Viharsarok népe, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-06 / 31. szám

[/iUaisawlc Hifit 1955 február 6.. vasárnap Serkentő módszer REND, SZERVEZETTSÉG, tisztaság, fegyelem, kezdemé­nyezés. E fogalmak jutnak eszébe annak, aki végigjárja az Orosházi Vasipari KSZ mű­helyeit. Aki ma a munkaverseny lég­körében él, okvetlenül felfigyel valamire az Orosházi Vasipari KSZ-ben. Az esztergaműhelyben Szabó Zoltán gépe közelében, a fa­lon egy fémtáblácska van. Feb­ruár 3-án leolvasható volt róla, hogy ő 2-án 154 százalékot tel­jesített. Január első dekádjá- ban 160 százalékos, második dekádjában 150 százalékos volt a teljesítménye. MINDEN EGYES DOLGO­ZÓNAK van ilyen táblácskája. Minden szakmunkásnak napon­ta 160 százalékot kell teljesíte­nie ahhoz, hogy az üzem a havi tervét teljesítse. A táb­lácskáról megtudjuk tehát, hogy Szabó szaktárs január második dekád jában nem ér­te el a kívánt eredményt. Feb­ruári terve teljesítéséről az el­lenkezőjét tapasztaljuk egy másik táblán, ahol a műhely összes dolgozójának eredmé­nyeiről gyorsan értesülhetünk. Megtudjuk, hogy Szabó Zoltán február 2-án már február 10-i tervét teljesítette. Ezt mutat­ja a piros nyilacska. Szabó szaktárs maga mondotta, hogy negyedévi tervét március 25-ig befejezi, ez a vállalása, llgy látja most, hogy talán március 15-re sikerül elérnie. Bár az ő vállalása, meg a töb­bié sem olvasható le a táblá­ról, mégis ötletes, jobb munká­ra serkentő ez a versepytábla. Minden dolgozónak van rajta egy fémszalagja. Rajta: névés 1—31 szám, pontosan egyfor­ma szélességű négyszögekben. A számok a hónap napjait mu­tatják. A fémszalag alul tasak- szerű, ebbe belehelyezhetők és csúsztathatok a fehér kar­ton-szalagok. A név után, a számozott beosztás alatt a fe­i hér karton hosszúsága azt mu­tatja, hogy hány napig kell ké­szíteni az illetőnek egy bizo­nyos fajta alkatrészt. Szabó Zoltán neve után például a fe­hér karton-szalagok február­ban a következőket mutatják: 1—7-ig kúpkerék, 8—11-ig homlokkerék, 12—16-ig 60 fo­gú kerék, 17—23-ig kiskúpke- rék, 24—26-ig lendkerékhü­vely. A szakmunkások jól tud- i ják, hogy egy-egy munkada- ! rab megmunkálására mennyi az előírt idő. Ebből megállapít­ják, hogy naponta mennyit kell elvégezniök. Napi telj esit- ; ménye szerint aztán, ki-ki ma­ga húzza oda a számhoz a fémszalag tetején csúsztatható ■ nyilat. A TÖBBTERMELÉSRE EGY- j RÉSZT az ösztönöz, hogy mindenki naponta kiszámíthat­ja keresetét. Valamint az, hogy j ál'andóan látja a maga és má- j sok százalékait. Ez a módszer természetesen a terveknek minden egyes dolgozóra való felbontását teszi szükségessé. A versenytábla állását a mű­vezető naponta ellenőrzi. Ha lemaradást tapasztal, mindjárt érdeklődik: mi az oka? így a sürgős munkát lemaradás és szükség esetén, idejében át- ! oszthatja más, előbbretartó : szakmunkás gépére. Korábban előfordult, hogy valamely al- i katrész-fajta nem készült el í idejében, ezt csak a szerelés megkezdésekor vették észre. ; Bajok, kapkodás keletkezett miatta. Most a versenytábla el­lenőrzésével ez nem történhetik meg, ezért az ellenőrzés a ve­zetőknek szintén érdeke. MONDHATNA VALAKI, hogy ez bonyolult módszer. Kétségtelen, több munkát je­lent, mintha csupán időközön­ként egy-két nagyobb száza­lékot elérő dolgozó nevét ír­nák ki. Szabó Zoltán szaktárs maga mondotta el: nagyon ösz­tönző ez a versenynyílvános- ság. T. G. ! Bírósági hírek Az orosházi járásbíróság Ba­konyi Imre MÁV alkalmazottat j hatévi börtönbüntetésre ítélte. | Nevezett 1954 májusától 1954 no­vemberéig 28 esetben egyedül, j majd társaival, összesen hétezer [ forint értékű árucikket ellopott I a vagonokból. Nagy Mihály MÁV kocsirende­ző, aki 16 esetben