Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-25 / 71. szám

VLUatsaiak hépe 1935 márei-is 25., pén'ek A kondorost Dolgozók TSZ tagjai biztos aai tekintenek a Jövőbe Tanulással és munkával készülnek nagy ünnepünkre az ipari tanulók Kedden egész nap esett az eső | Kondoroson is. A Dolgozók TSZ j kommunistái emiatt kissé ked-j vétlenül gyülekeztek az este 7 órára hirdetett párttaggyűlésre. Hogyne, amikor telik a drága idő, fogasolásra, vetésre vár a főid és a mostoha időjárás tétlenségre kárhoztatja őket. A taggyűlésen elnöklő Gyöngyösi elvtársnak kétszeres hizlalásába került a vita megindítása. Egyrészt az idő­járás okozta kedvetlenség miatt, másrészt eléggé rövid és eléggé általános volt a vezetőség beszá­molója. Azért megindult a vita és folyt szenvedélyesen, este 10 óra utánig. Láncszemként kapcsolód­tak egymásba a szavak, a hozzá­szólások, hogy végül kristály- tisztán álljon előttük a Központi Vezetőség határozata utáni sok­oldalú politikai és gazdasági fel­adat. A feladatok végrehajtásá­hoz sok útmutatást, segítséget pdott a jelenlevő Bíró József elv­társ, a Megyei Pártbizottság első titkára. A vita soráp legtöbl^szó a Köz­ponti Vezetőség márciusi határo- 1 zatából adódóan az állattenyész­tésről, a tavaszi munkákról, a tsz-tagok és az egyénileg dolgo­zók kapcsolatáról esett. Hajdú elvtárs beszámolójában többek között elmondotta, hogy a jú­niusi határozat után az újságok is a szövetkezeti mozgalomról keveset írtak, ezzel mintegy bá­torítást adtaik a tsz-ellenes erők­nek. A tsz-tagok mellőzve érez­ték magukat, bizonytalanokká váltak. A Központi Vezetőség határozata eloszlatja a bizonytalanságot, hitet és munkakedvet kölcsönöz a szövetkezeti parasztságnak. A hozzászólások során Palyó elvtárs elmondotta, hogy szövet­kezetük tagjai nem húzódoznak a munkától. Minden biztosíték megvan arra, hogy j'ól és idejé­ben elvégezzék az összes tavaszi munkákat. Ladnyik elvtárs, a tsz elnöke arról beszélt, hogy a márciusba jói belenyúló télies időjárás miatt a munkák össze­torlódtak. Ezért szükséges, hogy a kommunisták minden erővel küzdjenek, minden percet hasz­náljanak 'ki és mozgósítsák a szö­vetkezet valamennyi tagját a fel­adatok végrehajtására. Orosz és Szenteczki elvtársak az áilattenyésztés hibáiról beszé,- tek. Véleményük szerint azért nincs elegendő takarmány, mert sok a kiselejtez ni való egyed az állatállományukban, de nem kap­nak engedélyt azok kiselejtezé­sére. Szerintük el kellene adni hathónapos korban a továbbte- nyésztésre nem alkalmas borjú­kat, mert csak. pocsékolják a ta­karmányt. A borjúkat hathóna­pos korukban, 160—180 kg súly­ban választják le, de aztán le­romlanak, s 'kétéves korukban alig kapnak értük 700—800 lorin- tot. Vajon, csakugyan a selejtezés hiá­nya okozta a takarmányhiányít? Vajon, nem lehetne a tenyésztés­re nem alkalmas egyedefcet meg- hízlalni és úgy jó pénzért elad­ni? Dehogynem! Hiszen a ser­tésállományban is kerül tovább- tenyésztésre nem alkalmas egyed, de mégsem adják el 6—8 hetes korukban, hanem felnevelik, meg- hízlalják, vagy hússertésként ad­ják el. Éppen így fel lehet ne­velni a selejtes borjúkat is. Nem a selejtezésre, hanem a takarmány biztosítására kell törekedni A dolgozók húsellátásának biz­tosítása szempontjából nem mind­ég^ az, hogy hathónapos kor­ban, 160 kilő súlyban, vagy 2 éves korban, 5—6 mázsás súlyban vágnak le egy állatot. Nem mind­egy ez a tsz jövedelme szem­pontjából sem. Miért küzdenek takarmány­gonddal a Dolgozók TSZ-ben? Ladnyik elvtárs