Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-15 / 88. szám

1355 április 15, pcniek 3 VikaimwU Hépe Hogyan lesz nagyobb a jövedelem a lőkösházi Májas 1. TSZ-ben ? I Jó szövetkezel j», mJusL TSZ, de hogy jobb is lehetne, fezt maguk a tagok is elisme­rik. Az egészséges fejlődést gátló nemtörődömség mindjob­ban kivész a román hat ármenti közösség gazdáiból. ■— Tavaly 37 forintot osztot­tunk munkaegységenként — magyarázza Bogár Szabó elv­társ. állattenyésztési brigádve- zető. — De meglehetünk-e ez­zel elégedve? — Nem! — teszi hozzá csat- tanós rövidséggel, s szomorú visszapillantást tesz a múltra. A szövetkezetben már meg­alakulás óta idegenkedtek a jószágtartástól. S ezt, igen hely­telenül. azzal magyarázták: — Ugyan mit várhatnánk az állatoktól? Több velük a baj, mint a haszon. _______ p ersze meg Az ellenkezőjéről sem győződhettek, mert az ál­latok önmaguktól bizony nem „szülték“ az eredményeket — a nagyobb íejési átlagot, a több malacot, a gyapjúhozam növe­lését. A hibák 1.954-ben váltak veszélyessé. A 23 tehén tejho­zama olyan gyenge volt, hogy az állattenyésztési állomás meg­szüntette a törzskönyvi ellenőr­zést. A 40 mangalica koca csak 132 malacot adott egyszeri fia- lásra. A másik fialás elmaradt i— kettő kivételével a kocák mindegyike elvetélt. Az altkor még^csak egyéves juhászattal sem arattak sikert. Persze eb­ben — ahogy Bogár Szabó elv­társ mondja — a tájékozottság hiánya is szerepet játszott. A fiatalon beűzetett anyák szapo­rulatának a fele elpusztult. S éppen ekkor, a legnagyobb bajok közepette eszméltek rá: — Nem jó úton járunk, vala­mit tennünk kell. A változáshoz | hogy Bogár Szabó elvtárs, az állattenyésztés irányítója a múlt évben iskolán volt, ahon­nan szakismeretekkel gazdagod­va tért haza az ősszel. S az az­előtt is sokat magyarázó bri­gádvezető ezután még többet beszélt a tagságnak — mit és hogyan tegyenek, hogy az ál­latokból nagyobb legyen a ha­szon. A 40 kocát a bangfertőzés miatt mind kiselejtezték. He­lyükbe a dobozi Petőfi TSZ-től vásároltak 21 fehérhúsú kocát Jó volt a vétel; az előhasú anya­kocák 161 malacot fialtak né­hány héttel ezelőtt. Természe­tesen a jól fertőtlenített fiazta- tóban. A malacokból eddig mindössze 10 pusztult el. Az igaz, hogy a gondozás ellen sincs kifogás. Csáki András, az új sertésgondozó majdnem min­dig az állatok között van segí­tőjével, a feleségével együtt. Az ólak tiszták, s a takarmá­nyozás is jobb, mint az ezelőtti időben. Az anyakocák cseréje nem úgy sikerült, ahogyan sze­rettük volna — panaszolja Bo­gár Szabó elvtárs. Ha akármi­lyenek is — úgy vélik —, negyven helyett nem elég huszonegy koca. Kértek még 10 cornvvaldit a Tenyészállat­A gyógyszerész nagy figyelmességet, gondossá­got igényel. Pontos munkája nyomán gyógyul a beteg. A fe­lelősségteljes munkához meg kell, hogy adjuk azt, amit mun­kája megkíván: a nyugalmat. Nézzünk hát széjjel valame­lyik gyógyszertárban, ismerjük meg a gyógyszerészek munká­ját. A kalauzolásra Pavlovics Gyula elvtársat, a Megyei Gvógyszer Vállalat igazgatóját . „xjük meg. — Úgy gondolom, a megyé­ben gyógyszertárat mindenütt látni, de ilyent, mint a csabai Szent István téri, nincs több a megyében, mert ez egy szovjet típusú gyógyszertár. A kiszol­gálás gyorsabb és jobb. Ezt magyarázza kísérőnk, ami­kor belépünk az ajtón. A jobb kiszolgálásról mindjárt meg­győződhetünk. Előttünk egy fi­atalember az orvostól kapott vényt nyújtja át a szolgálatte­vő gyógyszerésznek, aki elol­vassa a latinul írt sorokat és egy számot ad ki a betegnek. Kéri, várjon türelmesen, míg a gyógyszer készül. A fiatalem­ber közli, hogy