Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-17 / 90. szám

1/ikaisaioU Héjit 1955 április 17., vasárnap Tiltsák el as atomfegyvert! A népek világszerte követe­lik az atomfegyver eltiltását és tiltakozásukat fejezik ki a há­borús készülődések ellen. A Béke-Világtanács felhívását százmilliók írták alá. * Peking népe aláírja az atom­fegyver eltiltását követelő fel­hívást. A baloldali képen Lung Juan-pin, pekingi lakos újszü­lött gyermekével karjaiban, aláírja a békeívet. Az angol békebizottsag (jobb­oldali kép) plakátos felvonulást rendez London egyik negyedé­ben, Holborn-ban. Feliratok: „Az 1914—18-as háború vám­szedése a holborni légitámadá­sok idején: 15 halott, 41 sebe­sült.“ „Az 1939—1945-ös hábo­rú vámszedése a repülőtámadá­sok idején Holborn-baa: 441 halott, 662 sebesült.“ „Tiltsák el az atomfegyvert!“ „Németor­szágot nem szabad fölfegyve­rezni!'’ „Tárgyaljatok!“ ic Bulgáriában (baloldali kép) a most épülő hatalmas Sztálin vízgyűjtő-medence munkásai *— a vízgyűjtő-medence Szófia összes földjeit fogja öntözni — aláírják a Béke-Világtanács felhívását. A képen Aposztol K. Bikov ács-művezető, a szak­ma legjobb művezetője aláírja a békefelhívást. Levél a budapesti szülőknek, Iskoláknak Szeretettel varunk mi is titeket! Budapesli tartózkodásunk alatt i nagyon sok szere te tét és gondos- | kodást tapasztaltunk a szülők és I nevelők részéről. Már a megérke­zés alkalmával szinte versenyez­tek a VII. kerület iskolái és szü­lői munkaközösségei, akik Békés megyei úttörőinket vendégül lát­ták, hogyan osszák el a 198 paj­tást, akik hálazászlóikkal tolmá­csolták lakóhelyük üdvözletét. Mi olyan gyerekeket is vittünk, akik még falujuk határán túl nem jár­tak. Milyen nagy élményt jelentet* ezeknek a pajtásoknak felsza­badulásunk 10 évfordulójának eseménye. A fővárosi iskolák ünnepi csapatgyűlése, az úttörők első országos találkozójának l'e- lejtli etet len élménye és a leg­szebb kuliúrrendezvények, a cso­dálatos tűzijáték. A sok-sok él­mény közölt én a szerétéiről emlékezem meg. Csak egy pél­dát mondok el a sok közül. Pöttöm, kéknyakkendős II. osz­tályos kislány sírt keservesen az egyik sarokban. — Mi bajod kedvesí — Nekem nem jutott pajtás — szepegte. Közben ha­talmas könnycseppek pereglek le arcáról. A gyermekeket ekkor már szétkapkodták, de végül ta­láltunk egy hatalmas VIII-os, szinte háromszor akkora vidéki pajlást A kislány arca felderüli, hirtelen letörölte könnyeit, be­mutatkozott és kijelentette,, hogy ennek a gye eknek ő esz a kim n- mája. Rögtön ni ege e !t a m e ve, elmondotta, hogy már apuka vett jegyet az úttörő-színházba, báb­színházba, cirkuszba és az oj>e- rábn. A bátyja szerzett a Ncps.r- dionba is állóhelyet, de még az úllörővasútra is kimennek. Anyu­ka pedig azért nem tudott jönni, mert tortát süt és várja őket. K6- zeiifogla új pajtását és már ve­zette is hazafelé boldogan. Az idő hamar elrepült, tele sok- olc élménnyel. A kirándulás végén a szülők kísérlek vissza a gyermekeket, megrakva mesés­könyvekkel, ajándékokkal. A ve* naton örömmel mesélték élmé­nyeiket. Elmondották, hogy mind­egyik visszahívta budapesti pa- tását a nyári szünidőre. Mi arra kérjük a kedves budapesti szülő­ket és a vendéglátó iskolákat, hogy amilyen szeretettel he miié - két fogadtak, úgy szervezzék meg az utazást gyermekeik ré-i szére. Szeretnénk viszonzásul m - gyünk szépségeit, tájait benn - tatni az »Ismerd meg hazádat« mozgalom keretében. A Békés megyei pajtások sze­retettel várják szülőföldjükre budapesti barátjaikat. 