Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-24 / 96. szám

6 1933 április 24., vasárnap Il/’Uai&avU VLéyu Kiiltnriuunkában is példát mutat a termelőszövetkezet | A téli hóuapokbau ( me gyénk majdnem minden terme- lőszövetkeztében mozgalmas volt a kultúráiét. Esténként ösz- szejöttek a székház kultúrter­mében a csoport fiataljai, öreg­jei és szerep tanul ássál, tánc­vagy énekpróbákkal űzték a lassan múló idő unalmát. De nem egyszerűen unaloműzés volt az esti szórakozásuk, sok­kal több annál: — a szombaton­ként rendezett előadásokkal községük kultúréletének fejlő­dését szolgálták. Sok helyen még ma is emlegetnek egy-egy jól sikerült előadást, műsoros estet, amelyet a termelőszövet­kezet kultúrcsoportja rendezett, ós hiányolják, hogy az utóbbi időben nincs, vagy kevés van Ilyen. A tavaszi munkák megkez­dése után a csoportok pezsgő kultúréletét «— a legtöbb he­lyen — pangás váltotta fel. Ke­vés olyan termelőszövetkezet van, ahol a tavaszi munkák len­dülete a kultúrmunkára is ki­hatott. Nem egy helyen az el­nök, a vezetőség nehezíti meg az elkezdett fonál továbbszövé- sét: azt hiszik (tévesen), hogy K«rek crilő l^izejWhi Volt egy kicsiny házacska. Házacskának kis lakója: Szökehojú fiúcska. A fiúcska iskolába Fűlött minden reggelen. $rd#bcli barátai Kfsórtók az ösvényen. Nyuszi mondta: »menj sebesen )c özl Így szólt; »és légy jú?< J»Iskola a hudiás vára!«; Bnimmosott a kis mackó. Mókus ugrált fáról-fára: »Lesz majd dió, mogyoró,t Kis madárka csieslretftm »Csirip-cslrlp, jaj, de jó.t JSrdőszéli iskolában Száll az ének, száll a dal, Szőkehajú khrfiűcska Megjött barátaival. | a kultúrmunka xiem segítené, hanem akadályozná a tavaszi ; munkákat. Hogy mennyire nem így van, a medgyesegyházi Moravszki Termelőszövetkezet példája bi­zonyítja. Tavaly október óta életképes a kultúrcsoportja. Tagjai a „Szabad szél“ című operettet tanulták be és adták elő — nem is egyszer, hanem többször, még Mezőkovácsházán és Végegyházán is szerepeltek vele. Nehéz volt, amire vállal­koztak, mégis legyőzték a ne­hézségeket, mert nagy és erős volt az akarásuk s kifejlődött hozzá képességük is. A sikerük­ről még ma is beszélnek a köz­ségekben. Az előadás a szerep­lőknek és a nézőseregnek is hasznára vált: komolyabb szín-, padi művek előadásához és él­vezéséhez teremtődött biztos alap. | A „Szabad .zél“ | J* után volt párhónapos szünet, új darab betanulásához nem tud­tak hozzákezdeni. Felszabadu­lásunk 10. évfordulójának mél­tó megünneplésére való készü­lődés azonban összehozta újra a csoportot. Elhatározták, hogv »Várnak rád a patak partján.« Aztán búcsút intenek. Gyorsan telik el a szóp nap. Kispajtásuk tanul mik. Verset, mesét, egyszeregyet S vidám, csengő dalokat. Szőkehajú kisfiúcska Első a tanulásban. Minden pajtás róía beszél Abban az Iskolában, Patak partján, az erdőben Várnak rá barátai, »MH tanultál?« — kérdi mackó, »Taníts minket« — szól nyuszi* Pszt? Csöndesen, ki arra Járj Patakpartján iskola. Erdőbeli barátait Tanítja a flúc&ka. április 4-én bemutatják Csiz- marek Mátyás „Bújócska“ cí­mű háromfelvonásos vígjáté- kát. Rövid idő állt rendelkezé­sükre, sietniük kellett. Az nem jutott eszébe senkinek, hogy I elhatározásukat nem valósít­hatják meg időre — tudták, ! hogy vállalásuk végrehajtása 1 munkateljesítményük mellett J a legszebb ajándék felszabadu­lásunk emlékének, s ezen kí­vül újabb erős tégla a községi kultúra magasodó építményén. És elkezdték a próbákat. De a szereposztásnál már baj volt: nem volt elég szereplő. Segíte­ni ezen azonban nem volt *-e- héz. A községben sz. -rétik a Moravszki Termelőszövetke­zetet, és örömmel jelentkeztek kultúrcsoportjába egyéni pa­rasztfiatalok és gépállomási dolgozók. Azután minden este összejöttek — fiatalok, öregek és majdnem mindig éjfélig gya­korolták a jeleneteket. Az egyéni parasztszülők _________lányai_________ F aragó Erzsébet, Faragó Ju­dit, Seres Erzsébet — eleinte szokatlannak találták a környe­zetet, később azonban annyira megbarátkoztak a szövetkezeti fiatalokkal, hogy Faragó Erzsi már arról példázgatott: meny­nyit keresnének hárman, ha apjuk belépne a csoportba? Az előadás remekül sikerült, háromszor játszották telt ház előtt Medgyesegyházán és be­mutatták Végegyházán is. A né­zők minden esetben önfeledten tapsoltak a lelkes szereplőknek: Madár Gyulának (Göncöl Feri), a Faragó-testvéreknek (Anci, Teri), Pozsár Mátyásnak (Ma­rosi), Csibor Lászlónak (Ko­vács), Posztós Piroskának (Ko- vácsné), az öreg Kelemen Józsi bácsinak (Gruber), Zsótér Istr vánnak (Göncöl), Csernók Já­nosnak (Hornyák), Bota Pálné- nak (Bradákné) és a többi sze­replőnek. Az előadás sikerében nagy szerepe volt Marosi Jó­zsef általánosiskolai tanárnak, a Hazafias Népfront-bizottság helyi elnökének, aki a csoport­nak szakmai segítséget adott. G YERMEKEKNEK A kisfiú és barátai Nyuszi, mackó, őz!, mókus Fák árnyából integet: (érő) Itt van mát a tavasx, eljött a kikelet Tudj átok-e, hol pihent tél Idején a tavasz tündérkéje? Magas hegyek között, sűrű tölgyfaerdő közepén, egy apró házikóban élt, a rózsafanyoszo- lyán aludt. Néha-néha — ami­kor felébredt —, kinézett a pi­ciny ablakon, leste, várta a tél elmúlását. Mert a télnek akkor már las­san lejárt az ideje. Télapó mo­rogva búval ült naphosszat barlangja előtt és jól tudta, hogy amikor a Tavasztündérke kinéz ablakán — kisüt a nap, szellő kél táncra erdőn-mezőn... A szellő tánca és a napsugárkák őt búcsúztatják. S halljátok, mi történt egy­szer?... Tavasztündérke megunta a hosszú várakozást. Felöltötte rózsaszín fátyolruháját, apró cipellőjét s kilépett házikójá­ból. Láttára megzsondult az egész erdő, nagyot sóhajtottak a hegyek s a tündöklő napfény­ben lerázták magukról a hóta­karót. A táncos szellők szer­te vitték a hírt. — Itt a kikelet, itt a tavasz... Télapó látta összeroppanní téli birodalmát és szörnyű mé­regbe gurult. Előhívta a Je­ges Szelet, a Szürke Hófelleget és rájuk parancsolt: — Járjátok be az erdőt, a hegyeket, völgyeket, kerges­sétek el a tavaszt... A Jeges Szél és a Szürke Hófelleg fergeteg módjára meg­indultak... Tavasztündérke hallotta, hogy jönnek. Belenyúlt kosárkájába és elővette színaranyból ké­szült esengetyűjét. Megrázta. A csengetyű hangja végig­röppent a tájon s amerre szállt, mindenütt kinyílt a hóvirág, a kék ibolya, kipattantak a fák rügvei s a madarak vidám dal­ba kezdtek... Csiling-csiling.., szólt a Tavasztündérke aranycsenge- tyűje, s a Jeges Szél. a Szürke Hófellegek megtorpantak a kedves hangtól, széfyenülten kullogtak vissza