Viharsarok népe, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-09 / 7. szám
1955 január 9., \ »sárnap \JiUaisaiak Piept 7í Január 31-ig pótlékmentesen fizethető a kőtelező biztosítás 1953. évi dija A? Állami Biztosító a mező- gazdasági (tűz és jég) biztosításra kötelezett termelőszövetkezeteknek és egyéni gazdálkodóknak, továbbá a tűzbiztosításra kötelezett lakóépület-tulajdonosoknak, kisipari és földművesszövetkezeteknek az 1955. évre fizetendő díjat és az esetleges hátralékot feltüntető kötelező biztosítási kötvényt küldött. A Minisztertanács 1064— 1954. sz. határozata értelmében a kötelező biztosítás 1955. évi díja — a mezőgazdasági termelőszövetkezetek jég biztosítási díjának kivételével — 1955. január 1-én esedékes és január 31-ig késedelmi pótlék nélkül fizethető. A mezőgazda- sági termelőszövetkezetek jég- biztosítási díja 1955. III. negyedévben esedékes. Késedelmes fizetésnél a díjat az esedékességtől számított havi egy százalék pótlék terheli, s az közadók módjára behajtható. A kivetett díj helyesbítését kérni lehet, ha a kötvényen feltüntetett lakóépületi és földterületi adatok a tényleges helyzettől eltérnek. A felszólamlást a helyi tanácsnál díjmentesen kapható „változásjelentési lapon“, vagy egyszerű levélben az Állami Biztosító járási felügyelőségéhez kell küldeni. A felszólamlás adataira a tanács igazolása szükséges. A kötelező biztosítás szükségességéről az elmúlt két év alatt többszázezer jég- és tűz- károsult saját tapasztalatai alapján győződött meg. Mindenkinek érdeke és kötelessége, hogy a kötelező biztosítás 1955. évi díját és esetleges hátralékát nyugta 'ellenében az adóügyi megbízottnál, vagy a kötvényhez mellékelt, befizetési lapon megfizesse. Törölték Még november 24-én írt le- j velet a szerkesztőségnek özv. Bogya Ignácné (Dévaványa, J Kar u. 2. sz. alatti lakos). A í községben és a járásban is élenjáró adófizetőnek ismerik, hangoshíradón és dicsőségtáblán népszerűsítik. Mégis a múlt év utolsó hónapjában minden héten‘felkereste az adómegbíadóját zott. Sőt, a múlt év novemberében 3860 forint adótartozást mutattak ki neki, amiért tehenét le is foglalták. Ügyében írtunk az illetékeseknek. Pár nappal ezelőtt a Megyei Tanács Pénzügyi Osztálya arról értesített bennünket, hogy Bogya Ignácné panaszát jogosnak találták és a jogtalanul kivetett adóját törölték. A nép háza Gerendás község dolgozóinak az elmúlt évben is volt kultúr- otthonuk, de semmire sem használták. A község teljesítette adóbevételi tervét, s így 11 ezer 200 forint prémiumot kaptak. Ebből a pénzből szépen feldíszítették a kultúrotthont és elhatározták a község vezetői, hogy népháznak nevezik el. Hirják Balázs tanító a népház vezetője. Megalakították már a tánc- és énekcsoportokat és minden héten háromszor klubnap van, amikor a népház olvasótermében és a többi szórakozó helyiségben fiatalok, öregek töltik el szabad óráikat. A juhász Farkas Imre juhász 1953-tól kezdve dolgozik a Dévaványai Gyapjútermelő Vállalatnál. Arról híres: nagyon ért a juhok neveléséhez. 