lopott a meg­rakott vagonokból, bűnszövetke­zetben elkövetett társadalmi tu­lajdon ellopásáért kétévi börtön- büntetést kapott. Sonkolyos Dezső MÁV gépkí­sérőt, aki hét esetben követett el hasonló lopást, másfélévi börtön- büntetésre, Matyó vszki János, MÁV kocsirendezőt egyévi bör­tönbüntetésre ítélte az orosházi járásbíróság, mert négy esetben fogadott el lopott ruhát és élel­miszert Bakonyitól, Nagytól és Sonkolyostól azon a címen, hogy az elkövetett lopásokról ne tá­jékoztasson senkit. A gyulai járásbíróság Sipos Ist­vánt, a Pósteleki Konzervgyár bérelszámolóját egy év és 6 hó­napi börtönre ítélte, mert a bér- előleg és bérkifizetési jegyzéken 1375.80 forintot hamisítással el­sikkasztott. A bat tornai járásbíróság And­rási Dezsőt égi’ év és két hónap, Andrási Miklóst egyévi, Patály Lajost tízhónapi börtönbüntetés­re ítélte, mert Mezőhegyesen az őket igazoltató rendőrt tettlege- J sen bántalmazták. j A békéscsabai városi bíróság I Bereczki István békéscsabai pos- | tai kézbesítőt két év és hat hó- I napi börtönre ítélte, mert neve- j zetf egy postautalványra á cím­zett nevét ráhamisította és a 150 forintot magának tulajdoní­totta el. Egyik csomagkézbesí­téskor, amíg a tulajdonos ap­rópénzért távozott a lakásból, az asztalon levő 300 forintot ellop­ta. Egy másik alkalomkor, ami­kor szintén csomagot vitt az egyik házhoz, míg a tulajdonos aprópénzért elment, egy ezüst órát és egy karikagyűrűt ello­pott. Képek a Balassi Kultúrotthon mintabáljáról A Balassl-táncegy titles tagjai színes népviseletben táncbemutatóját. — nézik az első bálozök Csárdással megkezdődött a lánc. Papák, mamák vidám po Uarazgalása a büfében. ■t*^*^*#»*^ KV«*»» kezdett. Csak úgy csilingelt édes nevetése. S ő mégjobban elvörö­södött. A lány ezen még nagv ób­bat kacagott. Mór majdnem ott­hagyta szégyenében, amikor az újra megszólalt: — Pedig meg is vertél néha ... — Hál te a Réti sójronmi Iá­CSIGACSINÁLÓK Irta: Szabó József % Gödrös kis arcocskájáról nem fogy el a mosoly. Sőt, néha-néha, tlldjisten miért, még a csilingelő kacagás is kibuggyan belőle. Csiklandozva véle a vőlegény, 17 iienoet ütött a toronyóra... legény ujj- Hátha még megfőzik? Mozsár Jancsi fülét. Az, mint *' Az asszonyok a kullúrott- Ember legyen, aki egykanállal akit orrbavertek, olyan savanyú- bon kistermében már gyúráshoz beveszi. Ezt mondják, de azon an legv eskedik hol itt, hol ott. láttak. Egy abroszon az apró, nevetnek, amit gondolnak. Hej, de odamenne a lány szok­sárga, kis cipócskák egyre szapo- Az apósjelölt eltűnik pár pil- nyája mellé. Dehát nem lehet, jódnak. Egy lány az asztal vé- lanatra. Amikor visszatér egy li- Nem mondhatja egyik barátnő­gén meglisztezi a nyujtódeszkát, teres üveg barackpálinkát szórón- nek sem, hogy »menj odébb!« Megnézi, melyik a legszikkad- gat a hóna alatt. Körüljár a po- így aztán még a pipázó öregek tabb a cipók közül és nyújtani hár, s mire végére ér az asztal- közé is odaül néhány percre, kezdi a tésztát. Terül... terül nak, az üveg is megürül. A kály- Majd kiszédeleg az ajtón. Nem a kis cipó egyre nagyobbra, egy- ha mellett négy-öt idősebb gaz- ivott, de mégse leli a helyét, re kerekebbre. Lassan akkora lesz da ül. Közöttük P. Tóth Mihály Szusszan hát egyet. Odakint a már, mint egy kocsikerék, de .bácsi. Amikor hozzáér a pohár, csillagos ég alatt, még mindig nyújtja. Hogyne! a szokott »istenéltesse« után azt Tavaszi földszag lopakodik a Hiszen addig kell, míg a tészta mondja, hogy: házak közé ... Pedig korai még, olyan vékony nem lesz, hogy az — De kár... ! De kár... ! éppencsak beköszöntött a febru- alátett újságot elolvashassa, a — Mi az a nagy kár, Mihály? ,’ár, s mégis úgy megenyhült, hogy7 násznagy. Mert