Viharsarok népe, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-24 / 301. szám

4

1553 Aecember 21., rsüWrtíW

A Magyar Elolgozók Pártja Központi Vezetőségének és a Magyar Aépköztársaság1 Minisztertanácsának határozata a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről

—-----------------------------------------------------------------------------ViUoAsautfc 1/líp.i

(

Folyiatás a 3. oldalról.!

sokat teny észigazoIvánnyaj kell ellátni, a meg nem felelő kosokat pedig ki kell selejtezni. A termelőszövetkezelek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó párást tok juhtenyésztésének javítása céljából az állami gazdaságok ju- hászataiből évente 2000 tenyészkost kell a term el üsző vetkező leknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak átadni.

A juhállomány minőségének gyorsabb javítása érdekében a mesterséges termékenyítést kiváló lenyészértékű kosok felhasználásával alkalmazni kell minden olyan juhászaiban, ahol legalább 400 anya vau.

d) A zsíros gyapjú kg-onkénli termelői beváltási alapárát a jelenlegi 15 forintról 36 forintra kell emelni.

A könnyűipari miniszter a fonálcsereakciót 1954-től kezdve az ország egész területére terjessze ki. A termelőszövetkezetek közös juhállományuk után az államnak átadott zsíros gyap- jumennyiség 10 százaléka értékének megfelelő fonalat igényelhetnek tagjaik részére. A termelőszövetkezetek juhászai az egy tagra eső fonálmennyiség háromszorosát kapják.

e) A helyi tanácsok a juhállomány számára biztosítsanak a közlegelőkből arányos nagyságú gyepterületet, továbbá szervezzék meg a tarlók, utak, árokpartok legeltetését. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok létesítsenek téli juhlegelőket.

f) Az 1956. év végéig el kell érni, hogy lehetőleg minden állami gazdaságnak és minden 200 holdon felüli földterülettel rendelkező termelőszövetkezetnek legyen juhtenyészete. Ennek érdekében folytatni keli a szerződéses bárány-nevelési és ürü- tarlási akciót.

g) f el kell számolni a juhrü- hösséget. A földművelésügyi miniszter és a könnyűipari miniszter szervezzen mozgó, gépi nyíró és rüh elleni fürös'ztő brigádokat, amelyek a helyszínen végezzék a termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok juhállományának nyírását és fürösztését.

5. BAROMFITENYÉSZTÉS.

a) A baromfi törzsállományt a lakosságnak tojással és "hússá! való jobb ellátása érdekében 1956. év végéig legalább 20 millióra kell növelni, amelyből kb. 1 millió a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok, 19 millió pedig a dolgozó parasztság tenyészetében legyen. A tűrzsál- iatállományból 17 millió darab tyúkféle, 250 ezer darab pulyka, 1,500.000 darab lúd, 1,200.000 darab kacsa legyen.

A tyúkok évi tojástermelésének az 1956. év végére országot átlagban el kell érnie a 90 darabot, ezen belül az állami gazdaságokban a 120, termelőszövetkezetekben pedig a 100 darabot.

b) Elsősorban a kettős hasznosítású magyar tyúkfajtákat kell az egész országban el&zaporí- tani. A leghom fajta terjedését tojástermelő nagyüzemekben, városkörüli tenyészetekben. kell elősegíteni. A magyar fajta tyúkokból a Dunántúlon elsősorban a sárga és kendermagos, az Al- föklön a sárga és fehér, az ország egyéb részein a kender- mugos fajtát kell elszaporítani. Az egyéb baromfifélék közül az ország egész területén a bronzpulyka, a kékesszürke gyöngyös, a fehértollú magyar lúd, a pekingi és a fehértollú magyar kacsa elszaporítására kell törekedni.

c) A keltetőgépek .kapacitását lágy kell növelni, hogy 1954-ben 10.8, 1955-ben 15, 1956-ban 18 millió naposcsibe keltetését tegyék lehetővé. Ennek megfele<- iően bővíteni kel! a kéltetőállo| mások hálózatát. A keltetőállo- másokon csak vérvizsgált áilo- | Hiányból származó tojásból sza- | bad keltetni. Ezért a termelőszövetkezetek és az állami gaedasá- i gok egész állományát, továbbá a mintaközségekben szervezett egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok állományából mintegy 700.000 darabot vérvizsgáltatni kell. A termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok mellett, baromfitenyész- i léssel foglalkozó városi inunká- ! soknak és alkalmazottaknak is | kell naposcsibéket kiadni.