198 Békés megyei pajtás ne­vében r Végit Mihály úttörő- sapatvezető Körösladáuy Megbecsülést érdemel A Békéscsabai Baromfifeldo’- gozó Vállalat dolgozói sokáig azon a véleményen voltak, hogy a tojás csomagolását é3 bélyeg­zését nem lehet a minőségi elő­írásnak megfe’elően elvégezni. Ifj. Tóth Gy örgy né csomagoló, bebizonyította, hogy lehet minő­ségi munkát végezni. ízléses csomagolásával, olvasható bélyeg­zésével kiérdemelte a vállala - vezetőség és az uB dicséretét jutalmát. Tóth Györgvné már ha­szlahanovista •oJú'S [ A büszke kiváló 'dolgozó- levelet és a hozzátartozó j - í vényt is megkapja. Munkámé - j szerét átadja dolgozótársainak. — Üzérkedésért és féke levágásért Keresztes András büntetett előéletű, volt í kereskedőt a ballonjai jár »g hú­' roinévi börtönre ítélte. ser­iéül vásárolt, ebből hál ^ísl))ró ' vágott és a sertéshúst tovauJ^jdásr« Rudapestre szállította. ! todszor érte el a szintet. Baróti Géza — Székely András: Wellington hercege 1­A hivatali bürokrácia bírálataként in­dul a darab: jól szalirizálja az író* asztal-embereket, akik az aktáktól nem látják a való életet, azokat gúnyolja, ■kik a szocializmus építéséről, a dolgo­zók életszínvonalának emeléséről beszél­nek, de ezekért érdemlegest nem tesz­nek. Suhajda, Csányiné és Stefánia sze­mélyében ölt testet a bürokratáknak ez ■ típusa. Mindhárman a régi világ Ic- vilézlelt uraik adóosztályának megbúvó maradékai. Olyan emberek, akik a nép államában nem érzik jól magukat, s ezért nem szolgálhatják őszintén a dol­gozókat. Az első jelenetekben ilyenek­nek érezzük őket, később azonban ha­talmas lórés következik be jellemükben. Olyan ellenséges típussá alakulnak, ami­lyen elképzelhetetlen: átváltoznak asszi­milálódni akaró ellenséges figurákká. Ilyenek a valóságban nincsenek, A szatíra rendkívüli hatású műfaj. Malenkov elvtárs azt mondta a XIX. pártkongresszuson: »Gogolokra és Sesedri- ttiekre van szükségünk, akik a szatíra füzével égéinek ki az életből mindent, ami negativ, ami rothadt és döglcles, mindazt, ainl fékezi a haladástc — s rámutatott: az alakok tudatos felnagyí­tása nem zárja ki, hanem teljesebben ifcárja fel és húzza alá a tipikusai, A Wellington hercegében nem az alakok felnagyításával, hanem azok eltorzításá­val találkozunk. Az ellenséget a sza­tírában jobbnak semmicsetrc sem, csak rosszabbnak lehet ábrázolni. A Wel­lington hercegében arról nincs szó, hogy például Csányiné, a huszárezrede« elvált felesége előre megfontolt szándékkal akarna ártani a dolgozóknak, pedig az Ilyen ellenség a tipikus. Csak Koz­mát szeretnék kényelmes hivatali pozí­ciójuk megtartása érdekébeu »kifúrni«. De ez nem sikerülhet, mert a »mindent tudó« igazgató átlát a szitán... Az el­lenség csak a közönségre nézve ártalmas, íme egy példa: Suhajda: Valaki vesz egy pár ci­pőt, a cipő talpából kiáll egy szög és böki a lábát.. ♦ Régen az em­ber ilyenkor fogott egy kalapácsot és be­verte a szöget. Ma, tollat ragad és be­veri a cipőgyár Igazgatójának a tejét, Stefánia: Ez a demokrácia;,.. Az írók itt nagyon elvetették a suly­kot, Nem a dolgozók szemével bírál­nak, hanem az elleuség szavaival hamis ítéletet lopnak demokráciánkról a gya­nútlan néző gondolatai közé, esetleg szi­vébe. Mert miről van szó tulajdon­képpen? Semmi egyébről — a demok­ráciát célozzák az irgalmatlan gúny mér­gezett nyilaival! S nincs, aki pajzsot emelne. . • Egyszertteu arról van sző, hogy az ellenség (Suhajda, Csányiné, Stefánia) a maga ideológiájával «.za­bádon fertőzi közönségünket. Ezen kí­vül Suliajdának bőven vaunak ilyen el­szólásai: »Először is: az ellenfelet ad­dig kell fúrni, míg mozog, másodszor: az élvezet az kutya?« Ennek félre­értése nem kerül különösebb szellemi megerőltetésbe. Különösen élénk fantá­ziájú fiatalok részéről, S mire neveli őket? Egyébként a szerzők által elénk helyezett görbe tükör elég gyakran mu­tat olyan torz képet, amelyre nem le­het ráismerni. Például: Suhajda: Négy éve? ... Ilajaj.., Ak­kor még könnyű volt hivatalt alapí­tani ... Az ember igényelt egy Imj- lytséget, kitalált egy címet, beszervezte az ismerőseit,., a többi jött magá­tól ,., Ila az egészből háromnegyedet vo­nunk is k i, akkor sem kapunk valósá­got. A negaliv figurák elemzésénél Gogol szavai kívánkoznak papírra: »A színpadra velük! Hadd lássa őket a nép! Hadd nevesse ki őket! Mert a nevelés nagy dolog: Nem fenyegeti sem