Viharsarok népe, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-29 / 125. szám
1955 májuu! 29., \ agárnap 5 Épílők ünnepén részében lelkesen készültek az építőmunkások erre az ünnepre, melyet a megyeszékhelyeken tartanak meg. így megyénkben Békéscsabán rendezik meg az immár hagyományossá lett építők ünnepét. Elkészítették már a sátrakat, a szabadtéri színpadot, a különböző tréfás játékok tereit, ahol egész nap fiatalok és öregek gondtalanul szórakózhatnak. A kultúr csoportok műsoraikkal, a sportolók atlétikai és tornászgyakorlataikkal gyönyörködtetik az ünnepeiteket és az ünneplőket. Sporttársak és kultúrcsoportok egymással vetélkedve bizonyítják be, mennyit fejlődtek az elmúlt esztendő alatt. Az építőmunkások lelkes ünnepi előkészületeken kívül munkájukkal is készültek erre a nagy napra. A május 1-i munkavállalások teljesítése után, újabb havi versenyvállalásokat tettek tervük túlteljesítésére. Igyekeztek jó munkát végezni, hogy méltón és büszkén ünnepelhessenek ezen a napon. A Békéscsabai Téglagyárban állandóan úgy végzik munkájukat az építők, hogy a folyamatos termelést ne gátolják és a munkahelyen valamennyi dolgozó elérte a sztahanovista szintet. Lendületes munkájukkal elősegítik, hogy a téglagyár cserépgyártási tervét túlteljesíthesse. Több mint 3 millió forint értékű munkát fejeznek be ebben az évben ott A% ország; minden | I Ma rennet I benépesedik a békéscsabai nagyliget, az Li----------EÜ-----! építőmunkások nagy családja találkozik. E gyütt ünnepelnek itt a munkában megfáradt nyugdíjazott építők, Frisnyicz András segédmunkás, Kneifel Ferenc ács, Piatkó György ács, Hrabovszki János mázoló s így tovább, valamint a jelen és a jövő építői. Együtt ünnepelnek velük a város lakói, együtt szórakoznak az építőmunkásokltal, akik any- nyi sok szép épületet készítettek már eddig is számukra, korszerű üzemeket, a Békéscsabai Ruhagyárat, a 96 lakásos Sztálin úti sorházat, a Megyei Tanács irodaházát. Megyénk területén sok lakást, üzemet, iskolát, orvosi rendelőt, gépállomást építettek, munkájukkal gazdagították, szépítették országunkat, megyénket. Sokat fáradoztak azon, hogy a falu. kultúrájának fejlesztéséhez szükséges építményeket, a falu szocialista mezőgazdaságának szükséges épületeket elkészítsék* Hagyományossá lett az építők ünnepe az elmúlt évti- edek alatt. Ma boldogan és szabadon ünnepelünk, mert szabad országban élünk és dolgozunk a szocializmus győzelméért. A régi építőmunkások emlékezetében elevenen él még a múlt elnyomatása, a munkanélküliség. „Ki ne emlékezne közülünk vissza azokra a napokra — mondotta többek között Vantara György elvtárs, régi építőmunkás —, amikor a mérték betelt és a mi harcos szaklapunk, az „Építőmunkás“ minden építőt harcba szólított, kiadta a jelszót: harcoljatok halált megvető bátorsággal a mi új világunk eljöveteléért! És ezek a harcok eredményesek voltak. Negyven éven át kollektív szerződés megkötésére kényszerítettük a mestereket. 1912-ben már 9 órás munkaidőt harcoltunk ki. Az 1914-es világháború megritkította sorainkat, de az itthon maradt fiatalok továbbra is ápolták a hagyományokat.