Viharsarok népe, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-07 / 185. szám

1955. aug.iszúe 7.. va-^,p ___________________________________ ViUoiSOUUc Hifit __ M ég jobb kedvvel menne a munka Vízesláson Nagy a vizesfási határ, de pepi annyira, hogy annak min­den részében ne lenne ember ezekben a napokban. Mintegy kétszázan serénykednek a több- ezerholdias állami gazdaság ga- banaföldjein, rizstábláin, szérűs- Lertjelbe« és majorjában. — Van munkásunk szép szám­mal — mondják elégedetten a gazdaság (vezetői. De nincs is fennakadás a munkában. Mindez azért van, mert a környező köz­ségekben az a hír járja; — Vizesíáson érdemes dolgoz­ni, mert jól lehet keresni. fiz igaz is. Persze, csak be­csületes munkával. A fiatal ifj. Balogh László traktoros már má­jusban teljesítette éves tervét. Abban a holnapban 4700 forint volt a fizetése. Igyekezete az­óta sem hiábavaló — a műit hó­napban is több mint kétezer forintot keresett S van még ogy dolog, ami a békésieket, a vésztöveket, a do­boziakat, a sarkad'iakat és má­sokat Vizesfasra csalogat — a Megnyílt a gyulai járási mezőgazdasági kiállítás (Kilényi Geyza telefontudósítá- *a Gyuláról): Az elmúlt nnpok- han sietős munka zaja verte fel a gyulai Felszabadulás-kert csendjét. Az árnyas fák tövén kiállító sátrak, ólak nőttek ki a földből, a g\omok helyén pap­rika- és paradiesomágyak zöl- de.ftek ki. A járás állami gazda­ságai, termelőszövetkezetei és egyéni gazdái nagy lelkesedés el készültek a kiállításra, mely egy ' évi munkájukról ad számot és rg\ ben kijelöli a követendő utat. Szombaton délelőtt 9 órakor Sülé József elvtárs, a járási ta­nács végrehajtó bizottságának el­nöke rövid beszéddel nyitotta meg a kiállítást. Sülé elvtárs be­széde után a bíráló bizottság döntését ismertették a díjak oda­ítéléséről, majd a jelenlévők megtekintet'ék a kiállítást. A kiállító sátrak közül kiválik a gyulai Mezőgazdasági Techni­kum tangazdaságának ízlésesen és gondosan elrendezett termény, bemutatója, valamint a Békés­megyei Erdőgazdaság kiúllíló he­lyei. A tér közepén mezőgazda­ságunk fokozódó gépesítésének jelképeként ott áll a külföldön is ismert EMAG-kombájn ts a köz­kedvelt ZETOR traktor. A Gyu­lai Földművesszövetkezet pedig egész sereg mezőgazdasági kis­gépet állított ki. Rendkívül szép eredményekről Számolhatnak be az állat(enyisz­| tők. örvendetes jelenség, hogy az állami gazdaságokon és ter­melőszövetkezeteken kívül az j egyéni gazdák is igen aktívan kapcsolódtak be a sertéstenyész­tésbe. A nagydíjat Krész József egyéni gazda 360 kilós fehér hús­sertésével nyerte el. Nem marad el a növénytermesztés színvonala sem. Ezen a téren a dobozi Pe­tőfi és az cleki Villám TSZ jár az élen, de szép számmal akad­nak olyan egyéni gazdák is, mint a díjnyertes Tövisháti István, aki példás paradicsomtermelésé­vel szerzett elismerést. A látogatók több helyen tanul­mányozhatják az új mezőgazda- sági eljárásokat. A kiállítás be­mutatja a helyes trágyakezelés módját, a legelő-parcellázást, va­lamint az öntözéses művelés kü­lönböző fogásait is. A bejárattal szemben fényképpel illusztrált tablók számolnak be egyes élen- jáió termelőszövetkezetek é'eté- ről. Nem egyedülálló ma már az olyan szüvetkeAU. mint az eleki Villám, mely 12 taggal alakult és most 134 tagot számlál, amely­nek a kiállításon bemutatott eredményeire méltán büszke le­het az egész