I A naposcsibeelhullás csökken- ! lése érdekében a keltetőállomá- j sok fokozatosan készüljenek fel j arra, hogy a naposcsibéket elő- I nevelés után, 10—12 napos kor- [ ban adják át a termel őszövet- I kezetek részére.

d) A tyúkfajták nemesítésére és ezáltal a termelés emelésére a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok legjobb baromfi| telepeiből mintegy 150 törzste- nvészelet kell létesíteni. 1956. év végere meg kell szervezni 40.000 tojótyúk csapófészkes teljesítmény ellenőrzését

e) A baromfiállomány minőségének és termelési eredményének javítására 1954-ben 50.000,1955- ben 70.000, 1956-ban 80.000 darab tenyészállatot kell kedvezményes áron termelőszövetkezeteknek, mintaközségeJaitek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak juttatni.

f) Intézkedéseket kell tenni a baromfipeslis végleges felszámolására és egyéb baroinföbetegsé- gek teljes visszaszorítására.

6. MÉHÉSZET.

A méztermelés növelése és a magterinelés megjavítása érdekében növelni kell a méhcsaládok számát. A lekéuezésre szánt ka- sos méhcsaládokat kaptáruk biztosításával kell megmenteni 1954-től kezdve évente mintegy 5000 köbméter faanyagot kell méhkaptárak készítésére biztosítani. A vándorlás irányítására méhlegelő megfigyelő hálózatot, a méhegészségügy javítására méhbetegség ellenőrző hálózatot kell szervezni. Fokozni keli a kiöl- tésrothadás elleni harcot. A költésrothadás miatt kiirtott méhcsaládokért a méhészeket kártalanítani kell. A v'ándorméhészetet utazási és fuvarkodvezményiekkel kell támogatni. A méhviasz termelői árát 25 forintról 50 forintra kell emelni. A méhészet tevékenységét minden adó alól mentesíteni kell.

7. HALTENYÉSZTÉS.

a) Dolgozó népünk bőséges élelmiszerellátása érdekében nagy mértékben fejleszteni kell a hal- tenyésztést. A mezőgazdasági művelésre alkalmatlan olyan területeken, ahol a vízellátás gazdaságosan biztosítható, halastavakat kell építeni. A termelőszövetkezetekben a tógazdaságok területét a jelenlegi 500 katasztrális holdról 1956-ig legalább 6500 katasz- frális holdra, az állami halastavak területét pedig 18.000 katasztrális holdról 46.000 katasztrális hokira kell növelni. El kell terjeszteni a haltenytósztést a rizsle- rületeken is.

A halhozamot a tógazdaságokban a jelenlegi katasztrális holdanként! 200 kg-ról 1956-ig 310 kg-ra kell emelni, így a természetes vizek halliozamával az ország halterinelését a jelenlegi 70000 mázsáról három év alatt háromszorosára kell növelni.. A tógazdaságokat elegendő takarmánvi- nyal, korszerű gépi felszereléssel és szállítóeszközzé! kell ellátni.

b) A halivadékellátás megjavítására 1956-ig legalább 4000 katasztrális holdon speciális ivadéknevelő gazdaságokat kell létesíteni. A tógazdaságok jobb kihasználása érdekében — ahol a Lehetőségek megengedik — a haltenyésztést össze kell kapcsolni a kacsaneveléssel és sertéshízla- lással.

A halkitermelést a természetes vizekben is fokozni kell, a halfogási technika megjavításával és a halutánpótlás állandó biztosításával.

IX. A mexőgaxdasági termelés gépesítésének fokoxásáról és a gépállomások munkájának megjavításáról

A gépesítés fokozása mezőgazdaságunk fejlődésének kulcskérdése. Lehetővé teszi a mezőgazdaságban — különösen a nagyüzemekben — a terméshozamok gyors növelését, a termelékenység emelését és a nehéz testimunka kiküszöbölését,

A mezőgazdaság gépesítésének egyes területein értünk el eredményeket. Mintegy 14.000 traktor, 1400 hazai gyártású kombájn. 3000 kévekötő-aratógép és többtízezer egyéb munkagép — közöttük számos teljesen új típus — van már használatban. Ezekkel á folyó évben mintegy másfélmillió kát. hold mélyszántást és 550.000 kát. hold kalászos gépi aratást végeztek el, az egyéb munkák mellett. Az őszi mélyszántást az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben szinte teljes egészében traktorral végzik, a gabona aratása az állami gazdaságokban 62.5 százalék, a termel őszöve tkezetekben 36 százalék géni aratás.

Az elért eredmények mellett azonban mezőgazdaságunk gépesítésében még jelentős hibák vaunak.

Az utóbbi években mezőgazdaságunk viszonylag kevés új traktort kapott. Kevés a gépi kapáláshoz szükséges Univerzál- traktor. Nincs előrehaladás az állattenyésztés gépesítésében.