“ A történelem igazsága I bebizonyította; a munkás- - J osztály harca és az epitomunkások harca nem volt céltalan és hiábavaló. A harcban a munkások győzedelmeskedtek. Az erős és népből való Vörös Hadsereg legyőzte az elnyomókat és a párt vezetésével szabad és megváltozott életét építi népünk. Ezt példázza versben Ady Endre, ami az építők ünnepének jelszavává vált: „Ez az ország a mi országunk, itt most már a mi kezünk épít." Építőmunkásaink, mint megyénk dolgozói továbbra is a békét akarják és a béke megvédéséért harcolva, igyekeznek éves tervüket idő előtt teljesíteni, hogy a 20 budapesti üzem által indított fogadalomhoz híven, megállják helyüket. Megépítsék a békési, gyulai, orosházi, mezőberényi gépállomásokat, Békéscsabán befejezzék a 120 lakásos lakóházat, Orosházán a gimnáziumot, stb. Mindez a béke teremtő és alkotó erejét hirdeti. Hirdeti azt is, hogy az építőmunkások eredményeik alapján bizakodva néznek a jövőbe. DRIENYOVSZKI JÁNOS, a Békéscsabai Építőipari Vállalat igazgatója. gatására; Orlov elvtárs az öntvény tisztító osztályon tartja a politikai beszámolókat, ahol 30 ember dolgozik, stb. Lí»yes műhelyekben két agitátor váltogatja egymást. A keretműhely politikai tájékoztató szemléit például Maiov gépész és Vcrjatyin műhelyfőnök- helyettes felváltva tartja. Egyikük a nemzetközi élet eseményeinek ismertetésére szakosította magát, másikuk az országunkban történt eseményekről számol be. A kisebb műhelyekben egy agitátor működik, s hetenként tartja előadásait. Az üzem pártbizottsága nagy gondot fordít a politikai tájékoztatók tartásával foglalkozó személyek eszmei színvonalának emelésére, látókörük szélesítésére, arra, hogy ezeket az agitátorokat idejében lássák el konkrét útmutatásokkal. Az utóbbi esztendő folyamán a pártbizottság könyvtárában minden hét szerdáján, a munkaidő befejezése után csoportos konzultációt tartanak a politikai tájékoztatást végző agitátorok számára, s e konzultáció keretében áttekintik az elmúlt hét legfontosabb eseményeit. A konzultáció alkalmával rámutatnak arra, hogy a so- ronkövetkező politikai tájékoztatóknál mire kell fordítani a fő figyelmet. A konzultáció keretében módszertani tanácsokat adnak, megfelelő irodalmat ajánlanak az agitátorok részére. A politikai tájékoztatókat tartó agitátoraink előadásaik alkalmával összekapcsolják annak anyagát a műhelyek és osztályok dolgozói feladatával, A politikai szemlék lehetővé teszik azt, hogy a dolgozók idejében, késedelem nélkül megismerkedjenek az országunkban és a nemzetközi életben bekövetkezett összes fontos eseményekkel. Ez segítséget nyújt a jobb politikai nevelésben és abban, hogy mozgósítsuk a dolgozókat az üzem tervének teljesítésére. ViUaisawk VU\it Hz ellenséges elemek tömege épült be a Békési Füzkitermeiö és Feldolgozó Vállalathoz Hozzászólás a Viharsarok Népében májas 18-án megjelent „Lelkiismeretesebb szakirányítást“ el- mű cikkhez. A május 18-án megjelent cikk azt tartalmazza, hogy a Békési Fűzkitermelő és Feldolgozó Vállalat nem megfelelő minőségű fűzvesszőt szállít a Békési Kosáripari Vállalatnak, amely csaknem kizárólag exportra termel. A cikk írója a dolgozók nevében követeli, hogy ezen a tűrhetetlen helyzeten sürgősen változtassanak. Az én véleményem szerint ezen csak egy módon lehet változtatni : az illetékes szervek sürgősen távolítsák el a Fűzkitermelő Vállalat vezetői és alkalmazottai között található osztályidegeneket. Kik ezek? Bründli Lajos, volt főintéző és katonatiszt, jelenleg a Fűzkitermelő Vállalat központjának műszaki előadója. Marik András békéscsabai kulák fia, volt zászlós, jelenleg a Békési I Fűzkitermelő Vállalat vezetője, j Panajot László telepvezető, volt katonatiszt, ök azok, akik az úgynevezet „szakirányítást“ végzik. A szakirányítók beosztottja még Komlódi Sándor kulák kocsmá- ros, volt nyilas vezető. Ezek a „szakemberek“ az okozói annak, hogy a békési kosárüzem anyag- ellátása rossz, sőt, tűrhetetlen. A Kosáripari Vállalat dolgozói panaszkodnak, hogy a számukra szállított vessző a hántolás következtében