Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-27 / 73. szám
Dicsőség és hála a fefiszabatiíté Szovjettiniénak, a béke és a szccmiizimis szilárd- támaszénak I Az iskolák készülődése a nagy évfordulóra Hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára nagy Lelkesedéssel készül az iskolák ifjúsága is. Szabad eleiünk, boldog jövőnk nagy ünnepére való készülődés hónapok óta elevenebbé, színesebbé tette az iskolák munkáját. Számtalan ötlet, terv született, s válik valóra napjainkban, hogy minél szebb,tartalmasabb legyen a nagy évforduló. Szép eredményeket mulat a helytörténet kutatása, helyi hagyományok gyűjtésié. Iskoláink a régebbi történelmi hagyományok gyűjtése mellen fokozott gondot fordítanak az elmúlt 10 év országos és helyi eredményeinek feldolgozására és tudatosítására is. A szeghalmi II. sz. iskola irodalomszakköre a község 10 éves kulturális fejlődését, a földrajzi szakkör a mezőgazdaság fejlő' dósét dolgozza fel. Végh Mihály körösladányi tanár, a község és az iskola történetét foglalja össze. Gazdag tör-, ténelmi anyagot gyűjtött össze a gádorosi tantestület és az ifjúság az április 4-én megnyíló köz.'égtörtéueti kiállítás számára. Régi falusi szobát rendeznek be, régi bútorok, eszközök felhasználásával. — Értékes a pénztörténeti gyűjtemény is, neiyben 80-féle bankjegy és 160-féle érme található, mint például 1241-ből származó szükségpénz, 1664-ies ezüst dénár, Kos- suth-bankó sorozat stb. Gyűlik a községlörléneti dokumentációs anyag is (régi iratok, falragaszok, helyi földalatti szervezkedések periratai stb) — Endrőd kettős évfordulót ünnepel az idén, hazánk felszabadulásának tizedik és a község alapításának 225-ik évfordulóját Paróczai Gergely kartárs a tanulók bevonásával régi iratokat gyűjt, s feldolgozza Endrőd történetét. A helyi népszokások, hagyományok gyűjtése is nagy lendülettel folyik. A körösladányi irodalmi szakkör helyi népi hagyományokat, az április 4-i ünnepélyre a táncszakkör tagjai a régi vésztői teánykérést tanuk- jak. Az úttörő-csapatok szorgalmasan, sok ötlettel és szeretette) készítik a hála-zászlókat, így Tótkomlóson, Vésztőn, Mezőbe- rényben, Körösladányban, Sok helyen tartanak ünnepélyes úttörő-avatást április 4-én (például Szeghalmon is). Gerendáson az úttörők Az ifjúság felszabadulási kulturális seregszemléje előtt díszes felszabadulási albumot készítenek az egyik nyolcadikos Örs pedig az úttörő-csapat életének főbb mozzanatait dolgozza fel 1948- lól, (táborozások, küzdelem a Ráfeosi-zászlóért stb.) leveleznek az ország legkülönbözőbb vidékiéin működő úttörő'-csapatokkial. Orosházán, a II. sz- iskolában, nemes vetélkedés folyik, hogy ki írja a legszebb iskolai dolgor* zatot »Felszabadultunk« címmel, Körösladányban már megtartották az 'elődöntőket abban a versenyben, amely az iskolában folyik a - »legjobb szavaló«, »legjobb olvasó« címért. Gerendáson komoly küzdelem folyik a hiányzásmentes napokért, hetekért — a versenyben jól áll a VII. és Vili. osztály. Többet törődnek a gyengébb tanulókkal, otthoni tanulásban is segítik őket a nevelők. A tanács oktatási állandó bizottsága is élénken érdeklődik a verseny iriájnf, s az április 4-i értékelés utáni további jó munkára való serkentés végett ez év végén is jutalmazza majd a legjobbakat Felszabadulásunk 10. évfordulója tehát komoly, értékes munkára serkenti iskoláinkat is, és az ünnep maradandó élményt nyújt, további lendületet ad a jobb tanulásra, a jövő építésére. Kálmán Gyula tudósító Egy sasülői értekezlet tanulságai Részlveftein a második félévi szülői, éri __...