Viharsarok népe, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-08 / 287. szám

1 2 VUiaisaiaU Vitait 1953 december 8., kedd Pártnap Endrődön BELFÖLDI HÍREK Nagy esemény színhelye volt | december 5-én este Endrődön a j községi pártalapszervezet helyi- [ sége. Párttagok, pártonkívüliek, j asszonyok, férfiak, ifjak és őre- i gck jöttek össze, hogy így együtt [ közösen megbeszéljék pártunk Központi Vezetőségének október 31-i határozatát, az abból adódó feladatokat. A terem szögletében nagy vas­kályha öntötte a meleget, így kellemesebb volt a várás a párt- nap megkezdésére. Nyolc órá­hoz közelgett az óramutató, ami­kor tarkaruhás, fiatal DISZ-es lányok csoportosultak az előadói asztalnál, szavalattal, dallal kö­szöntötték a tanácskozás résztve­vőit. Lelkes tapssal jutalmazta őket a hallgatóság. Papir, ceruza került elő; So- ezó Imre, Rostás István és a többiek szorgalmasan jegyeztek, kit mi ragadott meg az előadás­ból. Hozzászólásaikra készültek, j Az előadás végeztével, rövid j szünet után egymásután kérnek j szót. Van mit mondani párttagoknak pártonkívülieknek egyaránt, hiszen a KV határozata vala­mennyiükröl szól — a kor­mányprogramm megvalósítása niindanni'p'k és-deke. Más szemmel nézik most az end- rődi dolgozók is a hibákat, meg az eredményieket. Saját bőrükön tapasztalták a túlkapásokat, meg sok esetben a tanács bü­rök tat ileus ügyintézését is. Nem is titkolták el, mert a hiba örök­ké hiba marad, ha nem beszélünk róla, ha nem segítjük elő an­nak megszüntetését. Soczó Imre el vtárs, a gyomai gépállomás dol­gozója szólalt fel elsőnek. — Érthetetlen előttem — mon­dotta—hogy az adó befizetésénél a tanács úgy alkudozik, mint kofák a piatton. A mi kormány­zatunk feleslegesen nem követel semmit tőlünk — nekünk köteles­ségünk befizetni az adót, mert így épül a járda, a villany és sok egyéb. De az alkudozás csök­kenti a tanácsi dolgozók tekin­télyét. És elmondotta, hogy 155 forint adókifizetés végett beidéz­ték a tanácshoz. Felesége ment cl és sok alkudozás után 95 fo­rintban kiegyeztek. A tanács ilyenirányú munkájá­ról több hozzászóló beszélt. Szó esett arról is, hogy a tanács sok jó munkát vég­zett, de még most is clő- fordul, hogy belegázolnak a dolgozó parasztok önérze­tébe. A tanács kocsit küldött például Dinya Bálint dolgozó paraszt- j hoz, hogy »begyűjtse« a gabo- j nát. Amikor a dolgozó paraszt felmutatta a vételijegyet, hogy 5 már teljesítette, akkor jött rá a tanács, hogy előbb talán mégis jobban ügyelni kellene a vételi- jegyek elkönyvelésére. Az ilyen jogtalan zaklatások rontják a pa­rasztsággal való viszonyt. A hoz­zászólók harciasán léptek fel a jogaikat megsértő, a dolgozó nép jólétét szolgáló intézkedéseket be- nem tartó állami alkalmazottak­kal szemben. Különösen vitatott volt a kö­zépparasztok kérdése. Több hoz­zászóló foglalkozott vele. Endrő­dön is az a helytelen nézet volt kia'akulóban, hogy idegenkedtek a középparasztoktól, még azoktól is, akik beléptek a termelőszö­vetkezetbe. Soczó elvtárs elmon­H Japán Kommunista Párt közös akcióra szólította fel a japán szakszervezeteket és népi szervezeteket Peking (Uj Kína). »Az Ante- kai Kölcsönös Biztonsági Hivatal által folyósított »segélyt« elfoga­dása annyit jelent, hogy a há­ború és a nemzeti megalázás út­ját