világosan kifejtet­te ennek az okát. — Azért, mert kevés gondot fordítottunk a ta- karmánytermelésrle, a megter­mett szálastakarmányt sem taka­rítottuk be mind idejében, s minőségileg romlott. Az ázott, megpenészedett takarmányon pe­dig nem lehet állatot nevelni. | Más termelőszövetkezet 13 ezer forint értékű bikát nevel, mi meg csak hatezer forint értékűt, j Orosz elvtárs elmondotta, az a | baj, hogy lábonállva becsültéit J fel a termést és készítették el az j elosztási tervet, nem pedig beta- j kariba, a tényleges mennyi égnek j megfelelően. Ráadásul nem ra- i gaszkodtaik a betervezett takar­mánymennyiséghez, hanem még j abból is osztottak ki; 167 darab j szarvasmarhának, 84 lónak és a 460 sertésnek rengeteg takar­mányra van szüksége, amit fel­tétlen biztosítani kell. Bíró József elvtárs hangsú­lyozta, hogy a tsz kommunistái mélyítsék kapcsolatukat a kívülállókkal Dicsérjék a szövetkezetét a meglevő apróbb hibái ellenére is, | mert a Dolgozók TSZ-t nem a j hibák, hanem az eredmények jel­lemzik. Ez a szövetkezet gazda­ságilag és politikailag is alkal­mas arra, hogy bebizonyítsa a szövetkezeti gazdálkodás fölé­nyét az egyéni gazdálkodással szemben. Az a feladat, hogy jó munkaszervezéssel mindenre ki­terjedő figyelemmel még alkal­masabbá tegyék erre. A tsz tag­jai, kommunistái, fordítsanak nagy gondot a takarmányterme­lésre, az állattenyésztésre, mert állattenyésztés nélkül nem bizto­sítható magas jövedelem. Még nem áll módunkban csak minősé­gi állatállományt tartani. Az a feladat, hogy a számos-állatállo­mány növelésével egy időben ja­vítsuk a minőséget. Ügyelni keli arra, hogy a terméseredmények széjjelosztása ne menjen a közös vagyon, az állattenyésztés rovásá­ra, mert ezt megsínylené a tag­ság a következő években. Az elvtársaknak jő? megalapo- sott gazdaságuk van, és sokkal elő­nyösebb helyzetben vannak, mint azok, akik ezután lépnek a közös gazdálkodás útjára. A kondorosi Dolgozók TSZ tagjainak nincs mitől tartaniok, biztosan tekint­hetnek a jövőbe. Kukk Imre Megyénk dolgozóinak tízez- rei munkaversennyel készül­nek hazánk egyévtizedes sza­badságának megünneplésére. Nagyszerű felajánlásoknak időre és idő előtt történő meg­valósításával köszöntik a leg­szebb évfordulót. A felszaba­dulási versenymozgalomból, a DISZ vezetésével, becsülettel kiveszik részüket a fiatalok is: ifjúmunkások és diákok egy­aránt. Jobb munkával, több termeléssel hozzájárulnak ők is április 4-e, szabadságunk nagy ünnepe méltó keretek között való megünnepléséhez; ezáltal hitet tesznek a békés építés! szép eszméje mellett és ahogy fiatal erejüktől telik, segítik a dolgozó nép életszínvonalának emelkedését is. A békéscsabai Kulfbh Gyula MTH-iskol^ tanulói jelentős eredményeket érnek el a ha- j zánk felszabadulása 10. évfor- j dulójának tiszteletére folytatott nemes vetélkedésben. Két munkaterületen dol­goznak dicséretesen: az is­kolában elméleti ismereteiket gyarapítják, az üzemben gya­korlati tapasztalatokat gyűj­tögetnek. E kettő helyes össze­kapcsolása adja meg nekik ah­hoz az alapot, hogy jó szak­emberekké valljanak, hogy a szocializmus építésének hősi munkájában megfelelő képzett­séggel és szakértelemmel tudja­nak helytállni. Az iskola lehe­tőséget biztosít ehhez: min­dent rendelkezésükre bocsát, ami .fejlődésükhöz feltétlen szükséges. A tanulók érzik,, tudják, hogy ez is — sok más mellett — a szovjet katonák­nak köszönhető, azoknak, akik április 4-vel ajándékozták meg a magyar történelmet. Az MTH-iskola tanulói e nap