Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-24 / 96. szám

1955. április 24., vasárnap Vikaisaiak népe. Lucerna az egyik legfontosabb takarmányunk Irta: Csizmaria József, a Karcagi Kísérleti Gazdaság kutatója A lucerna legértékesebb évelő fczálastakarmányunk. Értékesé feszi az, hogy fehérjében gazdag, ízletes, hosszú élettartamú, jó earjadóképességű és olcsó takar­mány. A jól bevált lucerna 4—8 évig ad termést. Ha kiszá­mítjuk az önköltségi árát, köze­pes lucematermés mellett, 2 má­zsa lucernaszéna önköltségi árát meghaladja egv mázsa zabosbük­köny önköltségi ára. A lucerna értékét növeli az is, hogy sokol­dalúan lehet felhasználni. Zöl­den, szénának, silónak egyaránt s a legfehérjedúsabb, legérté­kesebb szálastakarmány. A serté­sek részére zölden silónak, vagy szénája lisztnek darálva egyaránt pótolhatatlan. A lucerna ialajigénye, talajelkészítése Legnagyobb lucematermés t a mélyrétegű, jó táperőben lévő kö­zépkötött talajokon várhatunk. De megtem a szélsőséges szik- és futóhomok kivételével minden talajon. Gyengén lúgos, meszes talajt kíván. Mészigénye r.en nagy. A nitrogént gumói útján a levegőből veszi fel, de a meg­figyelések szerint a túlkötött és túl laza talajon kevés gumót nö­veszt. A vízállásokat a lucerna egy általán nem tűri. A lucerna jól elmtmkált, morzsalékos talajt kíván. Tava­szi vetés esetén ezt tudjuk bizto­sítani őszi mélyszántással. Ta­vasszal símítóval és boronával ké­szítünk egyenletes magágyat. Ha a föld nem elég tömött, akkor vetés előtt hengerezünk, de kö­tött talajon erre mindenesetben szükség van. Vetés után a ben gier mögé akasztott tövissel védeke­zünk a cserepes vetés ellen. Vetése A vetőmagnál elsősorban arra kell figyelni a csíraképességen kívül, hogy tiszta, arankament«3 'gyen. Arankamentes mag be­szerzésének legbiztosabb forrása, ha évről-évre magunk termeljük meg a magot. Vethetjük tavasz- »zal és nyár végén is. A tavaszi vetés előnye, hogy jó magágyat tudunk biztosítani és vetéskor kellő nedvesség van a talajban. A nyárvégi vetésnek ritkán kedvez az időjárás, de ha jó az idő, ér­demes nyár végén vetni, mert a következő évben majdnem teljes termést kapunk. Gyakorlati meg­figyelések szerint biztosabb ter­mést ad, ha tisztán védőnövény nélkül vetünk. Rendes gabona­sortávolságra vetjük. Ilyen eset­ben 16 kg mag szükséges egy holdra. Ápolása Az ápolási munkák célja, hogy ] hajtások letörésével kárt okozha­tunk. Ápolási munkák közé tar­tozik a gyomok irtása. A a luoernaföldet mindig legmeg­felelőbb állapotban tartjuk. Ta­vaszi sarjádás előtt és kaszálások Után a ta’ajt felporhanyítjuk. Igen vigyázzunk, hogy ezzel a munkával meg ne késsünk, mert a sarja lásnak indult lucernánál a ro­mos foltokat a lucernásban nem szabad megtűrnünk. Fel kell ás­ni és újra lucernamaggal bevet­ni. Szénakészítés Ha a lucernáról leszedjük a leveleket és külön-külön vizs­gáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a fehérje érték 75 százalékát a le­vél adja. A tápanyag megőrzése szempontjából tehát legfontosabb a levéheszteségnélküli s-.