az szokta ellen- — kérdezi az após hunyorogva, az éjszaka is a május varázsát őrizni és hát nem akar szégyent — Hát, hogy csak egyszer van lopja a szívekbe, hozni sem magára, sem a férj- caigacsinálás, nem úgy, mint a \ csillagok varázsa kora hezmenendő lánycimborája fejé- mi korunkban... gy ermekkorától megigézte re. Azt mondanák: szép kis * lányok, amikor meghallják mindig. Most is kicsit megille­tnenyasszony! Ilyen pajtásai van- " az öreg szavait, pukka- tőd ve nézi a sok mennyei Iám­nak, akik még a lakodalmi csiga- dozva, kuncogva villantanak egy- pást. Gondolatai esapongnak, ci- tésztát sem tudják elnyújtani? másra. Mert nem tudják, hogy káznak, mint a szabadjára eresz- Ezért hát a szorgalom, a nagy vagy a pálinkát, vagy a csiga- tett vadmadarak, odaadás... vége letaposását sajnálja-e az Valahogy úgy van ez. .. Ha Féltíz fele már tizenöt asszony öreg. Mert ők bizony az utóbbit, boldogan révbe evez is a szerel- ördöngős újjá formázza a esi- De ha már így adódott, hogy a mos, mégis néha kesernyés íz gát. Néhol egy-egy legény, vagy kultúrházban lesz a lakodalom, szalad össze az ember szájában, ember is ül az asztal mellett és hát egyszer táncolnak. Itt na- Nem tudni azt, miért? De ilyen­tréfából versenyez az asszonyok- gyobb a hely arra is, meg a esi- kor úgy érzi, mintha sírni kéne, kai. Ha lemaradnak, hát a me- gacsinálásra is. vagy menni, menni. Hát most őt nyecskék, lányok elkészítik a ju- A menyasszony két lánycimbo- is így űzte ez a szerelem. Menni talomcsigát. Akkora ez, mint egy rája között a belsőasztalnál ül. akart, de nem mehet, hiszen fel­tűnnék. Megkérdeznék tőle, hogy hol volt? Mi bántja? S mit fe­lelne akkor? Hiszen csak a nagy érzelem, a nagy indulat, amely csordultig megtöltötte szívét, és amely most azt parancsolná, hogy Erzsiké mellett üljön és ne te­gyen mást, csak fogja a kezét, meg nézze azt a mélykék sze­mét ... — Erzsiké ... te ... mért vagy te ilyen? — sóhajtott egy nagyot, hirtelen úgy érezte, mintha újjai most is a lány dús, selymes, szőke haját cirógatnák. Megbor­zongott egy kicsit. Lépett kettőt, hármat, aztán újra megállt. Is­mét az égre emelte szemét. El­szánta, hogy megkeresi a Gön- cölszekeret, meg az Északcsilla­got, meg a többit, mint gyer­mekkorában. De nem jutott messze, mert a csillagok helyén megint a lány szemét látta. Dehunyta a szemét. Akkor ü is a lány állt előtte. De most valahogy úgy, mint az első este. Akkor még katona volt... Szabadságra jött haza. Elment a bálba. A második táncnál fői­jéért egy sudár, szép, szőke lányt. Úgy erezte most, mintha újra táncbavinné. S a lány mosolyog­na rá. S egyszercsak nevén szólí­taná. — Jancsi! Hát egy szavad sincs ? Meglepődött akkor. Ismeri őt ez a lány? A lány, látva, hogy zavarbajött a legény, kacagni nya vagy kérdezte moslmár nekibátorodva. — Nem ismertél meg? — Nem én! Hiszen, ki gon­dolta volna, hogy abból a kis szeplős vakarcsból ilyen szép lány lesz! — Te, ha még egyszer ilyet mondasz, kikaparom a szénie­det! — mondta a lány és már mutatta is a körmeit. A fiú nevetni kezdett Most is­mert rá igazán Erzsikére! És persze, nemcsak ráismert, hanem mellette is maradt, mintha csak megbabonázta volna ez a kis boszorkány. Néhány lépést tett az ajtó felé, de nem nyomta még le a kilin­cset, mert olyan jó volt erre az első estére visszaemlékezni, hogy7 akaratlanul kintmaradt még egy pár pillanatot az udvaron. S a gondolat repült. Már mentek hazafelé a bálból. A lány belekarolt. Tehette, hi­szen gyerekkori játszótársak. De Jancsi valahogy nagyon messze érezte azt a gyerekkori ismeretsé­get, a kert alatti játékoft, s a ka- maszos csúfolódást. Gsak egyet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents