Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-09 / 57. szám
l/iUai&atalt Vlí\%i 1955 március 9., szerda (Folytatás az 1. oldalról.) A szocialista felhalmozást a termelékenység növekedése, az ön- köllség csökkentése teszi lehetővé. A párt helyes politikája biz- | tosítja hazánk gazdasági meg- j erősödését és népünk jólétének 'állandó növelését, ezzel szemben a pórt vonalától eltérő jobboldali politika érvényesülése aláásná hazánk megerősödését és végső következményként népünket mind alacsonyabb életszínvonalra szorítaná vissza. A Központi Vezetőség ezért a leghatározottabban elítéli és visz- szautasítja pártunk' szocialista iparosítási politikájának e jobboldali antimarxista eltorzítását. III. Különösen nagy kárt okoztak azok a marxizmus-leniniz- . mustól idegen, jobboldali néze- j tek, amelyek pártunk parasztpolitikájának fő kérdéseiben '.elentkeztek. Pártunkban egyesek helytele- ' niil értelmezik a munkás-paraszt j szövetség kérdését, elfeledkez- J nek arról, hogy ez olyan ősz- j tályszövetség, amelynek célja a | szocialista társadalom felépítése és a kizsákmányolás teljes megszüntetése. Olyan szövet-1 ség ez, amelyet a munkásosztály vezet. Egyesek a faluban végzett munkájukban nem támaszkodnak a szegényparasztságra, nem | harcolnak a kulák ellen, meg- | feledkeznek a munkásosztály J vezető szerepéről és a munkásparaszt szövetség céljáról: a szocializmus építéséről és a kizsákmányolás elleni harcról. A munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének ilyenfajta értelmezése megfosztaná e \ szövetséget osztályharcos tar- j talmától és gyakorlatilag csak a lculákságnak használna. Pártunk Központi Vezetősége leszögezi, hogy a munkásosz-1 tály és a dolgozó parasztság közötti szövetség, további megszilárdítását egyik legfontosabb feladatának tartja. E feladatot — és ezzel a középparaszt megnyerését — azonban csak a szegényparasztságra támaszkodva j és a kulákság ellen harcolva, a munkásosztály vezetése alatt j lehet megoldani. Ezen elvektől való legkisebb eltérés is gyengíti népi demokráciánk alapját, a munkásosztály és a dolgozó parasztág szövetségét. Újra feléledtek, sőt, egyes el- | méleti folyóiratainkban kinyomtatásra is kerültek a í marxizmus által már régen szétzúzott olyan kispolgári elméletek is, amelyek szerint az egyszerű árutermelő paraszti gazdaságokra, a népi demokrácia viszonyai között, a bővített újratermelés a jellemző. E ha- j mis tételből — és ehhez hason- | lókból — kiindulva egyesek tagadni kezdték a mezőgazdaság szocialista átszervezésének parancsoló szükségszerűségét,! s ezen a címen a termelőszövetkezeti mozgalom elgáncso- lására vettek irányt. Az ilyenféle nézeteknek nagy szer-epük van abban, hogy termelőszövetkezeti mozgalmunk az elmúlt évben számszerűleg nem nőtt, sőt, valamelyest csökkent, jóllehet, a termelőszövetkezetek jelentős részében a tagok életmódja ma már jobb, mint az egyénileg gazdálkodó középparasztoké. Azok, akik azt hirdetik, hogy egyéni gazdálkodás mellett, a i Magyar Balgozók a palitikai szegény- és középparasztok zöme magas jólétet érhet el, és hogy a sokszázezer egyéni parasztgazdaságból álló mező- gazdaságunk a termelőszövetkezetek fejlesztése nélkül is virágzóvá és élenjáróvá lehet, becsapják a dolgozó parasztságot. A dolgozó parasztságnak — mind a szegény-, mind a középparasztoknak — igazi jólétet, emberi életet, országunk számára fejlett, magasszínvonalú mezőgazdaságot csak a szövetkezeti gazdálkodás kiterjesztése biztosíthat, mert csak a szocialista nagyüzemi termelésben használhatók ki észszerűen a fejlett mezőgazdasági gépek, csak itt alkalmazhatók tömeges méretekben a mezőgazdasági tudomány legújabb vívmányai, mindaz, ami megkönnyíti a dolgozó parasztág munkáját. Pártunk Központi Vezetősége világosan látja azokat a lehetőségeket, amelyek az