Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-26 / 72. szám

r----------------------­É ljen győzelmeink szervezője és népünk vezetője, a Magyar Dolgozók Pártja és annak Központi Vezetősége! ^_______________J A Z MDP BÉKÉSMEGYEI PÁRTBIZO TTSÁGANAK LAP 3 A 1955 MÁRCIUS 26., SZOMBAT Ára 50 fillér XI. ÉVFOLYAM 72. SZÁM A Magyar Dolgosok Pártja járási pártbizottságai titkárainak orsságos tanácskosása Pénteken reggel az Országház kongresszusi termében megkez­dődött a Magyar Dolgozók Pártja járás' pártbizottságai titkárainak kétnapos országos tanácskozása. A tanácskozáson az MDP Központi Vezetősége márciusi határozatának végrehajtásával kapcsolatos fel­adatokat tárgyalják meg. A tanácskozást Vég Béla elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkára nyitotta meg. A megnyitó után Acs Lajos elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Vezető­ség titkára tartotta meg beszédét. A beszámolót kivonatosan kö­zöljük. Ács Lajos elvtárs beszéde A 111. pártkongresszus határo­zatainak végrehajtására, a Köz­ponti Vezetőség márciusi ülésé­nek határozata harci program pártunk, munkásosztályunk, ég sz népünk számára. A Központi Vezetőség márciu­si ülése újból leszögezte — meg­erősítve a pártkongresszus és az 1953 júniusi KV-ülés határozatait —, hogy pártunk politikája a szocializmus építésére, a szocia­lizmus alapjainak lerakására irá­nyul, hogy a szocializmus építésében elért sikerek biztosítják a dolgozó nép anyagi, kulturális, szociá­lis viszonyainak állandó ja­vulását, amely politikánk fő célja volt és maradt. A KV egyszersmind megálla­pította,..-hogy e cél a szakadatla­nul növekvő ipari és mezőgazda- sági termelés, a munka terme­lékenységének állandó emelkedé­se, a termékék önköltségének csökkentése, a legszigorúbb taka­rékosság. a munkafegyelem meg­szilárdítása, az állampolgári kö­telezettségek lelkiismeretes telje­sítése révén érhető el. A Központi Vezetőség újból le­szögezte, hogy a szocializmus si­keres építését mindeneik előtt aj szocilista iparosítási politikának j következetes végrehajtása bizto­sítja. Ez azt jelenti, hogy gaz­dasági-adottságainkkal összhang­ban, szakadatlanul növelnünk kell a nehézipar termelését, biz­tosítanunk kell a nehézipar el­sőbbségét az ipar, s a népgazda­ság más ágai előtt. A nehézipar,, s a nehézipar szí­ve a gépipar teremti meg a szocializmus anyagi alapjait; a nehézipar látja el az egész ipart alapanyagokkal, gépek­kel, a nehézipar látja el a mezőgazdaságot mindenféle g.'ppei és leszereléssel, a nehézipar látja el a közlekedést vasúti szerelvénnyel, teherautó­val, motorkerékpárral, stb. Az ipar — s benne a nehézipar — fejlesztése biztosíthatja csak a közszükségleti cikkek termelésé­nek fokozását. A nehézipar fej­lesztése elengedhetetlenül szüksé­ges a mezőgazdáság szocialista átszervezése szempontjából, mert a fejlődő, nagyüzemi útra lépő mezőgazdaságot a nehézipar lát­ja el traktorral, kombájnnal, ara­tógéppel, vetőgéppel, műtrágyá­val, építőipari anyagokkal, vil­lannyal, ami a falu jobb, kultu­ráltabb életéhez mindenképpen szükséges. Az ipar, s mindenekelőtt a nehézipar látja el minden szükséges eszközzel, felszere­léssel az egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt gazdaságát is. A nehézipar, s általában az ipar fejlődése erősíti nemzetünk vezető osztályát, a munkásosz­tályt, növeli politikai súlyát, kul­túráját. A nehézipar fejlesztését megköveteli honvédelmünk is, hogy dolgozó népünket — test­véri szövetségben a nagy Szov­jetunióval, s a népi demokratikus államokkal — megvédjük minden külső támadástól. Uymódon a nehézipar az alap­ja a dolgozó nép anyagi, kulturá­lis, szociális ellátottságának kö­vetkezetes emelésére irányuló po­litikánknak. Pártunk politikájának célja, hogy a mezőgazdaságban a ter­melőszövetkezetek útján, a dol­gozó parasztság önkéntes szö­vetkezése révén megteremtse a szocialista nagyüzemi gazdálko­dást. Ennek erdőkében pártunk nagy felvilágosító, nevelő, szer­vező munkát végez