Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-29 / 74. szám
Elfen a magyar dolgozó nép, a hatalom birtokosa! A. végegyházi Szabadság TSZ áíveite a vándorzászlót és a százezer forintot (Folytatás az 1. oldatról«) [ tag is dolgozott a tsz-ben, ak- ' kor további száz négyszögöl, ha pedig két, vagy több családtag, akkor 200 négyszögöl- {lel nagyobb háztáji földet kapott. Azt külön meg kell em- ! líteni — mint az igazi szövetkezeti gazdálkodás nagyon figyelemreméltó példáját —, hogy a háztáji állatállomány után * összegyűlt trágyát teljes meny- nyiségben átadják a tagok a közös gazdaságnak, j Mindennek alapján joggal mondhatja múlt év júniusában a termelőszövetkezet elnöke — mikor a kongresszusi zászlót elnyerték — a következőket: „ Szövetkeze tünk gazdasági sok nehézséget, akadályt küzdöttek le különösen a júniusi határozati után, a tsz kiváló, szilárd tagjai, közöttük Haladi András, P. f aragó János, Lévai Mátyás, Popon György és még többen. Erdei elvtárs többek között megemlítette azt is, hogy a végegyházi Szabadság Termelőszövetkezet sikerét pártszervezetének 54 tagja erős, öntudatos kommunistái vitték elsősorban győzelemre. Beszélt arról is, hogy különösen, fontos és jó példa a végegyházi Szabadság Termelőszövetkezet és a gépállomás kapcsolata. Éveken keresztül ebben a szövetkezetben is sokféle baj volt a gépállomás munkájával. l>e már tavaly ősszel azzal dicsekedhettem mind a gépállomás dolgozói, mind a tsz tagjai, hogy példásan végezték el a munkákat, késedea szövetkezet sikeresen rálépett a nagyüzemi közös gazdálkodás útjára, I alapja jó, de jó a háztáji gazdálkodás alapja is. A 74 család nagyrészt elégedett embernek vallja magát, de azért nagyon vigyázni kell arra, hogy a még erdőrengeteggel körülvett tisztás meg is maradjon és ennek biztosítása szövetkezetünkben: az anyagiakban való erősödés, a szövetkezeti demokrácia betartása, a mintaszabállyal és a tervfegyelemmel együtt.“ I A végegyházi Szabadság TSZ nem könnyűszerrel, nem egyik napról a másikra, mint- ! egy magától érte el kiemelkedő eredményét — folytatta beszámolóját a miniszter elvtárs. Hanem lem nélkül láttak hozzá minden munkához, és időre be is fejezték azt. Emellett a munka minősége ellen sem volt kifogás. A példamutató ^ eredmények méltóvá teszik a végegyházi Szabadság Termelőszövetkezetet arra, hogy az ország első termelőszövetkezeti gazdasága címet viselje 1954. évi munkája elismeréseképpen — folytatta beszédét a miniszter elvtárs. — De vajon, meg lehet-e itt állni, érez- heti-e úgy akár a szövetkezet vezetősége, akár egy-egy tagja, hogy ez már olyan foka a szocialista nagyüzemi gazdálkodásnak, amit nem lehet és nem keil továbbfejleszteni? Semmiesetre sem: Az eddigi jó eredmények lényegében azt jelentik, hogy ez az egyéni termelők, hanem sok tsz és több állami gazdaság termésátlagát is meghaladták. Ugyancsak elismerésre méltóak az állattenyésztés eredményei. Éppen ezért a tagok jövedelme fokozatosan nőtt. A termelőszövetkezet minden adó- és beadási kötelezettségének az utolsó fillérig eleget tett, emellett jelentősen tudta növelni a tagok egy munkaegységre eső részesedését. Az egy munkaegységre eső természetbeni és pénzbeni részesedés forintértéke 46,34 forint, ami magába- véve még nem is jellemzi eléggé a termelőszövetkezeti tagok jövedelmének szintjét és nagyarányú emelkedését. Hiszen nem kevés olyan termelőszövetkezet van az