egyéni parasztgazdaságok termelésének fejlesztésében rejlenek. Ezért ezek felhasználásának elősegítését fontos feladatának tekinti. Ismerve azonban a kisüzemi parasztgazdaságok fejlődésének korlátjait, szükségesnek tartja, hogy az önkéntesség lenini elvét betartva, párt- és állami szerveink sokoldalú politikai, gazdasági és szervező munkát végezzenek a termelőszövetkezeti mozgalom megerősítése és kiszélesítése érdekében. A meglevő termelőszövetkezetek termelési színvonalának szakadatlan növelése mellett, elsősorban felvilágosító munkával biztosítani kell azt, hogy már ebben az évben megszűnjék a termelőszövetkezeti mozgalom egyhelyben topogása; meginduljanak a belépések és a régi termelőszövetkezetejt mellett újak is alakuljanak. A kisparaszti gazdaság bővített újratermeléséről szóló helytelen nézetek nemcsak arra alkalmasak, hogy lassítsák a mezőgazdaság szocialista átszervezését, hanem arra is, hogy megbontsák a termelőszövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok barátságát, El kell érni, hogy a termelőszövetkezeti tagokban az egyénileg dolgozó parasztok a szebb és jobb paraszti élet úttörőit lássák A termelőszövetkezeti tagoknak és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak össze kell fogniok azért is, mert közös az ellenségük: a kulákság és a falu egyéb ki- zsákmányolói, akiknek gazdasága és politikai befolyása sokkal kisebb ugyan, mint volt a felszabadulás előtt, de az utóbbi időben spekulációs lehetőségük és ezzel együtt bátorságuk is újra megnőtt. Közrejátszott ebben az is, hogy ugyanazok, akik nyakra-főre dicsőítették az egyéni paraszti gazdaságot, megfeledkeztek a kulák- ságról, szem elől tévesztették azt, hogy a kulákok és egyéb falusi kizsákmányolok a szegény- és középparasztok rovására újra gazdagodni kezdenek. Nálunk is érvényesül az a lenini tanítás, amely szerint a kisüzemi gazPártja Központi Vezetőségének határozata helyzetről és a párt feladatairól daság napról-napra szüli a kapitalizmust, azaz lehetőséget ad arra, hogy kulákok és egyéb falusi spekulánsok kizsákmányolják a dolgozó parasztokat, sőt, arra is, hogy a régi kizsákmányolok mellett új kapitalisták is nőjenek. E lenini tanításokkal szemben új erőre kapott az a régi megcáfolt állítás, amely szerint nemcsak a termelőszövetkezet, hanem az egyéni parasztgazdaság is a szocializmus felé fejlődik: a „maga módján“ ez utóbbi is a szocializmust építi. Pártunk Központi Vezetőségének az a véleménye, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok előtt nemcsak az egyéni paraszti gazdaságokban még fellelhető lehetőségeket kell megmutatni, hanem e gazdaságok szűk korlátáit is. Támogatni kell az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat abban, hogy lehetőségeiket a növénytermelés és állattenyésztés fejlesztésében kihasználják, de ugyanakkor szüntet lenül népszerűsíteni kell köztük a szövetkezésnek, mint a felemelkedés egyetlen tartósan járható útjának, előnyéit. A falusi párt- szervezetek egyidejűleg mozgó-* sítsák mind a termelőszövetkezeti tagokat, mind az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat a kulákság és más falusi kizsákmányolok ellen. Pártunkban egyesek helytelenül foglaltak állást a begyűjtés kérdésében is. Ebben a jobboldali álláspontban és a kulákok aknamunkájában van az oka annak, hogy 1954-ben a párt és a kormány által helyesen csökkentett begyűjtési tervet sem teljesítették. Nem húzták alá a begyűjtési kötelezettség fontosságát és tétlenül szemlélték a begyűjtési fegyelem meglazulását. Pártunk Központi Vezetőségének az a véleménye, hogy tovább kell folytatni erőfeszítéseinket a mezőgazdasági termelés fejlesztésére, ugyanakkor azonban meg kell követelni az állampolgári kötelességek teljesítését, mert csak il\en módon lehet megteremteni a népgazdaság — és ezen belül a mezőgazdaság