bereit értette. Akiket sem előzetesen, sem közben nem értesített a tárolás módjáról. Arról is hallgatott előttük, hogy négy héttel ez­előtt az egyik tanyában tárolt búzánál melegedést észleltek. Azt a 120 mázsát ugyan megmentették, de nem okultak az eseten^ hogy a többit is alaposan megvizsgálják. Az elnök — saját bevallása szerint is — csupán egy alkalom­mal ellenőrizte a tárolást. S jóllehet, tudatában volt a gabona nyirkosságának (mindjárt a cséplőgéptől vitték be azon nedves ál­lapotban), forgatásáról sohasem intézkedett. A napokban azután bekövetkezett, amit a tagok becsülete- sebbjei már előre megjósoltak — a búza egy része tönkrementi Két tanyában annyira besült, hogy a penész miatt valósággal ösz- szeragadt. De a tagok hüledezésére ezt mondogatták a jóságos hí­rében most már csorbult elnök megszeppent hívei: — Nem kell ebből olyan nagy dolgot csinálni. Kiosztjuk egy­más között a házát és kész. — Egye meg ő, amit „főzött“ — mondogatták a többieké S úgyis lesz. Erről igazságszolgáltatásunk gondoskodik. Jenei ßntal L Erőteljes Dévaványa községben falun ki lehet vívni: termelőszö- a párélet, a kommunista példa- t vetkezetekbe egyesítették Dévavá- mutatás, a népnevelőmunka. Min-1 földterületének csaknem 80 den szónál jobban dicsen ezt az a tény, hogy a kommunisták kivív- [százalékét, dolgozó parasztságá- ták a legnagyobb győzelmet, amit | nak többségét. A népnevelők a siker után sem pihennek — AZ ENDRÖDI Egyetértés [ TSZCS eddig egyes típusú gazdái- ! — A TÓTKOMLÖSI Viharsarok Termelőszövetkezetben a trágya Üjabb nagy feladatok végrehajtá­sáért álltak ismét csatasorba. Töb­bek között az őszi munkák sike­réért, az állampolgári kötelesség teljesítéséért. Csütörtökön, 22-én este 220 népnevelő gyűlt össze a községi pártbizottság nagytermé­ben, hogy egyéb tennivalókon túl megismerkedjenek a kukoricaér­tékesítési szerződéskötéssel és jól meg tudják magyarázni annak fontosságát, előnyeit. Főként azok­nak, akiket a rendelet megjele­nése után félrevezetett az ellen­ség. Szerencsére ilyen ember ke­vés van. Hogyan is vezethetné fél­re az ellenség a dévaványai dol­gozó parasztokat, hogyan tudná nem tudta lebeszélni őket az új gazdálkodási formáról, a szövetke­zésről? A népnevelők minden esetre felkészültek és munkához láttak. A szerződéskötési ívek és nyom­tatványok csütörtökön érkeztek meg Dévaványára. Akkor kezdték meg a szerződéskötést a begyűj­tési hivatal, a Terményforgalmi Vállalat és pénteken reggel a föld­művesszövetkezet népnevelői, Z. Nagy elvtárs, az Állatforgalmi Vállalat helyi vezetője, valami­lyen úton-módon előnyre tett szert. Pénteken reggel nem kis büszkeséggel jelentette Jámbor István elvtársnak, a községi párt­lebeszélni arról, hogy jó ár, ipar- bizottság titkárának: eddig 112 cikk és építkezésianyag-utalvány hold kukoricaterület mentesítésé- ellenében szerződést kössön né- ! re 64 hízott sertést szerződtettek hány mázsa kukoricára, mikor ' le a dolgozó parasztok. A Terményforgalmi Vállalat is dicsekedhet eredménnyel Adamik Gyula 354 kiló kukorica beszállításával elsőnek teljesítette kukoricabeadási kötelezettségét. Aztán meg azzal, hogy péntek reggelig 61 mázsára kötöttek ku­koricaértékesítési szerződést. Nyí­ri Bálint például 10 mázsára kö­tött, s mindjárt — előlegként — 12 darab százast számoltak a mar­kába. Jenei Antal pedig, akinek három hold kukoricavetése van, 15 mázsára szerződött. Hogy mi­ért? Erre Jeneiné válaszolt! — Tizenegy hold földet munká­lunk és mindig szerződtünk kü­lönböző növények és magvak ter­mesztésére. Eddig hasznos volt. A kukoricaértékesítési szerződéssel is jól járunk. Tizenegy mázsa ki­lencvenöt kiló kukoricát 240 fo­rintjával fizetnek ki. Háromszázöt kilót pedig 200 forintjával, mivel ezután a 305 kiló után 500 darab téglára, 500 darab cserépre és ne­gyed köbméter gömbfára utal­ványt kapunk. A nyáron házat épí­tettünk és tornácot akarunk elébe. Amint megkötöttük a szerződést — 1739 forint előleget kaptunk Jól jött a pénz. Felruházkodunk kodási formában dolgozott; A széthordásánál éjjeli műszakot is tszcs tagjai közül a múlt