Viharsarok népe, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-13 / 215. szám

ViUaisauUc Vlépt 1953 szeptember 13., vasárnap Kitenc órakor odaáilt a vontató a tanácsháza elé. Gyönyörűen fel volt díszítve minden oldalról. A legé­nyek a tanácselnökkol az éten gyorsan f elszálltak rá, s megkez­dődött a nagy búcsúzkodás. Ott volt a falu apraja-nagyja a von­tató körül. Az úttörők vörösnyak- kondős egyenruhában, a lányok, a szülők ünneplőbe öltözve búcsúz­tatták a sorozás alá kerülő fiata­lokat. Olyan volt a falu képe, mmt máskor ünnepnapon, — do­hát ünnep is ez a nap, hiszen nemsokára a néphadsereg katonái tengnek. azok a fiúk, akik most a vontatón ülnek, pántlikás kalap- p d a fajükön. Hej, de vígak azok is, hogy evődnek a lányokkal.,. Na csak, Makra 'Pista mindjárt le­esik a pótkocsiról. '»Vigyázz te, Pi t i te, . . . Még eltöröd a lábad, azt in kiszuporiUnak . ..« — kiál­totta valaki oda a kocsi tetején ál o mokány nézésű legénynek. Az meg csak úgy visszaszólt. »Nem olyan fából faragták azt a lábat, hogy eltörjön .. I« Szántó Karcsi, a fiatal trakto­ros is 'ott volt a .sorozásra menők között. Apjától, anyjától elbúcsú­zott már, s most körülnézett a lányok között... Aha, ott van Szembe ágmis, ott mi a szövetkezeti lányok mellett. Jó volna neki in­teni, hogy jöjjön £ide, lúszen tudott dolog kettőjük között, hogy sziv- lo’ ik egymást... Dohát hogy intsen ne' i. Csak úgy, 'hogy »gyere ide«, az nem illik.. . Nézte a lányt, megelégedett ezzel, tudta, hogy majd ráfigyel egy szór és majd nksor 1 (lehívja. Milyen szép is ez a lány, ez az Ágni... Egy esztendő­vel ezelőtt, amikor elment arra az ugrói lóm us képző iskolára, nem is vette észre, hogy hiányzik egy . lány a faluból. Vékony kis sem­miség volt, semmi testtel. Most meg milyen szép, milyen szép a szeme, a haja, laz a gyönyörű szőke haja... No, de indul is már a vontató, Vége a búcsúz.kodásiuik. »jNjézz ,már ído ...« — a a lány, mintha meg­érezte volua Szántó Karcsi gondo­latát, ránézett. Felemelte á színes zsebkendőt; intett a .fiúnak s mo­solygott, nevetett hozzá. Visszaül­teti ő is, nagyot dobbant a szive, la a nagy .boldogságban nótába kez­dett: »Most szép lenni katoná­nak ...« . Egy-két pillanat múlva énekelt mindenki a .tanácsház előtt, a fiúk, a szülők, öregek, fia­talak, mind aki csak ott ,voít. Szántó Karcsi megeresztette a hangját, hadd hallják, az Ágidnak tízólt a nóta. Itánevetett a lányra, az meg vissza rá. A vontató már a járási központ felé vezető országúton ment, ami­kor valamennyire rendeződtek gon­dolatai. »Szóval katona leszek, em­ber . .. Mért szent Igazság az, amit az öregek mondanak: akkor ember az ember igazán, ha le­töltötte a kotanidőt.« Ö pedig nem­sokára megkezdi, s még az is le­hetséges, hogy tiszt tesz belőle. Mi­ért ne tehetne?-Ha becsülettel szol­gálja a hazát, akkor lehet. «Dohát mi is legyek, — gondolkozott to­vább, — mert biztosan .megkérde­zik, hogy milyen fegyvernemhez szeretnék bevonulni. Lövész...? Tü­zér...? Műszaki...? Vagy páncé- k»...? Pánoélos! Ez az! Szóval páncélos lesz! Tudja is az indulójukat. TJgy van valahogy: «...tüzet ont a páncélkocsi tornya...» Ettől aztán még jobb kedve kerekedett. Még kötekedni is volt kedve a szomszédjával, Ba'ázs Mis­kával, a «Szabadság» termelőszö-. vetkezet bikaerejű gépészével., «No Miska ugyancsak kár neked ve­lünk jönni, úgy sem válsz te be katonának... Meglátják, hogy ilyen behemót vagy, egyből hazakülde- oek.» — Balázsnak akkorát vil­lant a szeme a szóra, hogy majd felgyújtotta Szántón a ruhát. «Ne mond tovább te, mert... Hogy én nem válók be? Ha engem nem vesznek be, akkor senkit se a falu­ból» — s megmutatta feszülő kar­izmait, jutii egyenként nem volt kisebb, mint egy-egy gyerekfej. — «Nom i- mennék baza a faluba DÉR FERENC: Szántó JCűMa i katő iiaiáqo. többet, ha most kiszuperálnának a néphadseregből,..» Szántó Karcsit megütötték Ba­lázs utolsó szavai. Az ám, mi tesz, ha nem válik be a sorozáson. Vagy félesztendeje eltörött a lába boká­ban, még most is sántit rá, ha na­gyon megerőlteti. Síi lesz, ha ész­reveszik, nem sorozzák be és visz- ezaküldik ft faluba, szégyenszemre. Mit szólnak hozzá az emberek, meg az Ágnis.,. Hirtelen elpárol­gott ftz előbbi jókedve, lenyúlt a bokájához, megtapogatta. Nem ér­zett semmit, ez megnyugtatta s pbben a pillanatban mentőgondolata is támadt: letagadja a boka törését, hátha úgy nem veszik észre... Meg­mutatja ő, hogy mégis a nép­hadsereg katonája lesz. De az ám... A sorozóbizottságnál az orvos mindjárt így kezdte: — Ál'jón Iái ujjhegyre Szántó elv­társ és lassan guggoljon le, egészen le... ügy, úgy... No, mi az, fáj a lába? — Nem, nein fáj, orvos elvtárs, — válaszolt Szántó Karcsi s a fájdalomtól furán összerándult az orra, homloka. — Az orvos meg­rázta a fejét. — Jöjjön csak Szántó elvtárs a röntgenszobába, mutassa csak a lábát. Megnézzük... — s egy pero múlva már ki is mondta a szen­tenciát: jelen pillanatban alkalmat­lan! Fél év múlva újra... De Szántó Karcsi már nem hal­lotta a többit,, ott dobogott a fülé­ben az orvos szava: «Alkalmatlan... alkalmatlan... alkalmatlan... Ö, Szántó Károly traktorista, a gép­állomás egyik élenjáró traktoris­tája, akit mindenki ismer a falu­ban, s akire most vár a faluban egy kislány, az Ágúi, — ez az em- -teér idlBáíitfJütlariői:" Mégpróbálkozott: Orvos elvtárs kérem, én nagyon Szeretnék katona lenni; bevonulni..'. — de hasztalan volt minden kísér­lete. Felöltözött, gyalog indult, haza, hátul a kertek alatt ért a faluba. Nem messzire a házaktól, portájuk 'előtt lant állt Bagi Jani, egv kö­vér, fiatalkorára igen pocakos, ma­lacképű, aprószemű ronda fickó. Amint meglátta Szántó Karcsit, a bokréta nélküli kalapban jönni a város felől, oda kiáltott neki: — No, koma, talán kimaradtál a sorból... Szántó Karcsi vasv illaszemeket meresztett rá, egyszerre fölforrt benne a visszafojtott méreg. Hogy Hz a I ul íkeremete őt komának szó­lítsa... Hogy kimaradt-e a sorból... Odaáilt Bagi Jani elé és öklét neldfeszitetta a dagadt pocaknak. — Elhallgass te. semmirekellő. Neked jár a pofád, te börtöntöbó­lék, te feketéző disznó!... Hogy mersz komádnak nevezni ? Komázd le ftz apádat, mikor búzát dugdos- tok ft góré alá... — Fenyegetően felemelte a kezét. A kulákgyérelc ijedten ugrott hátra, beszaladt a kapun, onnan kiáltott vissza: »MegkeseriUöd te még ezt Szántó Károly . ..