Viharsarok népe, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-17 / 167. szám
1955. július 17., vasárnap l/iUoAsatoU Hé(te 3 n Dénes-majori közösgazdaság állattenyésztése wl szervezett munka - kevesebb ksttség Még községétől, Gyulaváritól ísjkodni: nincs itt hiba, minden si-! nyűjtott feléiük. Huszonnégyezer messze esik a Viharsarok TSZ — kerül — talán magától is. Pedig a Dénes-majori közös gazdaság —,' hát tévedtek. Az ő feladatuk lett de híre az egész járást bejárja, volna, hogy a nyáron megtermelt Különösen az állattenyésztésben; takarmányt pontosan beosszák a elért eredményeikre figyelnek fel! téli hónapokra. Ezt, ha el is vámár évek óta. | gezték, nem valami nagy gonMinden korábbi eredményt túl- dossággal tették. A tavasz kez- szárnyalt, amit tavaly a baromfite- detén — széna hiányában — nyésztésben értek el. Sokan még j szalmával tengették a jószágot kétkedéssel is fogadták, amikor. vagy három hétig. Az abrakta- először hallottak arról, hogy a : karmánnyal még nagyobb volt a gyulavári Viharsarok TSZ-ben ajba3 — a területhez viszonyítottan keltető-állomásról kivitt 500 esi- e^§ szépszámú jószágnak nem béből mindössze húszat nem tudtak felnevelni. Pedig ez nem is csoda. A szövetkezetiek készséggel adják meg a jó eredmény elérésének magyarázatát: — Hallgattunk a jó tanácsra — mondják —, amit a járási tanács állattenyésztői mindenkor megadnak. így jöttek rá ők is, hogy milyen hasznos a rideg nevelés, meg a vándorólazás. — Azt a húszat sem azért nem tudtuk felnevelni, mert elhullottak — jegyzik meg büszkén. — Megmaradtak volna azok is, ha a kánya el nem viszi őket... Persze, nem volna foganatja a jó tanácsnak, ha nem lennének, akik azt végre is hajtsák. Na, de a Viharsarok TSZ állattenyésztése ilyenekben nem szűkölködik. Sárközi János, a szövetkezet tehenésze jó szakember a beosztásában, de a mástól hallott okos szót ő sem ereszti ki a fülén. A korszerű, új istállóba csak decemberben tudták bekötni a jószágot. Az egyedi takarmányozásról, a rossz elhelyezés miatt addig nem lehetett szó. De volt megoldás: tejelés szerint csoportosítani a teheneket. Sárközi Jánosnak így mondták, s ő keresztül vitte. Akárcsak azt, hogy a teheneknek mindig legyen mit enniük. S meg is lett az eredménye: a múlt év második felében hónapokon keresztül 12 literen felül volt a 10 tehenet számláló istálló napi tej termelési átlaga. A múlt év őszéig hasonló eredményekkel dicsekedhettek a sertéstenyészetben is a szövetkezet gazdái. Ezeknek tulajdonítható, hogy 1954-ben az állattenyésztés adta a szövetkezet összjövedelmének 70 százalékát. A siker kissé fejükbe szállt a szövetkezetieknek Nem az egész tagságnak, csak a vezetőknek. Kezdtek ügy gondoltermett elegendő. Ilyen körülmények között állítottak be novemberben 40 süldőt hizlalásra, amelyek eladására szerződést kötöttek a vállalattal. A takarmányhiány ellenére sem lett volna különösebb baj a hízlalás- isal, mert államunk segítő kezet forintot kaptak takarmányvásárlásra. Igen ám, de a tsz vezetősége az összeget arra használta fel, hogy „népszerűségét növelje“ — mind a 24 ezret szétosztotta a tagok között. Rosszul tették, mert ezáltal csak megkárosították a tagságot. A 40 hízó takarmány hiányában nem érte el a megfelelő súlyt, s 103 ezer forint helyett (amit kaptak volna, ha az állatok elérik a szerződésben megállapított