Viharsarok népe, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-14 / 191. szám

6 1955. augusztus 14., vasárnap Képek a gyulai járási mezőgazdasági kiállításról V gyulai MTI!-iskola mintagépei és gépmodelljei a kiállításon. \ Gyulai Tangazdaság do'gozója. Náfiádi József bemutatta a szakszerű trágvak ezejést a kiállításon. Vz Üjkígvási Tangazdaság Szellő nevű lova csikójával első díjat nyert a mezőgazdasági kiállításon. A Felsőnyomási Állami Gazdaság nagy díjat nyert tehene naponta 29 liter tejet ad. Közeledik a békéscsabai „Ünnepi Vásár44 Alkotmányunk ünnepén, au­gusztus 20—21-én Békéscsa­bán megrendezendő »Ünnepi Vására előkészületei már jól előrehaladtait. Az árusító pavi­lonok, mintegy 8000 méter hosszúságban, csaknem telje­sen készen állnak. A vásáron a megye minden ipari és keres­kedelmi szektora képviselve lesz. így a vásárlók a bő választékból kívánságuk sze­rint válogathatnak. Férfi, női, valamint gyermek-konfekció pavilon kerüli megépítésre a földművesszövetkezetek részé­ről. Ezenkívül az állami áru­ház is egy hatalmas pavilon­nal, a kiskereskedelmi vállala­tok pedig külön lábbeli, kö­tött és fehérnemű pwilonok- Tcal állnak majd rendelkezésé­ra a vásárlóknak. Külön érdekessége lesz a vá­sárnak az aluminiim-edény vásár. Erre külön pavilont épí­tett a Földmű vessző vetkezet Megyei Központja, melyben gyáriparunk által készített ter­mékek bő választéka lesz meg­található. A Bú tor értékesítő Vállalat, valamim a kisipari termelőszö­vetkezetek mintegy hat vagon különböző típusú és minden igényt kielégítő bútorokkal áll­nak majd a vásárlók rendel­kezésére. A termelőszövetkezetek is be­mutat ják term és ered ményei két. Tejterméket zöldséget, gyümöl­csöt és nagymennyiségű diny- nyét árusítanak majd. Szórakozási lehetőségekben sem lesz hiány. A vásárlók ré­széről jól ismert Halászcsárda, Kondorosi csárda, Gulyás csár­da, Borpince, a borkóstolásra szolgáld kulacs, mind-mind megtalálhatók az ünnepi vásá­ron. A megye legjobb kultúrcso- portjai, valamint fővárosi énekművészek, a rádió kis­együttesének Vendégszereplése egészíti ki a gazdag kul­túrműsort. Vasárnap délután bajnoki labdarúgómérközések és a megyei szpártákiád döntő­jének gazdag sportműsora ke­rül megrendezésre. Az ünnepi vásár megyénk dol­gozó parasztságának és mun­kásainak találkozója, melyre szeretettel hív és vár mindenkit a Vásárrendező Bizottság. Mexö^axdasági kiállítás Szarvason (Szín Béla tudósító írja): Me­zőgazdasági kiállítás nyílt teg­nap Szarvason, a népliget­ben. A járás termelőszö­vetkezetei, állami gazdaságai, gépállomásai és egyéni dolgozó parasztok mutatják be tenyész­állataikat, terményeiket, gépei­ket. A mezőgazdasági szektorok 50 ieuyész-szarvasmarhát mutatnak be. A Csabaesüdi Állami Gazda­ság mesterségesen nevelt bikát, a kondorosi Magvető TSZ Corn­wall kocáit hozza el. A kiállí­tásra a kondorosi Dolgozók TSZ 5 ezer kilogramm évi tejterme­lésű teheneit is elhozták. A szarvasi Táncsics TSZ az első díjas, Manci nevű nónius kancá­ját vezeti el. A szarvasi Uj Élet TSZ be­mutatja ezévi olajlenjét, mely katasztrális holdanként 72 má­zsa termést adott. A szarvasi Táncsics TSZ bemutatja még a helyes heterózis-mag előállítását, hibrid