Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-17 / 90. szám

1955 április 17., >asárnap UiUai&awli Vlípi 5 Növekedik életszínvonalunk A „kőszívű emberek“ Több szivattyú... Hangos kopácsolás, a vasleme­zek csörömpölése fogadja a lá­togatóit a Gyulai Vasipari Szövet­kezetben. itt lemezből köríveket szabnak le, amott hajlítják. A másik műhelybe már be sem lép­hetsz, csak szemüveggel, mert ott már hegesztik ezeket a mun­kadarabokat — szivattyúkat ké­szítenek. A mezőgazdaság szá­mára 10, 20 és 50 literes szi­vattyúk készülnek itt. A mostani helyiipari kiállításra is küldtek mintapéldányokat, hogy minél többen ismerkedjenek meg gyárt­mányaikkal. A felszabadulási versenyben a szövetkezet dolgozói igen jó ered­ményeket érték el, s ezzel hoz­zájárultak ahhoz, hogy a szövet­kezet 400-nál több szivattyút ad­jon át a kiskereskedelemnek. Na­gyon nyugtalan emberek, mert állandóan, azon töprengenek, ho­gyan lehetne olcsóbbá tenni a szivattyúk elkészítését. Vidó, az egyik brigád vezetője egy újítást adott be, amelyet el is fogadtak és ezzel 18 ezer forinttal csökkentették a szivattyúk előálKíási költsé­gét ebben az évben. Számos más ötlettel és újítással élérték, hogy a szivattyúk árát leszál­líthatták. Ezért nagyobb a kereslet is. Olyan eredmények születnek, mint' Nádudvari Jánosé, aki 180 százalékot teljesít, vagy Abonyi György és Vidó György, akiknek teljesítménye mindenkor eléri a 170 százalékot. A dolgozók így járulnak hozzá, hogy a szövetke­zet ebben a hónapban is tovább erősítse jóhírét a megye ksz-ei között. NepjuWjeípfik azonban hiány­talanul feladatukat, mert a la­kosság közszükségleti cikkekkel valló1 ellátásában, a helyi szük­séglet kielégítésében adósak. Csu­pán 3-4 százalék az, amit össz­termelésükből a lakosságnak vé­geznek. Helyes lenne, ha a szö­vetke- -zttöi mihamarabb erő- site solatukat a helyi la­koMjükal zi legalább 20 százalék­ra felemelnék az össztermelésük­höz viszonyítva a helyi szolgál- I kályhák iránt és mezőgazdasági tatásukat. Nagy az érdeklődés a kisgépék iránt is. Ezeket például megyében a hordozható cserép-1 tudnának gyártani. Több bútor,,. j Bizony vannak ilyenek, | A Békéscsabai Faipari KSZ csaknem teljes egészében, köz­szükségletre termei. Az asztalosok és mázolok egyre csak azon ver­senyeznek, hogy minél több háló- szobabútort készítsenek el a la­kosoknak, Ebben szép eredmé­nyeket értek el a felszabadulási versenyben. A szövetkezet jő munkájáról számolnak be azok a számok is, amelyek igazolják, mennyi bútort adtait át a ke­reskedelemnek. 45 hálószobabú­tor, 112 egyéb fényezett bútor, 455 ezer forint értékű kárpito­zott bútor igazolja kiváló ered­ményeiket. De nemcsak magukkal törőd­nek a szövetkezet dolgozói, ha­nem másokat is támogatnak ab­ban, hogy teljesítsék április havi tervüket. A mázoló-részleg vidéki kisipari szövetkezeteknek segít abban, hogy az ott gyártott bú­torok serezését« elkészítsék. Így a jelenleg még gyengébb felké­szültségű szövetkezeteknek szak­mai segítséget nyújtanak. Példát mutatnak a segítésben és példát mutatnak a jó munkában is, mert munkájukkal kapcsolatban kifo­gás alig van. Egyetlen probléma csupán az, melynek megoldását a tanácstól várják: nagyobb he­lyiségre és Jjaktárra van szüksé­gük. Jelenleg a szövetkezet két részlege a város különböző he­lyén van, amiért nehézkes a ter­melés megszervezése, az irányí­tás, ellenőrzés megvalósítása. Több ruha,.. Az Endrődi Szabó Szövetkezet megalakulásától kezdve jelentős j mennyiségű