éten s az elhangz óit hozzászólásokról kívánok ír- pjjl Úgy gondolom, másfelé is íc m’l üihe.ijtek hasonló kérdések és ilfe'.ékes helyről az újságban válaszolhatnának a szülők ilyen irányú kérdéseire. A legtöbb szülő a továbbtanu- lássál foglalkozott. A megszigorított osztályzatok és felvételek, lerontják az olyan gyermek ambícióját és önbizalmát, aki nem tud 3-as általános osztályzatnál 'óbb eredményt elérni. Az ilyen tanuló azt hangoztatja — minek tanuljon jobban, hiszen úgysem tanulhat tovább. Pedig nemcsak akkor szükséges jól tanulni, ha valaki magasabb képesítést akar elérni, hanem akkor is, ha valaki ipari, vagy mezőgazdasági pályán óhajt dolgozni. Célszerű lenne az általános iskolák felső tagozatául a mezőgazdasági szakoktatás. A gazdálkodó szülők gyermekeit érdekelné is ez a tananyag, hisz a tanultakat akár a saját gazdaságában, akár a tsz-ben is hasz- nosíthátná, sőt továbbfejleszthetné. Egyesek szerint nem árt a gyermeknek a testi fenyítés és kérték is a nevelőket, ha gyermekük nem jól viselkedik az iskolában, ne resteljék egy-egy pofonnal rendre inteni. Minden szülőnek figyelemmel kell kísérnie gyermeke iskolai magatartását. Á tanuló ifjúság utcai viselkedéséért elsősorban a szülők a felelősök. Ál talános megállapítást nyert, hogy a 'tan utóifj ú súg 97(ertetszóra - kozni, sőt egyesek csak szórakozni szeretnek. A szülő nagyon jól lra fe tanulásifMő leteltével gyermekét rászoktatja a házkörüli munkákban való segítésre, veteményes kertben való foglalalosságra. ügy lehet öntudatos, bátor ember, ha mindenütt megállja a helyét, és nemcsak a maga javát szolgálja majd, hanem hasznára lesz az egész társadalomnak. Gvimesi Józsefeié Levél a gyulai román kollégiumból Én a gyulai Román Diákotthon lakója vagyok már három éve. Gondtalan, vidám életet élünk itt. A diákotthon minden módot és alkalmat biztosít a tanulásra, az alapos ismére’ szerzésre. Állam unk sok gondot és pénzösz- szeget fordít a tanulásra, a diákotthonok szé- pílésére- Kitartó munka árán a mi kollégiumunk Is sokat szépült, bővült. A nyár folyamán dolgos m tmkáskexek fáradozása nyomán ősszel szinte új kollégium, megszépült diákotthon várt bennünket. Gyönyörű, nagy kultúrtermet építettek, ahol társasjátékok, pingpong. gyermekjátékok biztosítják a szórakozási lehetőséget. E termet múlt év november 6-án avatták. Ez alkalomra a tanulók alapos kultúrműsorral készültek fel. A terem, a román irodalom legnagyobb költőjének, Mihail Emines- cu nevéről, a »Mihail Emi.escu-terem« ne.et kapta. Itt találhatók a napilapok, újságok, folyóiratok, melyeket! nagy érdeklődéssel olvasnak a diákok, bővítik politikai ismeretüket. A könyvekben egyre gazdagodó könyvtár is rendelkezésünkre áll. A tanulószobák, a hálószobák, az ebédlőtermek, a fürdők is sokkal szebbek, mint az elmúlt években, Röviden kollégiumi ételünkről számolok be napirendben. Hat órakor történik az ébresztő. A csengő szavára lustálkodás nélkül mindenki talpon van. Pontosan fél hétkor történik az ú. n. szobavizit, ami azt jelenti, hogy a napos, a szobafelelősök a nevelőnő j elenlé léb en végignézik a hálószobákul és rend meg tisztaság szempontjából osztályozzák. A hét végén történik az értékelés. A legrendesebb háló rádiót kap, s egy hétig a rádió annak a hálónak a birtokában van. Szobavizil után megreggelizünk, majd a tanulószobában leckéket ismételünk. Fél nyolckor sorakozó és indulás az iskolába. Állal ában két órakor jövünk haza, ebédidőig kiválogat' juk a