Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-27 / 73. szám

[/iUais-aiök Vlépt 1955 március 27.. vasárnap Fölpántlikázott szekereken jó­kedvű és vidám emberek ha­ladnak a tanácsháza felé. Viszik a menyasszonyt. Esküvő van megint, zajos nagy lakodalom. Tán valamelyik tsz adta férj­hez egyik lányát, azért ilyen nagy a sokadalom. De a béké­sieknek nem különös ez. Hi­szen, ha arányosan elosztanánk, majd minden napra jutna egy esküvő. De hát azért ősszel van ennek az ideje, tengeritörés után, akkor aztán öt is van, sőt, tíz is egy-egy izombaton. Házasodnak a fia­talok, új életet kezdenek, s ez még az idősebbek, még a hat­van fele közelgők szívét is egy kicsit megpezsdíti. Hogyne, hi­szen fiatalságuk emlékét idézi, a saját esküvőjük jut eszükbe. Hogy is volt? És bizony a kér­DRAGA SZÜLŐFÖLDÜNK hogy teljesen lakhatatlanná I vált. De a megmaradt lakosság oly szívósan ragaszkodott ősi városához, hogy előbújva a ná­dasokból és erdőkből, új várost alapított. Az ősi lakosság mellé I máshonnan menekültek is te­lepednek és pár évtized múlva már ott találjuk a békésieket az erdélyi fejedelmek oldalán, akik hol a törökkel, hol pedig a németekkel harcolnak Erdély függetlenségéért. A város lakói ; hajdú kiváltságot is kapnak. A békésiek még ma is büszkék ; ana, hogy őseik szabad hajdúk j voltak. Hogy résztvettek a Rá­Békési utcarészlet. dés után a mosoly savanykássá dermed. Mert, ha volt is dí- nom-dánom, de az utána követ­kező napok meghozták a bi­zonytalanság, a böjt időszakát is. „Egyszer hopp, másszor kopp“ — mondja a közmondás és ezek a szavak a múltat idé­zik. Csak húsz évvel ezelőtt is — a község határa tán há­romszor ekkora volt, hiszen új faluk szakadtak ki innen —, mégis az akkori házasságköté­sek ötvennel-hatvannal alatta maradtak a mai esküvők szá­mának. Ha visszalapozunk az idők nagy történelem-könyvében, azt kell látnunk, hogy Békés népének nemcsak a felszabadu­lás előtti 25 évben, hanem egész történelme folyamán is nehéz élete volt. Törökök, labancok sokszor megsarcolták a várost. Kétszer úgy leégett, úgy el­pusztult, hogy évek kellet­tek ahhoz, hogy ismét ember települjön a két Körös vidéké­re. Hánya-Vetett sors volt osz­tályrésze hazánkban mindig a jobbágynak. De az ilyen he­lyen, ahol sokszor évente válto­zott a földesúr, ott még rosszabb volt, mint másutt. Losoncziak, Maróthiak uralma, Korvin János és Bakócz Tamás érsek perlekedé­se is csak a békésieknek oko­zott kárt. Egyik sem tudta, hogy meddig lesz ura a városnak, ez­ért aztán nem kímélte a jobbá­gyot. A nép többször felkelt elnyomói ellen, voltak, akik Dózsa seregében is harcoltak. A török hódoltság időszdKá- ban, török martalócok többször megsarcolták a várost, majd 1596 tavaszán a török martalóc hadak között harcoló tatárok Békést semmivé tették. Ugy­] kóczi szabadságharcban, s ott ; kiváltságokat is szereztek. Sza- badságszeretetük mélyen gyö­kerezik szívükben, bármilyen nagyobb parasztmegmozdulás \ volt az Alföldön, Békést soha- i sem kerülte el. A Péró-féle ; szabadságmozgalomban is egész csapat békési vett részt, s igen sokat közülük súlyosan elítélt, í illetve meghurcolt az akkor i egész hazánkat sanyargató csá­szári zsarnokság. Békés tehát nagy múltra te­kint vissza, s harcos múltjához í híven, megállták a békési csa­patok a 48-as szabadságharcban | is a helyüket. Sőt, a forrada­lom bukása után, a 48-as esz­mék őrzői voltak továbbra is a község lakói. Irányi Dániel, a j márciusi ifjúság egyik vezetője j hosszú ideig képviselője volt a | városnak. De a 48-as párt mel­lett, az agrárszocialisták is moz- I golódtak Békésen. S az ő szel­lemük áthatotta a kubikosok, j kétkarú napszámosok seregén túl, a kisparasztokat is. Lengyel Lajost, aki ggfárszo- I cialista programmal lépett fel, mint képviselőjelölt, a csend- í őrök még a választás előtt el- ! hurcolták, azért, mert nem ' bírva a zaklatást, szembeszállt velük. A csendőrök két ló közé kötve meghajszolták vé­gig a falun. Többé sohasem tért vissza a