Viharsarok népe, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-29 / 125. szám
1955 május 29., vasárnap [/ikaisaiaU Hifit gy élnek a német gyermekek ax övexethatár egyik A hatályban lévő munkavédelmi rendelkezések Nyugat-Németországban tiltják a gyermekmunkát — ha kimondottan nehéz munkáról van szó. A könnyű gyermekmunkát viszont kifejezetten engedélyezik. A vállalkozók és más profithajhászók visz- szaélnek a rendelkezés nyújtotta lehetőséggel. A bajorországi szakszervezeti ellenőrző szervek nyilvánosságra hozott jelentéséből kitűnik, hogy „még mindig igen gyakoriak a gyermekmunka tilalma elleni kihágások“. A fiatalkorú alkalmazottaknál, munkásoknál nem tartják be a munkaidőt, hanem késő éjszakákig dolgoztatják őket. Ez több mint 5000 esetben bizonyosodott be. A jelentés beszámol a többi között arról, hogy egy ládagyárban akadtak olyan 12 éves gyermekek is, akik naponta 16 órát dolgoztak. Egy pékségben már hajnali egynegyed 3-kor dolgoztattak egy 12 éves gyermeket. Egy ab- le.knélküli bádogosműhelyben két gyermek is dolgozott: egy 11 éves és egy 14 éves. Egy 13 éves lány reggel 7-től este 8-ig pihenés nélkül szolgált ki egy vendéglőben. íme, néhány kiragodott példa, amely megmutatja, milyen eszközökkel igyekeznek a tőkések, spekulánsok profitjukat növelni. A gyermekeknek ugyanis csak egészen csekély fizetést, illetve mint tanoncoknak, semmit sem adnak munkájukért. és másik oldalán A Német Demokratikus Köztársaságban öt éve iktatták törvénybe a fiatalok védelméről és segítéséről szóló határozatokat. A gyermekről való gondoskodás már az anya- és csecsemővédelmi intézményekben kezdődik. Evről-évre ezrével nyílnak az új korszerű bölcsődék, napköziotthonok. A gyermekekről való szerető gondoskodást az is bizonyítja, hogy 1954-ben, a nyári szünidő alatt, kétmillió gyermek vett részt a „vidám szünidő“-akcióban. A gyermekek többsége úttörőtáborokban, üzemi üdülőkben, vagy más nyári táborokban töltötte szünideje egy részét. A többiek — egy-két- hetes túrákon vettek részt, vagy a helybeli rendezvényekbe kapcsolódtak be. így például kirándultak a közeli erdőbe, sportoltak, tábortűz mellett szórakoztak, stb. Az NDK-beli gyermekekkel együtt, 30.000 nyugatnémet gyermek is üdült az NDK-ban, jobbára olyanok, akiknek szülei munkanélküliek. Idén még ennél is több gyermek töltheti vakációját Rügen-szigetén és az NDK más gyönyörű helyein. Berlin demokratikus övezetéből például 30.000 gyermek vesz részt hosszabb túrákon. A berlini nagy állami üzemek 65 ezer gyermek számára biztosítanak helyet dolgozóik üdülőiben. A különböző kerületekben kilenc központi játszóteret létesítettek, ahol a gyermekek meleg ételt is kapnak. A gyermekek étkeztetésére máris 107 tonna zöldséget, 34 tonna gyümölcsöt, 24,5 tonna húst és 14,6 tonna vajat bocsátottak rendelkezésre. A munkások egészségéért Az ipari és mezőgazdasági üzemek közegészségügyének megjavításáért, orvosaink társadalmi aktívahálózatot szerveztek megyénkben, hogy mégjobban tudják ellenőrizni a dolgozók ellátását, az egészségügyi feltételeket betartják-e az üzemekben, fonnék a szervezett munkának és az aktívahálózat lelkes ténykedésének köszönhető, hogy a mezőgazdaság szocialista szektorainak közegészségügye évről- évre fejlődik. Ha nem is gyors ez a fejlődés, mégis állandó javulásról számolhatunk be. Az aktívahálózat állandóan növekedik, szakmai képzettsége pedig gyarapodik. Az