je­lentőségét megértik, s megün­neplésére ezért készülnek olyan lelkesen. Hogyan kívánják ezek a gyerekek méltóképpen ünne­AZ ELSŐ PRÓBA (4Ó) Irta : DER ENDRE Gyuszi erélyesen legyintett; — Hát hisz ő jói ért a te nyel­veden is, dehát ezt mégse lehet hagyni tovább egy perdg se, mert holnap már a gyerekei ci­pőit is te pucolod: Sebesen, határozott lépésetekéi indult meg Gsepkóék tornácának. Bizonyosan elejtett odabent egy­két nemszeretem igét is, mert né­hány perc múlva olyan lárma vágódott ki az ablakon, amilyet sohse hallottam Misa bácsi szá­jából. — Nem tűröm, hogy bárki is oktasson. Jobban bánok vele, mint a tulajdon gyermekeimmel! Úgy etetem, hogy összerogyik egy-egy ebéd után. Zsírosat, lak- tatósat eszik: hol van ilyen jó dolga még egy inasnak?! — A könyökén jön ki az örö­kös sültkrumpli! Látom, miteszik hetek óta, s látom, milyen adagot kap! Attól a falnak mehet! — Csak minden inas ilyen éte­len dolgozna! — Akkor undort kapna! S ha igy hajtanák mindenféle dolog­ra, undort kapna a munkától is, bármelyik gyerek 1 Holtíaradtan esik az ágyba éjszaka, s a szak­mában mégse halad semmit! Mert azt csinálja a legkevesebbszer! — Mi közöd neked ahhoz, hogy mi mindenre taníthatom én ezt a gyereket. Tán te fogadtad fel? Tán panaszkodott neked a há­látlan? Nyafogott, mii — Nem nyaiogós, mert több a tisztelet benne maga iránt, mint amennyit maga megérdemel! Visz- szaél ennek a gyereknek a leiké­vel is, a testével is, mester úr! — Kikérem magamnak! Micso­da rágalmazás ez?! A barátom gyereke, tudom, hogy kell vele bánni, vállalom a felelősséget az apja előtt mindenért! Az ilyen fogadatlan prókátorok meg, mint te, jobb, ha meghúzzák magu­kat, ahogy illik, s nem lázíta- nak! Am úgyis eleget nyelek miat­tad, a rendőrség folyton a nyaka­mon van. Egyszer majd becsuk­nak az ilyen sötét alakok miatt, mint te! — Attól ne féljen, azt maga soha nem fogja kiérdemelni! — Még szemtelenkedsz is?! Ki­hajítalak ! — Az igazság akkor is az ma­rad, hogy ez így nem mehet to­vább a gyerekkel. S ez az egész műhely véleménye, nemcsak az enyém. Csak kérdezze meg Lő­rinezéket is, mit gondolnak erről! A legutóbbi mondat meghök­kentette Misa bácsit, mert szüne­tet tartott és sokkal csendeseb­ben válaszolt valamit. Sápadtan toporogtam az udva­ron, s megragadtam a kilépő Gyuszi kezét. — Kár volt bemenni, Gyuszi- kám, ebből nagy bajod leheti Az öreg úgy felpaprikázödott, hogy a végén csakugyan kirúg! Derűsen villant rám világos- szürke szemlsi, s a karomra vere­getett bátorítóan. Csodálalosképp semmi felindultság nem látszott az arcán. Nyugodt szóval felelte: — Nem szabad az embernek hagynia magát, mert annál in­kább megveszekedik az ellenség! »Ellenség?« — tűnődtem ma­gamban, s a fejem ráztam. Nem tudtam elhinni, hogy Misa bácsi ellenség lenne. Este különösképp megerősödtem abban a nézetben, hogy Gyuszi túloz. Mert hiszen arra számítottam, hogy Misa bá­csi indulatosan leteremtéz. Elie- lyett szomorkásán mosolyogva és csendesen szóit: — Fiacskám, most elmarad a morzsol ás, és ha nem vállalod ön­ként, és ha ez terhes neked, én nem kényszerűtek rá. Azt aka­rom, hogy jól érezd magad ná­lunk! Meghatódtam ettől az embersé­ges és szelíd hangtól. Előre el­határoztam, hogy ha kiabálni ta­lál, én is kitálalok a panaszaim­mal, nyersen. De így?... — N...nem terhes, Misa bácsi — dadogtam össze-vissza. — örülök, fiam, hogy így gon­dolkozol! Különben is úgy lá­tom, hogy ez csak jót tesz az egészségednek. Nézd meg ma­gad a tükörben: pofásodol, fiam, egyre