követjük« — állapítja meg a Japán Kommunista Párt köz­ponti vezető szervének közlemé­nye. Egy Tokióból érkezett jelentés szét. rint a párt közleménye közös ak­cióra szólítja fel az összes japán szakszervezeteket és népi szerve­zeteket a Japán újrafelfegyverzé- sára vonatkozó amerikai csel­szövés megakadályozására. Az amerikai »segély« elfogadá­sa — hangsúlyozza a párt köz­leménye — az amerikai megszál­lás folytatását, az Egyesült Álla* mok háborús előkészületeinek fo­kozását, a francia elnyomás erő­södését, Japán iparának teljes militarizálását és a japán nép jo­gainak megsemmisítését jelen­tené. dotta, hogy a »Petőfi« tsz-ben j a középparasztok sok jó javasla­tot mondtak el, de senki se vette figyelembe. Pedig a mi J előrehaladásunk, a mezőgazdaság terméshozamának növelése nem kismértékben függ attól, hogyan termelnek a középparaszti gaz­daságok. Ahelyett, hogy félreállítanánk a középparasztokat, fokozot­tabban vegyük igénybe szak­tudásukat. A »Petőfi« tsz ezen a téren jó irányban halad; a vezetőség 60 százaléka most középparaszt és máris jó mun­kát végeznek. így kell érvényesíteni a Központi Vezetőség határozatának minden pontját, akkor valóban előbbre jutunk. Több termelőszövetkezet­ből szóltak hozzá és megállapít­ható volt, hogy Endrődön a KV határozata óta nagy fordulat állt [ >e a középparasztokkal való fog- alkozásban. Egyre inkább kap vezetőszerepet a középparaszt a termelőszövetkezetekben. — Mi úgy vagyunk — mondotta a »Bé­ke« tsz Őlnöke —, hogy egyre szilárdabb támaszunknak érezzük a szövetkezetbe tömörült paraszt­ságot. Számos hozzászólás hangzott még el és javaslat is, ami azt jelenti, hogy az endrődi kommu­nisták és pártonkívüliek egységes akarattal indulnak harcba a kor­mány pro gramm megvalósításáért. • W • " Néhány szóval azonban meg kell jegyezni, hogy bár a párt- ! nap elég színvonalas volt, de a szervezésnél hiba csúszott be. Először is egy órával később kez­dődött, mint amennyire hirdetve volt. A községi pártbizottság a pártnapon kívül még. két helyen tartott taggyűlést. Ez több dol­gozót vont el a pártnapról, mert, ha minden kommunista csak egy pártonkívülivel jön együtt, sok­kal többen vettek volna részt e nagyjelentőségű határozat meg­vitatásában. Mind e hibák mel­lett azért a pártbizottság komoly szervező, előkészítő munkát végzett. A DISZ-ifjúság kultúr- csoportját is megillette az az el­ismerés, amiben a pártbizottság titkára részesítette őket jó mun­kájukért. Rocskár János. Az egészségügyi ii.tizmények jó munkájának fontos feltétele a műszerelhUás. Az egészségügyi minisztérium a gyakorlati or­vosi munkához és a tudományos kutatáshoz tizenhat millió fo­rint értékben juttatott, illetve j.i t at még ez év hátralévő részé­ben orvosi műszereket, laboratóriumi eszközöket, készülékeket a kórházak, szakorvosi rendelőintézetek, klinikák, gondozók, körzeti orvosi rendelők részére. ♦ ♦ ♦ A Budape; ti Harisnyagyár a dolgozók kérésére a megszokott kétféle mintájú férfizoknik és női teniszzoknik helyett mar nyolcféle férfi- és női zoknit készít, amelyek 1954-ben kerülnek kereskedelmi forgalomba- légy an csak a) jövő év első felében je­lennek meg a divatáru-boltokban a bokafises női- és férfi nylon­zoknik. ♦ ♦ ♦ A Budapesti Csokoládégyár és a Szerencsi Csokoládégyár a