következő napra a tankönyveket, füzeteket. Ebéd után fél négyig szabadidőnk van, ilyenkor lehet kézimun' kázni. Fél négytől este kilencig a félórás vacsoraszünetet kivéve, szüencium, vagy szigorú és kötelező tanulási idő van. Ilyenkor vigyáz a rendre nevelőnőnk: Csala Józsefné. Nehezebb leckék megtanulásánál, feladatok megoldásánál segítséget nyújt. Szombaton délután szabadidőnk van. Vasárnap délelőtt tanulunk, délután kimehe- lünk a városba. A kimenő határideje heli magalartásunktól, viselkedésünktől függ. A diákok lelkiismcre’e eu tanulnak, szívós munkájukkal akarják megköszönni az állam segítségét. Most félévkor a diákotthoni gimnazista tanulók közül Veres Ele'- ka, Miskucza Teodóra, ] Popon Virgil és Magduj Ivor érlek el ki űnő ered - j ményt. Krizsán Annál A felszabadulás tiszteletére indított kulturális seregszemle több lesz, mint erőpróba, kulturális felemelkedésükről, műveltségük kiszélesedéséről és növekedéséről tesznek bizonyságot az ifjak. Megyénkben a készülődés színes képet bontakoztat ki a tíz év alatt megtett kulturális fejlődésről. Az egyszerű emberek százainak tehetsége szabadon bont szárnyakat. Munkás, paraszt és értelmiségi fiatalok sokasága lázasan készülődik, hogy versenyre keljen az elsőségért. Szép eredményekre lehet számítani: új együttesek mutatkoznak be, — a tanyaközpontok kuhúrcsoportjai számot adnak arról, hogy az új kultúra mennyire hódította meg tíz év alatt a tanyavilágot. A gyomai járásból egész sereg tanyaközpont elküldte benevezését a seregszemlére. A halma- gyiak például — de a varjasiak is — régi népi hagyományokat elevenítenek és dolgoznak fel, s azzal mutatkoznak be. Egy hal- magyi lány — Izsó Piroska — felkutatta a környék legrégibb dalait, s azokat énekli majd a versenyen. Példás cselekedetek az ilyenek — a nép feledésbe merülő kincseit gyűjtik össze, s helyezik ajándékként a hálás emlékezés oltárára. A mozgalomnak komoly eredménye az is, hogy gépállomásokra, állami gazdaságokra és termelőszövetkezetekre is kiterjedt. A versenyben megyeszerte résztvesznek a termelőszövetkezeti fiatalok. Az sem ritka eset, hogy egyénileg dolgozó paraszt ifjakkal együtt folytatják készülődésüket. Közelebb kerülnek így egymáshoz. 'C’redmények mellett a kéezü'Li lődés hibákat is hoz napvilágra. A felszabadulás óriási jelentőségű történelmi tényét csak igen kevés műsorszám tükrözi. Mintha megfeledkeztek volttá a csoportok arról, hogy a kulturális seregszemlével is tízéves szabadságunkat ünnepeljük. Mennyivel tartalmasabb és gazdagabb lenne ez az ünneplés) ha a színjátszók tehetségüket — melynek kibontakozását az új rendnek köszönhetik — egy-egy, felszabadulásról szóló színdarabban mutatnák meg. Hiányolható a bemutatásra kerülő szovjet művek száma is. Alig van olyan csoport, amely szovjet színdarabok, táncok, kórusművek előadására készül és olyan csoport is kevés van, amely művészeti életünk (irodalom, zene) tízéves eredményeinek értékeivel lép fel. Lgy látszik, a csoportok nem ismerik eléggé feladatukat és hivatásukat, nem eléggé világos előttük, hogy a legmagasabbrendű művészetet, a leghaladóbb kultúrát kell terjeszteniük. Azt nem sok csoportnak lehet szemére vetni, hogy az eszmei tartalom rossz a műsorukban. (De ilyen is lenne, ha a körösladányiak. a »Falu rosszá«-val részt- vehetnének a seregszemlén.) A legtöbb színjátszó csoport régi, haladó szellemű mű (egy- és há- romlelvonásos) előadására készül. Ezekkel feltétlenül nevelik népünket, helyesen hatnak gondolkodási módjára és érzésvilágára. Az