gyári hulladékot I hasznosított célszerű feldolgo­zással Ugyanakkor a rendelt | részleg« hozott anyagból a hely­beli lakosoknak jő minőségű fér- j fi ruhákat készít. Ezenkívül a sa- ! ját üzletük részére is gyártanak ; különböző ruhákat, amit szívesen vásárolnak a környék lakói. Az elmúlt negyedévben a szö­vetkezet dolgozói egymással ve­télkedtek abban, hogy minél több ruhát készítsenek. Ennek eredmé­nye, hogy 173 férfiöltönyt, 3378 munkaruhát, 430 férfiinget, 227 női blúzt és szoknyát készítettek el. Ezz>el a szövetkezetek közötti versenyben az elsők közé küzdöt- ték magukat. Elősegítette a szö­vetkezet jó munkáját, hogy a ve­zetőség helyesen szervezi meg a munkát, a vezetőségi üléseken mindig a legfontosabb felada­tokkal foglalkoznak. Viáa/tim&hle, ■epe Megkapta pénzét akik vajmi keveset törődnek a dolgozó emberek ügyes-bajos dol­gaival, szívük elbírja például, hogy hónapokig nem válaszolnak a dolgozók leveleire. Az ilyen emberek elfeledkeztek arról, hogy a tömegekkel való szoros kapcsolat az alapja pár­tunk erősségének, szilárdságának, Ezt a kapcsolatot erősíti a dol­gozóknak a párt, az államhatalom különböző szerveihez, s az újsá­gokhoz küldött levelek is. Beszá­molnak a levelek az emberek hangulatairól, véleményeiről, ki- sebb-nagyobb gondjaikról. Ezek a levelek a legnagyobb gondossá­got, figyelmességet érdemlik meg. Minden egyes levél — szóljon bár magánügyről — egyben köz­ügy is. A dolgozók panasza a ki- sebb-nagyobb fogyatékosságokat, vagy éppen a vezetők mulasztá­sait tárja fel. A levelek gondos elintézése, a levelekre adott gyors kielégítő válasz növeli a dolgozók bíróló-készségét, felelősségérzetét. Mindez a párt és népi demokra­tikus rendszerünk iránti bizalmat is mutatja. Sajnos, van olyan funkcioná­rius, aki csak egyszerű aktát lát ezekben a levelekben. A megvá­laszolásukat nyűgnek, tehernek te­kinti, képtelen átérezni a levélí­ró gondját-baját. Nem érti meg — vagy nem akarja megérteni — a levélíró bírálatát, nem érzi a le- j vélből áradó bizalmat, amely ép- ; pen neki szól. Igen sok vezető a leveleket csak felületesen nézi j I meg, nem igyekszik tanulmányoz- ! ni annak tartalmát. 1 Megyénkben is 1 Március 4- ’n vonult be fér- j jem katonának — ír ja levelében ; j Orosházáról Szula Jánosné. Az- j előtt a szarvasi Vas és Fém Kis­ipari Termelőszövetkezetnél dől- j gozott. Négy napra járó fizeté­sét nem kapta meg. Azóta vagy hatszor hitegették Szulánét, majd ekkor, majd akkor. Az Ígérgeté­seket már megsokalta és szer­kesztőségünkhöz fordult segltsé- [ gért. Levélben fordultunk a ksz-'iez, ahonnan arról tájékoz­tatták szerkesztőségünket, hogy április 5-úi elküdték Szulánénak a négynapra járó pénzt. Azt is megírták, hogy az ő hanyagsá­guk miatt nem kapta meg pénzét Szula János, amikor bevonul* katonának. Szuláné hálás köszönetét feje­zi ki levelében szerkesztőcégünk­nek, hogy ügyét elintéztük. van, saj­nos, jó­I néhány „kőszívű“ vezető, A Me- I gyei Tanács pénzügyi osztályához | még január 15-én megírtuk Dú- I bela Pál szarvasi lakos öregségi járadékkal kapcsolatos panaszát. Február 7-én szintén a pénzügyi osztályhoz küldtük el Bella Sán­dor orosházi kisiparos adóügyi ké­relmét. A Megyei Tanács Mező- gazdasági Igazgatóságához febru­ár 2-án írtunk Szlancsik Pál csor- vási tsz-tag feleségének szülési se­gélye ügyében, választ azóta sem 1 kaptunk. A Békéscsabai Városi AZ ELSŐ (64, Irta: DÉR Ezen megnyugodva, valaho­gyan felkuporodtam a vázra, s a derék Balogh Imre fújtatva, li­hegve, akár