Az ipar a mezőgazdasági gépeket nem megfelelő mmőség- ben gyártja, ez sok munkakiesést okoz és gátolja a termelést.

A gépek pótalkatrészekkel való ellátása sem mennyiségileg, sem minőségileg nem kielégítő. Ez, valamint a leromlott minőségű kenőanyag hozzájárul a gépek rossz kihasználásához és gyors elhasználódásához.

A gépállomások és állam! gazdaságok javítóalapjának fejlesztése még az eddigi gépesítéssel seni tartott lépést. Kevés a műhelyépület, hiányos a szerszámgépfelszerelés, elégtelen a szerszámkészlet. Nincs megfelelő üzemanyag tároló tér.

A gépállomásokon és az állami gazdaságokban rossz a gépek kihasználása. Nem megfelelő a gépek karbantartása és tárolása.

A gépállomások és az állami gazdaságok vezetői é3 a gépesítés területén dolgozók — bár ez évben kereken 20 százalékkal növelték az egv traktorra eső teljesítményt — továbbra is sok hibával dolgoznak, elsősorban azért, mert szakképzettségük neip kielégítő. Nagy' a munkaerő vándorlás, laza a munkafegyelem. A dolgozók szociális helyzete rossz; nincs gondoskodás megfelelő szálláshelyből, élelmezésiről, a kulturális igények kielégítéséről és kevés a lakóépület, A bérezés rendszere nem megfelelő és nem teszi kellően érdekeltté a dolgozókat a nagyobb termések elérésében;

A mezőgazdaság gépesítésének fejlesztése, a gépállomások és az állami gazdaságok gépi munkáinak megjavítása érdekében a következőket kell végrehajtani«

A.

1. El kell érni, hogy' a termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban a tarlóhántás 1954- ben lehetőleg teljes mértékben, 1956 végéig a gabonabetakarítás 80 százalékban, a takarmányka- szálás 70 százalékban gépesítve legyen. Ezek mellett a legfontosabb feladat a cukorrépa, ku- kurica, napraforgó, burgonya, az ipari növények termelésének és az állattartás munkafolyamatainak jelentősmérvű gépesítése.

A nehézipari miniszter gondoskodjék arról, hogy' 1956 végéig a gépállomások, állami gazdaságok, kísérleti és tangazdaságok be legyenek kapcsolva az országos villamoshálózatba.

A gépállomások az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok részére is nyújtsanak hathatós segítséget, főleg a szántásnál, csép- lésnél, sílózásnál, vetőmagtisztításnál, stb. Gondoskodni kell a? egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok kisgép- és szeráruigé- ny'einek kielégítéséről,

2. A mezőgazdaság gépekkel és eszközökkel való ellátása érdekében :

a) A kohó- és gépipari miniszter biztosítsa 1954-ben 4000,

1955-ben 4000, 1956-ban 5000 darab G—35-ös izzófejes traktor legyártását. A traktorgyártásba vonjon be egyéb gépipari üzemeket is;

gondoskodjék arról, hogy a DT—54 jelű szovjet lánctalpas traktor mintájára készülő, nagyteljesítményű szántótraktor hazai sorozatgy'ártása három éven belül

megkezdődhessék,

A bel- és külkereskedelmi miniszter gondoskodjék 1954-ben 1000 darab, 1955—1956. években évi 2000 darab Univerzál-traktor behozataláról.

b) A talajművelés céljaira

1954-ben 5500, 1955-1956-ban

7000—7000 darab előhántós traktorokét kell gyártani, a traktorok kihasználásához szükséges egyéb talajművelőgépekkel és felszerelésekkel együtt. Ki kell alakítani az egyirányú tárcsát úgy, hogy sorozatgyártása 1955-ben megindulhasson.

c) A vetés elvégzésére az eddig használtnál jobb és az apró- magvak vetésére is alkalmas traktoros vetőgépet kell kialakítani, úgy, hogy 1955-ben 300,

1956-ban 2500 darab készüljön el. 1954-ben ki kell alakítani a sűrűsorú vetőgép és a műtrágyaszóróval kombinált vetőgép mintapéldányát.

A kohó- és gépipari miniszter 1954-ben 550 darab egyetemes kultivátort, az Univerzáí-trakto- rokhoz pedig 1600 függőkultivá- tort gyártasson. A kultivátorok javított minőségben és sorműve- ű lés re alkalmas kivitelben készüljenek. 1955. és 1956. evőkben a trak t orállomány növekedésének megfelelő mennyiségű kultivátor gy'ártását kell biztosítani.

d) A gabonatermés betakarítására 1954-ben 400, 1955-ben 800, 1956-ban 1000 kombájnt kell hazai gyártásból a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátani. A kombájn használatát ki kell terjeszteni az egyéb növények (napraforgó, szója stb.) betakarítására is, az aratásnál biztosítani kell a pely'va külön gyűjtését. A kombajmiratás után a szalma azonnali betakarításához le kell gyártani 2000 darab fogatos szal- magyüj tőt. A kohó- és gépipari miniszter 1954—1956. években évi 1000 drb cséplőgép gyártásáról gondoskodjék úgy, hogy azok az első félév végére leszállításra kerüljenek.