súlyt), alig 45 ezret kaptak május elején. Vagyis 34 ! ezer forintot hagytak veszni, mert az egyben levő 24 ezer forint megszédítette őket. Ezután a szomorú eset után a vezetők is feleszméltek, hogy az elbizakodottság rossz tanácsadó. S minden addiginál III sokkal nagyobb igyekezettel láttak hozzá, hogy az állattartásból még több jövedelme legyen a szövetkezetnek. A legtöbb cselekedni valót — amit addig a legjobban elhanyagoltak — a takarmány biztosításában látták. S amit ezért már eddig is tettek, dicséret illeti a vezetőket, meg az egész tagságot is. Nemcsak elegendő és jóminőségű szénát, de már silót is tettek el télire. Csaknem 100 köbmétert tároltak az árokparti fűből. — A silózásnak, persze ez még csak a kezdete — magyarázza Zuh József elvtárs, a tsz elnöke. Lesz ennek bőséges folytatása. Az aratás á’tal szabaddá lett gabonaföldekből mintegy 30 holdat vetnek be másodvetésű takarmány- növénnyel, silókukoricával, kölessel, meg egyébbel, s az mind a silóba megy. Ahogy a szövetkezetiek beszámolnak, az elkövetkezendő télen az abraktakarmányra sem lesz különösebb gondjuk. A 62 hold kukoricájuk biztosan megadja a 30 mázsás átlagot. — Vagy még többet is! — ero- sítgeúk mindazok, akik csodálattal gyönyörködnek a szövetkezet szép kukoricatáblájában De a takarmány biztosítása még nem minden. Más is kell ahhoz, hogy jövedelmezőbb legyen az állattartás. Ezt a Dénes- majori tsz tagjai is jól tudják. Zuh József elvtársék azt is elmondják, hogy milyen módon akarják pl. a sertéstenyésztés hozamát növelni. A meglévő húsz anyakoca nem ad nekik elegendő malacot ahhoz, hogy erejükhöz mérten megfelelő számú sertést eladásra is hizlaljanak. Ezen úgy segítenek, hogy a hizlalás előtt álló süldőkből még a nyáron legalább 15-öt pároztatnak. Ezek darabonként 4—5 malacot adnak anélkül, hogy a hizlalásból kiesnének. Persze, ez csak szükségmegoldás. Fő céljuk a sertéstenyésztésben is az, hogy minőségi állataik legyenek. Ennek az alapja már megvan. A szarvasi ÖTKI-től tavaly ősszel vásárolt 20 mangalica anyakocát az idén törzskönyveztetik. Egy jó apaállatot szereznek be és mangalica- tenyészetet létesítenek. Az így nyert utódok többségét nem hízóként, hanem tenyészállatokként értékesítik. A tehénállományt is növelik. Mégpedig a saját tenyészetükből kikerülő négy üszővel. De lesz vásárlás is. Ilyen módon végeznek minőségi cserét négy tehénnel. A Viharsarok TSZ tagjai minderről olyan büszke érzéssel beszélnek, hogy aki hallgatja őket, hangjukban ott érzik, ez így is lesz. S a csillogó szemek azt sugározzák: hallanak még több jót is felőlünk. -■— líaráth — Egy munkanap a sok közül Csendes eső áztatja a földet. A kútgémről aláiógó kötelet lassan himbálja a szél. A tehenek lustán nyújtóznak el a karám földjén, pihennek. Olykor-olykor egyik-másik elbődül, érzi, nemsokára legelőre hajtják. Ifj. Sándor Pál az istálló felé tart, fején félrecsapva fityeg a fehér fejősapka. Egy éve elmúlt, hogy tehenész a Telekge- rendási Baromfitenyésztő Állami Gazdaságban. Beszédbe elegyedünk vele. Kérésünkre elmondja, mi a tennivalója egy nap. Éppen a mait — július 13 — sorolja. — Reggel fél ötkor kezdtem bekötni a 12 tehenet az istállóba, ennyit gondozok — mondja. — Éjjel karámban szállásolnak. Bekötés után enni adtam nekik, majd elkészültem a fejéihez. Fehér köpenyt öltöttem magamra, megmostam a kezem, a tehenek főgyét és fejtem. Most csak ötöt fejek a 12 közül, a többi bor j as, me £ vemhes. 