a kovács-bőrzsák, a „legnagyobb sebességgel“ robo­gott velem haza. Egyetlen egyszer próbált be­szédbe elegyedni velem, de ami­kor azt tapasztalta, hogy szikrát se vagyok erre alkalmas, ő is na­gyot hallgatott. Amint befutottunk falunk fő­utcájára, a járókelők kerekre me­redt szemmel, csodálkozva néztek ránk. Tucáék házikójának eresze alatt kukoricacső-girlandok mu­tatták, hogy régen túl vannak a törésen. Persze, ez csak melléke­sen fordult meg fáradt elmém­ben. Mikor a főútról lekanyarodtunk beljebb fekvő portánk felé, a tar- lőtt kert kusza, elsárgult giz-gaza közül édesanyám emelkedett fel. Szinte beleestem a karjába. 3. Anyám szeme ijedten rebbent, apám éktelen haragra lobbant, a- mikor töredezetten elmondtam ha­zaérkezésem okát. Ha Csepkó nem egy megyével odébb lakik, lehet, hogy apám első indulatában öklével szerzett volna elégtételt. PRÓBA ENDRE Persze, jobb, hogy nem így tör­tént, mert nyilván könnyen bör­tönbe került volna. Pár napig aztán nem is esett szó köztünk arról, hogy mi is le­gyen velem. Szótlanul járkáltunk apámmal a Korhány partján, el­hullott gallyat szedegettünk téli tüzelőnek. Kertünkben is megfűrészeltük az ősfákat, kicsit tán jobban is a kelleténél: nem annyira kertészeti munka volt ez, hanem ugyancsak tüzelőgyüjtés. Janiban volt a fő bizalmunk. Hol napszámba járt a falusi gazdák­hoz, hol meg kontármódra pik- torkodott, Erősen nyomott ben­nünket a késő ősz télre áldozó komorsága, apám munkanélküli­sége, meg az én bajom, mégsem mondhatnám, hogy mindig szo­morúak lettünk volna. Lassan, csendesen én is felengedtem. Ré­gi cimboráim meghallgatták inas­élményeimet és ahányszor csak el­beszéltem a verekedés történetét, mindig könnyebbedéit a szívem. Kertaljai Pista úgy fellázadt, amikor oktalan megcsúfoltatásom- ról először hallott, hogy izmos karjával hatalmasat húzott a le­vegőbe: — így kellett volna neked is, komám! — Jó, jó, most már én is tu­dom, amit tudok. S elmondtam, hogy az igazi mégis csak az volt, amikor az egész műhely egyszerre állót: Csepkó elébe; akkor hirtelen meg­szelídült. Nem mernek ezek ütni, ha látják, hogy akit ütni akar­nak, az nincs egyedül. Az ér va­lamit, ha összetartunk, inasok, segédek, napszámosok. Hisz any- nyi a szegény, meg aki másnak dolgozik, hogy ha csak egy kicsit is törődünk egymással, nem pocs­kondiázhat le bennünket a fő­jegyző se. Ilyen dolgokról elbeszélgettünk még néhányszor, s nőtt bennünk a barátság és fel-fellobbant szí­vünkben a bizalom, s a remény. Az én drága kis Tucám úgy megsajnált, amikor a patkájukon üldögélve elmondtam keservei­met, hogy potyogtak a könnyei. Aztán egy hatalmas karéj lekvá­ros kenyeret hozott, talán, hogy megvigasztaljon. Meg azért is, mivel ő volt most otthon a gazd- asszony; az öregek szárvágni men­tek ki az ugrai határrészbe. — Ugye, nem mész el többet tőlünk? Látod, itt senki se mer bántani, mert még én is neki­mennék! Kicsit sértette e hang legény-ön­érzetemet és ez bizonyára meg is látszott az arcomon. Hogy, hegy­nem, csakhamar a nyári nagy dia­dalomról folyt a szó, amikor a jegyzőfi Kamarást alaposan hely­benhagytam. — Úgy leráztad magadról, mint valami rossz macskakölyköt — j nevetett Tuca, s arcocskáján megjelent a két ennivaló kicsi gö- j dör. Aztán komolyra fordult a szó. í Bennem a szerelem, a nyári győ­zelmem és a közelmúlt nagy fáj­dalma hatalmas érzéssé olvadt össze. Felálltam a padkáról és j egész lelkem rezgett szavamban: — Tuca, én megfogadom, hogy soha senki nem