vagyouodat, sem életedet, de a bűnös olyan elölte, mint a gyáva nyul.c így kell az ellen­séget szatírában ábrázolni s nem úgy, ahogy a Wellington hercegének java­részében történik. Igaz, nevetségesek a negativ figurák, de nem a rajtuk való nevetés az elsődleges, — ők nevettet­nek. Ezen csúszik el a darab. A hu­mor és hatásoldala, a nevetés, ugyanis társadalmi jelenség. Az* hogy min és hogyan nevet a társadalom, Jellemző a társadalomra, a korra és az osztá­lyok rányomják bélyegüket a humorra. A megdöntött kizsákmányoló osztályok humora ma már nem lehet egészséges, ahogy a Wellington hercegében sem az. Amikor a huszárezrede» elvált felesége nevettet (»Én három férjet nyültem el, a többiről nem is beszélve, de még most se ismerem ki magam rajtuk. .«)* humora kozmopolita, poshadt ízű: álta- lánosíUiatatlan emberi hibájából (Ifjúra való éhségéből) adódó helyzetei elho­mályosítják igazi jellemét, lehetetlenné leszik, hogy típus legyen, az igazi hajtó­erőről elterelik a figyelmet. Stefauláról pedig alig Hidunk meg valami lénye­gest, mert majd minden jelenetében pxüzi álmainak megrablásáért esedezik Kozma előtt. Mai szatírától nem ilyen humort várunk. Annak humora szocia­lista humor legyen, amely éles, harcos, ltudalos és a szocialista világnézetből, a szociális i a ember látásmódjából fakad, 1A szocialista humor optimista, közért­hető, nevelő, egészséges népi humor!,,. Ilyennek lehet nevezni a következőket? Stelónla: . .. Maga egyedül van .. . Magányos, mint a sivatag királya,., Szüksége van egy karcsú pálmafára, amely megértő módon terjeszti lomb­ját maga fölé... Szüksége vau véde­lemre, mert vadásznak magára! Kozma: És maga szívesen vállilkozna n pálínafa szerepére? Stefánia: Eltalálta. .. A magáé va­gyok .... És ezután elcsattan n poént,, a szer­etik mégis tovább fonják a szála!« Ste­fánia Kozma szemére veti, liogy szűzi álmait elrabolta. Erre: Kozma: Ml vagyok én? Múzeum tol­vaj* aki régiségeket rabol? Stefánia: Maga még boldogan lenne múzeumőr énnálam ,. . Mustár: Múzeuinöroeb csak rokkan­takat alkalmaznak. . • Ml ez? üres hatásvadűszus. S ezen túl: — ocsmányság! Szegjen, hogy szín­házban, a magyar nyelv templomában ilyeneket kell hallanunk anno domini 1055 .. • Dolgozó népünk igényli a vi­dámságot, A derű, a nevetés megvál­tozott életkörülményeiben szükségleteié viált, — ezzel a szükséglettel azonban nem lehet így visszaélni! A negatív figurák komédiá/ása mel­leit nem fér meg az egészséges szel­jem, a Ipiozitiv erőkre is átcsap a pos- liadl levegő árama. És így elsikkad a darab pártossága, harcossága. A darab egyetlen szereplője sem képes arra, hogy, a dolgozók igazságának következetes har­cosa legyen. Kozma főgasztronómus több energiát fejt ki azért, hogy Stefániát lerázza a nyakáról, mint személyes éa a dolgozók ellenségeinek megsemmisí­tése érdekében. S csak szavai 1 vészéinek ■rról, hogy foglalkoztatják hivatali prob­lémák Is, egyébként arról győzöd iinX meg, hogy minden gondolata a kutya- páro/iatás körül forog. Gulyás igaz­gató sejtelmes, érthetetlen ember. S ellentmondásos is: egyszer pozitív elő­jelű megnyilatkozásai vaunak, máskor a minisztériumot üti burkoltan, s feles­legesen. (Azért függeszti fel Kozmát, ne­hogy olt fúrják meg a jóinadnrak, ahol bein tudja megvédeni.) Édes Károly? — csak azért kerül a darabba, hogy ügjefogyoltságával sokat nevettesse a nó- izőt, s legyen kihez férjhez adui Kozma Ágnest akinek egész világát csak a Ká­roly iránti szerelem és a kutya pároz- latásának gondjai tudják kitölteni. Mus­tár bácsi helyenként egészségesen hí­rál, egyébként gyenge poentek ellővöl- flözőjévó szürkül. Janka néni hiáhis- töltő figurája a darabnak. Ilyen i>o- fcltlv alakok — valódi típus egy sincs köztük — nem kölcsönözhetnek a da­rabnak egyértelmű harcos kicsengést. Fél­reérthetetlen pártossággal csak akkor Ha­lódik ál a mű, ha benne a típus és a tipikus teljességében kifejezi a mai társa-

Next

/
Thumbnails
Contents