Viharsarok népe, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-17 / 167. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! AZ M DP BÉKÉSMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAP! A 1955. JULIUS 17., VASÁRNAP GENF ELŐTT Néhány hétig látszólagos csend uralkodott a világpolitikában. A feszült várakozás és a zajtalan, de annál céltudatosabb készülődés csendje. Néhány nap óta nyoma sincs ennek a csendnek: egymást követték a felelős kormányférfiak nyilatkozatai, a láthatatlan előkészületek után értekezletek, utazások jelezték, hogy közeledik július 18-a. Hétfőn Genf ben összeül a kormányfői értekezlet. Ma ennek az értekezletnek jegyét viseli jóformán minden, ami a világon történik, ami a sajtóban napvilágot lát, ami a sajtóértekezleteken és a rádiókban elhangzik. Helsinki után vagyunk. A finn fővárosban lezajlott találkozó volt eddig a legnagyobb és legtekintélyesebb ilyen öszejövetel. A széles képviseleti jelleg minden eddiginél nagyobb tekintélyt adott a helsinki felhívásnak és az ott hozott döntésnek. Helsinki azt mutatja, hogy a béke féltése és a béke akarata igenis össze tudja kötni az egymástól igen távolálló embereket. Nagyon nagy jelentősége van annak, hogy a helsinki-i béketalálkozó mindösze néhány héttel előzte meg a genfi értekezletet. Mert, ha Genf közelebb viszi a világot a tartós békéhez, akkor ebben nagy szerepe van a Helsinkiben kifejezésre jutott békeakaratnak, a tömegek, az egyszerű emberek közvetlen és korlátozatlan akaratnyilvánításának. A helsinki-i felhívás arra figyelmeztet, hogy az emberek nem diplomáciai ügyeskedéseket, nem körmönfont alkudozást várnak, hanem azt várják a politikusoktól, hogy őszintén és becsületesen törekedjenek minden vitás kérdés megoldására. E napokban a világsajtó is úgyszólván csak a genfi értekezlettel foglalkozik, csak annak esélyeit, kilátásait latolgatja. A lapok hasábjain számos terv, javaslat és elgondolás lát napvilágot. Közöttük sok van olyan, amelyet vitathatatlan jószándék diktál, de akad nem egy olyan is, amely újból homokot akar csempészni a nemzetközi együttműködés lassan-lassan forogni kezdő gépezetének fogaskerekei közé. A közelgő genfi értekezlettel kapcsolatban rendkívül sokat emlegetik San-Franciscot is és az ENSZ jubileumi ülésszakán ott elhangzott beszédeket. A józanabb ítéletű politikusok és újságírók úgy vélekednek, hogy a San-Franciscoban uralkodott hangnem kedvező előjel Genf szempontjából. A Gazette de Lausanne című svájci lap a minap a genfi értekezlet előkészületeiről írva, úgy vélekedett, hogy „mind Keletről, mind Nyugatról úgy tűnik, hogy a modus vivendi formulájának megtalálását kívánják. Az olvadás fokozódik“. A Szovjetunió és a többi békeszerető ország fenntartás nélkül törekszenek valamennyi vitás kérdés mielőbbi megoldására. Azt kívánják és azon fáradoznak is, hogy mielőbb megoldást nyerjen az atomfegyver és a többi tömegpusztító fegyver megtiltása, hogy megoldódjék Németország békés egyesítésének kérdése, tető alá kerüljön az európai kollektív biztonság, megszűnjék a távolkeleti feszültség és helyreálljon a nemzetközi együttműködéshez elengedhetetlenül szükséges államok közötti bizalom. A Szovjetunió az utóbbi hónapokban nem egy újabb példával