é.;akó- szítés. A levél két-három óra alatt, a szár két-három nap alatt éri el a kazalozható állapotot. A cél az, lio y a két időpontot egybe ■ hozzuk, vagyis a levélszáradást lassítsuk, a szárét pedig gyorsít- »uk. Kund Ede professzor ezt rendforgató géppel tökéletesen megoldotta nagyüzemileg. Rend­forgató géppel kaszá’ás után két- három óra múlva 30—50 cm. vas­tag hengerekbe sodorjuk a lucer­nát, ezáltal elérjük azt, hogy a lekaszált szénát csak kis területen éri a tűzp nap. A takarmány nagyobbik része a henger belse­jében párás levegővel érintkezik. Ezáltal nemcsak a levelek las­súbb száradása köve kezik, ha­nem a félnyers levélek kiszív­ják a nedvességet a szárból és ezzel a szár gyorsabb száradása következik. Kisüzemíleg úgy végezzük a helyes szénakészítést, hogy egy­két napi rendenvaló szikkadás után a kora reggeli harmatos órákban két szomszédos rendet összeforgatunk. Ugyanezt keve­sebb mennyiségnél lógerebjével is elvégezhetjük. Magtermelés A magnak hagyott lucerna ka­szálási időpontjának helyes meg­választásával tudjuk a magter- niesztést biztosítani. Megfigyelé­seink szerint a tájegységben a magfogásra legjobb a harmadik kaszálást meghagyni, olymódon, hogy az első kettőt előbbre vesz- szük egy-egy héttel. így' a har­madik kaszálás sarjadásához még elegendő nedvesség van a talaj­ban. Gyakran emlegetett téves fel­fogás, hogy a mézelő moh a meg­termékenyítést elősegíti. Megfi­gyelések szerint a mézelő méh csak »illegális« látogatója a lu­cernának. »Kilopja« a mézet, a- nélkül, hogy a virágnyitást, il­letve a megtermékenyítést el­végezné. A méztől megfosztott virágokat aztán a porzást tényle­gesen végző vadmébek elkerü­lik. Megfigyelések azt bizonyít­ják, hogy a kaptárak kihelye­sével csökken a magtermés. Többször hallható téves nézet az is, hogy minden évi magfo­gás gyengíti a lucernát. Ennek ellenkezője az igaz. Lucernára az a káros, ha minden kaszálást virágzás előtt végzünk. Az ismé­telt magfogás inkább a kártevők-*1 nek kedvez s ezért azoknak irtá­sára kell nagyobb gondot fordí­tani. Szerkesztőségünk Csizmaria Jó­zsef kutató cikkét vitára bo­csátja. Arra kérjük megyénk szakembereit, tsz-elnökeit, bri­gádvezetőit, egyéni dolgozóit’ hogy minél többen küldjék be írásban tapasztalataikat, eredmé­nyeiket szerkesztőségünkbe. A hozzászólásokat lapunkban folyamatosan közöljük. Nemcsak a lucerna magíermelcscről kér­jük a hozzászólásokat, hanem ar­ról is írjanak, miért tartják fon­tosnak a lueernatermelést, ho­gyan akarják azt felhasználni ta­karmányozásra. M'Áa/MK&Afepe tf/hfexh Fürödhetnek Lakatos József Orosházáról február 12-i levelében a fürdő hiányosságáról írt szerkesztő­ségünknek. A cikk megjelenése után intézkedés történt, mert így ír Lakatos József: „Dolgo­zótársaim nevében köszönetét mondok a szerkesztőségnek, mert kérésünket a fürdő veze­U4VCQIATCK „Jó" üzletember! ? Nem általános eset, de meg- magukkal, hiszen előzőleg azt gou- történt, tanulságokban bővelke- ] ciolták, nekik lenne mit felháu/- dik, ezért mondjuk el. Az j ni az elnöknek, mert odacsődítutt eset főszereplője makacs és hatalomra törekvő szövetke­zeti elnök, s a bőrfotel, az iroda, a tekintély megvédéséért minden huncutságot megtesz. Azt tartja, hogy akiben nincs meg ez » nagyravágyás és hiúság, abból legritkább esetben lesz csak el­nök. A szövetkezet tagjai óvatos szavakkal, de némi gunyoros hang­súllyal így erősítik ezt a véle­ményt: — Hiába, jó üzletember! — Hol lennék, én már akkor... — szokta mondani baráti körben —, ha nem így lenne. — És a ba­rátok meg vannak győződve erről. Tőke kartárs, a Békéscsabai Szőnyegház szövetkezeti elnöke — mert éppen róla van szó — mindent elkövet dicsősége érdeké­ben. Egyszer egy nagy vacsorát