78—80 liter tei a napi eredmény. A »Szegfű« tehén 16—17 litert ad naponta. Fejéskor tőgy masszázást és utó- csepegtetést végzek. Hét órakor legelőre hajtjuk a jószágokat. Tizenegy óráig kint vagyunk velük, azután az istálló- bakötés végeztével etetek és fejek. Amíg a tehenek pihennek a fejes után, addig én ebédelni megyek. Délután 5 órakor ismét fejek és nyolcig legeltetünk. A napi munkám este, a karámba- hajtás után befejeződik. Ifjú Sándor Pál szerényen, egyszerűen mondja el ihindezeket. Die a szavak mögött más van. Az, hogy állandóan fokozza a tejhozamot lelkiismeretes gondozással, takarmányozással, hogy féléves tervét túlteljesítette, hogy 1100 forintot keres havonta és 27 liter tejet kap prémiumként és a tavalyi egy liter tej 8 forintos előállítási költségét 2 forint 20 fillérre csökkentette le. Ezt nem ő, hanem a vezetői mondták el. MNDSZ-élet áz anyák világkongresszusának tiszteletére a Békéscsabai Forgácsoló Szerszámgyár MNDSZ- asszonyai kongresszusi versenyt indítottak. A verseny július 7— 10-ig tartott. Ehhez a verseny- felhíváshoz a megye üzemeinek számos MNDSZ-szervezete csatlakozott, többek között a gyulai Harisnyagyár is. A háromnapos verseny, ami a kongresszus ideje alatt volt, már vtjget ért. A Harisnyagyár MNDSZ-asszonyai közül tervteljesítésben és minőségi munkában a legjobb eredményt Kurta Zsuzsánna, Lavró Julianna, Andrási Istvánné, Gá- leg Istvánné, Fáskerti Andrásné, Sebestyén Jánosné, Fitor Sándor- né, Kürti Istvánné és Tóth Jó- zsefné érte el. A háromnapos verseny véget ért ugyan, de a versenylendület tovább tart. Július 11-én nyolc lófogalta kezdték meg a Mezőhegyesi Cukorgyár Iőkösházi célgazdaságában a 100 hold learatott őszi ár[ a hordását. Az asztag helyét szépen eltakarították. A kévék alá szalmát raktak, hogy a taposás alkalmával ki pergett szem ne a »csupasz« földre hulljon, esős időben pedig ne legyen nedves az asztag alja. Egy-egy fogató» 8—10 keresztet is rakott kocsijára. Délután 3 órára 300 keresztet raktak asztagha. — Holnap megkezdjük a csép- lést is — mondja Molnár Mátyás főagrunómus. Az idén nagyobb gonddal szerveztük meg a gabona hordását, oséplését. Tavaly ráfizettünk. Idegen fuvarosokat alkalmaztunk, akiknek csaknem százezer forint munkabért fizettünk ki. Ez az összeg, most megmarad. mert »házon belül« oldjuk meg a hordást. — Felmértük az erőnket — veszi át a szót Emődi Gyula beosztott agronómus — 816 hold kalászosunk van. Ahol nem kombájnnal aratunk, onnan 30 lófogattal, 2 vontatóval, 2 Zetor- ral és egy teherautóval hordunk. Négy cséplőgéppel csépelünk. Minden géphez rakunk egy asztagot és egy asztagfeneket. A géphez 4—5 fogat hordja a kévéket — ez attól függ, milyen nagy a távolság —• Ha a szekerek nem győzik a gépbehordást, akkor sem lesz munkakiesés, mert az asztagfenékből osépe'ünk. Esős A gazdaság többfajta búzát tér-' mel vetőmagnak. Mindegy ik fajtát külön kell behordani, csépelni, hogy össze ne keveredjen. A szállító-brigád egyenesen a szelektorokba hordja a magot és tisztítás után ólomzárolt zsákokba raktározzák szállításig. Megszervezték a cséplőmunkacsa- patokat a Liszenkó- és Petőfi-/ brigádból és a kocsikra rakodó és asztagrakó munkacsapatokat is. A cséplősök nyújtott műszakban dolgoznak, hogy