héten 20 szerveztek, hogy minél jobban ki család — közöttük több középpa- tudják használni a gépi erőt. Több raszt — elhatározta, hogy áttér a termelőszövetkezetben a tsz-tagok fejlettebb szövetkezeti formára, háztáji gazdaságában levő trágyát 800 hold földön megalakították a is kihordják a közös földterületek hármas típusú Szabadság TSZ-t. j talajerejének növelésére. belőle. • Kónya Imre is bement az elő­legért azon nyomban, hogy laká­sán megkötötte a szerződést a földművesszövetkezet népnevelői­vel. Harkai István meg anélkül ment be a földművesszövetkezet irodájába, hogy valaki felkereste volna. Azt mondta, azért, mert egész családjával kimegy rizst aratni és nem akar kimaradni a szerződéskötésből. Hozzá hasonló­an gondolkoznak még sokan a dévaványai dolgozó parasztok kö­zül, akik már tudják, hogy mi­ről van szó. Akik nem tudják, azokat felkeresik a népnevelők. Emellet a moziban, és dobszóval is hirdetik, hogy jól járnak a szer- ződtetők is, meg egész dolgozó né­pünk. Mert minden, ami ebben az országban történik, egyformán szolgálja az egyén és a közösség érdekét. Kukk Imre. A béke lelkes hirdetője a békési tanyavilágbaii Bereczki László héthoh középparasztot mindenki is­meri a békés-rosszerdei ta­nyavilágban. Az ötvenkét- éves gazda meggyőződéses hí­ve a békemozgalomnak, évek óta szavakkal és tettekkel —i anélkül, hogy erre kérték volna — részese az emberiség jobb jövőjéért folytatott küz­delemnek. Neve immár foga­lommá vált a környéken, so­kan egyszerűen úgy hívják:- „Béke Laci bácsi“ Különö­sen, amióta az a megtisztel­tetés érte, hogy az egész já­rás képviseletét bízták rá a budapesti negyedik béke­kongresszus alkalmából, ez év februárjában. Azóta hivata­losan is elvállalta Békés he­tedik kerületének, a rosszer­dei tanyavilágnak, béketitká­ri tisztét. Számos funkciója mellett — járási tanácstag, az FMSZ felügyelőbizottság és a pénz­ügyi állandó bizottság tagja, a helyi olvasókör elnöke — legkedvesebb megbízatásá­nak a békemunkát tartja. Rendszeresen megjelenik a megyei békebizottság békés­csabai ülésein. Kerületében, a szétszórt rosszerdei tanyák közt, a nyá­ri nagy munkák során nincs idő gyűlésekre. Bereczki László azonban hét holdjá­nak kitűnő művelése mellett is időt szakít arra az olvasó­körben, a földművesszövetke­zetben, vagy kinn, a földeken munka- és ebédszünet köz­ben, hogy paraszttársait tu­dósítsa a világpolitika, így a béke ügyének állásáról. A rosszerdei dolgozó parasztok szívesen hallgatják értelmes beszédét és túlnyomó többsé­gükben magukévá teszik t az álláspontját, hogy a bé­két csak közös összefogd' ni lehet megvédeni, ha minden­ki teljesíti kötelezettségét. Amióta Bereczki Lász’ö oly buzgó hirdetője a bék 's életnek, a rosszerdei tanyavi­lág az első a békési tanya’ e- rületekben a kötelezettségek, a beadás, az adófizetés teljesí­tésében és a munkák idejében és helyesen való elvégzésé­ben. Ök adták a legtöbh ú- zát is szabadfelvásárlásra, most a kukoricatörésnél már a földekről viszik az állam ak járó részt. Csaknem elvégez­ték a trágyázást, amelyet Iá is szántottak s megkezdték a vetőmag előkészítését, szelek­torozását, csávázását. Október 20-ig el akarják vetni az őszi kalászosokat. Bereczki László, mint ta­nácstag is segíti tanácsokkal dolgozó parszttársait. Most készíti terveit a téli időszak­ra. Az olvasókört társadalmi munkával átalakította, rend­behozta szomszédaival, s it­ten a ráérős napokon szak­mai előadásokat szervez. A környék kultúréletét, a helyi iskola tanítónőjének segítsé­gével, feléleszti, újabb szak­könyveket, folyóiratokat sze­rez be az olvasókör részére, ahová a szomszédos Szabad­ság Termelőszövetkezet több kiváló tagját is meghívja majd tapasztalatcserére. Ballabás Olvasd a Viharsarok Népét! — Erkel Ferenc egykori gyulai lakóházában félkiló súlyú arany­koszorút találtak a gimnázium tanulói. A Himnusz zeneköltőja munkásságának félszázados év­fordulója alkalmából kapta tisz­telőitől a koszorút, amelyet a többi más dokumentummal együtt a készülő gyulai Erkel- kiállításon mutatnak majd be.

Next

/
Thumbnails
Contents