állami gazdaságokban, gépállomásokon és a tsz- ekben a legtöbb helyen felkészültek már a nyári mezőgazda- sági munkákra. Egy rövidített tanfolyamot is elvégeztek, hogy a legszükségesebb egészségügyi alapismeretekkel megismerkedjenek; elsősegélyben tudják részesíteni azokat, akiknek arra szükségük lesz csépléstoor, a nagy munkák idején. Az orosházi járásban nyolcvanan végezték el ezt az egészségügyi tanfolyamot. Az orvosoknak és az aktívahálózat munkájának köszönhető, hogy számos gazdaságban már felkészültek a nyári munkákra, hogy a mezőn dolgozóknak az ivóvizet lajtokban rendszeresen kiszállítsák, mint például a Gyulai Tangazdaságban és Állami Gazdaságban. Javasolták, hogy a mosdótálak helyett mindenütt meg kell valósítani a sormosdót. A Zsadányi Állami Gazdaságban, a Bikazúgi Állami Gazdaságban, a Mezőhegyesi Állami Gazdaságban állandó zuhanyfürdő áll a dolgozók rendelkezésére. A Pusz- taszentetorayai, Kőszigeti és a Körösi Állami Gazdaságban korszerű fürdő és zuhanyozó épült a munkásszállások mellett, de a vizet nem vezették be, csőhiányra hivatkozva. Ahol más lehetőség nincs, úgy tervezik, hogy a szabadban sátoros zuhany-fürdőket állítanak fel és ezzel az egyszerű megoldással segítik a dolgozók tisztálkodását. * Az elmúlt évben a MEDOSZ területi bizottsága lehetőséget talált arra, hogy ahol még nem épültek korszerű mosdók és öltözők, ott az állami gazdaság vezetőjének egyszerű megoldásokat javasoltak. Helyes volt ez és ebben az évben is alkalmazni kell. —n— MARÓCZY GÉZA (1870 március 3 — 1951 május 29) Maróczy Géza neve több mint félévszázadon keresztül a ma* gyár sakk-kultúra fénypont fát jelentette világszerte. A magyar nevet ragyogtatta mindenfelé. 1870 március 3-án született Szegeden. Matematikai hajlamai a mérnöki pálya felé vonzották. Tanulmányait Zürichben, majd Budapesten végezte. A Tanácsköztársaság bukása után külföldre: Hollandiába, Angliába, majd pedig azEgyesült Államokba utazott és véglegesen csak 1927-ben tért haza. Sakk-pályafutását 1895-ben kezdte a hastingsi főtornán elért első helyezésével. Ezután 1896-tól 1908-ig terjedő időszakban alig múlt el olyan nagy nemzetközi verseny, amely világraszóló magyar sikert ne hozott volna. Ha csupán ezeket az eredményeket vennők számba, Maróczy Gézát akkor is a magyar sakkélet eddigi legnagyobb alakjának kellene tekintenünk. A sakk történelme azonban több mint versenysorozat. A sakknak tudománya, művésziessége is van. Élete nem csupán mint versenysakkozóé, hanem mint tanítómesteré is rendkívül termékeny volt. Az olimpiai bajnok magyar csapatot 1927-ben és 1936-ban ő vezette, mint csapatkapitány, diadalra. Amikor 1936-ban visszavonult a versenysakkozástól, teljes erejével a sakkirodalmi tevékenység felé fordult. KOPPÁNYI ISTVÁN, Mezőberény Szorgalom és lustaság — Ma rosszul haladunk — mondják a téglaprés mellett. — Heggel több mint két óráig álltunk. A bágerrel volt valami baj. — Legjobb lenne már abbahagyni — szólt az egyik kecsi- toló-lányka, fél egy tájban, pedig két órakor lesz a munkának vége. Ugylátszik, nem bánná a kisebb keresetet sem. Kádai Jánosné — egy fekete asszonyka — szorgalmasan lapátolja az agyagot húgával, Kolompár Etával együtt, llosz- szabb ideje már, hogy így szorgoskodnak, ők nem csivitelne.k a többiekkel. Mert habár szótlanságot senki sem követel a prés körül a dolgozóktól, a- zért az mégsem helyes, hogy a nyerstégla-elszedőnek elég