hasadt, és nem használható sok esetben semmire. Ebből aztán az üzemnek évente annyi selejt anyaga gyülemlik össze, amely a Kosáripari Vállalat 2—3 hónapra szóló anyagellátását fedezné. Hogyne szaporodna a hasított selejt vessző, amikor ezeket a Füzkitermeiö Vállalatnál a kulákok „készítik“ elő. Ilyenek többek között: Kovács László, Kovács Sándor, id. Kovács László, Püsk-i Mihály, Zs. Szabó Ferenc, T. Nagy László és felesége, Somjai László, Kiss Julianna, Mester Gábor, Tarkovács Gábor, id. Durkó Gergely, Bérezi István és Durkó Imre békési kulákok. Amint látható, az illetékes szervek részére egy csokorba szedtük a „díszes“ társaságot, a hibák okozóit, most már csak az a feladat, hogy a Füzkitermeiö és Feldolgozó Vállalat Budapesten tartózkodó vezetői végre megmozduljanak és cselekedjenek. Ezt nemcsak elvárjuk, de követeljük is. Bízunk az illetékesek gyors intézkedésében. Pető Mátyás községi pártbizottság titkára. * Bízunk abban, hogy az illetékes budapesti szervek sürgősen változtatnak ezen és a Fűzkitermelő Vállatat vezetésére becsületes szakembereket állítanak, akik a párthoz és a dolgozó néphez való hűséggel végzik majd feladataikat. (Szerk.) A békési járási tanács törődjön többet a szövetkezetekkel A békési járáshoz 10 község tartozik. Néhány évvel ezelőtt azzal tette magát híressé a járás, hogy egymásután alakultak meg a szövetkezetek. De amilyen gyorsan növekedett a szövetkezeti mozgalom, úgy meg is állt és 1953—54-ben kevés tsz alakult, a régiekbe is kevesen léptek be. Ennek sok oka volt. Az elmúlt két évben reszort- feladat lett a járási tanácsnál a szövetkezeték segítésé. A szövetkezeti csoportnál van két tszszervező, az ő feladatuk, hogy segítsék a tsz-ebet — vélekedtek a végrehajtó bizottság tagjai. Így aztán nem lettek *iagyon« patronálva a szövetkezetek. Pedig a kezdő közös gazdaságok várták a segítséget, hiszen jórészt ismeretlen volt előttük a társas gazdálkodás. A vezetők nemigen értettek a nagy gazdaság vezetéséhez, hiszen addig csak néhány hold főidőn gazdálkodtak. Az eilenség pe- di ott támadta a szövetkezetei, ahol csak tudta. Azoknak pedig nem volt kihez fordulniok segítségért. A járási tanácsnál kéréseik a sok papírmunkában elvesztek Néhány szövetkezet mégis lábra tudott állni, jó eredményt is ért el, de a tsz-ek többsége gyengén, lassan haladt előre. Pártunk márciusi határozata óta változott a járási tanács munkája, most már nemcsak Nagy Lajos és Püski András tsz- szervezők járnak a szövetkezetekbe, hanem Kiss Máté osztály- vezető, Soós Sándor VB-elnök is. Elbeszélgetnek a tagokkal, hogyan lehetne jobban gazdálkodni, tanácsokat adnak, hogyan szervezzék meg a munkát, nogy mindent el tudjanak végezni időben. Sajnos, azonban a szó és a tett között sokszor különbség van. Például ez év tavaszán sok szó esett a kukorica négyzetes vetéséről. Kiss Máté elvtárs, a mezőgazdasági osztály vezetője több szövetkezetben beszélt arról; mennyivel több lesz a termés, ha négyzetesen vetnek. Tavasszal el is1 mentek az Orosházi Gépállomásra néhá- nyan, hogy megnézzék, hogyan alakították át ott négyzetes vetésre a gépeket. De a járásiján mégsem tett négyzetes vetőgép. Nem volt drót, s a járási tanács nem vett annyi fáradtságot, hogy Mosonmagyaróvárról igényeljen. Így alig 360 hold kukoricát vetettek négyzetesen a járásban, pedig 800 holdon tehetett volna. Így legkevesebb 2400—2500 mázsa kukoricával károsodtak a termelőszövetkezetek A szövetkezetek segítése tehát nem csupán a tanácsadásból áll. Természetesen igen fontos ősét jó tanáccsal ellátni, de ezenkívül a járási tanács