bizonyította, hogy mindent megtesz, ami rajta múlik e problémák rendezése érdekében. A Nyugat álláspontját azonban nem lehet ennyire egyértelmű nek tekinteni. Hiba lenne persze azt mondani, hogy a nyugati politikusokból teljesen hiányzik a megegyezési készség. Az utóbbi hetekben és napokban láttunk és hallottunk örvendetes nyilatkozatokat vezető amerikai politikusok részéről is. így például maga Eisenhower elnök, sőt Oulles külügyminiszter is tett olyan kijelentéseket, amelyek reményt nyújtanak arra, hogy a genfi értekezleten az Amerikai Egyesült Államok is jószándékkal ül le a tárgyalóasztalhoz. Látni kell azonban, hogy nyugati, elsősorban amerikai részről elhangzanak ezzel homlokegyenest ellenkező értelmű, lehetetlen követeléseket, képtelen állításokat tartalmazó nyilatkozatok is. Még az amerikai elnök egyik sajtónyilatkozata is tartalmazott olyasmit, ami nem a légkör megtisztulását, sokkal inkább megmérgezését segítette elő. Eisenhower foglalkozott a népi demokratikus országok belső berendezkedésével és újból olyasmit állított, hogy ezen országok népei nem szabadon határozták meg saját kormányformájukat. Mi, magyarok, azt valljuk, és ezt vallják a többi népi demokratikus országok népei is, hogy szabadon választót^ társadalmi rendünk kizárólag saját belügyünk és semmiképpen sem tartozik nemzetközi fórumok elé. Ezt különben még a megfontoltabb nyugati politikai körök is kénytelenek elismerni. Mindent összevetve: már a genfi értekezlet előkészületei is a megegyezés hívei és ellenfelei közötti hatalmas küzdelem jegyében folytak. Most az értekezlet kimenetele függ attól, mennyire tudják a béke és a békés együttélés hívei, az együttműködés útjának őszinte keresői elszigetelni a nemzetközi viszályok szítóit, azokat, akiknek érdeke a háborús feszültség fenntartása. Ara 50 fillér ____ X I. ÉVFOLYAM, 167. SZÁM Ara! a méhkeréki önkéntes DISZ-brigád a mikrofon előbb románul, majd magyarul adta hírül a községnek, hogy megalakult az önkéntes ifjúsági DISZ aratóbrigád. Idős dolgozók, nagycsaládos özvegyasszonyok, vagy éppen, akik rászorulnak je- lenkezzenek a tanácsházán. Bizony sokan tanakodtak a híren. Nem is tudták, hogyan is lesz ez? Kik és mit fognak csinálni a földjükön? Elsőnek Koszta János bácsi, beteg, idős ember bizonytalankodott kérésével. Mit is adjon, hogyan is fizessen a fiataloknak a szívességit. A díszeseit azonban nem fogadtak el semmit. Csak arra kérték, hogy mutassa meg, hogy hol a földje és lehet-e már aratni; A brigád délután indult munkába. A fiúk kaszát, a lányok sarlót vittek magukkal, vidáman, nótaszóval ment a munka.- Sajnos, nem sokáig, mert az időjárás olyan kifürkészhetetlen mostanában, hogy igazán nem lehet tudni, hogy melyik órában esik és mikor lesz jó idő, így járt ez a kis brigád is, hogy jó időben indult el és párórás munka után, esőben tért vissza. így csak egy kis ízelítő jutott ezen a napon az aratásból. Másnap, amikor fölszikkadt a föld, megfújta a szél a szőke kalászokat, újból megkezdték a munkát; Másnap már jóval többen voltak, köztük volt a községi párltitkár és a község más vezető embere is. Hamar befejezték Koszta bácsinál az aratást.Gyorsan szétfutott a hír Méhkeréken. Mindenki arról beszélt, a fiatalok, a