gyakran kelljen többeket munkára nógatnia. — A három Kolompár lány — a harmadik: Mária, a telep más részén dolgozik — mindenütt szorgalmas. Nem nyelvelnek, ha más munkába kell őket beosztani, ami a téglagyárban gyakran előfordul. — Vannak, akiknek bizony az ilyesmi nem tetszik — mondja Hajnal József elvtárs, az Orosházi 1. számú Téglagyár vezetője. — Akik elmen a műszakban dolgoznak, azok szorgalmasabbak, pedig lég- többnyire egészen fiatalok. Egy piros svájcisapkás le- génvke, Árvái Miska jön elő valahonnan. Azt mondják a lé nyok: az összes kocsitolók ke zött ő a legügyesebb. Minden kocsi tégla eltolásáért kapnak a kocsitolók egy blokkot, erre számolják el teljesítményüket. — Miskának most eggyel több van, mint Bánfi Icának, vagy Sódar Margitnak. — Árvái József bátyja Miskának. Ott lapátol ni, a gép mellett — említi meg Hajttal elvtárs. — A leglustább a fiatalok közül. Azonkívül durva özvegy édesanyjához. Amikor megtudtam ezt, figyelmeztettem és megmagyaráztam neki, hogy az helytelen. Nem minden nehézség nélkül halad a munka, de teljesítik a tervet. Május 25-én estig a nyersgyártási tervet 11' százalékra (az égetésit 116 szí. zalékra) teljesítették az Orosházi 1. sz. Téglagyár dolgozói. A PULI Irta: Csurka Péier | A puli ott utazott velünk a kisvonaton, a pad alatt, de csak akkor vettünk tudomást erről, mikor egyszer elvakantotta magát. Ez a vakkantás pedig abból az alkalomból történt, amikor is egy termetes asszony, aki a Kanális partján szállt fel, temérdek cókmókja közül egyet a pad alá dobott, gyömöszölt, de oly tapintatlanul, hogy a bátyú a puli lábára nehezedett, és ezt a nehézkedést a kis puli nem túlságos nagy örömmel fogadta és ennek az érzésnek rövid vakkan- tásban adott kifejezést. A termetes polgártársnő is különös hangot hallatott és hihetetlen rövid idő alatt felegyenesedett a hajolásból s kezeit libabőrösen összecsattintotta. — Itt kutya van a pad alatt!..-; Hallatlan — rémüldözött. ( Tehát kutya van a pad alatt, kutya van a kocsiban, kutya van a vonaton. Kutya utazik a vonaton, úgy, mint az ember, jön- megy, dolgát intézi falvakban, tanyákon, téeszekben és felül a vonatra, persze, jegyet vásárol a vasúti pénztárnál. Ez a kutya is bizonyára valami cél felé utazik, íem valószínű, hogy tisztán kedvtelésből lopakodott volna fel hajnalban a kocsira a végállomásnál, ahol éjjelezik a vonat. Valószínűbb, hogy gazdája van, utaztatják, de hát majd kiderül..; Tele van a vagon, mindenki érdeklődéssel fordul az ijedező asszony felé, aki sápítozik, méltatlankodik, hogy ez már igazán mégse járja, hogy kutya van a pad alatt, hogy az ember gyanútlanul teszi holmiját a pad alá, egyszercsak rámorog az eb..; Ha megharapta volna a kezét, ezért ki vállalná a felelősséget? — Nincs is tán annak gazdája? — élcelődik valaki. Nevetnek, élcelődnek. Biztosan potyautas a kutya. Jelentkezzen a gazdája! Ha nem jelentkezik, szólni kell a kalauznak... Ugyan már, ugyan már, nem megférünk tőle?! T/égre megmozdul az ablaknál v egy jó arcú fiatalasszony, aki eddig mosolyogva hallgatta a megjegyzéseket és a termetes asszonyság tetteket sopánkodá- sát, lenyúl lassan a pad alá, felveszi a nő batyuját, felteszi a padra, azután pedig kihúzza a pad alól a kutyát. Koromfekete, göndörszőrű kiskutya. Puli. Szájkosár az orrán, de lötyög rajta. Látszik, hogy csak olyan tessék, lássák szájkosár, úgy tákolták össze. A puli, így sem