országban, amelyben ennél nagyobb összegű részesedés is jutott egy munkaegységre. A végegyházi Szabadságban azonban e tekintélyes összegű részesedés úgy jutott egy munkaegységre, hogy ugyanakkor a szövetkezeti tagok igen nagyszámú egységet is teljesítettek. Egy-egy dolgozó tag 1954- ben átlagosan 336 és fél munkaegységet teljesített Egy családra pedig 458 munkaegység jutott. Ez természetesen jelentős évi jövedelmet biztosított minden egyes szövetkezeti családnak. Nem is számolva az olyan kiemelkedő részesedést, mint amilyen a Popon-család S94,4 munkaegysége, vagy a 70 éves Bognár Pál elvtárs 630,6 munkaegysége — aki egymaga teljesítette ezt. Külön dicséretet kell mondanunk azért, hogy a háztáji gazdaság kiosztásánál, illetve az állatlétszám és földterület mennyiségének betartásánál nem voltak túlzások. Az alapszabály szerint jártak el — mondotta Erdei elvtárs. — Igazságos és helyes megoldás az, hogy minden család 1200 négyszögöl háztáji földterületet használ. Emellett még a házkörüli kétszáz négyszögöles telket is beleszámították és ha a családfő mellett egy család- | ■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦I ezen az úton elérte az első Kezdeti eredményeket, azonban még csak most nyílt meg igazán előtte annak a korlátlan, határtalan fejlődésnek távlata, amire a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság képes. Erdei elvtárs beszéde végén hangsúlyozta, mi a szövetkezet i tagjainak további feladata, ho- ! gyan kell a pártszervezetnek, tsz- ! vezetőknek és tagoknak szoros I együttműködéssel harcolni a Köz- j ponti Vezetőség határozatának megvalósításáért, a további eredmények eléréséért, a tagok jólétének növeléséért. Sarkalja őket újabb eredmények kivívására a vándorzászló és a pénzjutalom Erdei elvtárs ezután átadta a vándorzászlót. Az ünnepi beszéd után töDben emelkedtek szólásra. A barcsi Vörös Csillag Terin elősző vetktr zet küldötte, aki a zászlóit üozta el, azt mondotta: »Most ugyan átadjuk a vándorzászlótt a legjobb szövetkezetnek, de jövőre visszavisszük.« A hozzászólások után az orosházi kultúrcsoport szórakoztatta a vendégeket. A finom ebéd után pedig minden vendég kellemesen érezte magát és az esti bálban kedvükre mulathattak. Az ünnepség éjjel 1 óráig tartott. —Medve— AZ ELSŐ PRÓBA (49) rta -. DER ENDRE Kelen Gyuszi jól tudhatta, mi bánt, mert egy szombati napon félrehívott, s megállapodtunk abban, hogy rendszeresen olvasással lógom eltölteni a szombat délutánokat, s a vasárnapot, a- memiyipe lehet Ezekről a tervedről, s később a regényesről boldogan számoltam be levelemben Tucának, már amikor némi pénzmagom akadt bélyegre. Elmeséltem — legalább papírra vetve, ha már sehogy sem sikerült szívem indulata szerint hozzárcpül- nüm — a regények tartalmát is röviden- Hogy mit írhattam pontosan Tncának, arra már bajos emlékezni. Csak annyit tudok ezekből a levelekből, hogy fiatal tűz, tiszta lobog ás bőven akadhatott bennük, mert még akkor is jutott belőlük Tue» arcára pár tüzes rózsa, amikor később összetalálkoztunkCsepkó Ilonkának is szólhatott valamit Gyuszi — aki egyébként vidám, tiszta tekintetével, nyílt arcocskájával, jócskán kirítt a famíliából — s ők ketten rendre kezembe nyomogatták a Különös házasságot, a Szent Péter esernyőjét, no meg a Rab Rábit. Két csodálatos könyvet is hozott még nekem Gyuszi. Hosz- szabb elbeszélés volt az egyik: Konovalov. Gorkij nevű orosz ember írta, Egy