erősödsz! Ha többet mo­zogsz, nagyobb étvágyad van, so­kat eszel. Ha meg az ember so­kat eszik, sokat kell utána az iz­mokat is foglalkoztatni, hogy el ne satnyuljanak, hogy ne háj le­gyen abból az ennivalóból, hanem izom! Meglátod, egy év múlva olyan leszel, mint a Czája! Azt sejtettem, hogy olyan, mint a birkózó Gzáj.a, bajosan leszek, mert a napi hajsza, az esti el­foglaltság, a kevés alvás állandó levertséget, nyugtalanító fáradt­ságot eredményezett — mégis buzgón forgolódtam továbbra is a különböző feladatokban. Ha csak szikrányi gorombás­kodást is tapasztalok Misa bácsi­tól, a bennem gyűlendő megfá- radások bizonyosan vad ellenál­lásban robbannak ki. Mivel azon­ban Misa bácsi fokozatosan ked­veskedett, tovább gürcöltem, s az álmosság, a tagjaimat elárasz­tó, ólomszerííen nehéz fásultság mindennaposán úrrá lett rajtam. (folytatjuk I pelni április 4-ét? Furcsán hangzik a kérdés, olyan rá a felelet is: — úgy, ahogy a fel­nőttek, a munka eredményei­vel. Ök is tettek felajánlást. A 611. számú Kulich Gyula ipári-tanulóintézet I. és II. ok­tatási csoport tagjai például vállalták, hogy április 4-ét egy U 3-as mintájú, univerzális erőgép üzemképes állapotba he­lyezésével, egy üzemi Fordson- vontató generál javításával, a szerszámokra való gondos ügye­léssel, anyaggal és felszerelési tárgyakkal való takarékosko­dással köszöntik és az elméleti oktatásban a lehető legnagyobb szorgalmat tanúsítják. A felajánlás megtörténte után nem sokkal az iskola igaz­gatója — Árvay István elvtárs — levelet kapott a Békés me­gyei I. sz. Mezőgazdasági Gép­javító Vállalat igazgatójától, Zelenyánszki Györgytől. A le­vél így hangzott: »A vállalatainkhoz kihelyezett elsőéves tanulók, Révész György mester veze­tésével, teljes generálban ki javítót lak ogy U 3-as típusú erőgépet. E munka elvégzésével az ipari tanulók is hoz­zájárultak a téli főjavítás határtóőr« való befejezéséhez.« Egy másik levélben Zele­nyánszki György elvtárs a kö­vetkezőket írta: »A tanulók egy R. 20/22-es Hofherr erőgépet teljes generáljavílás után üzemképes állapotban ünnepélyesen át­adtak a vállalatnak.« Ezek a levelek azt bizonyít­ják, hogy az MTH-iskola nö­vendékeinek szavai tettekké ; váltak. Az eredményekért Ré- j vész György mester mellett i Lipták János, Szabó Károly, I Bangó János és Hrabovszki ! György tanulókat illeti dicsé­ret. Jól dolgoznak Török Imre ; mester vezetésével a VI. szá- j mű másodéves villanyszerelő termelési-oktatási csoport tag­jai is, akik azt vállalták, hogy leszerelt anyagból egy lakóház világításához szükséges szer léseket végzik el. A VII. szá villanyszerelői csoport egy tor megjavításával üdvözli- rilis 4-ét. Az I/b. osztály géj katos tanulói a tanúimért munka és az osztály magavise­letének javításával, a csorvás: úti gépállomás tervének minő­ségi munkával való segítésé­vel és selejtcsökkentéssel adóz­nak a felszabadulás emlékének Amit ők tesznek, csepp víz z tengerben. Mégis sok minden­ről beszélnek ezek a tettek. El­mondják, hogy ezek a gyere­kek megértik, mit jelent szá­mukra a tízéves szabadság Ezekkel a tettekkel háláljál meg államunknak a szerető gon­doskodást és a szakemberré vil­lásukhoz adott lehetőségeket. £ így bizonyítják be, hogy a szo­cializmus építői akarnak lenni / A Magyar Kis diá má-cius 25-én, pénteken 19.15 órakor és március 26-án, szom­baton 18.00 órakor helyszíni közvetítést ad a Magyar Dol- j gozók Pártja járási bizottságai j titkárainak országos tanácsko­I zásáról

Next

/
Thumbnails
Contents