díszesek megbecsülik az időseket: aratnak azoknak, akik már kidőltek ebből a fárasztó munkából. Elismeréssel beszél az egész község róluk; Munkájukkal szereztek megbecsülést maguknak, — Cs. — Akik as esőben is arait Ezekben az esős napokban nemcsak az ég, de az emberek arca is felhős volt, mert hiába van jól kijavítva a kombájn, kikalapálva a kasza és hiába várja az aratást az ember teste, lelke, ha a földön cuppog a víz és ömlik az eső. Szombaton mégis megjelent a nap az égen hétvégi látogatóban és a latyak tésztásodni kezdett. Ilyen időben gép nem arathat, ember is nehezen. De vannak, akik vállalják a nehézségeket az új kenyérért folyó harcban. A mezőtúri katonák ilyen emberek. Helytálltak a honvédség becsületéért. Még alig pirkadt, amikor parancsnokuk Dessenczky Jenő hadnagy megvizsgálta az árpatáblát. Látva, hogy nagyon nehezen, de aratható, feltette a kérdést: — Elvtársak, aratunk? — Egyöntetű volt a felelet, s hajnali öt órakor 30 honvéd, a Felsőnyomásra segítségül rendelt mezőtúri különítmény munkához látott. Kiderültek, kitárt mosolyra húzódtak az arcok. Jól esett a kényszerű várakozás után megragadni erősen a kasza nyelét, megvillogtatni a napfényben a csillogó pengét és a feszülő izmokat. Dessenczky hadnagy sem lógatta a kezét, versenyt dolgozott beosztottjaival. Tizenkét óráig hat ttak rurfk a g — öt napja vagyjKfk a gazdaságban, eddig úgy érezzük, eleget tettünk magunkért. Tíz kaszával mi harmincán ötvenezer négyszögöl árpát arattunk le. örömmel dolgozunk, mert nagyon szép a termés. Begyűjtési hírek A sarkadi járásban elsőnek a zsadányi Előre TSZ teljesítette takarmánygabona beadását. A szövetkezet tagjai igyekeznek, hogy a kenyérgabonabeadási kötelezettség teljesítésével is az elsők között legyenek. Nagykamaráson a termelőszövetkezetek 15-én 448 mázsa kenyérgabonát adtak be. A SágvárI TSZ tagjai este későig dolgoztak, hogy a kombájnnal aratott-esé- pclt gabonát kitisztítsák és reggel korán a begyűjtőhelyre szállíthassák; A község egyénileg dolgozó parasztjai is vállalásokat tesznek a kenyérgabona-beadás teljesítésére. Kovács József 8 holdas, tanácstag, Dékány Lajos 6 holdas gazda ígéretet tettek arra, hogy felesleges gabonájukat egyenesen a cséplőgéptől adják át az államnak. szabadfelvásárlásra. A telekgerendásí Rákóczi Termelőszövetkezet tagjai 11-én már teljesítették takarmánybeadási y1 kötelezettségüket. A tsz tagsága 81 mázsa árpát adott át a beadás teljesítésére. Ez nem elvtársi segítés '■ A Csorvási Gépállomás egyik kombájnjának a napokban munJuhász tizedes, a gazdaság veze- ^ ka közben eltört egy igén fontőségével és dolgozóival kialakí- tos alkatrésze. — Mit csináljunk? tott kapcsolatukról beszél: j— tűnődtek a csorvásiak. Ez az — Vasárnaponként futballmecs- (alkatrész sem a raktárban, sem eset játszunk a helybeli DISZ-szer- a megyei beszerzőnél nem volt vezet csapatával. Hetente két- meg, csak két nap múlva tudták szer moziba megyünk. A gazdaság! volna megkapni Budapestről. Az gondoskodik fürdési lehetőségről aratás legsürgősebb szakaszában és megjutalmazza a jól dolgozókat. két naP>S nem állhat egy gép. j Valakinek eszébe jutott, hogy a Békéscsabai Gépállomás raktá- jrában van ilyen alkatrész. Meg- | beszélték a