különös csavargóról, egy kósza péklegényről szóló lenyűgöző és megrázó mese volt ez, azaz dehogy is mese: csak úgy áradt belőle, az élet, esetten vergődő szegény emberek kavarogtak előttem, szívszorító sorsok bomlottak képzeletem szeme elé, csak úgy horzongott a bőröm, amikor ennek a könyvnek nekieshettem egy vasárnap délután... Éjjel a kispárnámba rejtettem bele bánatomat, elkeseredésemet, tehetetlenségemet, Konovalov megrendítő sorsa és halála feletti fájdalmamat... Hiszen mennyi Konovalovot ismertem magam is, az enyéim, a szegény és egyszerű emberek közt? Miiyen sok tisztaszívö, nagyszándékú embert, akiket százszor földhöz vert és megalázott, bormámorba taszított, elpusztított a sors — a gazdag emberek, vérforraóan rút önzése, kapzsisága, gazembersége... A másik könyvből, a Puszták né- pélml is ez sugárzott, kimondatlan tanulságul: valami nincs rendben ebben az emberi életben, amelyikben mink élünk. Valami hibádzik. Az embereknek az a része él legnyomorultabbul, a legszörnyűbb körülmények között, amelyik a munkából a legfárasztóbban veszi ki a részét, sokszor igavonó barom módján a terhet húzza. S a legnagyobb hasznuk azoknak van ebből, akik heremódra élősködőéit az előbbieken. Sok apró cselekedetéből, elvetett szavából lassan kezdtem arra is ráébredni, hogy bizony, Misa bácsi mégis csak ezekhez az utóbbiakhoz tartozik... Az meg egyenesen megdöbbentett és felháborított, ahogyan a műhelyt »kibővítette«. Újabb segéd beállítása után a helyszűke Törők Károly esete az Állami Biztosítóval Alig két éve vezették, be a tűzés jégkár elleni kötelező ádami biztosítást, s megyénkben 1954- ben már 6474 tűz- és jégkárosuit egyénileg dolgozó paraszt érezte államunk segítségét, érezte a közösség erejét, mely egyedül képes a bajbajutottakon segíteni. Az előfordult károk megtérítése eloszlatta a kapitalista biztosítás idejéből visszamaradt előítéleteket, es bebizonyította, hogy népi államunk minden más intézményével együtt az állami biztosítót is a dolgozó nép szolgálatába állította, növeive ezzel biztonságérzetét. Dolgozó parasztságunk többsége ma már magáénak tekinti a biztosítás intézményét és becsületesen eleget is tesz díjfizetési kötelezettségének. Ezt tette Gsáa- váry Pál szenté tornyai lakos is, aki a befizetési lapra a következőket írta: »Mivel becsületesen megfizették az idei jégkáromat..., ezt én úgy hálálom meg, hogy pontosan fizetem a díjat.« Sajnos, ez még nem általános. Nem mindenki érti meg a Közösség iránti kötelezettség jelentőségét. így Török Károly bihar- ugrai 19 holdas egyéni dolgozó paraszt sem, akinek március első napjaiban 100 mázsa lucerna- és rétiszéuát, valamint löbbinázsa szalmát megsemmisített a tűz. A kármcgállapítást egy hét alatt a tűzeset után kétszer is tudta sürgetni, de 1952 november óta egyetlen fillér biztosítási díjat sem fizetett. A többéves biztosítási díjhátraléka 1700 forint, valamint 14.088 forint összegű adótartozása is van. Egyetlen lova van, -s az egyéves termésből is feleslegesen nagy készlettakarmánya volt, s ha csak töredéKét is értékesíti, eleget tudott volna tenni kötelezettségének. Tehát nem másról van szó, mint hanyagságról, s a pénzügyi szervek nemtörődömségéről. Ennek ellenére az Aliami Biztosító Török Károlynak 11 ezer forint összegű kárát — hiszen kötelező biztosításról van szó — megtérítette. De a törvényesség betartása nem egyoldalú kötelezettség! A jelenleg még díjhátralékban