sétál addig, és elmegy. Mi pedig induljunk a vény után, nézzük, mi lesz a sorsa. A vénykészítőben vagyunk, itt állítják össze a recept szerint a gyógyszert. Köns-körül a teremben üvegszekrények, ben­ne sok üveg, tégely, rajta cédu­lák. Itt dolgoznak a gyógysze­részek. Mindegyiküknek külön birodalma van. Medvegy Béla kenőcsöt készít, éppen most kapta kézhez a vényt, melyet a fiatalember hozott. Máris gurul a szükséges tégely után. Ugyan­is gördülőszéken ül, amely a tégely közelébe viszi. Egy moz­dulatába kerül és minden kéz­nél ran. Ez a szovjet típusú be­rendezés megkíméli a gyógysze­részeket attól, hogy órák hosz- szat álldogáljanak, járkáljanak. És így természetesen kényelmesebb is. A vénykészítőbe az emberek esetleges türelmetlenkedésánek csak egy-egy hangfoszlánya jut el. Nyugodtan dolgozhatnak, fi­gyelmüket teljesen lekötheti a munka. A vénykészítőből to­vább megyünk. Bármelyik he­lyiségben is járunk, mindenütt az életmentő, a gyógyító gyógyszert tartalmazó üvege­ket, fiókokat látjuk. Visszatérve a gyógyszertár előcsarnokába, a fiatalember éppen most veszi át az elkészí­tett kenőcsöt és távozik. Mi is távozunk a gyógyszertárból. És mielőtt becsukjuk magunk mö­gött az ajtót, gondolatban kö­szönetét mondunk minden gyógyszerésznek, akik nagy fi­gyelmességgel, gondossággal végzik munkájukat, hogy bete­geink ismét egészségesek legye­nek. (Bánfalvi) Séta a gyógyszertárban munkája forgalmi Vállalattól a múlt év végén, de a vállalatnál, úgy látszik, fülük botját sem moz­gatják, hogy a szövetkezetiek óhaja teljesüljön. A kocákat a mai napig sem szállították le. A sertéstenyésztés azért így is másabb lesz a tavalyinál, ha csak azt vesszük figyelembe, hogy az idén 160 sertést hiz­lalnak a múltévi 82-vel szem­ben. A tehenek ugyan továbbra is a régiek, mégis jobb a tej­hozam a tavalyinál. Már csak­nem nyolc liter a fejési átlag. — Sokat tesz az abrakolás— jegyzi meg a brigádvezető. Ed­dig mindig sajnálták az ab­raktakarmány egyrészét a te­henekkel feletetni, de belátták, hogy így jobban járnak, mint­ha pénzért értékesítik, A tehenészetben az is sokat számít, hogy az emberek itt megfelelőbbek a régieknél. A fiatal Husvéth István, meg az ősszel belépett Varga József, ha még nem is a legfejlettebb módszereket alkalmazza, de jól gondozza a rábízott állatokat. Nap-nap után egyazon időben etetnek, itatnak és fejnek. j De más a helyzet 1a ban is. Persze, sem itt, sem máshol nem olyan tökéletes még a változás, hogy az idén már az állattenyésztés hozama tegye ki a jövedelem zömét. Negyven százalékát azonban — amit a szövetkezetiek tervez­tek — adhatja, ha Bogár Sza­bó Mihály elvtárs lelkesedése valamennyi állatgondozóra át­ragad. S akkor az ősszel nem 37 forintot, hanem annál jóval többet ér majd a lőkösházi Má­jus 1. TSZ tagjainak egy-egy munkaegysége. B. L. Beadás ellen izgaioit a kulák — háromévi börlön Gyűlölt személy Ballonján Ma­kód! János kulák. Közismertek a cselédeivel szemben elkövetett gazemberségci és cselekedetei, amelyekkel népi demokratikus államunk törvényeit igyekezett kijátszani. Még néhány évvel ez­előtt, 1948-ban is. cselédet és ka­nászt tartott, kiknek munkabérét nem fizette ki. Bírósági ítélet szo­rította rá a bérek kifizetésére. Kihasználta a dolgozó kisparaszt- ság igaerő-hiányát is, kétszeres áron végezte ezeknek a szántást, fuvarozást. Az állampolgári köte­lezettségét mindenf áléképpen igyekezett kijátszani, például szár kúpokba rejtette tengerijét és a begyűjtő szerveket így akarta félrevezetni. Makádi tipikus képviselője az osztályellenségnek, aki mindenütt ártani igyekszik államunknak. Azt