fejlesztésének is — anyagi alapjait. Pártunk politikája, amely a munkás-paraszt szövetség megerősítésére, a mezőgazdaság szocialista átalakítására és a mező- gazdasági termelés fellendítésére irányul, olyan politika, amely megfelel az egész dolgozó parasztság, mind a termelőszövet-* kezeli tagok, mind az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok érdekeinek. A jobboldali nézetek ellenben, amelyek pártunk pa- rasztpolitikájának alapvető kérdéseiben az utóbbi időben elterjedtek, nemcsak munkásellenesek, hanem dolgozó paraszt-ellenesek is, mert a kulákok és egyéb falusi kizsákmányolok megerősödését szolgálják a dolgozó parasztság rovására, hátráltatják a mezőgazdasági termelés fellendítését és a falu jobb életének kialakulását. IV. A megerősödött jobboldali opportunista elhajlás megmutatkozott a párt vezetőszerepének lebecsülésében is. — Egyesek tagadták a párt vezetőszerepét a Hazafias Népfrontban. A Hazafias Népfront létrehozását — amelyet pártunk kezdeményezett — olyan jobboldali törekvések kísérték, amelyek a párt jelentőségének és vezetőszerepének visz- azaszorítását célozták, annak érdekében, hogy a Hazafias Népfront legyen az az erő, a mell» ellenőrzi az állami és tanács-* szerveket is. Hogy a Hazafias* Népfront ezt az »ellenőrző és irányító szerepét« betöltse, akarták egyesek a népi demokrácia legátfogóbb tömege.ervezelévé tenni, ezzel lényegében a Hazafias Népfrontnak nagyobb szerepet akartak adni, mint a helyi tanácsoknak, amelyek tudvalevőleg a legátfogóbb tömegszervezetek és az államhatalom helyi szervei is, s amelyeket a választásokon maga a dolgozó nép hoz létre. Ezek a jobboldali nézetek lényegében a pro’etáriátus diktatúrájáról szóló marxi-lenini tanítást akarták revízió alá venni. A legfontosabb a népi demokrácia rendszerében a munkásosztály forradalmi pártjának irányító, vezető szerepét feltétlenül biztosítani. Ennek biztosítása nélkül nincs népi demokrácia! A munkásosztály forradalmi pártjának az egész társadalom vezető, irányító és lelkesítő erejének kell lennie. Csak ezen az úton képes érvényesíteni a munkásosztály vezetőszerepét a szocializmus építésében, csak a párt vezetőszerepének maradéktalan érvényesítése révén töltheti be a népi demokrácia állama a munkásosztály, dolgozó népünk érdekének megfelelően valameny- nyi funkcióját. A párt a munkásosztály legmagasabb szervezeti formája, ezért a párt hivatott valamennyi tömegszervezet irányítására és tevékenységük ellenőrzésére. Valamennyi tömegszervezet munkájában a legfontosabb a párt vezető, irányító szerepének biztosítása, mert csak így érhető el, hogy különböző tömegszervezetek a szocializmus építésének ügyét szolgálják. A ntarx- izmus-leninizmus e sarkalatos támlását veszi re,vízió alá. a jobboldali elhajlás. A Központi Vezetőség a legha- I tározoltabban elutasítja a párt vezetőszerepét csökkenteni akaró jobboldali törekvéseket, mert ez végső soron a munkásosztály, dolgozó népünk hatalmának gyengítését, aláásását jelentené. A megerősödött jobboldali nézetek pártunk belső élete, egész harci tevékenysége, valamint a párt egységes, szilárd vezetése biztosításának alapvető elve, a demokratikus centralizmus elve ellen irányullak. A pártban egyesek olyan helyzetet akartak teremteni, hogy a pártvezetés határozatai ne legyenek kötelezőek a párt valamennyi szervezetére, hogy minden szervezetnek joga legyen a felső pártszervek áltat hozott határozatok helyességének felülbírálására. Ez jobboldali revizionista álláspont — s ha a párt nem lépett volna fel ellene — végső soron megfosztotta volna pártunkat, mint a munkásosztály forradalmi pártját, élcsapat, szervezett csapat jellegétől. Megszüntette volna a párt akarategységét, ajtót-kaput nyitott volna különböző csoportosulásoknak a párton belül. Ä demokratikus centralizmus megszüntetése