üthet meg töb­bet büntetlenül, és ha felnövök té­ged veszlek el feleségül! Ezen az éjszakán éjféltájt fel­rázott Jani a vackomról. Ekkor jöhetett Bazsáéktól. Félhangosan mondta: — öccse, van-e kedved belese- güeni a piktorkodásba? Gyorsan el szeretném végezni Tar Bertiék- nél a festést, hogy felvállalhassam a tiszteletesék lakását is. Majd megtudod, mire kell a pénz. Hirtelen felültem ágyamban e szavakra, magamhoz térve álmos bódultságomból: — Hogyne volna, nagyon szí­vesen! A bátyám még végigsímított a hajamon, s már csukta is óvatosan a nyikorgó ajtót. Ö jobbára hátul aludt a konyhában, kivált, ha munkába járt. (folytatjuk) Tanács lakáshivatal-vezetőjénél, Takács Sándor elvtársnál másfél hónapja ott van a Békési Nyom­da személyzeti vezetőjének lakás­ügyével foglalkozó levele. A Me­gyei Tanács VKG osztályához múlt év december 30-án eredeti­ben elküldtük Varga Lajosné bé­kési lakos panaszos levelét. A Mezőkovácsházi Járási Tanács pénzügyi osztályához még januái 20-án továbbítottuk Szekeres Fe­renc dombegyházi lakos békeköl­csönnel kapcsolatos kérését. A Békési Járási Tanács mezőgazda- sági osztályához február 23-án ír­tunk Hankó György kétsopronyi dolgozó ügyében. Választ még ma sem kaptunk. A MEDOSZ Terü­leti Bizottságának január 20-án ugyancsak eredetiben küldtük el Kolozsi Ferenc gyulai lakos bér­ügyi panaszát, majd március 5-én újra írtunk a MEDOSZ-hoz, hogy a válasz megérkezését sürgessük. Sajnos, második levelünk sem ta­lált meghallgatásra. A Békéscsa­bai Erőmű- és Karbantartó Válla­latnak február 11-én küldtük el Nagy Imréné békéscsabai lakos panaszát, a választ elfelejtették el­küldeni. Keserű János elvtársnak a Mezőhegyesi Állami Gazdaság igazgatójának március 2-án ír­tunk levelet, Hasicza Istvánná ügyében. Választ még ma sem kaptunk. Ezek azok a „kőszívű emberek“, a- kik hónapokig még csak szóra sem érdemesítik a dol­gozók leveleit. Az a vezető, aki ilyen .özömbösen és lelkiismeret­lenül kezeli a dolgozók leveleit, megfeledkezik arról, hogy ő a dolgozó nép bizalmából van ve­zető beosztásban. Ideje volna, ha ezek az elvtársak elgondolkodná­nak, mi volna hasonló esetben a véleményük. Bízunk benne, szí­vük „rendbe jön“ hamarosan és az asztalfiók mélyére nyúlnak, előveszik az ottfelejtett leveleket. —Balkus— Elismerést érdemelnek Mi, orosháziak büszkék va­gyunk arra, hogy a felszabadu­lás óta városunkban is létesí­tettek kórházat. Régen sokat kilincseltünk ezért és gyűjtöt­tünk pénzt a kórház felépítésé­re, kórház mégsem lett. Büsz­kék vagyunk a kórházra, ahol az orvosok, az egészségügyi személyzet lelkiismeretesen gyógyítja a betegeket. Jó munkát végez Lévai Lász- lóné, a mentőállomás vezetője, Papp István gépkocsivezető és Bakos József mentőáooló is. Ha az utcán rosszul Van valaki^ Bakos József mentő máris ott van és ápolja a beteget. A kór­ház. valamint a mentőállomás dolgozói megérdemlik az elis­merést jó munkájukért, a kö­szönetét Fodor Bálintné, Orosháza, Kása-brigád as első A békési járásban a termelő­szövetkezetek brigádjai között első a kamuti Rákóczi TSZ Kosa- brigádja. Az elsőséget jó mun­kájukkal szerezték meg. A bri­gád tagjai mindig pontosan meg­beszélik brigádgyűléseken a ten­nivalókat. A brigád elvetett 20 hold borsót, 25 hold tavaszi ár­pát, 5 hold tavaszi búzát, 8 holdi cukorrépát. A kukorica földjét elkészítették már mag alá. A bú­zát, lucernát megfogásokét és fejtrágyázták. Már 400 mázsa ir- tállótrágyát is kihordtak a ta­vasszal.

Next

/
Thumbnails
Contents