tagság. Egyre többen Ismerik fel a társas gazdálkodás előnyeit és így érthető, bogy a nyári mezőgazdasági kiállítások évről-évre szebb eredményekkel bizonyíthatják dolgozó paraszt­ságunk jó munkáját. jó bánásmód. Az, hogy megbe­csülik őket, gondoskodnak ró­luk, Senkinek még csak eszébe, sein jutna panaszkodni az élel­mezés miatt. Majd minden nap hízót, vagy marhát vágnak. Az ételek változatosságát a hétholdas kertészet terményei biztosítják. A haza nem járó időszaki dolgozók elhelyezése újonnan épült mun­kásszállásokban történik. — Hanem az elhelyezés körül mégis van egy kis hiba — mond­ják az első panaszt hosszabo nó­gatás után a gazdaság dolgozói. — Hiába a szép, új épület, meg az ágyak, pokrócok és lepe­dők nélkül hqm valami kényel­mes az éjszakai pihenés. — Hát, ekörül bizony naj vao — ismerik be a gazdaság veze­tői. A 350 kint alvóval szem­ben mindössze 270 lepedő van. Persze az is csak leltárban. A valóságban jó, ha van kettőszáz. — Sokszor még annyi se — mondja Polgár Antal elvtárs, az ÜB-elnök, Míg a békéscsabai Pa­tyolatnál mosattak, két hét he­lyett majd minden esetben két hónap múlva kapták vissza a lepedőket. — Ha már erről van szó, hát nekem is volna egy panaszom — szól közbe Ada mik Imre elvtárs ze toros. A bérszámfejtéssel nincs megelégedve Eddig még minden hónapban több volt a keresete 1000 forint­nál. Július hónapra azonban csak 472 forintot kapott. De nem azért, mert nem dolgozott — el­nézték a teljesítményét. Ami pe­dig még nagyobb hiba: hetek kel­lenek ahhoz, hogy az elnézést helyrehozzák. S addig Adamik elvtárs — meg más is, aki ha­sonlóan járt — csak várja az ő jogos keresetét. Vizesíáson emberségesen, bán­nak a vezetők a dolgozókkal. S lám, mégis van hiba. S ezek a hibák — ha egyeseik kicsinyes­nek is vélik — bizony befo­lyásolják a munkakedvet. Gon­doskodjanak róla a vezetők, hogy a dolgozóknak semmire se legyen panaszuk. Meglátják: még jobb kedvvel megy a munka, még nagyobb lesz a dolgozók tel­jesítménye. 3 Vidám kedvvel... Jó munkát csak vidám kedvvel lehet végezni — tartják Kiss Gábor csépiőmimkacsapatának tagjai. S az idősebbek sem igen vetik meg a tréfát. Ki-ki a maga módján. Nánásit, a kévevágót leginkább azzal szokták haragítani, hogg az ötven évét is be­töltötte már és miért nem nősül meg. Eriik a nmacerálástt a lányok. Persze, a férfiak sem restelkednek egy-két tréfás szót d lányoknak mondani, amitől azután fülig pirulnak. Nincs tehát hiány a jó kedvben, de a jó munkában sem, Hatos géppel 150, 160, 170 mázsát is elcsépel naponta a munkákt csapat. Békésen a raktárdűlői és ludadi rész gazdái megelége­detten beszélnek róluk. Lukács Gábor, takarosán összerakja a töreket. Lukács István pedig rendesen kazalozza be a szalmát és a szemveszteségre is ügyeinek. Ezért főleg az etetőket, Sajgó Mihályt, Bagi Lászlót és a felelős vezetőt, Hídvégi Sándort (ff-1 csérik. Nem egyszer szabadidejüket áldozzák fel, hogy jól le- ápolják a gépet, ne tegyen kiesés hiba miatt. A munkacsapat tag­jai továbbra is becsületes mimikájukkal akarnak jó hírnevet szerezni maguknak. L. M, 'v Békéscsabán befejezték az aratást A hét közepén Békéscsaba ha- ' tei, gabonáiknak 85.5 száz-'b'kát tárában is befejeződött az aratás. takarítot(ák be geppcl. A kom_ Figyelőmre méltó, hogv a múlt \ . „ évi 65 százalékkal széniben az j baJn »g^iiyHevetel hétszerré vo.t idén a város tcrmelősz.