kukoricáját, melyből elő­reláthatóan 36—38 mázsa ter­més várható­__ l tiUouaioU Hépe__ V arsói jegyzetek Beszámoló a VIT-en résztvevő Balassi DISZ népi együttes lengyelországi napjairól IV. körülbelül 800-1000 néző befoga­dására al­kalmas, Var­sói viszonylatban ugyan nem nagy, de egyike a legmodernebb színházaknak. Kívülről nem mu­más szállásán. A Kasprzaka ut­cában már jártak az osztrákok, lengyelek, s a románok. Ma pe­dig a Komszomol jött a magya­rokhoz. Meg is látszik a nagy újság, mert »díszbe« vágták ma­gukat erre az alkalomra a ház és lakói. E baráti találkozók A Teatr Narodny, a varsói Nemzeti Színház tatős épület, de annál szebb a belseje. Előcsarnoka és lépcső­házai fehér és vörös márvánnyal vannak borítva. A féfkőralakú nézőtér rendkívül egyszerű, de kényelmes elrendezésű és kitűnő akusztikájú. Mikor a gyerekek meglátták, valamelyikőjük rög­vest megjegyezte, — jó lenne ha­zavinni Csabára. Színpada for­gószínpad, s a legmodernebbül van berendezve. A függönyt, a portálokat, az oldal, s a hát­teret gépi erővel lehet mozgatni. Öltözői három személyre készül­tek, s mindegyikben hideg-me­legvizes zuhany, s mosdó van. A táncosok, mint minden új­donságot, siettek kitapasztalni és meg sem várva az előadás végét, j minden ünnepélyesség nélkül, I még a szünetben »felavatták« a mosdókat A megjelent lengyel közönség magyar nemzeti műsorban gyö­nyörködhetett. Ez az első előadá­sunk, amelyet csak a varsói la­kosságnak tartottunk. A Lengyel Rádió is hangszalagra vette. Az est műsorából a Fővárosi DISZ Ifjú­sági Népi Zenekar által előadott liszt: 11. Magyar Rapszódia, Lo- sonczi zongora szólója, két Cho- ] pin-etűd és Sivó, Bartók román | táncok hegedűjátéka emelkedett ki. Nagy sikere volt az együttes ! által előadott »Csabai fonó« és j a »Pántlikázó« táncoknak. Elcsendese­dik a nappali zaj, lárma. A nappali sé­tálóik vala- I milyen cél felé igyekszenek, } a boldog jegytulajdonosok a szín- ! házakba, koncerttermekbe. Akik- I nek jegy nem jutott, a szabad- J téri színpadokhoz és ismét má­sok a parkokba, terekre az esti táncmulatságokra. Az esti Var­só nem olyan szép, mint a mi Budapestünk. Itt nincs annyi üz­let, nincs annyi lámpa és ami Varsóból teljesen hiányzik, nin­csenek neonfényes reklámok, s üzletfeliratok. Eggyel találkoz­tunk eddig, a Tribune Ludu, a Munkáspárt lapjának vörös neon feliratával. A Kultúrpalota ellen­ben este ragyog csak igazán. A kivilágított hatalmas fehér már­ványépület esti ragyogásában úgy tűnik, mintha Varsó fején egy arany korona lenne. A Skariszes’kí parknak különös meghitt, kissé romantikus han­gulatot teremt az ezersziuű ref­lektorokkal megvilágított fák és bokrok színe, az örökké cikázó fényszórók csóvája. Ebben az eg­zotikus parkban zajlik le az első Karnevál. A hatalmas park »telt ház«-szerűen megtelik kilenc órára, mikor megjelenik a tar­ka-barka, ötletes álarcu sokaság, élén a Karnevál ifjú hercegével. A park puha, selymes gyepszőnye­geit ellepik a fiatalok, megszó­lal a zene, s elkezdődik a tánc. A vidám hangulat, az ezerszínű jókedv áthatol a tömegen, fá­kon, bokrokon és belopódzik az emberek szívébe, leikébe, önfe­ledten játszik, táncol minden fiatal, régi és