csorvásiak, hogy elkérik és ha megérkezik az új alKik azok, akik élenjárnak a gabonáért vívott harcban? Erre a kérdésre parancsnokuk, Dessenczky Jenő hadnagy felel. :— Legjobbjaink Juhász, Fajger, katrész, átadják a csabaiaknak. Kiss tizedesek és Répás, Hoffmann, Hogy ezt az elhatározást igen Kalapos, Hunya honvédek. — A nehezen tudták megvalósítani, a katonák a hadnagy elvtársat is a csabaiakon múlott. Senki sem legjobb munkások közé sorolják. : gondolta előre, hogy a csabai Még sok mindenről szeretnénk ’ gépállomás vezetősége nem szive- kérdezni őket, de már kezdődik is- j sen segít más gépállomásoknak, mét a munka. Eddig átlag 135 szá- , Ugyanis a kért alkatrészt nern zalékos eredményt értek el. Most, adták át a csorvásiaknak. A hogy az eső visszaesést okozott, | megye» igazgatóság utasítására még jobban ki akarják venni részüket a dologból. Az ellenőrizni érkező Csenkei főagronómus örömholdat arattak az erősen dőlt ár- me^ nézi a levágott kereszteket, pából. Ebédidő alatt beszélgettünk velük. Faj gél Ferenc tizedes elmondta: Ma is learatnak tíz holdon. Jó munkát kívánunk nekik! (Etnesz) volt szükség. De nem egyedüli eset a csabai gépállomás példája. A tarhosi gépállomásnak két új cséplőt kellett átadni a tótkomlósiaknak. A gépek átadásával nem Is volt baj, hiszen azok úgy is kihasználatlanul álltak volna az udvaron. De, amikor a cséplőgépek elszállításáról volt szó, nagyot gondolt Weisz József főgépész. Minek adA Mezöhegyesi Állami Gazdaságban 1305 háWon 18 mázsát adott holdanként az őszi árpa ,. !ja ő oda a jó főszíjakat, az új * *' gepekkel, hiszen ezeket a szíjaA Mezöhegyesi Állami Gazda- j terve őszi árpából július 20-ig kát még ők is tudják használni ság dolgozóinak ezekben a na- 15 vagon, ezzel szemben már jú- valamikor? Inkább keres egy pókban hatalmas feladatot kell lius 9-ig 15 vagon őszi árpát szál- rossz, használhatatlan főszíjat 9 megoldaniok: 5500 hold szép tér- jutottak a begyűjtőhelyre. Az ara- azokkal adja át az új gépet. így mésének veszteségmentes betaka- tásban a kombáinvezetők és a is tett. Azóta már hosszabb idő rítását. A feladat egyik részével traktorosok példamutató munkát telt el, a megyei igazgatóságtól is már megbirkóztak a mező- végeztek. Szász Mihály, akit a több esetben jártak kint a Bé- hegyesiek; befejezték az 1305 hold | traktoros-napon Munka Érdem- késtarhosi Gépállomáson, de a őszi árpa aratását. A gazdaság renddel tüntettek ki, kévekötő- j vezetőség a mai napig sem volt dolgozóinak egész évi jó munkája aratógépével, négy nap alatt, 60 hajlandó átadni a jó szíjakat. Pe- meghozta gyümölcsét: 18 mázsás ! holdról aratta le az őszi árpát. dig ezek nélkül a Tótkomlósi az őszi árpa átlagtermése. A ka- j A kombájnvezetők közül Ma- Gépállomáson sem tudják munká- marásnusztai és az ó-mezőhegyesi ! gyár Dezső három nap alatt 44 ba állítani a gépeket. Úgy látszik, tanyák üzemegységében vannak j holdról 895 mázsa, Bállá Mihály a Tarhosi Gépállomás vezetőségé- olyan táblák is, amelyek megad- ugyancsak három nap alatt 45 nek fontosabb az a tudat, hogy ták holdanként a 22—24 mázsát. | holdról 855 mázsa őszi árpát ara- a raktárban vannak jó szíjak, A gazdaságnak gyorsbeadási | tott-csépelt, mint segíteni a gabona cséplését.