övetkeze- ) a tavalyinak. Három kilójával mértek A gabonabetakarítás rag n u .- kájából már csak a csépi és van hátra a nagyszénási Dózsa Ter­melőszövetkezetben. Ennek a \ é- gét meg sem várva szállították ibe a tagok az államnak járó ga­bonát — a beadásit, meg a kö­telező szabadfelvásarlásúl Sőt a búzaelőleget is kiosztották már. Három kilójával mértek <-g\ -egy munkaegységre. ifj. Varga József Nagyszénás, Dózsa* lelep. Egy hét levelei Ezen a héten 75 levelet kap­tunk levélíróinktól. A beérke­zett levelek nagy részét ön­álló írásokként, vagy .levéiösz- szesítésben közöltük. De híre­ink összeállításában is segít­ségünkre volt számos levél. Le­vélíróink többsége az aratas befejezéséről, a cséplés meg­kezdéséről és eredményeiről adott hírt. Több távirat is ér­kezett az aratás befejezéséről és a beadás géptől való gyors teljesítéséről. írtak arról is többen — mint a bélmegyeri tanácstitkár elvtárs —, hogy milyen örömmel adják be a termelőszövetkezet tagjai fe­lesleg búzájukat az államnak. Igen jó és értékes levelet küldött Tassy Lajos Magjar- bánhegyesről, Lipták Károly tudósító Sarkadról, Balda Mi­hály vb. elnök Mezőhegyesről, Gyebnár Mátyás tsz-szervező Mezőkovácsházáról, Jeges György Békéscsabáról, Bog\ a Elek vb. titkár Ecsegfalvá; ói, Borbiró Lajos Szeghalomról és sokan mások. Több olyan leve­let is kaptunk, amely felhívta a szerkesztőség figye’mct a megve különböző területe n lé­vő hiányosságokra. amint elbeszéli, hogyan szüle­tett mea az acélos tiszavidéki parasztbúza és a nemesített Marcmis búzafajta összeháza­sításából a bánkúti 1201-es. amely az 1205-sel és a Fle- iscltmann-féle búzafajtával együtt a magyar föld kincsé­vé lett. Fagyállóságánál fogva elűzte a búzatermelők, külö­nösen a kisparaszti gazdaságok gyakori, zord tél okozta rémét, a nagymértékű fagykárt. Azóta nagyot változott a vi­lág..; A haladás újabb ered­ményeket kíván... Ezt a kísérleti gazdaság igazgató, Szüllő Ferenc, a Szegedi Mezőgazdasági Kísér­leti Intézet bánkúti búzaneme- sítési osztályának vezetője mondja el. A hosszú cím ellen­tétes a tudós szerénységével, amint a kutatók egyszerűen herendezett szobájában a mai eredményekről beszél. Micsu­rin és Liszenkó fényképe kö­zött Baross László arcmása te­kint ránk a falról s az asz­talokra tett kalászokra, mag­vakra, mérő műszerekre. Azok közé tartozik munkatársával, a fiatal Bacsa Pállal együtt, akik a mindig újat és tökéle­tesebbet kereső és alkotó me­zőgazdasági tudomány útján haladnak. — A fejlett nagyüzemi gaz­dálkodás gépi művelésre, fő­leg kombájnaratásra alkalma­sabb gabonafajták termeszté­sét várja, amelyek egyesítik az eddigi legjobb fajták jó- tulajdonságait is. Szilárd szal- májú, a kártevőkkel és a szempergéssel szemben ellen- állóbb fajta kinemesítése az új követelmény, amely — azonkívül, hogy bőven termő — jóminőségét a túlérésben, a kombájnaratásra alkalma­sabb állapotban is megőrzi magyarázza Szüllő Ferenc; — Hallottam, hogy itt, Bán- kúton sikeresen kísérleteznek egy ilyen búzafajta nemesíté­sével? — rukkolok ki. Szeme kicsit kérdőn s talán neheztelve is kissé csillan rám szemüvege mögül. Nem vála­szol mindjárt. Hiszen saját magáról kell szólnia. Megke­rüli a kérdést és inkább a múlt hetekben Csehszlovákiá­ban megtett tanulmányútjáról mesél el érdekes részleteket. Járt a tiszta és níjifényes Pozsonyban, a Magas-Tátra