kivesztette: nem kell termelni, adót és begyűjtést nem kell teljesí­teni, úgyis elengedik azt. A gyu­lai Megyei Bíróság Makádi Já­nost 3 évi börtönbüntetésre, 2000 forint vagyonelkobzásra és 1000 forint pénzbüntetésre ítélte, mert a termelési kötelezettség, az adó­zás *' és a begyűjtés megtagadá­sára izgatta a dolgozó paraszto­kat. Hit és félmilliós beruházással folytatják a tejporgyár építkezését Egy teljesen új üzem épül Ba­rett}-óúj faluban, az ország máso­dik tejporgyára, amelyet a Bé­kés megyei Építőipari Vállalat dolgozói készítenek. Ebben az év­ben hat és félmillió forintos költséggel tovább folytatódnak a munkálatok és így az üzemi épü­let, a kazánház és a szociális épületek nagyrésze teljes egészé­ben elkészül. A szociális épületek már befejezés előtt állnak. Jelen­leg az üzemi épület és a kazán­ház vasbeton elemeit állítják be és a falazási munkálatok folynak. — A Párizs melleid Orly repü­lőtérnek személyzete csütörtökön 24 órás sztrájkba lépett. Mint az APP jelenti, a sztrájk miatt nem indulhatott el a Párizs és Lon­don, valamint a Párizs és Prága között közlekedő postajárat. — Apriiis 13-án megnyílt Bécs­ijén a közszolgálati és rokonszak­máid dolgozók szövetségének nemzetközi alakuló értekezlete. Ujgazdagodok — Gyengén mozog az üzlet. Én csak azért dolgozom, hogy egy jó ebédet tudjak a férjemnek adni vasárnap, amikor Pestről mun­kából hazajön — mondja szeré­nyen Fekécs Lajosné szarvasi ba­romfi- és tojásfelvásárló, egy 94.000 forintos, nem régen vásá­rolt nagy, szép, modern ház tulaj­donosa. Pontosabban haszonélve­zője, mert hiszen hivatalosan a tulajdonos a kis hétéves Gergely- ke. Csicsely Pálné felvásárló csa­ládjában meg a kis hároméves Jutka ilyen szerencsés gyerek. Ö egy 40.000 forintért vásárolt ház vevője. Szerencsés szülők még szerencsésebb gyermekei. Az ol» vasót méltán érdekelheti, hogy mi lehet a szerencse receptje. Meg­nyugtatásul: a receptismertetéí majd következik. Szóval: a szü­lők is szerencsések. Csicsely Pál- néék vagyonához tartozik még egy kis „házikó“, melynek három nagy utcai szobája van (10 éve lakat­lan), aztán belül konyha, szo­bák, egyéb helyiségek, amint az egy „házikóhoz” illik. Ravaszságért, furfangért nem mennek a szomszédba — Sokba kerülne a három ut­cai szoba felszedett padlózatának rendbehozása, a falak kijavítása — mondogatja, bizonygatja Csi- cselyné. — Elkérnének érte ti­zenháromezer forintot is. Inkább vettek tehát egy fél házrészt 40.000 forintért. Dehogy is ennyiért. Akik az alkudozások­ról hallottak, meg az árakat is­merik, ezt el nem hiszik. Ajánla­tos lenne, hogy a gyulai illetmény­ellenőrző hatóság becslés alapján, meg egyéb módszerekkel lemérné a vevők őszinteségét. Az asszony­ság a házvétel jogosságát bizo­nyítva, adott még más magyará­zatot is: — Az anyám azt mondta ne­kem: „írassátok a gyerekre a há­zat, mert te elkofálkodod“. Micsoda veszélyek fenyegetik « keservesen, alig egy esztendő alatt megszerzett vagyont. Meny­nyi aggódás csak egy esztendő alatt. Ki bírja ezt évekig? Talán a termelőnek, vagy a pesti átve­vőjének van kiszolgáltatva egy kola? Nem, nem. Keresni lehet jól, de veszteni nincs mit. Való­színűbb azonban, úgy gondolják a végnélküli magánvagyon-szer- zés hívei: a kiskorúak nevére írt házingatlanhoz nem nyúlhat hozzá az állam sem. Ki kopaszt és A márkásabb felvásárlók közé tartozik Szarvason a „Zsigmondi- cég“ is. Szemtanú elmondása sze­rint február közepétől március vé­géig hetenként két napon, 5 sze­mély segitkezett a baromfivá­gásnál és tisztításnál. A baromfit mások nevelik, mások kopaszt- ják, szállítják és vásárolják meg, — de