új ismerős, lengye­lek, s külföldiek, öregek és if­jak egyaránt, mert ez az est a Karnevál estje, a jókedv, a vi­dámság, a tánc és muzsika es­téje. A VlT-ein részvevő küldöttsé­gek a hivatalos találkozások és bemutatkozásokon kivid baráti ismerkedéseken találkoznak egy­Ráborul az este a lengyel fővárosra. igen jók arra, hogy a küldöttek személyesen is megismerkedje­nek, elbeszélgessenek életükről, munkájukról. Mindenki talál partnert magának, hiszen majd minden küldöttség nagyjából ha­sonló korabeli fiatalokból, hason­ló foglalkozásuakból tevődik össze. Alig érünk fel a kapuból a nagy­terembe, Pribojszki Magdi és Szabó Manyi máris egy, nép­viseletbe öltözött tadzsik korn- szomolka kezét szorongatják, s kevéske orosz, meg szlovák nyelv­tudásukkal próbálják elmondani, hogy mennyire örülnek annak, hogy itt Varsóban, a VlT-en ta­lálkozhatnak a szovjet fiatalok­kal, Egy másik csoport közepén Lipták Jancsi beszélget egy uráli népitáncossal, s nem telik belé öt pere sem, a mutogatás he­lyett áttérnek a gyakorlati nyelv­re. Az uráli fiú, akit különben Karinnak hívnak, orosz tánclé- I péseket mutogat, Lipták Jancsi | pedig magyar táncfigurával le- | lel rá. Így aztán igen jól meg- I értik egymást, mindenféle tol­mács nélkül is. A tolmácsokról különben megvan a véleményünk. Rájöttünk arra, hogy minden io­nrács azt mond, amit akar, vagy ami éppen az eszébe jut. Varinak univerzális tolmácsok, akik há­rom-négy nyelven fordítanak egymás után. Az egyik tolmá­csunk, léliix is ilyen. Különben széj), szőke lengyel fiú. Budin pesten tanult, ha kicsit furcsán is, de jól beszél magyarul. A németeknél voltunk, s ott tör­tént meg vele az az eset, hogy annyira belemelegedett a fordí­tásba (de lehet, hogy a lengyel vodka volt az okia), hogy Kádas elvtárs beszédét magyarul mond­ta vissza a németeknek, s ami a vicc volt — egészen másképp. Világos, hogy jót mulattunk raj­ta, s ő ilyenformán eljátszotta előttünk a tolmácsok le- és fel­menő nemzetségének szavanilie- tőségét. amelyet kö­zösen a szov­jet, s magvait művészek adtak. fel­lépett közös ismerősünk, Karin is, aki egy fergeteges tatártán­cot adott elő, Lipták Jancsi nagy örvendezésére. Meg keU vallani, szomorúan tapasztaljuk, hogy milyen gyor­san telnek a napoik. Ha most va­lahogy meg lehetne állítani- aa időt, akkor azt cselekednénk, hogy minél tovább maradhas­sunk, s minél több szépet és jót láthassunk Varsóiban. Ez óhajun­kat igen melegen támogatják len­gyel barátaink is. Különösképp a gyerekek kedvelnek bennünket. Amikor egy-egy fellépésre, indul a magyar kultúrdelegáció, a »srácok« már lent várnak a ka­puban, s elveszik a kezünkből a táncruhákat, őrzik, vigyáznak rá, mint a szemük fényére. Viszonylag nem sok az előadá­sok száma. Minden második nap­ra jut egy. Most vasárnap a Teátr Esztrádában lépünk fel. Ez az előadás is jól fog sikerülni, amit nagyban elősegít az is, hogy a táncosoknak felolvassuk majd az otthonról kapott táviratokat, amelyekben örömüket fejezik ki és sok sikert kívánnak a hazaiak. Ígérjük, hogy ezután is méltóak leszünk a magyar fiatalok, a bé­késcsabai ifjak hírnevéhez. Born Miklós A baráti ismerkedést vidám műsor követte,

Next

/
Thumbnails
Contents