hirdetett. Úgy agitált, hogy min­denki hozzon otthonról, amit tud, mert így olcsóbb, barátságosabb, otthoniasabb lesz a vacsora. E sza­vak hatottak és a vacsorára bőven gyűlt a sonka, kolbász, sütemény, főtt tojás, szendvics és ami jó, és amit csak az ember kívánhat. Ennyi ízletes falatot nem igen lát­tál még együtt te sem, én sem, de a vendégek sem, akiket Tőke kar­társ meghívott. Voltak vagy hú­szán és amikor nekiestek e finom falatoknak, a megterített asztal mellett, ettek..., ettek..., ettek... és alig maradt valami azoknak, akik készítették, akik’a falatozókat tá­volról, az ajtón kívül lesték. Nem tudja kifejezni senki, mit gondoltak a dolgozók, amikor lát­ták, hogy fogy a nagyszerű étek, amit maguknak hoztak. Am .az .el­nök tőkét kovácsolt abból, hogy a vendégek a legnagyobb megelé­gedéssel távoztak. „Aki még ennyi áldozatot sem képes megtenni szö­vetkezetéért, az nem érdemli mag/ hogy elnök legyen.“ Másnap, igaz, dúlt-fúlt magában Tőke kartárs, mert a munkások a háta mögött beszéltek egyet-mást, és amikor már nem bírta tovább hallgatni, röpgyűlést hívott össze. Mindenki ott volt, mert gondol­ták, fontos közölnivalója lehet szeretett elnöküknek. — Maguk olyanok, mint a bar­mok, úgy bámultak, amikor a ven­dégek ettek! — így kezdődött a röpgyűlés, amikor végre vala­mennyien csendben elfoglalták a helyüket. — Nem szégyenük magukat.. — a boldogsághoz csak ez hiány­zott, hogy a sajátjukból sem ehet­tek és most meg zúdul a szemre­hányás, a szidalom... Végre vége lett az értekezletnek. Alapos lec­két kaptak az illemtanból, az igaz. Most már nem voltak tisztában Papp József hadnagy, a nép fia tősége elintézte.“ harcolt azért, hogy valamennyi szakasza elérje a kiváló címet. Aktor az egész egységét lefény­képezik a csapatzászló előtt és egyhavi illetménynek meg­felelő jutalmat kapnak. — Nagy dicsőség ez és szép mun­ka — jegyzi meg Papp had­nagy elvtái’s. Papp József hadnagy egyszerű tűzoltó fia, a néphad­sereg katonája, a béke kato­nája. Szereti a tiszti hivatást. Megbecsüli népünk munkáját. Április 4-én Népköztársasá­gunk Elnöki Tanácsa a »Szol­gálati Érdemérem«-mel tüntette ki. Odahaza, B Tényben most sok érettségizett fiatal érdek­lődik tőle a tiszti pálya felől. Mindegyiknek azt a választ ad­ja: »Szép hivatás, talán a leg­szebb, mert a béke, a munka őrei vagyunk!« Rövidesen öt éve an­nak, hogy Papp Józse'et fe’a- vatták a Kossuth tüzértiszti is­kolán. Már gyermekkorában »varázs erővel« hatott rá édes­apja tűzoltó »egyenruhája", a- mely bizony elég szegényes volt. Szerette édesapja foglal­kozását, mert különlegesnek, bátornak, hősiesnek tartotta. A felszabadulás után a pol­gári iskolából a tanonciskolába vezetett az útja. Apja hadi­fogságban volt. Kenyérkereső­re volt szükség. 1947-ben haza­jött az édesapja a Szovjetunió­ból. Egy alkalommal a MADISZ-ban, amint forgatta az újságot, megakadt a szeme egy felhíváson. Neki Szólt a felhívás, Papp Józsefnek és a többi me- zőberényi fiatalnak, az egész magyar ifjúságnak. ’ »Jelent­kezzetek tisztiiskoiára«! Megbeszélték a dolgokat a szervezetben, meg odahaza is. Papp József beadta a kérvényt, s nem sokára be is hívták Tol­nára. Innen Miskolcra került, itt ismerkedett meg a hadsereg­gel. Itt szerette meg a tüzérsé­get. Elérkezett a várva-várt nap, amikor Papp József hon­véd átlépte a Kossuth tüzér­tiszti iskola kapuját. Ezentúl már úgy írta a levelet haza, Feladó: Papp József növendék! Ellelt az iskolaév. A szorgalmas munka eredménye lett, hogy Papp József növen­déket tisztté avatlak. A két hétig tartó szabadság alatt Mezőberénybea sűrűjn megfordult a fiatalok között. Sokat beszélt a tiszti hivatás szépségéről. Sokan követték a példát. Dombóvárra helyezték sza- kaszparancsnoiknak. 