ők, a kofák tollasodnak. A 25.000 lakosú községnek 25 en­gedélyes magjínf el vásárló ja van, akiknek négyen—öten is segít- keznek. Köztük csendőrök, kulá- kok, vitézek, meg miegymás. Ma ennyi van, holnap több lehet, hol­napután még több. Csak meg kell ismerkedni egy fővárosi ma­gánfelvásárlóval, az majd el­megy a KlOSZ-központba, ott kiállítják az igazolványt, a Bel­kereskedelmi Minisztérium hitele­síti, nem kérdik ott, ki volt, mi volt az illető. Ha valakinek úgy tetszik, az igazolványról fénykép­másolatokat csináltat — akár tí­zet is —, segítségével bárki vá­sárolhat. Megtették ezt Szarvason Ls. Aztán kezdődhet az üzlet. Szép szóval, erőszakkal, rémhír- terjesztéssel, a legváltozatosabb módszerekkel gyűjthető a tojás, a baromfi. A begyűjtési terv tel­jesítése nem érdekes, csak a ha­szon. A pesti megbízó magán­kereskedő is kap valamit, és fel­utaznak fekete küldemények is. ki tollasodik? Vállalati felvásárló a gyakorlat­ban úgyszólván már nincs is, összefonódott a magán fel vásár lás­sál, ez utóbbi elnyelte az előbbit, Ifjú Frecska Andrásné és idős Frecska Andrásné két „kofa- Egyiknek vállalati, a másiknak magánfelvésárlási engedélye van. A felvásárolt árut ott adják ei. ahol nagyobb haszon ígérkezik. Most ők is házra alkudoznak. Hs számszerűen nézzük is: a magán­kofák száma a közületi felvásár­lók számánál jóval nagyobb. Ez is magyarázza, hogy a szabad­piacon ők az urak, s ők irányit jak az árakat. Falun a dolgoz«: paraszton húznak, városban a munkáson. Ha azonban a községi, vagy városi tanács végre mindezt megsokallja, egyetlen engedélyt be nem vonhat. A minisztérium­nak, vagy a KlOSZ-központnak van csak ehhez joga, ők pedig ezt nem teszik meg. Most már azon­ban itt az ideje, hogy az említett szervek első lépésként 1—2, Szarvasra kiadott engedélyt be­vonjanak. Figyelmeztetőül: hogy a szabadpiac csak addig szabad, amíg a felvásárlók az egész nép, a munkás és a dolgozó paraszt együttes érdekeit meg nem sér­tik. Jelzésül: hogy a kofák felvá­sárolt arany-tyúkjai nem repül­hetnek az égig. Felhálmrodás és tehetetlenség — de most már jöjjön az intézkedés! Az említett állapotok miatt Szarvason, a különböző szervek és vezetőemberek körében nagy a felháborodás. (Az öntudatos dol­gozók között is). Nem kisebb en­nél ugyanakkor a tehetetlenség. A szarvasi járási ügyész olyan asz- szonyok neveit említette meg, a- kik mások engedélyével, jogtala­nul üzletelnek. Módjában áll azt is megtudni az ügyésznek a va­súti iratokból, hogy kik, miből, mennyit adtak fel a megbízóikon kívül mások címére, feketén való értékesítésre. Dióssi járási ügyész a spekuláció korlátozására azon­ban semilyen intézkedést nein tett. Hivatalosan budapesti értesí­tés szerint Tomasovszkiné, Lau- rinyeczné, Kiszelycsokné barom- fipestises vágott állatot szállí­tottak az év elején a fővárosba. Megteszik ők és a többiek ezt most is. Csak ellenőriztetni kell. Nem szabad a szabadpiacot a harácsolókra hagyni, a felelősség- revonásra kínálkozik jónáhány alkalom. Ha már itt tartunk, meg­kell említeni, hogy az egészség- ügyi szerveknek régen rá kellett volna szorítaniok a felvásárlóka* a baromfivágásoknál előírt felté­telek betartására. Például, hogy megfelelő, tiszta vágóhely le­gyen, ami nincs a legtöbb helyen. Számos engedélyes a kötelező idő­szakos orvosi vizsgálaton még egyszer sem volt. Szabad a piac Szarvason, túl­ságosan szabad. Szerencséjüket az új gazdagodok ennek köszön­hetik. De csak addig, amíg hagy­ják az illetékesek és amíg ren­des mederbe nem terelik a mind többet elnyelni akaró spekuláció hullámait. (Tóth Géza)

Next

/
Thumbnails
Contents