1953-ban Csong- rád megyében több juh büdössántaságban szenvedett. Farkas Imre vállalta, hogy meggyógyítja az 1100 birkát, s egy hónap múlva valamennyit egészségesen adta át. Ezzel 30 mázsa gyapjút mentett meg Farkas elvtárs. Később megint 2000 juhot gyógyított ki büdössántaságból, majd az Ujszalontai Állami Gazdaságban is rend- | behozta a juhállományt. Kapott is 8000 forint prémiumot. Munkáját megbecsülik és szeretik mindenütt. — Januárban mezőgazdasági szakkört létesít az orosházi járási kultúrotthon. A szakköri szobában mezőgazdasági növényekből kiállítást rendeznek. Veréb-pletyka &M. — Hallottad, Csiri? Már az a zsugori Nagy Varga is takarékban tartja a pénzét! beleférne... Villámgyorsan átülök a másik oldalra. Elfordulok, újra előveszem az újságot, beléte- metkezem. Pénzes láda: — Na, Itöíike, l assan, mi is kimegyünk a divatból. A takarékbetétkönyvben kamatot is adnak rá, hát ki bolond bennünk tartani a pénzét...? len a hang, ami kijön a szám- — Jaj, Bálint, hol a libás, — Persze, hogy nem — erőből, mégis megkérdezem: meg a csirkés kosár? siti az asszony. — Ha van sze— Üres a kosár? — Ni, az angyalát, azok iga- me, láthatja, hogy nincs hely.., — Majdnem üres — magya- zán kint maradtak a vonat vé- Nem állom meg szó nélkül, rázza az asszony. — Mindösz- gibe, ahogy fellöktem őket. — De van hely, mert a csősze három szilke lekvár, egy \ férfi kirohan. Az asz- magnak nem szabad elfoglalni sonka, meg két kila méz van szony ölében nagy füles az ülőhelyet. A csomagot fel benne... De mégegyszer annyi kosár van. Feláll és kedvesen szokták adni poggyászként, sz<^: ^ vagy expressáruként! —■ Na, akkor ezt a kosarat — Igaza van, mert vannak felteszem ide, az úr feje feli- egyes vidékek, ahol ez a szo- be, nehogy az uram a nagy ru- kás, de erre mifelénk nem szo- cás kosarat tegye oda, aztán kás ez!... De meg drága is az — Na, anyjuk, akkor ülj te megint kifogásoljon az elvtárs. expresszáruként! oda az elvtárs helyére, úgy is És nyomban felteszi a nagy * szeretsz az ablak mellett ülni füles kosarat a fejem fölé, a ö rültem már, hogy végre *— hallom a gyöngéd férji sza- csomagtartóra. Én nagyot só- U csend lesz. Duruzsolva vakat. hajtok és félre nézek. Jó volna vették számba a csomagokat, — Úgyis van!... Szembe ró- innen kimenni, más helyet ke- Hogy abban van a szalonna, kolzsám, ha szeretsz, nem úgy resni. De nem! Azért sem! Én bász. Amabban a 600 tojás. A van, elvtárs? — nevet rám éíi jöttem ide előbb, elsőbbségi jo- másikban a dió. A füstölt hús. leül volt helyemre, velem szem- gom van! A zsír. A méz. Egyszercsak az be. — Tényleg így szeretek Két istentelen nagy kosárral asszony felsikolt, összecsapja jön be az ember. Vágott kezeit, úgy, hogy hangzik bele liba és ruca van bennük. Ezt a kis állomás, most hova tegyék? — Jaj, szentisten, a két ke— Na, várjál — okoskodik nyér a zsákkal együtt otthon Kitörésemet nem honorálják, az ember — az egyik felmegy maradt. Hallgatnak. A férj már ott ül az még ide valahogy a csomagtar- Az ember bámul, aztán meg- asszony mellett, cigarettát so- tóra, a másik pedig ittmarad a vakarja a fejét. — Én is úgy dór, mikor az asszony felki- pádon... Úgyse jöhet ide be sejtem, hogy bizony az otthon ált: már senki! maradt.,; (Folyt köv.) utazni az ablak mellett, szemben a menetiránnyal... — De, mikor én is úgy szeretek utazni! — tör ki belőlem. ki4 dJÜftfiád Márton bácsi nem hagyja magát,,» (Jelenet) Márton: (60 év körüli, kedves, huncut tekintetű férfi, Ül a kispadon és pipázik.) Jani: (25—26 éves legény. Jön.) Jónapot, Marci bácsi. Márton: Neked is, Jani... No, helyezd el a pádon az ülő alkalmatosságodat. Jani: (Nevetve leül.) Köszönöm, Marci bácsi.,, örülök, hogy mindig jókedvű. Márton: Ma különösen... Vasárnap van.., Meg aztán töltött- káposzta lesz