havas csúcsai tövében, ottani szakemberekkel találkozott. Meglepte a nagyiramú épít­kezés Szlovákiában, a gyár­ipar fejlődése s az olcsóbb élet. Úti élményeivel felvil­nyozza a tudományos kutatás e kis csarnokának légkörét. A feszélyezettség szikrája szét­pattan s győz a tudományának élő, kutató hivatásszeretete. Mint saját gyermekéről, —( bár csecsemő még — beszél az általa kinemestíett B. 149-es korai őszi árpáról, amely hét —tíz nappal hamarabb érik be a többi őszi árpánál, ezért aratása nem okoz munkatorló­dást. Ez az őszi árpa már nagy­üzemi táblán 20.38 mázsát adott holdanként az idén a gazdaságban, jövőre kerül or­szágos előkísérletbe; Elmondja, hogy sikerrel ter­mesztik az úgynevezett „száz­napos" bánkúti Korai tavaszi árpát is, amely egy héttel előbb érik be, mint a többi tavaszi árpafajta. S ez is nagyüzemi táblán mintegy másfél má­zsával múlta felül amazokat; Szóbakerült más számos nö­vény is, így például a sep­rőcirok is, amély nemesítésé­nek Bacsa Pál tudományos kutató a mestere. Csak a vé­gén került sor a fő témára, mindennapi kenyerünk lisztjé­nek magjára. Végre megtud­tam személyesen a kiváló ku­tatótól, hogy az újabb igénye­ket is kielégítő, új magyar búzafajta valóban születőben van; Szüllő Ferenc évek óta hordta agyában ennek tervét s munkatársaival harmadik eve már a gyakorlatban is megvalósította. Az idén már két holdat vetettek be a B( 8000 elnevezésű új őszi búza fajtával, amelyet egy hatvani Ós egy Marquis eredetet is felmutató tiszavidéki búza ke­resztezéséből nemesített. A B, nyolcezres erősebb szalmájú, kevésbé pergő, a porüszögnek is ellenálló. A nemesítési kí­sérletek azt mutatják, hogy a Baross-féle bánkúti búzafajták termelőképességét nehéz felül­múlni, a Bánkúti Kísérleti Gazdaságban végzett kísérle­tek szerint azonban a B. nyolc­ezres 10—15 százalékkal töb­bet terem a B. 1210-esnél is. Újból megkockáztatom a kérdést: — A kanadai világsiker harmincadik évfordulójára te­hát megszületett az új, a még jobb magyar búzafajta? — Reményekre jogosít!.;; Itt, Bánkúton bevált, jól szerepelt; Az idén országos előkisérlet- ben van, most vizsgálja a faj­taminősítő tanács. Még két évig figyelik a többi fajtakí­sérleti állomásokon is és ha az alapos vizsgán megállja a he­lyét, köztermesztésre kerül. Majd akkor beszéljünk róla..; Elgondolkozva tekint ki a* ablakon a fajtakísérleti állo­más aranysárga és a zöld szí­nekben pompázó mozaikjára, a kévéket csépelő piroskendő» lányok csapatára. Szavai fülemben csengenek még azután is, hogy elbúcsúz­tunk. Mert az úgy igaz... Évek szükségesek a kisded növeke­déséhez s ez vonatkozik gabo­náink aranyathozó újabb kin­cseire is. Baross és Fleisch­mann búzája sem máról-hol­napra, hanem kitartó tudomá­nyos munkájú évek folyamán alakult ót a termőföldek ál­dásává. Az új születése éa növekedése pedig új remé­nyekre jogosít fel — amint azt Szüllő Ferenc monddta. * Az őszi Országos Mezőgaz­dasági Kiállításon bemutatják az újfajta búzát is. Tóth Pál — a Bánkúti Kísérleti Gazda­ság népszerű Pali bácsija —* fiatalos lelkesedéssel készül erre. Ismét remekművel hívja fel a látogatók figyelmét a haladó mezőgazdasági tudo­mány eredményeire. S ebben a nemes magvakból összeállí­tott heraldikában már ben­ne lesznek a B. 8000-esneK acélos, aranyló szemei is. Batlabás Lászlé 398894654494425544438

Next

/
Thumbnails
Contents