augusztus 20-ra befejezzék a cséplést. A versenyben legjobb eredményt elért munkacsapatnak jutalmat ad a gazdaság vezetősége. Gondoskodik arról is, hogy naponta négyszer jóminőségű bőséges ételeket kapjanak a gabonabetakarításban dolgozók. Hetenként kétszer a mozgó büfé hűsítő italokat, cukorkát, cigarettát visz ki a földeken, szérűkben dolgozóknak. Csak úgy várhatunk munkásainktól jó és g őrs munkát — mondja a főagronómus —, ha szeretettel gondoskodunk róluk. — A betakarítási munkákat naponta ellenőrizzük. Esténként megbeszéljük a brigádvezetőkkel, milyen hiányosságokat észleltünk, hogyan javítsuk ki azokat, mik a tennivalóink a következő napon. Tudjuk, ránk szakemberekre nagy feladat, felelősség hatul a gabona szemveszteség nélküli betakarításában. Ezért ígérjük, mindenütt ott leszünk, ahol ja szervezésre, szakmai irányításra^ napokon pétiig az egész asztagot csépelik. így nem lesz zavar eb- I segítségre lesz szükség, ben a munkában. I Medve Trakforisiáink helytállanak célja mindAz aratás sohasem volt könnyű munka, de ebben az esztendőben különösen nehéz. Elsősorban régen látott gazdag termés ígérkezik, másrészt az időjárás igen esős. Városunk parasztjai és gépállomásunk dolgozói reggelenként aggódva kémlelik az eget. Vajon, ma lesz-e eső? Tudunk-e aratni? — mondogatják. Az eső minden nap, hol itt, hol ott, de esik. Nem nagy, de elég ahhoz, hogy a kombájnok, aratógépek munkáját akadályozza. — Mi lesz a gabonával? — Gépállomásunk kombájn-, aratógépvezetői válaszolnak erre. Vállalják, hogy az idő jobbrafordultával minden percet kihasználva, hétköznap, vasárnap, ha lehet, éjjel is dolgoznak gépeikkel, hogy megmentsék a termelőszövetkezetek gabonatermését. Versenyre hívják ki egymást a traktoros-brigádok és egyéniek is. Minél gyorsabban és több búzát learatni, ez a egyiknek. Az esős napok ellenére eredményesen dolgoztak traktorosaink eddig is. Sipiczki Pál többszörös sztahanovista négy nap alatt 36, Zsibrita Mihály 35, Zsilák Mihály 31 hold kalászost vágott le arafsó- gépével. Balázs András kombájn- vezető ugyanennyi idő alatt 24 holdról 414 mázsa gabonát takarU tolt be. A helyes munkaszerv ezé s* sei az Előre TSZ-ben július 14Hg 327 mázsa őszi árpát csépeltek el cséplőgéppel, 550 mázsát pedig kombájnnal. A Petőfi TSZ-ben 911 mázsa gabonát takarítottak be kombájnosaink. Ebből azonnal megkezdték az állami tartozás törlesztését a szövetkezetiek. Bízunk abban, hogy az időjáráe megjamilásával a hősi helytállás még jobban fokozódik. PRÓSZ ISTVÁN üzemgazdász, Békéscsabai Gépállomás Bérbeadott erőgépek Most az aratás, cséplés, tarlóhántás, másodvetés idején igen nagy szükség van a gépekre, hiszen a munka sürget és mindent idejében kell végezni. A Csorvási Gépállomáson azonban, úgy látszik, ezekben az időkben is akad felesleges traktor. Sokat gondolkoztak azon, milyen munkát végeztessenek az erőgéppel, hogy az udvaron ne álljon, mert azért a megyei igazgatóságtól bírálatot kapná- I sett. Jó üzlet. nak. A vezetőség meg is oldotta „rugalmasan“ ezt a nehéz feladatot, ügy határoztak, kiadják bérbe az egyik Hoffert. Ezzel a határozattal aztán meg is alapozták Bielik Mihály két- sopronyí lakos szerencséjét, Ugyanis ő bérelte a traktort, hogy az aratógépét vontassa, Az egyéniektől vállalt aratásért holdanként 75 forintot kért, így tíz óra alatt 465 forintot kere-