szereti, idegen, nem tetszik neki, piszkálja is a lábával, el akarja távolítani. Hunyorogva néz körül, ennyi embert nem látott ő még egy csomóban... — Na, csak nem kell úgy ije- dezni, csináltam én neki szájkosarat, de amúgy se harap!.;; De ahogy rálökte maga azt a kosarat, ráesett biztosan a lábára, azért... — Honnan tudtam volna — vág közbe a csomagos asszony —, hogy kutya van a pad alatt? — Jaj, de szép kis kutya. De helyes egy kis kutya..; Drága kis puli kutya. Tiszta fajkutya? Ez már igen! — hangzanak a megjegyzések. Túlsúlyban vannak a kutyabarátok, oda is mennek többen, megsímogatják, tutujgatják. A kiskutya tűri, de nem tudja, mire vélni ezt a nagy barátko- zást, minthogy azt sem sejti, mi történik vele? Ma kora hajnalban ráteitték ezt a kosarat a szájára, madzagot kötöttek a nyakába, ott kellett hagyni az irázi pusztát, anyját, két felnőtt testvérét, a nagy legelőt, mely a körösmenti füzesekig nyúlik, ahol eljátszadozta élete fiatal hónapjait. Mit tudja ő, hová viszik? Tud ő védekezni? Lehet egy árva kis kutyának az emberekkel szemben védekezni? Egy férfi jóindulatúan megkérdezi gazdasszonyát: — Váltott neki jegyet? —• Persze, hogy váltottam! — válaszol az asszony és kézikosarából írott menetjegyet — kutyajegyet — vesz elő. — Hét forintot fizettem én ezért a kutyáért. Egy epés öregasszony, lehet úgy hetvenéves, de ha százat mondana, azt is elhinnék neki, elbiggyeszti a száját. — Vannak, akiknek telik még a kutya utaztatására is!.;: Nem ér hét forintot az egész kutya..; — Na, hét forintnál többet ér, mama! — veti oda neki valaki. — Egy ötvenest is adnék érte! — mondja valaki más. Parázs vita támad. Mit ér a kutya? Számok röpködnek, példákat dobnak fel. Ez, meg ez, egy kárászi ember hatszáz forintot adott egy kutyáért. Igaz, hogy az vadászkutya volt. Mégis hát, hova megyünk? Egy kutya hatszáz forint? Különösen a százéves asszony kesereg, hogy így felment a kutya ára. ö ingyen adta mindig a szomszédoknak a kutyákat, d^ ha ezt tudja, ő is kér érte valamit..; — Hiszen a maga kutyája, Zsófi néném, nem fajkutya! — veti oda valaki Zsófi néninek! — Mi az a fajkutya?,;-. Kutya, kutya, oszt addig van!* pillanatnyi csend támad. Eb- ben a pillanatnyi csendben szólal meg újra a széparcú fiatalasszony, a kutyuska gazdája; — Ez a kutya többet ér, mint három ember... Na, ez meg aztán micsoda beszéd? Jól hallották? Egy kis büdös kölyökkutya többet ér, mint három ember! Hogy meri ezt kiejteni valaki a száján? Ez már csak sok! összehasonlítani az embert a kutyával és ilyen megalázóan alacsonyra értékelni! — Nahát aztán ilyet mégse mondjon, lelkem! — szólt a termetes, vitaindító asszony. — Tényleg, hogy érti ezt kegyed? — fordul hátra a másik boxból egy tokás, dagatra hízott férfiember. A fiatalasszony szembefordul vele, végigméri. — Nahát, olyant, mint maga, tízet kitesz!... Tíznél többet ér! A kövér ember nagyot szusz- szánt, a szeme szikrákat szór: — Enyje, a jézusát, minek néz maga engem? ... He-e? — Mondja — szól nyugodtan az asszony — tudná maga tized- magával teregetni a kondát, vagy a nyájat reggeltől estig, mint ez a kutya?... Tudna tíz ilyen kövér ember annyit szaladgálni, mint ez a puli? (Folyt, köv.) 0000025323532353235300005348010153010001300602235353532348480102010101232353530100013053234848530100000223235348000201020201020101535348485353532353235353535348534853534853232353485301004848482323534848480100024801003023