mezőgazdasági osztályának kötelessége a hozzá beérkezett ' panaszokat, ügyes-bajos dolgokat is elintézni. De itt ugyancsak van javítanivaló. A szövetkezetek legtöbbet a gépállomás munkájára panaszkodnak. Nem teljesítik a szerződésben vállaltakat, vagy rossz munkát végeznek területükön. Ezeket a panaszokat a mezőgazdasági osztály azzal intézi el, hogy a gépállomások nem tartoznak a járási tanácshoz s egyetlen esetben sem tárták fel a gépállomás vezetősége előtt a hiányosságokat és felsőbb szerieknek sem jelentették. Ennek az tett a következménye, hogy a szövetkezeti tagok elidegenedtek a gépektől. Például a kétsop- ronyi Béke TSZ inkább kívülállóknak adta kaszálni lucernáját, minthogy a gépállomással szerződést kössön annak levágására. Hogy rossz a kapcsolat a tanács és a gépállomás között, bizonyítja az is, hogy Nagy Lajos tsz-szervező — aki egy éve dolgozik a tanácsnál — még soha nem volt a gépállomás udvarán. Pedig, ha közösen megbeszélnék a gépállomás vezetőségével, hogyan segítsék legjobban, legeredményesebben, a tsz-ek terméshozamát, a közös gazdái látnák hasznát. Az aratási munkákra alig szerződtek, a gépállomás kombájnjainak eddig nincs aratási területűk Pedig, ha a járási tanács dolgozóinak, vagy a gépállomás vezetőségének eszébe jutott volna szalmalehúzó szerkezet készítése, minden szövetkezet ragaszkodott I volna a kombájnhoz, mert csupán azért idegenkednek tőle, hogy a szalma sokáig a tar lón marad. Az alapszabály betartásánál is vannak még tennivalók. Több szövetkezetben megsértették az alapszabályt a háztáji terület kiadásánál. Vagy többet adtak egy holdnál, de olyan eset is történt, hogy akinek jogos lett volna a háztáji kiadása, nem kapta meg. Olyan tagok is vannak a szövetkezetekben, akiknek néhány hold földjük haszonbérbe van adva. Ifj. Szabó János, a béimegyeri Rákóczi TSZ tagja három holdat adott ki haszonbérbe. Id. Szabó János pedig fia nevére — akivel közös háztartásban él — íratott nyolc hold földet. Így természetes, hogy nem adta be a közös gazdaságba az egy lovát és gazdasági felszerelését. Az ilyenek rontják a munkafegyelmet, gyengítik a szövetkezetei. A járási tanácsnak kellene fellépni, hogy ezt megakadályozzák. Azt sem engedhetik meg, hogy a háztáji állatállományt egyes szövetkezeti tagok a közös munka rovására túlszaporítsák. Például a kamuti Lenin TSZ- ben Gyebnár Józsefnek, aki mint traktoros dolgozik és a felesége is szövetkezeti tag, két tehene, egy lova, 25 darab sertése van. Így természetesen kevés' idő jut arra, hogy a közös munkában is résztvegyenek. A járási tanács lazaságát az ellenség igyekszik kihasználni A mezőberényi Petőfi TSZ-be például nemrég Leskó Pál, volt malombérlő, kérte felvételét. Bár a járási tanács tudta róla, hogy Leskó mindig igyekezett népi demokráciánknak ártani ott ahol tudott, mégis szó nélkül eltűrték, hogy a Petőfi TSZ-tagjai — akik nem ismerték — felvegyék könyvelőnek. Leskónak első dolga volt, természetesen, a háztáji követelése,, pedig Eleken is van földje. A járási tanács mezőgazdasági osztályának feladata, hogy minden erővel támogassa, segítse a termelőszövetkezeteket. Segítse azoknak tagjait a jobb, nagyobb termés eléréséhez, a szebb, boldogabb élet útjára. Erre hívta fel figyelmüket pártunk márciusi határozata is. Ezt az utat kell követnie a járási tanács minden dolgozójának. Nem szabad szem elől téveszteni egy percig sem, hogy dolgozó népünk azért állította oda a járási tanács minden dolgozóját, hogy ott munkájával, tudása legjavával segítse szocialista hazánk építését, mezőgazdaságunk felvirágoztatását. Lipcsei