1951 ja- nuárjábjajn. üttcgparancsno-kniais nevezték ki. Munkája jutalma­ként 1954 őszén magasabb be­osztásba került. Papp József hadnagy elvtárs a DlSZ-szervezet segítségével egy csomó vendéget, vagy bará­tot. De most a röpgyűlés után?! Ez meg nem minden, mivel Tőke kartárs nem tudott kellőkép­pen foglalkozni a dolgozók ügyei­vel és mert közelgett az elnökvá­lasztás, újból egybehívott egy érte­kezletet. Itt elmondotta, milyen felemelő érzés ily kollektíván dal- gozni a munkásokkal. Egy célért a szövetkezet megerősödéséért.... — Nekem nem jár haszonnal az, hogy elnök vagyok, de mert jő szívem van, áldozatot vállalok magukért. Ha rám szavaznak, to­vábbra is hajlandó leszek az el­nöki tisztséget vállalni, de ha nem... — itt kis szünetet tartott, körülforgattá szemét a hallgatósá­gon —, maszek leszek és jöhetnek utánam sírva — és így, ilyen szemtelen hangnemben tovább... Egy darabig bámultak rá es amikor látták, a csend nem zavar­ja szeretett elnökük elképzelését, hazaballagtak. Ő a csendet, e hallgatást beleegyezésnek vette. Egy páran maradtak körülötte csupán, akik könyörögtek neki: — Mi tudjuk, hogy jó üzletim­ben, azért most is magára szava­zunk. És eljött a vezetőségválasztás, a szavazás napja. Úgy látszott, hogy senki sem maradt otthon, mert a gyűlés terme színültig megtelt. Az egyik oldalon a Tőkéhez hű ta­kácsok ültek, akik magukkal hoz­ták családtagjaikat is. Hadd lás­sák, hogy náluk van kollektív ve­zetés, ők is beleszólnak a szövet­kezet életébe. Hát beleszóltak. A másik oldalon a szövők húzódtak meg» szerényen. — « Németh Ilona, Tőke elnök egyik híve félreállt az ajtóhoz és csak a fejével kellett inteni ahhoz, hogy a takácsok családtagjaikkal együtt felemeljék kezüket akkor, ami­kor éppen arra legjobban szük­ség volt. Tőke is meglepődött hó­dolója nagyszerű ötletén. Még fő­próbát sem tartottak, mégis ami- ker az „ő emberei“ kerültek sza­vazásra, a takácsok oldalán min­den kéz felemelkedett, a családta­goké is. A szövők így mindig alul­maradtak a szavazásban. Keve­sebb kéz, kevesebb szavazatot i* jelentett. A választás sikerült, mert Tőke maradt továbbra is a szövetkezet elnöke. Megmentették attól, hogy ígéretét beválthassa. Ha netalán nem választják meg, maszeknek kellett volna mennie. Tőke pelig azonnal munkához látott, boldogan és büszkén ült borszékébe és csak megvetéssel tudott gondolni azokra, akik „rosszindulatból“ nem rája sza­vaztak a gyűlésen. Egyszer történt meg csupán azóta, hogy valaki ellent mondott, é* az már másnap nem dolgozott a szövetkezetben. Ez különben már nem új dolog, egy évvel ezelőtt próbált véleményt nyilvánítani egy dolgozó, de annak is meg kel­lett válnia munkahelyétől. Azóta nem mondanak véleményt Tőké­nek, hogy „szeretett elnöküket“ meg ne sértsék. „Végre is egy üz­letembert nem lehet blamálni. Aki még csak annyit sem tesz a szö­vetkezet érdekében, hogy az ok- vetetlenkedőket eltávolítsa, az nem érdemli meg, hogy elnök ma­radjon.“ Ugyan, Tőke megérdemli-e? Nagy Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents