Viharsarok népe, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-06 / 31. szám
1955 február 6., rutártuipi UiUaísaísk Vléfte ATILOLO^OK | Ha belép valaki | 6 Kendergyár udvarára, elsőnek a dics őség-táblát pillantja meg. Önkéntelenül is arra irányítja a lépteit. „Akire büszkék vagyunk“ — olvashatja a tábláról, s alatta Ipacs István, Boda linréné, Medve Ferenc neve és így tovább sorakozik. Egyszerű nevek, egyszerű emberek. A táblán csak a százalék bizonyítja: ők a gyár legjobb dolgozói. Milyenek is lehetnek ezek az emberek? — ilyen gondolatok közepette nyitja ki az üzem ajtaját bárki, hogy megismerje őket közelebbről. Uj ez az üzem, újak benne az emberek is. Mégis egy év alatt megtanultak bánni az új gépekkel. A munkatermekben nagy a por — szokatlan is — pedig mindenütt korszerű szívó- berendezések vannak felszerelve. Az első gépen a sztahanovista Gyömbér-brigád té- péskócot gyárt, ök végzik az utolsó simításokat, utána nagy bálákba préselik és küldik a szövőgyárnak. De hányféle munkát kell addig elvégezni, amíg idejut a kész anyag? Először áztatják, utána szárítják, törik, tilolják és így tovább, 'lágy munka ez. Amíg beszélgetünk f ^ titkár elvtárssal, eljutunk a ti- lolósokhoz, akik egy külön teremben dolgoznak. Végig a fal mellett katonás sorrendben gépek sorakoznak. Az emberek fel sem pillantanak, serényen dolgoznak. Mindenkinek kölöh- küloh egy rekesze van, ahová j a kész anyag kerül. Nincs\ mindegyik egyformán telve. Ez is egyik fokmérője annak, ki, milyen ügyes, úgy telik meg a rekesz. Egy barnaarcú, csinos I kislány a legutolsó gépen dől- j gozik. Hozzálép a párttitkár, beszélget vele mindenről. Egyszer csak megszólítja az anyaghordó asszonyt az egyik női ti- lolós. — Tessék már idejönni, hozzám, jó lesz már ez a kender? Az asszony szemléli, | ; —— gcti, majd a fejét csóválja. — Hát ez még nincs kész, néhol még rost is van benne. Sokat markoltál a kenderből, hosszúra nyúlt és ezért nem tudsz vele boldogulni. Kevesebbet vegyél, gyorsabb és jobb lesz akkor a munkád. Tj- lold csak még egy kicsit, mert, ha így hagyod, estére újra visz- szakapod — mondja jóakaró hangon az anyaghordó asz- szony. — Bánom is én. — legyint egyet a vállán —, ha nem is jó. Nekem is lehet visszárum — vágja rá az asszony akarato- san. Ekkor lép oda a párttitkár Pendely Imrénéhez, hátha jobb belátásra bírhatja. De nem. Pendelyné csak mondja a magáét. — Tegnap is 60 kg-ot termeltem és 15 kilót visszaadtak belőle. De ez semmi. Más 40-et is visszakapott már. Hiába, nem volt jó a minőség. En meg úgy vagyok vele, ha visszaadják, hát megcsinálom. Kétszeres munka ez, az igaz, dehát amikor megunja az ember, akkor mit csináljon? — Mennyi a keresete ha-1 vonta? — Megkeresek 800—900 forintot havonta. Többet is kereshetnék, de mindig baj van a minőséggel. Most is, amikor a 15 kilót visszakaptam, még 3 órát dolgoztam rajta. Románia villamoskocsikat gyárt Az ország felszabadulása óta .