községbe. De ez csak erősítette és nem gyengítette a békésiek mozgalmát. Az építőmunkások kis csapata az acélozott mun­kásmozgalom erejét mutatta meg Békésen is. Alig voltak ti- zenhatan-húszan, de harcoltak. Nehéz volt a helyzetük, mert Békés urai nem egyszer meg- I kíséreltek sztrájktörőket hoz­Békés ni, de így sem lehetett az építő­munkásokat meghátrálásra kényszeríteni. A sztrájktörők viszont elhagyták a munkát, mert, ha ökölre került a sor, a békésiek ökle keményebbnek bizonyult. így aztán kiharcol­ták azt, hogy legalább is em­berszámba vették őket. Tekin­télyük lett a földmunkások előtt is. Akik egyre jobban meglát­ták e kis csapatban azt a nagy erőt, amely képes szembeszáll­ni az úri renddel. 1906-ban már aratósztrájk is volt, így próbál­ták meg a földmunkások is a forradalmárok útját. Wenk- heim gróf Észak-Magyaror- szágról fogadott aratókat, ezzel akarta letörni a békésieket, de azoknak a keserves sors csak még jobban acélozta erejét. 1919-ben látszott meg igazán, hogy a békési munkások, és agrárproletárok mennyire gyű­lölik az úri rendet. A városból százával jelentkeztek vörös ka­tonának, harcoltak Kassa visz- szafoglalásánál, és a Tiszánál is a román fehérekkel szem­ben. Mindenütt emberül meg­állták helyüket. A 19-es szel­lem tovább élt és nagyszabá­sú földmunkás-megmozdulást szült 1931-ben is. 1919-től egé­szen a felszabadulásig Békés népe soha sem törődött bele az elnyomatásba. A munkások és agrárproletárok sokszor szem­beszálltak a csendőrökkel, ez­ért a nyilas banditák néhány vezetőt internáló táborba is hurcoltak. Békés lakói büszkén emlé­keznek a múltra, munkájukat ma is a harcos szellem jellem­zi. Kilenc termelőszövetkeze­tük van, amelyekben nagy százaléka tömörült annak az 1500 szegényparaszti családnak is, akik a felszabadulás után földhöz jutottak. Nagyrészt ők alapították meg már 1948-ban a Vörös Csillag Termelőszövet­kezetet. Ez a szövetkezet orszá­gos viszonylatban is az egyike a legkorábban megalakultaknak. És ki ne ismerné a Béke Ter­melőszövetkezetet, amely leg­jobban működik a községben. De a többire sem panaszkod­hatnak a békésiek, mert hiszen tavaly is körülbelül fél mázsá­val volt magasabb a szövetke- j zetek kenyérmag termésének | átlaga, mint az egyénieké. Jó példát mutatnak jól megművelt földjeikkel, nagyszerű állatá’lo- ; mányukkal. Az egyéni dolgozók között is j sokan végzik kiválóan munkáju­kat, például Cs. Varga Mihály | es Bakucz János, öle össze tud­ják egyeztetni egyéni érdeküket az állam érdekével. Tanulhat­nának tőlük sokan az egyénileg dolgozók közül, mert bizony so- ! kan hol az adófizetéssel, hol a be­adással el-el maradoznak. Pedig | valamennyiöüknek van mit ap­rítani a tejbe, hiszen annyi vá­gási engedélyt, mint az idén, még tán sohasem kértek a község­ben. Annyi áru, mint 1954-ben, még sohasem fogyott el a föld­művesszövetkezetekből, s mégis némelyek csak a mára gondol­nak. Ezért van az, hogy elhanya­golják az állattenyésztést, úgy látják sokan, hogy a tej eladá- | sa jövedelmezőbb, mint a borjú­nyissunk be a járási könyv­tárba is, ahova több minit 1600 állandó olvasó jár, akik 1954-ben közel 60.000 könyvet kölcsönözlek ki. Szépek ezek a számok. Arról tanúskodnak, hogy fejlődik a község és vele fej­,, I,, i , lödnek az emberek is. Minden neveles. nem gondolnak a hol- . .. , , , . ,- , 6 . , , könyv gazdagabba teszi az em­napra, arra, hogy az a felnevelt , ..../ __ , -., , — ... ,. ,, I bért, minden könyv tágabbra borjú gazdagon megfizeti a fa- ilja a 8aemét csiszolja értcl- radtsagot. És azonfelül nemzet- ^ g ha flz ember jj gazdasági szempontból is jobb hu nem esszük meg azt a tyú­kot ma, amelyik holnap arany tojást tojna. nagy, léptekkel elindul a változás út­ján, az igényei is gyorsabba!! nőnek, a szépérzéke is finomo­dik. Békésen is egyre több lesz A békési gyerekek ma már az olyan ember, aki elindult e csak hallomásból tudják, hogy j nagy változás útján. Ma már kí- hol volt az emberpiac. \ agy tán j vánja a kultúrát