Viharsarok népe, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-11 / 136. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! AZ M DP BÉKÉSMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK 4AP1A 1955 JUNIfJS 11., SZOMBAT Ára SO fillér XI. ÉVFOLYAM; 136. SZÁM Győzelemre kell vinni a mezőgazdaság szocialista átszervezésének ügyét és fel kell lendíteni a mezőgazdasági termelést Hegedűs András elvtárs előadói beszéde a Központi Vezetőség 1955 június 7—8-i ülésén Tisztelt Központi Vezetőség! A munkásosztály hatalomra kerülése óta társadalmunkban, népgazdaságunkban és ezen belül a mezőgazdaságban is mélyreható változás következett be. Történelmi jelentőségű az a tény, hogy a mezőgazdaságban szocialista szektor alakult ki, amelyhez szántóterületünknek már egy- harmada tartozik. Megindult és — a külső, belső ellenség, valamint a kulákság minden mesterkedése ellenére — ellenállhatatlan erővel halad a szocialista mezőgazdaság kialakítása, ami megteremti a lehetőséget a mezőgazdasági termelőerők gyors kifejlődéséhez és kizsákmányolástól mentes, szabad életet, jólétet biztosít a dolgozó parasztságnak. Pártunk és kormányunk a gyorsan fejlődő szocialista nehéziparra támaszkodva, népünk élelmiszerekkel való jobb ellátása, népgazdaságunk fejlesztése érdekében nagy erőfeszítéseket tett a mezőgazdasági termelés fellendítésére. Az 1953. decemberi határozat mtezKedeseinek megváró sítása nyomán a mezőgazdasági termelés sok ágazatában, kiváltképpen a kukorica- és zöldség- termelésben. a sertés- és baromfi- tenyésztésben erőteljes fejlődés indult meg. A mezőgazdaság egészséges fejlődését azonban hátráltatták és sok tekintetben megakasztották a pártunkban és államapparátusunkban fő veszéllyé vált népellenes, jobboldali nézetek, amelyek egyaránt kárt okoztak a mezőgaz- > daság szocialista átszervezésében és a mezőgazdasági termelés ál- j talános fellendítésében. Pártunk Központi Vezetőségének márciusi és áprilisi határozata döntő csapást mért ezekre a népellenes nézetekre, nyomatékosan aláhúzta, hogy csak a lenini hármas jelszó következetes alkalmazásává' — a szegényparasztságra támaszkodva, szilárd szövetségben a középparasztsággal, harcolva a kulákság ellen — lehet megvalósítani a munkásparaszt szövetség megerősítését. A párt és a munkásosztály azonban nem tudná megszilárdítani befolyását a középparasztság között, ha a szegényparasztságra támaszkodva, nem folytatna következetes, mindennapi harcot a kulákságnak a dolgozó parasztokra gyakorolt befolyása megsemmisítéséért. A jobboldali nézetek — figyelmen kívül hagyva az osztályharc éleződését j ?— gyöngítették a kulákság elleni harcot és lehetőséget adtak a kulákság politikai befolyásának megnövekedésére és gazdagodására is. Most az a tennivalónk, hogy elsősorban politikai munkával leleplezzük, elszigeteljük, s határozott gazdasági intézkedésekkel visszaszorítsuk a kuláksá- got; ez egyik legfontosobb feltétele a mezőgazdaságban előttünk álló feladatok sikeres megoldásának, Pártunknak és kormányunknak, a helyes lenini politikát követve, a faluban két egymástól elválaszthatatlan, egymással egyseget alkotó feladatot kell megoldania: győzelemre kell vinnie a mezőgazdaság szocialista átszervezésének ügyét és ezzel egyidőben fel kell lendítenie a mezőgazdasági termelést. Tisztelt elvtársak! Pártunk előtt a falun, népi demokráciánk fejlődésének mostani szakaszában legfőbb feladat a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a dolgozó parasztok kisüzemi gazdaságainak egyesítése, az önkéntesség alapján, szövetkezeti nagyüzemi gazdaságokba. E feladat sikeres végrehajtása ad lehetőséget a mezőgazdaságban a munka termelékenységének gyors növekedésére és arra, hogy megszűnjék az az ellentmondás, amely a gyorsan fejlődő szocialista ipar és az egy helyben topogó mezőgazdaság között fennáll. A termelőszövetkezeti mozga,lom mogfojjolő ütornű fojlnrlpcp!v»7 pártunk ITT. kongresszusa határozatának megvalósításához mindenekelőtt arra van szükség, végrehajtva a Központi Vezetőség márciusi és áplilisi határozatait, szétzúzzuk a mezőgazdaság szocialista átszervezését akadályozó, mindenekelőtt Nagy Imre elvtárs által képviselt káros jobboldali nézeteket. Elsősorban azokkal a nézetekkel keli szembeszáiinunk, amelyek szerint a kis- és középparaszti gazdaságok a maguk módján szintén a