Viharsarok népe, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-07 / 185. szám

6 W5j. augusztus 7., vasárnap Vikai&aiok Vlé\it Megjavult a termelőszövetkezetek jogvédelme A termelőszövetkezetek állandó fejlődése az utóbbi évek során magával hozta, hogy mind több állami vállalattáj., kereskedelmi szervvel, í ö ki mii vessz ö ve tk e ze t tel, kisipari termelőszövetkezettel és magánszeméllyel kerültek kap­csolatba. A jogi ügyekben ta­pasztalatlan vezetők, a sokszor bonyolult gazdasági kapcsolatok­ban, szerződéses viszonyokban nem mindig tudtak pontosan el­igazodni, nem ismerték fel a ve­zetésűk alatt álló termelőszövet­kezet jogait és kötelezetlségeit, s ez sok esetben hátrányos hely­zetbe hozta a szövetkezeteket. A termelőszövetkezetek jogvé­delméről Béres Sándor, a Tcr- ínelőszövetkezeti Tanács titkára tájékoztatást adott a Magyar Távirati Iroda munkatársának. — Ma már minden termelő­szövetkezet számára, kedvezmé­nyes feltételekkel biztosítottuk a jogi képviseletet — mondotta többek között. — Eddig több, mint 1200 termelőszövetkezet jogi képviseletének állandó ellátásá­ra kötött szerződést a Termelő­szövetkezeti Tanács a megye megbdzottjai által kiválasztott ügyvédekkel, illetve ügyvédi munkaközösségekkel. A szerve­zett jogvédelem szükségességét bizonyítja, hogy azjólta — félév alatt — a termelőszövetkezeteik több mint kettőezer esetben for­dultak jogsegélyért a tanács me­gyei jogügyi előadóihoz és a meg­bízott ügyvédi munkaközösségek­hez. A Termelőszövetkezeti Tanács megyei kirendeltségeinek jiö mun- j kája nyomán megjavult a terme­lőszövetkezetek jogvédelme. A felmerült ügyekben a termelőszö­vetkezetek köve.elésének és az el­lenük irányidó kereseteknek ossz-. értéke együttvéve több, mint 201 millió forint volt. Ennek körül- j belül felét az illetékes bíróságok és döntőbizottságok már végle-' gesen lezárták. A lezárt jogviták közül a termelőszövetKezetek a' perek több, mint 90 százalékát megnyerték. Bár nagy eredményekkel dicse­kedhetünk, de a szocialista jog­rend és törvényesség a termelő- szövetkezetek gazdasági kapcsola­taiban még nem szilárdult meg teljesen. Még mindig elég gya­koriak a jogsértések és szerző­désszegések. Az a tény, hogy a lezárt ügyekben vitatott értók több, mint 90 százalékát a ter­melőszövetkezetek nyerték meg, azt bizonyítja, hogy nem any­aiéira a termelő szövetkezel#!;., mint inkább a velük kapcsolat­ban álló vállalatok és egyéb gaz­dasági szervek, valamint magán- személyek szegik meg törvényes [ kötelezettségeiket. Termelőszö- I vetkezeteiuk sokkal inkább tö- I rekednek a rendeletekben és a | szerződésekben lefektetett köte­lezettségeik teljesítésére, mint a velük kapcsolatban álló vállala­tok. Feladatunk, hogy a termelő­szövetkezetek jogvédelmét to­vábbfejlesszük, ugyanakkor elő- S mozdítsuk a termelőszövetkeze­Míért nem törődnek az edzők az ifjúsági labdarúgókkal? tek kötelezettségeinek teljesítését is. Éberen kell őrködnünk afe­lett, hogy az önkéntesség elvét a jogi képviseletre szólló megbí­zatásoknál megtartsák és a kép­viseleti költségek kedvezményeit a termelőszövetkezetek részére biztosítsák. Kevés súlyt helyeztek a jogi képviselettel megbízott szervek eddig arra, hogy a jog­vitákat, peréket, a kölcsönös kö­telezettségek teljesítésének szor­galmazásával megelőzzék. Munká­jukat a jövőben ki kell terjesz­teni a jogi tanácsadásra és a perek megelőzésére. A jogi kép­viselők sokat tudnak segíteni a termelőszövetkezeteknek külön­böző szerződések megtartásában, illetve megtartatásában. Különösen sole a tennivaló a termelőszövetkezetek és gépállo­mások közötti szerződések érvé­nyesítésénél, A megyei megbí­zottak és jogászok ne engedjék, hogy a termelőszövetkezetek és gépállomások kölcsönösen