sokkal jobban, mint valaha is, ma már csak­nem mindenki igyekszik tanulni. Egyre-másra születnek az újabb és újabb tanfolyamok. A csilla­gászattól a költészetig mindent] meghallgatnak, mindenből tanul­nak. nem is tudják, mert ma már nincs ilyen. Nincs országunkban olyan nagy építkezés, ahol ne dolgozna egy-két békési kubikos- brigád. A környező állami és er­dőgazdaságokban, Vizesfáson, Hi­dasháton, Gyulán és másutt is jól ismerik a békésieket, nincs munkanélküliség itt sem, de még is a községpolitikai tervben elé­gedetlenül beszélnek az iparo-, sírásról, mert bizony ezt egy ki- ,ik könyveil£t szív€sen hal| csit elhanyago tak. Annak a 33 vei4eiket, gvö„yöl.ködnek tru hfiníiL' mplt'ipf inncnrln mi " . , .. Az irodalom is sajátjuk már. Petőfi, Arany, Avjy, József At­tila, Mikszáth, Móricz, Szabó Pál. Veres Péter jó ismerősük, szere­milliónak, melyet társadalmi gazdasági, kulturális és szociális területen beruházott államunk Békés községben, igen kis száza színdarabjaikban, jól tudják, hogy mindez ő értük van. Ezért van hát, hogy minden este telve vannak az olvasókörök és nem lékát fordították csak ipari célra. leBet kapni a moziba jegyet. Ili Ezért, hat most fokozottabban pei!ig előadáat hírdetnek a kul. hozzálátnak az ipar fejlesztésé hez. Világhíres a békési kosár. tárházban, már jó előre gondos­, ,, , kodni kell a helyről, öreg né­Orszagunk vasércét, _acelt kap, nik(tk_ fiatal iáljLk. apák és egymás mellett ülnek és hallgatják az előadást, nézik a műsort. Szabad emberek, boldo­gan szívják községük szabad le- .. vegőjét. 1944 október 6 egvre zel meg híresebbe teszik majd I gyYlmölcsözik. 1944 október 6. A község fel - szabadulásának napja. Azóta több érte. A kosárfonást akarják hát k fejleszteni. Rövidesen meg is kez­dik 60 kát. holdon az új fűz- telep létesítését. A háziipart így sikerül majd kiszélesíteni, és ez­csak nevüket mindenütt, ahova eljut a békési kosár. Némrégiben alapítottak egy Vasipari Gépjavító Vállalatot. E vállalat előtt is nagy jövő áll. Ki akarják fejleszteni olyan üzemmé, amelyben új közszük­ségleti cikkeket is gyártanak majd. És most utoljára, de nein mint tíz év telt el. Ez a tíz év' ragyog legcsillogób­ban Békés történetében. Pártunk vezetésével e tíz év alatt oly nagy utat tett meg e törlénehhi hely, melyet még soha. története folyamán. De talán mindenen túl Utolsó sorban az Olajgyárral kell j a legnagyobb utat a dolgozó em- eldicsekedni. Ez az üzem hazánk I bér tette meg. Zsellérből, elnyo- cgvik legkorszerűbb ilyen gyára, j molt proletárból szabad ember Élüzem és dolgozói mindent meg-| lett, s megtanult szabadságával A Munkácsy Mihály Kiilfúrház. tesznek azért, hogy a csillagot j élni, megtanult harcolni a szebb továbbra is megőrizzék. j jövőért. Lassan a múlt emléke A lakodalomtól indultunk el, ködbe vész. Megszabadul min- térjünk hát vissza az emberhez, j <len nyűgtől, mely a múlthoz aki születik, házasodik, dolgozik és j köti. Szocialista emberré lesz, természetes dolog, hogy a mi hogy még gyorsabban hazánkat időnkben nemcsak az évek szá- i3— benne saját községük is — szó­rna szaporodik, hanem az ember cialista országgá gyúrja, is kulturáltabb lesz, a szó nemes | Békés főterén lakodalmasok, értelmében emberré válik. En- ! Most jöttek ki a tanácsházától. A nek bizonyítására csak néhány j fiatal pár e pillanatban lépte át adatot.^ 1954-ben több mint 60 j új életének küszöbét. Arcuk ezren látogatták meg a kulturházat j örömteli, de vonásaik mégis lm- 127 nagy előadást rendeztek. E j tározottak. A nagy vígságban is kulíurhaz igazán kultúrközpontja nrár az új élet szeileme tölti meg a községnek, úgyszólván majd a szíveket, azé az életé, mely minden lakója megfordul itt, j napról-napra szebbé varázsolja a évente _ legalább ^ egyszer-kétszer. j földet. Induljon hát ez új pár- Szep tágas kulturhaz, sok szak- j raj Békés minden dolgozója új kör működik benne. | harcra, úi győzelmek felé; De ha már itt vagyunk, I Szabó József.

Next

/
Thumbnails
Contents