élesült román ele kiró ipar egyik legnagyobb üzeme a craiovai; »Elect ropu tere? villamossági gyár, amely ma már közel 300 féle elektrotechnikai készüléket, gépet és járművet gyárt. Az üzemben öt évvel ezelőtt csak kisebb gépeket — például 6 kilo- wattos motorokat és egyéb készüI lékeket állítottak el. Ma már | 10 )0 kilowattos aszinkronmotorokat és 15.000 Kilovolt Ampere kapacitású (teljesítményű) transzformátorokat is szállít. Újabban különleges nagyfeszültség-kap- esolók gyártását is megkezdték. Az üzemben nemrégiben készült el az első román gyártmányú vil- iamoskocsi. | így beszél | ^szony pe- !—Sí-----------! dig kis csaladja i s van, arra is gondolnia kellene. Pendelynének nem használt a jó szó, hát akkor győződjön meg egy másik példából: érdemes jó minőségű munkát végezni. Ipacs István ugyanabban a teremben dolgozik, ahol Pendely Imréné, még egy műszakban is. Annyi változás van csak, hogy Ipacs István sztahanovista és a legelső gépen dolgozik. De, hogyan? A munkájára figyel akkor is, ha beszél. — Tíz éve dolgozom már kenderrel. Ügyesség, munka- szeretet kell ahhoz, hogy jól dolgozzam. — Van magának valami haszna, hogy jó a minősége? ■— Már hogyne volna? Vegyük csak a tegnapi napot. 86 kiló kendert tiloltam meg és nem kaptam vissza egy kilót sem. De máskor is így van ez. S ez azt jelenti, hogy dekádonként 30—40 forintot kapok azért, mert jó a minőségem. Sokra megy ez havonta. Boldogan viszem haza feleségemnek fizetéskor az 1600—2100 forintot. — Valóban? Hiszen Pendelyné 800—900 forintot keres és ő is ezt a munkát végzi?! — Az lehet, csakhogy én soha nem használom hiába a tilolókéseket. Ha az ember ott dolgozik a kenderem, ahol kell, akkor halad a munka. De, ha nem, akkor kárbavész a fáradság. Lehet időmegtakarítást is elérni. Nekem legalábbis sikerült. A munkaszeretet fénye csillog a szemében, amikor szerényen elmondja: — Február végén befejezem 1955. évi tervem. A jó munkának V meg' ------------------------------i van a g yümölcse. Sok ilyen Ipacs István, Boda Imréné, Medve Ferenc kellene, akik szívvel- lélekkel szeretik munkájukat, családjukat, gyermekeiket. És vannak is. Talán megérti ezt, Pendelyné is —jut eszembe, amikor kilépek a gyár kapuján —, hiszen ő is tudna jobban dolgozni családjáért, a békéért. Kovács Erzsébet Min nevet Amerika? V. Andrejev Két könyv fekszik előttünk, a- meiy New Yorkban jelent meg a negyvenes évek elején. Az egyiknek az a címe: »2500 vicc az élet minden alkalmára«, a másiké: »Tízezer anekdota, pohárköszöntő és vidám történet « Az egyszeű amerikaiak milliói körében annyira népszerűek a politikai jellegű anekdoták, hogy a két könyvecske összeállítói ezeket sem hagyhatták ki. Nézzünk hát meg néhányat ezekből a politikai és társadalmi jellegű viccekből. * Lihegve fut be egy gentleman a választóhelyiségbe: — Nem késtem még le a szavazásról? — Attól függ, melyik pártra akar szavazni.... * Egy újságban a következő nagybetűs cím jelent meg: »Az állami törvényhozó gyűlés fele tolvaj és csaló!