közelgő fenyőfaünnepre ötvenezer darab különböző csokoládé­függeléket és más csokoládéfigurát gyártott. Az utolsó negyedévben megnövekedett a kekszfogyasztás. Az édesipar még közel másfélmillió kiló kekszet készít a negyedik negyedévben- Ebből közel negyedmillió kg védőkeksz lesz. Az édesipar már november 30-án befejezte tervét és ez év­ben terven felül még hárommillió kiló különböző fajta édessé­get gyárt. ♦ ♦ ♦ Néhány napja kezdődött meg az állami könyvesboltokban és az üzemi könyvpropagandistáknál az Uj Magyar Könyvkiadó «Orosz rémekíróks-sorozaIának előjegyzése. Az olvasóközönség kö­rében igen élénk érdeklődés mutatkozik a múlt század nagy orosz klasszikusainak művei iránt. Számos dolgozó a fenyőfaün­nepre szánt ajándékként jegyezte elő az értékes könyvsorozatot, amelynek első két kötete: Turgenyev: »Egy vadász feljegyzései« és Goncsarov «Oblomov» című műve, még decemberben meg­jelenik. A vidéken is megmutatkozó nagy érdeklődésre jellemző, hogy például Hódmezővásárhelyen — ahol a Horthy-kor&zak idején hónapszámra egyetlen szépirodalmi mű sem keit el — napok alatt lejegyezték az előirányzott példányokat. Hasonló a helyzet Békéscsabán is. ♦ ♦ ♦ Szovjet tapasztalatok alapján ki titóink megteremtették a ha­zai citruskultúra alapjait. Keszthelyen, Cserszettomajon, Bada­csonyban, Akaiiban, Tihanyban, Fertődön, Villányban és Pécsett virágzó citromlelepek vannak. A cserszectomaji árkostermesz­tésű cilrusligetben már tíz, három-négyéves mandarintő fordult termőre s mindegyik legalább négy-öt gyümölcsöt érlel. Az árko­kat a fagy ellen most' torek és polyva takaró fedi. December 10-én mutatják be a magyar—angol labdarúgómérkőzésről készült híradófilmet A londoni magyar-angol lab­darugómérkőzésről készült, nagy érdeklődéssel várt híradót »Az évszázad mérkőzése — 6:3« cím­mel december 10-én mutatja be 47 fővárosi filmszínház. A hir­adót Szabó Árpád és Maeskássy János felvételeiből és az angol­francia híradóból Varasdi De­zső, a Hiradó- és Dokumentum Filmgyár hiradószerkesztőségéiiek tagja állította össze. DISZ-ÉLET A FIATALOKÉ A Az Adenauer-kormány újabb mesterkedése Berlin. (MTI) A »Frankfurter Rundschau« közli, hogy Adena- uerék az amerikai kormány se­gítségével állandó megfigyelőket akarnak kiküldeni az ENSZ-be. Erre a tisztségre az Adenauer- kormány Peter Pfeiffert, a bonni külügyminisztérium főosztályve­zetőjét szemelte ki. Pfeiffer a hideri uralom idején Ribbentrop bizalmas munkatársa volt. n tudomány az erőmüvek zavartalan munkájáért Az erőművek országos kooperá­ciós hálózatában jelenleg sok za­vart okoz a jelző- és mérőmű­szerek hiánya. A méréstechnikai és automatizálási tudományos egyesület munkatársai nemrégen bizottságot alakítottak, amelynek tagjai az erőművek munkájának megjavításához szükséges műsze­rek összeállításával foglalkoznak. Munkájuk alapján hamarosan megkezdik ezeknefk a mérőműsze­reknek gyártását. Megkezdték a dughagyma árusítását A budapesti és vidéki vetőmag­boltok megkezdték a dughagyma árusítását. Ara a mültévi öt fo­rintról négy forintra csökkent. (Részlet «A legméltóbbat választ­juk» című cikkből. Megjelent a Szabad Ifjúság 1953 december 6-i számában.) Az orosházi országút szélén, a csorvási törzsáUattenyészlő állami gazdaság ebédlő termé­nek ablakai messzire