vacsorára. Jani: Nehéz étel. Megfekszi a gyomrot, Márton: Csakhogy én leküldök utána két fröccsöt, hogy ne feküdjön, hanem úszkáljon. Jani: Kívánom, hogy mindig ilyen maradjon a kedélye, meg az étvágya... Csak kár, hogy örökösen pipázik, Márton: Ha ízlik... Jani: Abba kellene hagyni.., Az orvosok azt mondják, hogy a dohányzás árt az egészségnek, Márton: Akkor hagyják abba ők. Jani: Volt már orvosnál, Márton bácsi? Márton: A múlt héten.., Azt mondta, hogy lefekvés élőt: könnyűt egyek... Kávét, pirító ttkenyérrel,„ Be is tartom. Jani: De hiszen most mondta, hogy ma is töltöttkáposzta lesz. Márton: No, igen.., Vacsorára.., De aztán lefekvés előtt majd rendesen megiszom a kávét pirítottkenyérrel, Jani: (Nevet). Maga még a doktoron is kifog, Marci bácsi. Márton: Hát az ember ne hagyja el magát... Amúgy is sok a gondolkozni való... Kiváltképp most, hogy megvolt a termelőszövetkezetben a zárszámadás, Jani: Az nem gond... Csinálja úgy, mint én.., Csak a legszükségesebb pénzt tartom otthon... A többit takarékba tettem, hadd szaporodjon. Márton: Nem rossz dolog. Jani: Nem hát! Kövesse a példámat. Márton: Nem lehet. Jani: Miért nem lehet? Márton: Az asszony miatt... Szereti a pénzt otthon, a ládafiában. Jani: Meg kell győzni örzse nénémet.,, Szép szóval. Márton: Az én örzsémet!.,, Szép szóval!,,, Nem ismered te az én örzsémet! tv, ■, Jani: Pedig a pénz nem sublótba való,» Elkallódhat... Lába kelhet... Ellophatják, Márton: El is lopták. Jani: Micsoda? Es ezt ilyen nyugodtan mondja, Mard bácsi? Márton: Mért nyugtalankodjam?», Megvan a tettes, Jani: Ki az? Márton: En.., Jani: Mard bácsi? Hogy értsem azt. Márton: Tegnap, míg örzse a piacra ment, kiloptam a pénzt a sublótból és takarékba tettem.» Most betétkönyvek vannak a sublótban. Jani: Okosan tette, Mard bácsi.,. De ml lesz, ha örzse néném észreveszi? Márton: Már észrevette... Egy órája sincs, Jani: Es nem pöröl? Márton: Van én nekem magamhoz való eszem.,, Mit gondolsz, miért intéztem úgy, hogy csak ma vehesse észre? Jani: Miért? Márton: Mert vasárnap van.» Jani: Es vasárnap nem pöröl magával örzse néném? Márton: Na, hallod... Munkaszüneti napi Jani: De mi lesz holnap? Márton: Addigra megbékél. Jani: Hogyan? Márton: Ésszel kell élni, Jani öcsém... En az utolsó fillérig mindent a takarékba tettem... Ami nálam volt, azt is... Nehogy kísértésbe essem és este a kocsmába menjek. Jani: Értem már, Mard bácsi... Este itthon marad és örzse néném efeletti örömében belenyugszik a dologba. Márton: Na, látod... Nem is vagy olyan buta fiú. Jani: De mi lesz a két fröccsel, amit le akart küldeni a töltöttkáposzta után? Márton: Ne félts te engem... Már pénteken vettem egy félliter bort és eldugtam a pincében! (Függöny). K, D Teherautót vesznek A gerendás! Petőfi Termelőszövetkezetnek 16 hold gyiimöl- csöskerlje van, A gyümölcs igen jől jövedelmezett az elmúlt esztendőben és most elhatározták a szövetkezet tagjai, hogy ez évben a termés árából teherautót vásárolnak, hogy ezzel is küny- nyítsék munkájukat. Bírósági hír A Battonyai Járásbíróság Bognár Mátyás lökösházi cipészt, aki már többször volt büntetve, 10 hónapi börtönbüntetésre és ‘200 torint pénzbüntetésre ítélte, mert az elmúlt év októberében a szövetkezeti vendéglő foly ásójáról egy női kerékpárt ellopott. 00020001050053235302484853535348230102004401022353485323482323532323232323532348230231484823485302010023535348534848482348482353