« Követelték, hogy a szerkesztő adjon helyreigazítást. A követösszeállitása kező számban ez a cím jelent meg: »Az állami törvényhozó gyűlés fele nem tolvaj és nem csaló«. * Égy vidéki városka utcáján meg áü egy gépkocsi. Kihajol az ablakból a vezető és rákiált egy arrajáróra: — Hé, fiatalember, vigyázna a kocsira, míg elszaladok cigarettáért? — Uram — felel az illető felháborodva — én ennek a városnak a polgármestere vagyok! — Nem baj — mondja a vezető —, azért egész becsületes képe van. * — Remélem, nem fél a mikrobáktól — tréfálkozott a pénztáros a fiatal tanítónővel, amikor piszkos, agyonhasznált bankjegyekben adta ki a fizetését. — Ne aggódjék — felelt a tanítónő —, az én fizetésemen egy mikroba sem tudna megélni. • — Most mindjárt megtudjuk, mi lesz Johnny, ha felnő — mondja egy férj feleségének. — ügyelj csak ide! Az asztalra tesz egy tízdolláros bankjegyet (ez a bankári foglalkozást jelenti), melléje egy bibliát (ez a papot), aniellé pedig egy üveg whiskyt, ami az iszákosok szomorú sorsát képviseli. A szülők ezután elbújnak és figyelnek. Johnny vidáman fütyörészve belép és rögtön észreveszi az asztalra tett tárgyakat. Gyanakodva néz körül, de senkit sem lát. Akkor gyorsan zsebreteszi a pénzt, hóna alá csapja a bibliát, nyakonfogja az üveget és elszalad. — »Te jó ég! — szörnyed el az apa. — Ebből a gyerekből politikus lesz! * Egy bankár arc képet festet magáról egy híres festővel. A kép daliás pózban, zsebretett kézzel ábrázolja. A festmény mindenkinek nagyon tetszik. Egy öreg farmer azonban elneveti magátA jövő lakásai (Eaksstervkiállítás a Nemzeti Szalonban) (Budapesti tudósítónktól.) Egyre inkább iparosodó vidéki városaink, de különösen a főváros, sokat tárgyalt központi problémáinak egyike a lakáskérdÓ6, mely különösen az új kormányprogram óta került fokozottabb mértékben előtérbe. Annak ellenére, hogy nap, mint nap hírt adnak lapjaink 30—40 lakásos házcsoportok, vagy nagyobb lakó- te'epek építéséről, igen sok még ezen a téren a tennivaló. Az utolsó évek típusházai — bár nagyban hozzájárultak a lakáshelyzet megjavításához — korántsem elégítik ki az igényeket sem mennyiségi, sem pedig minőségi téren. A tervezők igen gyakran a gazdaságosság kedvéért feláldozták a kényelmet, s az építés is sok esetben kívánnivalót hagyott maga után. Általános és indokolt panasz, hogy az új épületek ahelyett, hogy harmonikus vonalaikkal díszítenék városainkat, néha épp elcsúfítják a környezetet. A Magyar Építőművészek Szövetsége által rendezett lakásterv- kiállítás, mely a dolgozók körében széleskörű érdeklődést keltett, építőművészetünk örvendetes fejlődéséről ad számot. A kiállításon szereplő közel 80 munka között ott találjuk az elmúlt évek legsikerültebb terveit, köztük a Kerepesi úti, Fiastyúk út- cai, lágymányosi, sztálinvárosi lakótelepek tervrajzait. Ugyancsak kiállították az Építészeti Tanács lakóház-tervpályázatának díjnyertes alkotásait. A tervek azt mutatják, hogy építőművészeink fokozott gonddal igyekszenek az új lakók kényelmét szolgálni. A gazdaságos előállítás mellett régebben elsikkadó szempontok; a ■ K.r jól bútorozhatóság, nagy lakótér ma már a tervezés fontos tényezőivé váltak. Az eljövendő évek építkezései napfényes, jól szellőztethető, kényelmes otthont adnak a dolgozóknak. A növekvő igényeknek megfelelően növekszik a lakások alapterülete is, a kétszoba-hallos lakások a régi 48—50 négyzetméter helyett őv, sőt helyenkint 80 négyzetméternyi területen épülnek. Ezután a lakóházak külsejével is többet törődnek. A homlokza'.tervek a művészi szempontok nagyfokú érvényesülését tükrözik: az épületek homlokzatát erkélyek, oszlopos folyosók díszítik. De a tervezők gondolnak a lakók szociális és kultúráiig szükségleteinek a kielégítésére is. »Házon belül biztosítjuk a kollektív helyiségeket: orvosi szobát, bölcsődét, napközi- otthont, fürdőt, könyvtárat, klubot, stb.