előadások javarészével a múlt gyűlöletére nevelnek, a régi és az új társadalmi rendszer közötti különbségekre való ráébredéshez segítenek, az emberek tudatának gyökeres átalakulásához azonban alig, vagy egyáltalán nem járulnak hozzá. Pedig ez is éppen olyan, vagy még fontosabb feladat előttük, mint a múlt helyes szemléletére való nevelés. Sok csoport háromíelvoná- sossal nevezett be. S nem akármilyennel! Több helyen olyan darabot tűztek műsorra, amelynek előadásában az írói elképzeiéa megvalósulása, kifejezésre jutása színjátszók játékán keresztül elképzelhetetlen. Egy-két példa: a köíegyániaka »Duda Gyuri«-t, a kisnyekiek a »Liliomfi«-t adják elő s lesz ahol a »Fösvény« kerül bemutatásra... Előfordulhat, hogy az eszmei mondanivaló töredékesen, vagy hamisan csendül ki az előadásokból'! Nagyon is! S ha így történik, használ a közönségnek? Egyáltalán nem! Sőt ártanak vele, szándékuk ellenére rossz irányba terelik az emberek kulturális igényeinek fejlődését. y an olyan kultúr csoport is, amely még a háromfelvo- násos vígjátékkal sem érte be. operettel, daljátékkal, vagy víg- operávai nevezett be a seregszemlére. (A mezőgyániak a »Sevillai borbély«-jal, a Sarkad» Földművesszövetkezet a »János vitéz«-zel, a Sarkadi Cukorgyár a »Leányvásár« -ral...) Túlságosan nagy az önbizalmuk — ez tiszteletreméltó — de ilyen előadásokhoz az önbizalom nem elegendő. És lehetne azon vitatkozni, hogy — van-e helye a »Leány vásár «-nak a felszabadulási seregszemlén . .. ? Természetes, hogy nincs. Ha mélyebben vizsgálja az ember ezeket a jelenségeket, az az érzése támad, hogy egyes csoportokat nem a kultúr- forradalom győzelmeinek eszméje vezérel, hanem az olcsó sikert keresik. (S meg is találják a kozmopolitizmus romlott levegőjétől megfertőzött egyes kispolgári rétegek körében.) Megyeszerte divatossá vált az utóbbi időben a »szomszédolás«. (Egy csoport valamelyik közeli városban, községben vendégszerepei.) Ha ennek elsődleges célja a tapasztalatcsere lenne, elismerés illetné a színjátszók fáradozását. Elsődleges cél azonban nem a tapasztalatcsere, hanem egészen más — a pénzszerzés. Nagyon helytelen ez. így elsikkad munkájuk lényege. A tanyák felé nem keresik az utat, hogy vigyék oda is a kultúra világosságát — az nem kifizetődő, nagyobb községeket, városokat látogatnak, mert ott népesebb a közönségük és többet keresnek. A »szomszédolás« nem egyszer ütközik a színházzal. A színjátszó csoportok előadnak több olyan darabot — nyílván alacsonyabb színvonalon — amellyel a színház járta, járja, vagy még ezután járja a vidéket. (Holnapra kiderül, Liliomfi, Fösvény, Bujócska.) Helyes ez? Dehogy helyes. A közönség fizet rá. Vagy talán a szarvasi színjátszók jobb »Bu« jócska« előadással lepik meg Orosháza népét, mint a színház művészei ? Szó sincs róla ... A tánccsoportok^ zenekarok műsorát és munkáját nem jellemzik figyelmet felkeltő hibák. Sokkal inkább mutatkoznak hiányosságok az egyéni benevezéseknél : magánszámokkal kevesen vesznek részt a seregszemlén. A hibák kijavítása a DISZ-bP zottságok és népművelési osztályok tökéletes együttműködésén alapul. Meg kell valósítani azt, ami eddig nem létezett: adjon a DISZ világosan körülhatárolt elvi irányítást, a népművelési szervek pedig adjanak állandó szakmai segítséget — s a kettő mindig összhangban legyen! Ha ez megvalósul, nyomában rendes vágásba zökken a kissé kisiklott kerék és felszabadulásunkat nagyszerű termelési eredményeken kívül, nagyszerű kulturális eredményekkel Í6 ünnepelhetjük. (Örst)