vagy gyengítése komolv veszélybe sodorta volna a párt eszmei és szervezeti egységét, komolyan megrendítette volna a párt fegyelmét, gyakorlatilag harcképtelenné telte volna a pártot, népi demokratikus rendszerünk vezető, irányító erejét. Kifejezésre jutott a jobboldali veszély a kommunista bírálat és önbírálat kispolgári, anarchista irányban való eltorzításában is A Központi Vezetőség helytelennek, sőt, egyenesen károsnak tartja, hogy az utóbbi időben jobboldali elemek a kritika ürügyen, rágalmazó módon tagadták a munkásosztály és az egész dolgozó nép által, a párt vezetésével Magyarországon elért történelmi sikereket, A Központi Vezetőség felhívja az egész párt, minden kommunista figyelmét arra, hogy ugyanakkor, amikor a leghatározottabban elítéli a párt tekintélyét romboló rágalmazást, feltétlenül .biztosítani kell a párt egész tevékenységében, az állami munka minden területén, s egyebütt a kommunista bírálat és önbírálat érvényesülését. Gondoskodni kell arról, hogy komoly és állandó harc folyjék a párt- és az állatni munkában megmutatkozó hiányosságok ellen, megszüntetésük érdekében. Bátran ki kell bontakoztatni az alkotó kommunista kritikát, a- meiy nélkül nem biztosítható pártunk jó munkája és épülő szocialista társadalmunk előrehaladása. A pártmunka megjavításának — az alapszervezetektől kezdve a Központi Vezetőségig — legfontosabb feltétele a bátor, pártsze- rű elvi bírálat és önbírálat, különösen pedig munkánk hiányosságainak alulról jövő bírálata. Ilyen bírálat nélkül lehetetlen az előrehaladás, ellenkezőleg mindig fennáll az önelégültség, az önmegnyugtatás, a tespedés veszélye. Semmi körülmények között sem szabad félnünk az elvi, pártszerü bírálattól. Az ilyen bírálat még jobban emeli a párt és a párt vezető szerveinek tekintélyét, még jobban erősíti a párt egységét, A jobboldali elhajlás egyik légi veszélyesebb megnyilatkozása a nacionalizmus és a sovinizmus. A Központi Vezetőség elengedhetetlenül szükségesnek tartja a nacionalizmus, a sovinizmus minden megnyilatkozása elleni kíméletlen ideológiai harcot. Szükségesnek tartja minden ellenséges támadás vagy aknamunka leleplezését és visszaverését. El kell mélyíteni népünkben — különös figyelmet fordítva 1 az ifjúságra — a hazafias ‘ néVeléát "és ezzel párhuzamosan a proletárin- ternacionalizmus szellemét. Népünk nevelésében döntő szerep jut nagy felszabadítónk, a szocialista Szovjetunió népei iránti mélységes hála és szeretet ápolásának. Erősíteni kell népünk tudatában a hatalmas, 900 milii s béketáborhoz való tartozásunk nagy jelentőségét. • Az ideológiai és gazdasági kérdésekben elterjedt helytelen és hibás nézetek jelentékeny része az osztályéi enség behatásának tükröződése a pártban és a népi j demokrácia egyéb területein. A jobboldali nézetek pártunkban és államunkban azért válhattak ilyen veszélyes :é, mert Nagy Imre elvtárs bestédéiben | és cikkeiben támogatta ezen an- I timarxista nézeteket, sőt, első- sorton ő volt ezek hirdetője. Nagy Imre elvtárs jobboldali vonalának egyik alapvető vonása abban mutatkozott meg, hogy hígadta és lebecsülte a párt által eiért nagyszerű győzelmeket, és rendszeresen elhallgatta az eredményeket. A Szabad Népben október 20-án megjelent, »A Központi Vezetőség ülése után« című cikkével Nagy Imre elvtárs egyenesen bátorította a párton belül és a párton kívül a kispolgári elemeiket, helytelen, a párt tekintélyét aláásó tevékenységük fokozására. Maga a cikk irányvonala eltér az 1953 júniusi határozatoktól, a ill. pártkongresszustól, az 1954 októberi K. V.-ülés határozatától, sőt, több kérdésben szembe is kerül ezekkel az alapvető párthatározatokkal. Ez a cikk szemlefordul a párt helyes iparosítási politikájával, lebecsüli a jobboldali veszélyt, lekicsinylőén veti (fel a takarékosság kérdését, to l(Folytatás a 3. oldaton.)