elnéz­zék egymásnak mulasztásaikat és ne éljenek a rendeletekben elő­írt szankcióikkal (kötbér, kárté­rítés), amelyeknek célja a szerző­déses kötelezettségek megtartása. A Termelőszövetkezeti Tanács megyei megbizottainak el kell ér­niük, hogy a járási és megyei gépállomási döntőbizottságok munkája jelentősen, megjavuljon, a gépállomási döntőbizottságokat mindenütt megszervezzék, s azok vallóban legfőbb őreivé váljanak a termelőszövetkezetek és gép­állomások közötti szerződések megtartásának — fejezte be nyi­latkozatát Béres Sándor. Lapunk hasábjain már foglal­koztunk röviden e kérdéssel, melyben megállapítottuk, hogy a labdarugó edzők vagy nem, vagy csak igen kevesen foglalkoznak az ifjúsági labdarugókkal. Vajon, miért van ez így? Ha jól meg­vizsgáljuk az edzők munkáját, igen érdekesen tárul elénk e pro­bléma. A sportköri vezetők az új edzőtől gyors, szinte azonnali eredményt várnak. Sőt követelik, hogy pl. megyei viszonylatban a csapat feltétlenül bekerüljön az NB. II-be. Az ilyen sportköri vezetők mindent képesek félre dobni a gyors siker érdekében. Azt követelik az új edzőtől, hogy csak győzzön a csapat. Vajon, hogyan dolgozzék az edző tervszerűen, távlatokban, hogyan folytasson céltudatos ne­velőmunkát, ha a sportkör ve­zetősége csak a győzelmek tük­rében értékeli az edző munkáját. Sajnos, az edzőinkben is él az a nyugtalanító tudat, ha osapata nem végez az élcsoportban, ed­zői szerződésük, sokszor lényegé­ben életlehetőségük bizonytalan­ná válik. És, hogy az edzők fé­TÁVIRAT Balassi DISZ Táncegyüttes Varsó VIT Iroda. Büszkék vagyunk szép szerep­lésetekre. További dicsőséget hoz­zatok hazánkra. ^Békéscsabai Sütőipari Vállalat DISZ Szervezete. Úttörőknek Bolyé hó 21-én rendezzük meg az általános iskolák biológiai szakköreinek megyei kiállítását. A kiállítás helye: ifjú természet- kutatóik Állomása, Szarvas, Ma- Mnovszki u. 26. Szakköri tagok, •ifjú természetkutatiólkI Minél na­gyobb számban vegyetek részt szakköri termelvényeitekkel a kiállításon. A legjobbak jutalom­ban része'sülnek és részt vesz­nek az országos kiállításon. A Megyei DISZ YBizottság iskolai osztálya. leime menny ire indokolt, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a labdarugó bajnokságból kiesett, vagy gyengén szerepelt csapatok edzőinek sorra felmond­ták az elmúlt évben a szerződé­seit. Több NB I-es csapaton kí- vül sajnos megyénkben is van sok példa. A Gyulai Építőknél Vágó után dr. Csonka jött, majd Traktorra változás után újból Vágó lett az edző, azt követte az elmúlt hetekbou ismét dr. Cson­ka. A Békéscsabai Építők a múlt évben jól szerepeltek, de nem lettek elsők, így Németh edzőnek mennie kellett, azóta már a har­madik edző is megvált tőlük. A közelmúltban a tabellán jól ál­ló Sarkad, Szarvas, Mezőhegyes csapatainak edzőit távolították el. Vajon, ilyen körülmények között az edzők végezlietnek-e nevelői munkát? Nem végezhetnek, hi­szen erre igen kevés idejük van, minden idegszálukat az »első csa­patra« összpontosítják. Sajnos, legtöbbször a sikerén félredobják nevelési elveiket. De nem ment­hető fel a felelősség alól az edző sem, hiszen a sportköri vezetők által elképzelt győzelmeket ilyen esetben a legtöbbször vereségek követik. Ilyenkor persze mindig az edző a hibás. Rossz a csapat összeállítása, az előkészítés, sőt ilyenkor jönnek az »okos ve­zetők» — rossz a nevelés. Az elmondottakból sokan azt a következtetést vonhatnák le, hogy edzőpártiak vagyunk és a nevelés, különösképpen pedig az ifjúsági labdarugók nevelése te­rén elkövetett hibákért a felelős­séget az edző válláról a vezetők­re, a társadalmi szövetségek il­letékes bizottságaira akarjuk: át­hárítani. Ez azonban nem így van. Az ifjúság, az utánpótlás nevelése az edző kötelessége. Amikor azonb,an az edző felelős­ségét megállapítjuk, nem hagy- hatjuk figyelmen kívül azokat a tényezőket, amelyek az edző munkájára kihatással vannak, se­gítik, vagy akadályozzák tevé­kenységét. Ha egy edzőben erősen 61 a felelősség tudata, a sportköri ve- zetőkkel szembeni igazságos el­vének megvédéséhez hol talál* kitől kap támogalást? Sajnos, se­hol. Az edzők tanácsa legtöbb he­lyen nem működik. Ahol műkö­dik, ott sincs olyan jogköre, hogy vitás esetben a magasabb sportelvek szemelőtt tartásával védelmet, támaszt, hathatós se­gítséget adna az egyedülálló ed­zőnek. Az OTSB-nek javasoljuk, hogy 3 évnél rövidebb edzői szer­ződést ne lehessen megkötni. A megkötött edzői szerződést vi­szont csak indokolt esetben az OTSB alapos felülvizsgálata u'án lehessen felbontani. A helyesen értelmezett és vég­zett sporttevékenység szerves kapcsolatban áll a szocialista tár­sadalom építéséért, megerősíié- séért folyó tevékenységgel. Je­lentősen elő kell segítenie a sok­oldalúan képzett ember kialakí­tását. Olyan emberek kialakítá­sát, nevelését, nkik egészségesek, erősek, bátrak, öntudatosak, vi­dámak, akik egy pillanatra sem torpannak meg a nehézségek előtt, de akik sohasem becsülik túl az elért eredményeket és szüntelenül ösztökélik magukat és környezetüket a szocialista tár­sadalom érdekeit szolgáló eredmények elérésére. A világhí­rűvé vált sportunk eredményeit a társadalmi rendszerűnk kedve­ző körülményein, a kormány tá­mogatásán felül a jól képzelt ed­zőinknek köszönhetjük. Éppen ezért nagyon időszerű, lenne, ha az illetékes szervek megadnák az edzők nehéz mun­kájához a szükséges támogatást olyképpen, hogy a sportkör és edző viszonya körüli hiányossá­gokat felszámolnák. Csak es esetben követelhetjük meg e I- zőinktől, hogy nagyobb odaadás­sal és szeretettel tanítsák a fia­tal labdarugók ezreit, oktassák, ha részükre minden tekintetbe biztosítottuk a szükséges féltő teleket. »Figyelő* Fiára hallgatott M ár fenn ült a telt zsákokkal megrakott kocsik tetején, ügy szólt vissza a mázsa mellett álló fiatalembernek. Arca piros- lott az izgatottságtól. — Nos kell-e a két mázsa, vagy nem? — A nyolc mázsa tíz kiló, And­rás bátyám... amiről beszéltünk — felelte az nyugodtan. — Annyit én nem adok — csen­dült az előbbi hangja. Ezzel dühö­sen pödört egyet a bajuszán, meg­húzta a gyeplőt és a két deres kö­zé vágott. Az istráng Is majd szét­szakadt, ahogy azok nekirugasz­kodtak a húzásnak. — Gondolja meg... — szólt han­gosan a fiatalember a távozó után. Bár már távolabb volt, de a kocsin ülő ezt a cséplőgép bugása ellenére is jól hallotta. Felelt is rá. Még hozzá olyan kiabálással, hogy a kalap is megbillent a fején. — Nézd János, én már meggon­doltam... Egy szemet sem adok! így fejeződött be délután 5 óra­kor a már két órája folyó vita a szénáskerti közös szérűn Hankó János a begyűjtés embere, meg a csépeltein Baukó András között. A vita lényegében azzal kezdő­dött, hogy a fiatal cséplési ellenőr a cséplési eredménylap kiállítása után szóba hozta a Minisztertanács szabadfelvásárlási rendeletét. — A géprészen és a beadáson kí­vül huszonkét mázsa harmincöt kiló búzája van — magyarázta Hankó János, miközben papíron számolgatott. — Ebből levonjuk a vetőmagot, hármójuk kenyérnek- valóját. Ez összesen nyolc mázsa nyolcvan kiló. Ami ezután meg­marad, az az András bátyám feles­lege, vagyis tizenhárom mázsa öt­venöt kiló. — Ebből nyolcmázsa tíz kilóra tart igényt az állam — tette hoz­zá. Ezzel elővett egy nyomtatványt és hozzákezdett a kitöltéséhez. — Hogy gondolod? — szólt köz­be Baukó elvtárs, aki az eddigi szá­molgatást sem tudta mire vélni. — Azt is adjam be? — Igen — felelte a cséplési el­lenőr. — De azért szabad árat kap András bátyám... 280 forintot má­zsája után. Vagy ha kedvezmé­nyekre is igényt tart, a korpára, meg egyébre, akkor 240 forintot. — Na, én nem adok egy szemet sem! — mondta határozottan a zsákhalmaznak támaszkodó ember. — Tavaly mit csinált a feles­leggel? — kérdezte a fiatalember. — Eladtam... —felelte a másik. — Igaz, nem 280 forintért mázsá­ját, hanem csak 250 forintért, — villant át az agyán. — De — s ezt már ismét hangosan mondta — úgy adtam el, hogy engem senki nem kény szeri tett! A begyűjtés embere helyénva- Jónak találta a magyarázko­dást. Egyre mondogatta, hogy a kormány mit akar a szabad fel­vásárlással. Egynéhány példát is említett. — András bátyám fia katona... méghozzá tiszt. — A két utolsó szót nyomatékkai ejtette ki. Baukó Andrást a büszkeség bizsergette. Körbe is járatta szemét az ottlé- vőkön — vajon hallották-e ezt a többiek? A fiatalember közben csak mondogatta a magáét: — Szokott-e neki kenyérnekva- lót küldeni? — Ugyan miket beszél ez itt össze? — mosolygott magában az ember, majd felelt a kérdésre: — Minek küldenék? Vesz az magá­nak annyi kenyeret Pesten, a- mennyi kell. — Vesz hát. mert nem minden­ki úgy gondolkozik, mint András bátyám. Baukó András már kezdett ki­jönni a béketűrésből. Leckéztetni akarja ez a legény, vagy mit? Na, ő megfelel neki. — Tavaly elég volt a beadás, most nem elég? — Tavaly sem volt elég — mondta a cséplési ellenőr. — Ha elég lett volna, nem kellett volna külföldről behozni kenyérnek va­lót. Jó ideig folyt még a vita, mi­közben Hankó János egyre érvelt, de a másik hajthatalan maradt. Hogy véget vessen a számára kel­lemetlen eszmecserének, Baukó András hajlandó volt kiegyezni. Feleslegéből két mázsát „felaján­lott“ az államnak. De mert az el­lenőr azzal nem akarta beérni, az utolsó kocsi rakományát is haza­vitte. T> aukó András bosszankodása nem hagyott alá egyhamar. Hazaérve sem valami szén han­gon kérte, hogy kaput nyissanak. De a kapu kitárása után mind­járt más lett — megjött a kedve. — Ni csak. hiszen ez az én Ban­di fiam — lelkendezett. Az volt bizony. Szép egyenruhában állt a kitárt kapuban. Vállán a csillagok csak úgy tükrözték a nap sugarát. Ahogy a kocsival beállt az udvar­ra, az ember mindjárt leszállt, hogy fiát üdvözölie. — Egy kis szabadságra jöttem édesapám — mondta az. s hamis­kásan tette hozzá: — De mind­járt visszamegyek, csak továbbra is úgy beszéljen, mint ahogyan az előbb az utcáról bekiáltott. — Ne bolondozz már na... Egy kicsit felbosszantottak a gépnél, de az már elmúlt . . . S nehogy a fiú megkérdezze a bosszúság okát, Igyekezett másra : terelni a szót. 1 »■«g**»*^*^ M**- Vtl — Meddig leszel itthon? T>e hiába való volt a pró« bálkozás, Bandi tudni akar­ta, mi történt a gépnél. — Tulajdonképpen semmi... Azt akarták, hogy beadáson felül is adjak búzát az államnak. Még meg is szabták, hogy mennyit. — Na, és mit adott édesapám! — kérdezte élénken a fia. — Nem adtam én! — Elég rosszul tette — szólalt meg ismét, de most már lehan- goltan folytatta: — Kormányunk nem hiába bo- csájtotta ki azt a rendeletet, s na­gyon bánt, hogy az én édesapám az, aki nem tudta ezt megérteni... A következő szavakat úgy mondta, hogy határozottan aa apja szemébe nézett. — Vagy azt akarja, hogy to­vábbra is külföldről hozzon a* állam búzát, hogy nekünk, váro­siaknak legyen kenyerünk? Baukó András nem válaszolt a fiának. Hogy is tudott volna? Szótlanul mászott fel újra a zsá­kok tetejére: A szűk udvaron csak nehezen tudott megfordulni a kocsival, de végre csak sikerült; A fia sejtette, mire készül. Sző nélkül nyitott ismét kaput. Mi­kor a fogat kiért az utcára, az ember restelkedve szólt vissza. — Na.;: beviszem... Nehogy kül­földi búzából süssük a kenyere­teket, B. L,

Next

/
Thumbnails
Contents