Télapó barlang­jához. — Itt a tavasz — zúgta a szél. — Itt a tavasz — gomolyog­ták a fellegek. S elkotródtak messzi Északra mind a ketten. Télapó, a megrokkant ag­gastyán már nem volt se mér­ges, se mogorva. Kitelt az ide­je... Aludni tért barlangjába. Tavasztündérke pedig rázta- rázta parányi aranycsengetyű- jét s a napsugárkákkal, a paj­kos szellőkkel küldte üzenetét szerte a világba: — Itt van már a tavasz, el­jött a kikelet. D. F. __A_„Bajócgka“J £ után nem hullott szét a próbák izgalmai közben összekovácsoló- dott gárda. Május elsejére áj darabokat tanulnak be — egy- felvonásosokat, s azok bemutatá­sával teszik a községben még ünnepibbé a munka ünnepét. Közben azonban a Bújócskáról sem feledkeznek meg, a szom­szédos községekben bemutatják még néhányszor. Már a május elseje utáni időkre is vannak ter­veik: A termelőszövetkezetet pat­ronáló Orion Rádiógyár dolgozói­nak írtak levelet, hogy küldje­nek jó darabokat. A gyár sok­szor segített már a szövetkezet­nek — küldött például mezőgaz­dasági gépeket — most is szá­mítanak a segítségére. Ma még csak színjátszó cso­portja van a Moravszki Terme­lőszövetkezetnek, de tánccsoport­ja is lesz rövidesen. Először a kultúrtermet rendezik be székek­kel, asztalokkal, megcsináltatják az öltöző ablakait, függönyt vá­sárolnak, azután ruhákat, csiz­mákat vesznek a később alakuló tánccsoportnak. így kell dolgozniok a termelő­szövetkezeteknek, járuljanak hoz­zá dolgozóik s közösségük kul­turális éleiének fejlődéséhez, (ö) i 9,Az ember mindig tanul] tapasztal.. — Fischer Kati kitűnő ta­nuló, mindenből ötös. A kislány igen beszédes, és ma már ezt a tulajdonságát a beszélgetés­órán hasznosítja: sínesen, ér­dekesen mondja el élményeit, ad számot tanulásáról — mondja a szülői értekezleten Győri József né, a békéscsabai II. számú iskola IV/b. osztályá­nak fiatal tanítónője. Kedves, közvetlen hangon mondja el az osztály háromne­gvedévi munkájáról rövid ér­tékelését, majd egyénenként foglalkozik minden tanuló fej­lődésével. Az osztály 38 tanu­lója — a „tízévesek“ — a ta­nulmányi eredményt 3,3 száza­lékról 3,6 százalékra javította az első negyedévhez viszonyít­va. Legszebb eredményt föld­rajzból és beszélgetésből ért el az osztály. Hazánk földrajzával és történelmével ismerkednek ezeken az órákon a gyerekek, amit nagyon szeretnek De nem minden megy ilyen jól. Az írásból a legrosszabb az osztály eredménye. Ebből töb­ben bukásra is állnak és kevés az ötös osztályzatú tanuló. A fiatal tanítónő itt saját mun­káját is bírálja, mondván, hogy későn figyelt fel az írásnál lévő hibák okára, és tért át olyan módszer alkalmazására, amelynek ma már mutatkoz­nak jó eredményei. „Az ember mindig tanul, tapasztal“ — mondja. Egyébként az írás kö­rül van a legtöbb vita a szü­lőkkel is, mert sok szülő el van ragadtatva gyermekének írásá­tól és nem szorítja azt tiszta, rendezett munkára. Fedig a szülők nagyon sokat segíthet« nek a nevelőnek, gyermekeik tanulásának rendszeres ellenőr­zésével. Miközben minden szülőnek átadja gyermeke harmadik ne­gyedévi bizonyítványát, el­mondja a kislány, vagy kisfiú munkájáról, magatartásáról a véleményét, hozzámondja a me­legszívű névelő tanácsait, a ma­gatartás, az otthoni tanulás megjavításának módszereit. Munkájának