a falun. Pár­tunk változatlanul támogatja az egyéni parasztgazdaságokat, hogy fokozhassák gazdaságuk termelé­sét, mozgósíthassák gazdaságuk termelési tartalékait. Mindezzel biztosítani kívánja pártunk; a me­zőgazdasági termelés növekedését, amely politikánk egyik kulcskér­dése. Pártunk politikájának szilárd alapja a munkások és dolgozó parasztok testvéri szövetsége Pártunk harcot folytat azért, hogy e szövetséget folytonosan erősítse. A munkások és a dol­gozó parasztok szövetsége a szo­cializmus építésére irányuló szö­vetség, vezetőereje a munkásosz­tály. A munkásak és dolgozó pa­rasztok testvéri szövetségének, megbonthatatlan barátságának biztosítása változatlanul pártunk politikájának sarkköve marad, mert a munkások és dolgozó' parasztok osztályszövetségén nyugszik egész népi demokrati­kus rendszerünk, népi demokra­tikus államunk, ezen múlik ha. zánk szocialista jövője. Jelenleg a szocialista építés­ben előttünk álló feladatok meg­oldása érdekében erőteljesen és gyorsan le kell küzdeni a jobb­oldali, s a marxizmustól idegen 1 nézeteket, melyek az elmúlt hóna-j polcban meglehetősen elterjedtek, j A szocialista ipar, a nehézipar lebecsülése, háttérbe szorítása, a munka termelékenységének állan­dó növelésére irányuló erőfeszí­tések elhanyagolása, a termelő­szövetkezetek háttérbe szorítása, a párt vezetőszerepének lebecsü­lése és elhomályosítása, stb. Ezek a nézetek legfőbb akadályát je­lentik népgazdaságunk, egész né­pi demokratikus rendszerünk si­keresebb előrehaladásának. A KV határozata szerint, fel kell lépni a baloldali túlzások, s az állami törvényesség megsér­tése ellen is mindenütt, ahol ez­zel találkozunk. A KV márciusi ülésének hatá­rozatai, a dolgozó milliók mozgósítása e határozatok vég­rehajtására igen nagy felada­tokat ró pártszervezeteinkre, járási pártbizottságainkra, fa­lusi kommunistáinkra is. Pártunk, hősi múltja során — s az elmúlt években is — igazol­ta, hogyr megoldja mindazokat a feladatokat, amelyek elé a tör­ténelem állítja, amelyeket maga elé tűz dolgozó népünk érdeké­ben. A járási pártbizottságok, a falusi pártszervezetek — ame­lyek az elmúlt Icáét évben megerő­södtek — magabiztosan fognak hozzá új, nagy feladataikhoz. Munkájuk nem könnyű, Iranern bonyolult. De megérlelődtek an­nak az előfeltételei, hogy a falu­si pártszervezetek további meg­erősítésével, szívós, kemény mun­kával, fordulat következzék be a falusi pártpolitikai munkában, ami elengedhetetlenül szükséges is ahhoz, hogy a falu kommunis­tái helytálljanak a mezőgazda­ság szocialista átszervezéséért ví­vott harcban. A járási pártbizottságok feladatai A nagy építkezések mellett az utóbbi időben a mezőgaz­daság, a könnyűipar és élelmi­szeripar fokozottabb támogatása miatt igen sok kisebb építkezés is található a járások területén. Járásainkban gépipari, könnyű­ipari üzemek is nagy számban találhatók. A bányaipart s részben az í építőipart is az jellemzi, hogy 1 ezekben az iparágakban ala- | csony a munka termelékeny- ! sége, s igen magas az önkölt- j ség. A járási pártbizottságoknak tehát meg kell indítaniok a j küzdelmet azért, hogy mind a í bányaiparban, mind az építő- j és építőanyagiparban, de vala- j mennyi, a járásban lévő ipar- I ágban és üzemben fordulatot érjünk el, megállítsuk az ön- j költsék növekedését, jelentősen ' csökkentsük az önköltséget, s j meginduljunk a termelékeny- j ség növelésének útján. Ez a járási pártbizottságok előtt álló I egyik legfontosabb és legsürgő­sebb feladat. A járásokban lévő üzemek- ! ben e döntő célkitűzés mindé- j nekelőtt a szigorú munka- és technológiai fegyelem helyre- állításával, megteremtésével és megszilárdításával biztosítható. Ez egymagában elegendő len­ne ahhoz, hogy az önköltség növekedése véget érjen, hogy az önköltség csökkenjen. Emel­lett harcot kell indítani a leg­szigorúbb anyagtakarékosság­ért, mert például az építkezése­ken s az élelmiszeriparban az a tapasztalatunk, hogy nagy­mértékű a nyersanyagok herdá­lása, a