világíta­nak az éjszakában. Este van, 7 óra az idő. Az ebédlőterem­ben vezetőségválásztó taggyű­lésre gyűltek össze a fiatalok. Seres Erzsébet DISZ-titkár ép­pen most fejezte be beszámoló­ját, amely az ifjúsági szerve­zet, a vezetőség eddigi mun­kájáról, feladatairól szólt. Most az új vezetőség meg­választására összegyűlt fiata­loké a szó. Tizenkét diszista és tíz DISZ-en kívüli fiatal ül a padsorokban komoly, gon­dolkodó arccal. Nem akármi­lyen nap ez a mai — a lányok legszebb ruhájukat vették fel, úgy jöttek a gyűlésre. De el­jött Bálint Ferenc, a gazda­ság 45 esztendős kocsisa is. Közel áll a szívéhez az ifjú­ság, hogyne jönne hát el, ami­kor itt ilyen fontos dologról esik majd szó. Egy-két percnyi szünet le­lik el a titkári beszámoló után, majd hirtelen Dzurek Sándor, a gazdaság legfiatalabb brigád­vezetője kér szót. Hangja nyu­godt, megfontolt: — Nekem az a véleményem, hogy Seres elvtársnő rossz tit­kár volt Tízhónapos szakis­kolát végzett s ezért mi töb­bet vártunk tőle. Sok más kö­zött például azt, hogy több szakmai segítséget adjon a fia­taloknak. Mert sok olyan fiatal van még nálunk, aki nem érti a sertéstörzstenvészét szaksze­rű felnevelésének fejlett mód­szereit. De Seres elvlársnő eb­ben sem segített nekünk, pedig ki az közülünk, aki nem szo­rul tanácsra, aki nem szeretne kiváló eredményt elérni, meg­becsült ember lenni? — Kis szünetet tart, azután folytatja: — Ezt pedig azért mondtam el, hogy az a vezetőség, ame­lyet itt ma megvá! asz tunk, ez­zel is törődjön. SZÓ Most már «megtörik a jég», Értékesebbnél értékesebb ja­vaslatok születnek. Karsai Ist­ván áll fel: — Sok híve van nálunk a sportnak — kezdi — különö­sen a futballnak. A DlSZ-szer- vezetnek azzal is törődnie kell, hogy a sportcélokra járó pénzt ebben a negyedévben is meg­kapjuk. Vagy mit érünk a ping­pongfelszereléssel, ha a fás­kamrában tartogatja a gazda­ság vezetősége? A jövőben ilyesmit se tűrjenek el a szer­vezet vezetői! Sokat beszélünk arról, hogy több fiatalt kellene bevonni a DISZ-be. Biztosan tudom, ha a sportmunka meg­javul, akkor sok fiatal tölti majd ki a belépési nyilatkoza­tot. Eddigi titkárunk, sajnos, a többi között ezt sem is­merte fel. Karsai István szavait élénk vita követi. Néhány an Seres Erzsébet, a régi titkár mellett szólnak, de sokkal többen bí­rálják hibáit. — Ha tanulásról beszélt, azt mindig csak kötelességként em­legette, de nem úgy, hogy mennyit használhatunk azzal a gazdaságnak, önmagunknak. Sohasem beszélt arról, hogy miért kell tanulni! — A jövőben hallgassák meg a mi véleményünket, tanácsa­inkat is — hallatszik. Szalad az idő. A jelelőbizott­ság javaslatot tesz az új tit- kárna s a vezetőség többi tag­jára. Egyhangú szavazással, örömteli tapssal köszöntik Kar­sai Istvánt, a szervezet új tit­kárát. Már végefelé jár a tag­gyűlés, amikor Gressza István szervezetenkívüli fiatal feláll; — Elvtársak — mondja el- fogódott hangon — ha elfogad­játok, én is szeretnék a DISZ tagja lenni. S még alig ül le, újabb kéz emelkedik szótkérően a magas­ba. Fiatal lány. Vojka Erzsébet áll fel. Kéri, vegyék fel őt is az ifjúsági szövetség tagjai közé. Boldogan tapsol mindenki — így köszöntik, fogadják maguk közé «újjászületett» ifjúsági szervezetük két legfiala'ahb tagját

Next

/
Thumbnails
Contents