levő Tőrödé Károlyhoz hasonlóan mások sem fogadnának el pénz helyett olyan védekezést, hogy az elszenvedett károsodásukat csaK akkor tudják megfizetni, ha szomszédaik, rokonaik is eleget tesznek törvényes díjfizetési kötelezettségüknek. De csak az várhat joggal valamit, aki kötelezettségének eleget is tesz. A városi tanács és a Hazafias Népfront felhívása Békéscsaba dolgozóihoz Hazánk felszabadulásának tízéves évfordulójára, legnagyobb nemzeti ünnepünkre készülünk. Városunk dolgozói örömének egyik kifejezői lesznek a szépen feldíszített utcák, köz- és mi- gánépiiletek. Ezért a városi tanács és a Hazafias Népfront felkéri és elvárja Békéscsaba város dolgozóitól, hogy április hó 2-ára mindannyi köz- és magánépiitetet lobogózzon és díszítsen fel. Békéscsaba, 1955. március hó 27. Városi Tanács, Hazafias Népfront Nem hagyunk garázdálkodni községünkben egy kulákot sem ! Az első negyedévben közsé-i günk dolgozó parasztjai felhívás; nélkül keresték fel a tanácsot, j hogy az elsőnegyedévi adójukat, hátralékaikat befizessék. Sokan felévi, sőt egészévi adójukat is rendezték már. Hamarosan számot is vetettünk, de ez a számvetés torzképet mutatott. Annak el fenére, hogy a lakosok közül 572-en fizették be adójukat, épp azok nem tettek eleget kötelezette egyre tűrhetetlenebb lett, sürgetően fontossá érett a műhely kitoldása. feltétlenül hozzá kellett volna csapni az épületrészhez egy új szárnyat. Csakhogy ez tetemes pénzbe kerülne! Misa bácsi addig töprengett, addig.va- kargatta fületövét, amíg »pazar« ötlete támadt. A meglehetősen magas falú, régi építésű műhely felét magasságban kell pallóval kettészelni. Így alul is, a keletkezett emeleten is munka folyhat. Hogyan lehet ezt a legolcsóbban megoldani? Oszlopokkal, deszkákkal, pallókkal... — A fal fele magasságig érő oszlopokra szegezzenek jó erős fedélzetet, s maga mindjárt fel is telepedhet a padlásra Tóth Bálinttal — adta ki Misa bácsi az utasítást Lőrinczmek. — Ilyen marhaságot nem csinálunk, mester úri — fakadt ki Lőrincz. — Micsoda? Hogy-hogy marhaság? — pattogott Misa bácsi. — Miért lenne marhaság? Mindjárt több lenne a hely, jobban férnének. Ez csak maguknak jobb! f tol utat falc) ségüknek. akiknek tele a kamrájuk, padlásuk és a sertésólnak is van néhány lakója. Községünkben több kulákot meglátogattunk, akik azzal fogadlak, hogy »mennyire szegények és milyen rongyosok«. Ezek közé tartozik Farkas András is. Náia sem láttunk sokat azokból, ami az övé. De udvarán vígau röfög a hasas koca és a 6 süldő. Amikor érdeklődtünk, válasza így hangzott: »— ez a vejemé, az istállóban lévő négy szarvasmarha, a padláson lévő 30 mázsa kukorica is az övé«. Amikor érdeklődtünk, hogy a veje miből vette a jószágot és a takarmányt, arra is megadta a választ: »— üzemben dolgozik és a keresetéből«. Felkerestük Kiss Vendel kulákot is. ö 27000 forint adóval tartozik államunknak. Már ismert választ adott kérdésünkre: »Nem tudok én fizetni, nincs nekem semmim«. Még szeptemberben kzálogoltunk nála öt 15 kilogrammos malacot- Most azok 7 hónaposak, de egy sem éri el a 20 kilogrammot. Kiss Vendel 2 mázsa sertésbeadással tartozik. Szalai József kulák sem jobb a Deákné vásznánál, ő »csak« 32.000 forint adót nem fizetett meg. Községünk pénzügyi tervét ezek a szabotáló kulákok hátráltatják. De elszámoltatjuk őket, s nem hagyunk garázdálkodni községünkben egy kulákot sem! Tassy Lajos Magyarbánhegyes.