szocializmus irányába fejlődnek és a népi demokrácia viszonyai között tömegesen és évről-évre képesek rendszeresen bővített újratermelésre. Ezek a nézetek a termelőszövetkezeti mozgalom ellen irányultak és hirdetőik — szemben a kongresszus határozatával — a mezőgazdaság szocialista átszervezésének látszólagos elnapolását, ténylegesen azonban a napirendről való teljes levételét szorgalmazták, A kisárutermelés fejlődéstörvé- lyeinek meghamisítása, a kis- és :özépparaszti gazdaságok terme- ési lehetőségeinek túlértékelése ntimarxista álláspont. A kis- és ;özépparaszti gazdaság, mint Leiin megállapította, a proletárdik- atúra viszonyai között is napról- iapra szüli a kapitalizmuzt, azaz illetőséget ad a kizsákmányolás s a spekuláció különböző forróinak újjáéledésére, sőt, erősö- ésére. A kis- és középparaszti gazdaságok természetesen fejlődhetnek a szocializmus irányába, de nem automatikusan és nem a kisárutermelés keretei között, ahogy azt mindenekelőtt Nagy Imre elvtárs és mások állították, hanem a párt és a kormány tudatos, a mező- gazdaság szocialista átszervezésére irányuló politikai, gazdasági és szervezőmunkája eredményeképpen, olymódon, hogy az önkéntesség elve alapján fokozatosan szövetkezeti, nagyüzemi gazdaságokba egyesüljön. Pártunknak és kormányunknak a mezőgazdaság szocialista átszervezése érdekében nagyarányú politikai és gazdasági szervező- munkát kell végeznie, hogy fokozatosan gyorsítva a termelő- szövetkezetek fejlesztésének ütemét, 1960-ra a termelőszövetkezetek szántóterülete az ország szántóterületének a többségét tegye ki. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének egyetlen helyes útja az, melyet Lenin dolgozott ki szövetkezeti tervében és amelyet Sztálin fejlesztett tovább. Ezen az úton győzött — a világon először — a Szovjetunióban a szocia- liz mus és létrejött a világ legfejlettebb és leggépesítettebb szocialista, nagyüzemi mezőgazdasága. A lenini utat követve, nem szabad megismételnünk azokat a hibákat, amelyeket 1953. júniusa előtt számos esetben elkövettünk és mindenképpen biztosítanunk kell a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése egyik legfontosabb elvének, az önkéntességnek a betartását. Kényszer és erőszak útján létrehozott szövetkezetek a gyakorlatban csak hátrányt jelenteneki Ax önkéntesség elvének helyes értelmezése Pártunk és kormányunk nemcsak, hogy kényszert nem alkalmaz a szövetkezetek szervezésénél, hanem továbbra is segíti az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat abban, hogy növelhessék termelésüket és biztosítja. hogy szorgalmas munkájuk számukra megfelelően gyümölcsözzék és nem tűri, hogy bárki is — elferdítve pártunk politikáját — e tekintetben zavart keltsen a dolgozó parasztság soraiban. Az önkéntesség elvének azonban semmiféle köze nincs ahhoz az „elmélethez“, amely szerint a mezőgazdaság szocialista átszervezése minden különösebb erőfeszítés nélkül, automatiku- • san megy végbe. A mezőgazdaság szocialista átszervezése csakis a párt és a népi demok- i ratikus állam céltudatos, politikai és gazdasági szervező- munkájával jöhet létre. Enélkül a szocializmus ügye nem győzhet a mezőgazdaságban. A szocializmus győzelmét a falun megkönnyíti, hogy a Szovjetunió tapasztalatainak fel- használásával hazánkban is kialakult a szövetkezésnek olyan egészséges, életerős formája, amilyen a mezőgazdasági termelőszövetkezet, amely a legjobban egyezteti össze a népi demokratikus állam általános és a dolgozó parasztság egyéni érdekeit. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek politikai, társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt a továbbiakban is összehasonlíthatatlanul nagyobb segítséget és támogatást kell, hogy kapjanak, mint a szövetkezetek egyszerűbb típusai, vagy a különféle társulások. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztság egy része azonban nem egyszerre választja a régitől leginkább eltérő, legfejlettebb szövetkezeti formát, hanem kezdetben olyan átmeneti megoldásokat tesz magáévá, a- melvek kevésbé térnek el a számára megszokott, régi gazdálkodástól. Pártunk és kormányunk ezért a mezőgazdaság szocialista átszervezése áritekében a szövetkezésnek egyszerű Pb formáit is segíti Továbbra is támogatni kívánjuk a gyakorlatban bevált 1. típusú termelőszövetkezeti csoportokat, valamint a különböző termelési társulásokat, amelyek elsősorbuu a íöldműves-szö- vetkezetek keretében alakullak és működnek. Sőt, még a legfejlettebb típusú szövetkezetben is fenn keit tartanunk a szövetkezésnek azokat a vonásait, amelyek — mint a földjáradék fizetése, a bevitt állatok és leiszerelések értéke egy részének az a'apszabály szerinti visszaié- rjtése — könnyebbé es érthetőbbé, éppen ezert el fogad hatóbbá teszik a szövetkezést az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok, köztük a középparasztak számára is, A termelőszövetkezetek növekedése és az új termelőszövetkezetek alakulása már ez év őszén elkerülhetetlenül napirendre tűzi a belépő dolgozó parasztok földjének összevonását olyan táblákba, amelyeken nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodást lehet folytatni. Ahol a dolgozó parasztok nagyobb számban termelőszövetkezetekbe lépnek — ott egész községre kiterjedő föld- rendezés, illetve tagosítás nélkül az új és megnövekedett termelőszövetkezetek földjei szétszórt kis paroellákbau maradnának és így a szövetkezés előnyeit nem lehetne kihasználni. Pártunk és kormányunk tudatában van annak, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének idején a tagosítás az egyik legbonyolultabb feladat, mert átmenetileg óhatatlanul ériuti az egyénileg dolgozó parasztok egy részét. Arra kell törekednünk, hogy a földek összevonása minél kevesebb egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztot érintsen és azok feltétlenül kártalanítást kapjanak, A töldek összevonása legkevesebb egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztot — a dolog tanmesékénél fogva — a termelőszövetkezeti községekben érint és ott egyben elkerülhető a tagosítás megismétlése is. Ebből következik, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésénél előnyös szövetkezeti községek alakítása. Egyidejűleg a termelőszövetkezeti községekben éppúgy, mint másutt, továbbra is meg kell akadályoznunk, hogy a k ti lakok a szövetkezetekbe te'éphessenek. Bármennyire fontos is a termelőszövetkezetek fejlesztése érdekében végzett felvilágosító munka, ez egymagában nem elég. Ezzel egyidőben átgondolt gazdasági szervező tevékenységet kell folytatni azért, hogy az áttérés a kisüzemi gazdálkodásról a szocialista nagyüzemi gazdálkodásra, zökkenőmentesen ménjén végbe és minél gyorsabban kibontakozliassék a nagyüzemi termelés fölénye és előnye. Teljesen elégtelen és helytelen az, hogy egyes párt- és állami szerveink nagyobb erőfeszítéseket tesznek új ter me I ősz ö ve t keze ‘ e k létrehozására, vagy megnövelésere, mint a megalakult termelőszövetkezeteknek erős, jövete'- mező gazdaságokká való fejlesztésére. Célszerű lenne, ha part - és állami szerveink az olyan községekben, amelyekben megvan a lehetőség a szövetkezetek gyorsabb fejlesztésére, kidolgoznák, s a dolgozó parasztokkal ismertetnék azokat a gazdasági intézkedéseket, amelyeket a szövetkezetek fejlesztésével együtt végre kelt hajtani, s amelyek révén ezek a szövetkezeti gazdaságok gyorsan túljutnak a kezdet nehézségein es már az első gazdasági évben beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. Átgondolt és tervszerű politikai, gazdasági és szervezőmunkával — a kommunisták példamutatásával és helytállásával — el kell tehát érnünk, hogy gazdaságilag megalapozva, ez év őszén újra számszerűleg is növekedjék a szövetkezeti mozgalom. A továbbiakban pedig biztosítanunk kell, hogy ez a növekedés egyre gyorsabb ütemű legyen. Pártunk és kormányunk előtt most a legfontosabb feladat úgy fejleszteni a termelőszövetkezeteket, gépállomásokat és állami gazdaságokat, hogy azok megfeleljenek a mezőgazdaság szocialista építésében rájuk váró feladatoknak. A termelőszövetkezeteket olyan szocialista nagyüzemekké kell fejleszteni, melyek nagy terméshozamaikkal, a munka magas termelékenységével, a tagok számára megfelelő jövedelmet tudnak biztosítani és ily- módon vonzóbbá teszik a szövetkezést az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztság előtt. A gépállomásoknak, mint a népi demokratikus állam előretolt falusi bástyáinak biztosítaniok kell a termelőszövetkezetekben a munkák mind fokozottabb gépesítésével a terméshozamok, valamint a munka termelékenységének növekedését és ezzel gazdasági, politikai és szervezési szempontból is (Folytatás a 2. oldalon.)