pazarlás. Mindezeket a feladatokat csak úgy lehet meg­oldani, ha biztosítjuk, hogy az üzemek igazgatói jobban meg­szervezzék a munkát, mert nemcsak a bányászatban és az építkezéseken, de másutt is gyakran igen nagy a szerve- »ellenség, ami mérhetetlen ká­rokkal jár. Az önköltség csökkentése érde­dében jobban meg kell szer­vezni a szocialista munkaver­senyt, az élenjárók tapasztala­tainak elterjesztését, jobban kell a dolgozók tömegeit moz­gósítani a gazdaságos termelés érdekében. Mindezekért tehát harcba kell szállniok járási pártbizottságainknak, helyi pártszervezeteinknek, biztosíta- niok kell, hogy egész évben a felszabadulási verseny lendüle­tével folyjék tovább a munka­verseny. A járási pártbizottságok for­dítsanak fokozott figyelmet ar­ra, hogy az üzemek igazgatói törvényes eszközeikkel elősegít­sék* biztosítsák a munkások szociális igényeinek jobb ki­elégítését és a megfelelő mun­kafeltételeket. Különös figyel­met fordítsanak az új munká­sokra, elsősorban a bányászat­ban, az építkezéseken, de má­sutt is. A járási pártbizottságoknak nagyobb gondot kell fordíta- niok a helyiiparra, amelynek jobban ki kell elégíteni a lakos­ság szükségleteit és jobban fel kell használnia a helyi nyers­anyagforrásokat. Járási pártbizottságaink biz o- sítsák, hagy a falvakban a be­csületes kisiparosok — cipé-z, ács, kovács, bognár, stb. — működhessenek. Keményen és határozottan lépjenek lel azon­ban a spekuláció ellen, az k ellen, akik a kisipari engedély őrve alatt üzérkednek, speku­lálnak, fekete kereskedelmet folytatnak. Járási pártbizottságainknak egyik legdöntőbb feladata, hogy szakadatlanul harcoljanak a mezőgazdaság szocalista átszer­vezésével kapcsolatban elter­jedt jobboldali nézetek ellen, amelyeknek érvényesülése áz egész népnek, magának a dol­gozó parasztságnak is súlyos károkat okozna. Egyszersmind hatalmas felvilágosító munkát kell végezniük falusi kommu­nistáinknak pártunk helyes po­litikájának megmagyarázása, végrehajtása érdekében. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének fő útja ha­zánkban is a termelőszövetke­zeti mozgalom, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, az úgy­nevezett III. típusú termelőszö­vetkezetek létrehozása, e ter­melőszövetkezetek növekedése, fejlődése. Hazánkban a III. típusú termelőszövetkezet a legalkalmasabb forma, amely a mezőgazdaságban elvezet a szocializmushoz Miért kell ezt hangsúlyozni? Azért, hogy világosan megér­tessük a járási pártbizottságok­kal, a falusi pártszervezetekkel, a falusi kommunistákkal, hogy a mezőgazdaságban a szocializ­musért vívott harcukban első­sorban és mindenekelőtt a III. típusú termelőszövetkezetek fejlesztéséért harcoljanak. A termelőszövetkezeti mozgalom egészséges fejlődése megköve­teli, hogy a III. típusú termelő- szövetkezetek hasonlíthatatla­nul gyorsabban nőjenek, fej­lődjenek, mint az alacsonyabb típusú termelőszövetkezeti for­mák. Természetesen az ala­csonyabb termelőszövetkezeti formáknak is megvan a maguk jelentősége, szerepe. Elősegítik a dolgozó parasztság bizonyos rétegei számára, hogy megba­rátkozzanak a szövetkezéssel, saját tapasztalatukból lássák a szövetkezés anyagi előnyeit s rövidebb, hosszabb idő után elfogadják, megértsék a III. ti- | pusú termelőszövetkezet jelen­tőségét. Termelőszövetkezeti mozgal­munk perspektívájának tisztá­zása mellett le kell azonban szögezni, hogy ma termelőszö­vetkezeti mozgalmunk válto­zatlanul legfőbb feladata a meglévő termelőszövetkeze­tek gazdasági megszilárdító-a, megerősítése. A termelőszövetkezetek több­sége már nem gazdálkodik rosz- szul, biztosítja a termelőszövet­kezeti tagságnak magasabb élet- színvonalát, sőt, a termelőszö­vetkezetek tagságának többsé- ! ge elérte, nem egy helyen túl is haladta, a középparaszt életszín- j vonalát. A terméshozamok eme­lése, s a nagyüzemi állatte­nyésztés jobb megszervező e ! révén az árutermelés jelentős j kiszélesítésével most el kell ér­(Folytatás a 2. oldalon »

Next

/
Thumbnails
Contents