szenvedélyes szeretete csendül ki szavaiból akkor is, amikor megrója a legcsintala­nabb, leggyengébb tanulókat. Azt akarja, hogy Tóth Gábor, aki verekedős, fegyelmezetlen kisfiú, meg javul jön; rendes, jó tanulóvá váljék. Ehhez kéri a szülők segítségét — éppen a gyerek érdekében. (Egyébként Tóth Gábor édesapja úgy „segí­tett“ a nevelőnek — és gyerme­kének —, hogy másnap, tanítás közben bement az osztályba ós a gyerekek előtt, eléggé el nem ítél­hető módon lépett fel a tanítónő­vel szemben, majd fogta kisfiát és elvitte másik iskolába.) A jelenlévő szülők megígér­ték, hogy gyermekeik tanulá­sának ellenőrzésével, a maga­tartásbeli hibák javításával se­gítik Győri Józsefné neve! munkáját, hogy év végére osztály tanulmányi eredménye és ezen belül gyermekük bizo­nyítványa jobb legyen. Szóvá tették azonban azt is, hogy vannak olyan szülők, akik még egyetlen szülői értekezletre sem jöttek el, egyáltalán nem ér­deklődnek gyermekeik tanulá­sa iránt, nem érdekli őket: ki az, aki tanítja, neveli gyerme­keiket. ...Pedig, ha csak egyszer is be­szélnének az ilyen szülők a neve­lőkkel, megismernék, megszeret­nék a Győri Józsefnéket és segíte­nék nehéz, felelősségteljes mun­kájukat. — aminek eredménye megmutatkozna gyermekeik jorK bizonyítványában. ' (—sí, Az elmúlt héten 130 levél ér­kezett szerkesztőségünkbe. Töb­ben már a május elsejei készülő­désről tájékoztattak bennünket. Kiss Sándor az Orosházi Malom­ból a május elsejére tett vállalá­sok teljesítéséről írt tartalmas le­velet. Csizmadia Bálintné Csor- vásról írta, hogy a Vörös Október I TSZ példamutatása alapján a töb- i bi tsz-ek is négyzetesen vetik ku­koricájukat. Takó Jánosné Sar­kadról „Illetékesek figyelmébe“ cí­mű cikkében arról írt, hogy nem kapnak naposcsibét. Levele meg­jelenése után azonnal intézked­tek. A többi levelek is gazdagítot­ták lapunk tartalmát. Kultúrgárdánk meglálógatta a gépállomásunkat patronáló Jászberényi Aprítógyá­rat és dolgozóikat kultúrműsor­ral szórakoztattuk. Megnéztük az üzemet is, nekem a gépek kö­zül a szovjet «Dimitrov« gyárt­mányú esziergapad tetszett leg­jobban. Három késsel dolgozik egyszerre. Sok mezőgazdasági gépet láttunk, amit ott gyárta­nak. Ez mind segítség gépállo- sainknak és a parasztságnak. Itt láttam, hogy mennyire szükséges a munkás és paraszt szövetség a szocializmus építésében. Baranyai János Csorvási Gépállomás — PÉNTEKEN éjszaka művész­küldöttség utazott a cannesi film- fesztiválra. A küldöttség tagjai: Várkonyi Zoltán, Simó Jenő, Hárs Lajos, Krencsey Marianne. Betiltották a francia dolgozók május 1-i felvonulását Párizs. (MTI) A május el­sejei felvonulás betiltásával kapcsolalban közlik, hogy Bourges-Maunoury he'ügyminisz- ter Dobois rendőrfőnökkel foly­tatott megbeszélése után úgy döntött, hogy május elsejére »ugyanazokat az intézkedéseket lépteti életbe«, amelyeket már a múlt évben foganatosítottak. Ezek szerint a május elsejére tervezett felvonulást betiltják, ugyanakkor azonban enge léi; ez- nek egy gyűlést a Vincennes-i erdőben. — A NÉMET Demokratikus Köztársaság állambiztonsági szer­vei elfogták Lutz Königet, aki a würzburgi amerikai titkos szolgá­lat megbízásából kémkedett, külö­nös tekintettel a szovjet hadsereg objektumaira.

Next

/
Thumbnails
Contents