« —• olvassuk az egyik terv leírásánál. A következő evek lakótelepeit parkok, játszóterek veszik körül, virágágyak, lomhos sétányok szolgálják a munka utáni felüdülést. Az iparterv 1956-os tervei már méltán felveszik a versenyt azokkal a munkákkal, melyek a német, bolgár, szovjet építőművészet eredményeit mutatják be a kiállítás látogatóinak. Az emelkedő életsziirv o«al egyre fokozottabb igényeket támaszt a tervezőkkel szemben. »Az építészet leghűbb tükre a köztünk lefolyó életnek!« — piondja a felirat a kiállítás bejáratánál. S a kiállított tervek azt bizonyítják, hogy a magyar építőművészek ki tudják elégíteni az új élet új követelményeit ie. Kilényi Geyza KJ-LHy >. ' JJ... A ciroktermelés hasznosságáról Népgazdasági szempontból igen fontos a cirokszakáll tér- j melése. A népi demokratikus j és nyugati országokba szállított, bálázott és feldolgozott áruért gépeket, gyógyszereket és fontos nyersanyagot kapunk cserébe. A # cirokszakáll termelése ! hasznot hoz a vele foglalkozó termelőszövetkez leknek és egyénileg dolgozó parasztoknak. A tapasztalatok alapján az 1955-ös évre már több tér— Hiszen ez az arckép csep- pet sem hasonlit a bankár úrhoz, mert itt a saját zsebében van a keze! * A milliomos titkára; — Uram, egy csomó ember várja a fogadószoháhan. Szeretnék megtudni az ön pénzügyi sikereinek a titkát. A milliomos ijedten: — Kik azok: újságírók, vágy- rendőrök? * A város neves politikusa: — Az ön lapja hazugnak és csalónak nevezett engem? A szerkesztő: — Ugyan kérem! Régi dolgokat mi sohasem közlünk. • A két viccgyüjtemény — mint már említettük — akkor jelent meg, amikor a mccarthyzmus hétfejű sárkánya még alig-alig próbálgatta körmeit. Ezért az idézett viccek is belekerülhettek, noha ma ezeket nyílván »a kommunista propaganda mintapéldányainak« minősítenék és rögtön betiltanák melő kötött szerződést. Számos termelőszövetkezet — például a mezőhegyesi Törekvő, mezőkovácsházi Alkotmány — s az egyéni termelők egyrésze — közöttük Iván Dávid nagy- bánhegyesi, Józsa Zoltán mezőkovácsházi, Bozsár József magyarbánhegyesi dolgozó paraszt — a felemelt átvételi árral az idén jóval nagyobb jövedelmet vár cirokból, mint bármi másból. Számításukban nem csalatkoznak, mert nem csak a ci- rokszakáll hanem a mag és a szár is hoz jövedelmet. A cirokmag tápértéke vetekszik az árpáéval, a cirokszár oedig kitűnő tüzelő-, vagy kerítés- anyag. A Minisztertanács az átvételi árral együtt a premizálást is növelte. A prémium-alapot a holdankénti 6 mázsáról 5 mázsára csökkentette. így azok a termelők, akik 5 mázsán felül termelnek egy-egy holdon, már prémiumban részesülnek. Akinek termésátlaga a 8 mázsa 20 kilót meghaladja, 5 mázsán felül, minden mázsa ci- rokszakállért 800 forintot kapnak. Mindezek bizonyítják, milyen kifizető a szerződéses ciroktermelés. Hasznosságát növeli, hogy a leszerződött terület másfélszerese a termény-, és egyszerese az állati termék beadása alól mentesül. Schmidt János, a Békés megyei Magtermeltető Vállalat főagronómusa.