A KA—8 jelű kévekötő aratógépből 1954—1955—1956. években a kohó- és gépipari miniszter évi 600 darabot gyártasson le.

A villamosüzemű cséplőgépek számát 1956-ra további 1500 darabbal kell növelni.

A kohó- és gépipari miniszter a fentieken kívül gondoskodjék!

a növényápolásra, növényvédelemre, talajerőgazdálkodásra, kukorica négyzetes vetésre és betakarításra, a takarmány-, ipari-, gyök- és gumósnövények betakarítására szolgáló gépek és az állattartás gépeinek kellőmennyí- ségű legyártásáról.

e) A mezőgazdaság részére a kohó- és gépipari miniszter gondoskodjék az 1954—1956. években 10.000 traktor- és lévonta- tású pótkocsi legyártásáról. A népgazdasági tervekben megfelelőszámú tehergépkocsi gyártását kell előirányozni a mező- gazdaság számára.

f) Az egyénileg gazdálkodó

dolgozó parasztok megsegítésére a kohó- és gépipari miniszter gondoskodjék 1954-ben 12.50®

fogatos eke, 1600 fogatos vetőgép, 9000 lókapa, 12.000 borona, 3000 szecskavágó, 3800 répavágó, 10.000 kézi kukoricamorzsoló, 15.000 kézihajtású da» ráló, 14.000 háti permetező 6» egyéb mezőgazdasági kisgépek legyártásáról, mintegy 52 mill!# és szeráruról mintegy 90 millió forint értékben, a továbbiakban a szükségletnek megfelelőé® kell fokozni a kisgépek és mező- gazdasági szeráruk gyártását.

3. A mezőgazdasági gép- é* traktorgyártásban a gépek előírt minőségét feltétlenül biztosítani kell. Ennek érdekében:

a) A kohó- és gépipari miniszter biztosítsa az előírt méret® és minőségű anyagokat. A gyáraknak meg kell tiltani, hogy az előírástól eltérő méretű, vagy minőségű anyagokat használjanak fel a mezőgazdasági gépgyártásnál.

b) A földművelésügyi miniszter minden mezőgazdasági gépes traktorgyárba állandó átvevőt! állítson be, akinek feladata, hogy a gyártmányok minőségét gyártás közben is ellenőrizze.

c) Minden mezőgazdasági gép- és traktorgyárban kiszolgáló (service) részleget kell létesíteni. Ennek kötelessége az üzemeltetés! helyén a gépeknél felmerült hibák kiküszöböléséhez szerelők küldése, a gyártmányok minőségének a jótállási időn túl m figyelemmel kísérése,

4. Fel kell számolni az üzemanyag- és a tartalékalkatrészellátásban mutatkozó súlyos zavarokat. A kohó- és gépipari miniszter, a nehézipari miniszter és a földművelésügyi miniszter gondoskodjék arról, hogy az üzemanyag és alkatrész kellő mennyiségben és időben, a felhasználás helyén rendelkezésre álljon. A kohó- és gépipari miniszte* 1954-ben létesítsen önálló póíal- katrészgyárat.

A földművelésügyi miniszter 9. kohó- és gépipari miniszterrel egyetértésben 1954 március 1-ig állapítsa meg a szükségletnek megfelelő tartajékalkatrészgyár- tás, az elosztás és felhasználás rendszerét,

5. A mezőgazdaság gépesítésének meggyorsítása érdekében az Országos Tervhivatal elnöke a kohó- és gépipari miniszterrel együtt:

a) A traktorok és mezőgazda- sági gépek gyártásával foglalkozó gépgyárak gyártási profilját haladéktalanul rendezze. Hiányzó kapacitásuk biztosítására az ipar egyéb területein profilösszevonást kell végezni, az így felszabadult gyárakat a mezőgazdasági gépes traktorgyártás szolgálatába kell állítani.

b) A mezőgazdasági gép- és traktorgyárak fejlesztéséről 1954 május 1-ig tegyen előterjesztést a minisztertanácsnak.

c) Az újonnan kialakított és bevált gép tip ásókért vagy jelentősebb módosításokért az abban részvevő intézmények összes érdemben működő szakembereit ju(Fotytatib az 5. oldaton.)