« Dfe ezt már nem hallotta Szántó. Ment tovább a kertek alján haza. — No, apám a kegyelmesistent- balé, itthon vagyok, nem kellet­tem katonának. Itthon hagytak szégyenbe, falucsúfjának. Hogy »alkalmatlan«. — Levágta magát a faládára, rákönyökölt az asztalra, s egyre fényesedé szemmel nézett ki az ablak üvegtábláján a kert végébe. Ma este bál lesz a faluban a bevonulok tiszteletére. Ott tesz Szembe Ágni is, az egész termelő­szöveterezet, a gépállomás, a D1SZ- fiatalok, mindenki, az egész falu a bevonulókat ünnepli. A liny ok pántlikás virágbokrétát adnak a legénynek .a kalap mellé. Ugyan kinek adja bokrétáját Szent© Ágni?' Ugyan kinek ... — B< lendül ker­gették egymást Szántó Karcsi fe­jében a gondolatok. Azt hitte szet­(Elbeszélés) pattan az agya, a melle. S akkor golót s ezzel növelni tudta a te- hirteten felállt az asztal mellől, herbirást, s ráadásul még üzem- keményen összemarkolta ujjait, de »nyagmegtakaritást is elért. Törte olyan keményen, hogy belefehére- a fejét, miképpen lehetne ezt az dett. újítást, az ő 35-ös Hoffherjén meg­— Hűt jól van. Maradok itthon, valósítani. Tanulni kezdett, gép­ii traktoron, a béke tankján leszek ismeretet, szerkezettant... harckocsizó... De olyan, hogy Két hónap mnlva aztán megszü­lök1 más itt a megyében. — Ire- Jutott az újítás, egyenlőre még dobálta magáról az ünneplőruhát, csak próbára, de az már mindegy, 'felvette a kék - ezeslábast, s ki van a gépen, csak menni, szán- a gépállomásra, egyenesen a párt- tam kell vele... titkárhoz. Kondacs elvtárshoz. El- , .. . . __ „ „ .. m ondta nela szrvebanatat, mindent rfilt Szántó Karcf; ^ B sok úgy, ahogy erzett, ahogy gondolt, elisiuerő> dicgérő szómellett ko- a végén csak egyet kert : engedje reken 6a91. forint pénzjutalmat ka- meg nela az igazgatóság, hogy nun- a mÍDÍSztérilfintój den műszak után bentmaradhasßoii néhány órát a fiatal traktor isták- valosa?03 .ünnepség volt a kai, a szerelőkkel. .. Kondacs elv- gépállomáson, amikor átadták a társ meghallgatta a,fiút, a kérését, fiatal traktorjának _ a jutalmat, s bólintott. Szántó Károly élen- UtflePs<f ,vol,fc. “$"»•••. Ott járó traktorista, ez tény, miéit ne v°Bak Szántó Karcsi tanítványai maradhatna bent, ha a fiatalokkal 1S >«*?“• a »Szabadság« termelő­akar foglalkozni... A beszélgetés szövetkezet vezetősége, tagjai és ... végén kezet fogtak, - Szántó Kar- S*mto Ágni is ott volt, ő is kezet esi nézése tele volt Ígérettel, a vele. Azóta először kerültek nagy csalódás utáni új lelkesedés- egyniás elé így, közeire. Eddig sel.‘Jól látta ezt Kondács elvtárs, » fiú lrerüE» a lányt, (ledig sokszor s ahogy tovább inózte a fiatalt, va- 11 ~ v , vágyódott utána, hogy majd lami melegség áradt szótea mellé- a szlvö szakadt belé. Mégse ment, ben, n szive körül. »Derék gye- heJ> az a legénybüszkeség,, az nem iek vagy Karcsi fiam, — gondolta engedte, mert csorba esett rajta magában, de még a szeme villa- a katonaság miatt, • a lány (előtt, nása sem árulta el, hogy jmre gon- niost itt van, itt, fogja a be­dőlt, — jó az elhatározásod, ember *«*... Ni csak, hogy ragyog az tesz belőled.:.« Ágni szeme, hogy mosolyog, talán Szántó Karcsi pedig kiment a éppan úgy, mint akkor..', vagy gépszínbe, bemelegítette traktorát, m®o szebben . .. Nézte a lányt, felült rá, s a szövetkezét földjére aenl *s látott már semmit, csak indult. Az irodából kilépő Kon- őt, a szőke ^ haját, azt a két ra- dacs felé csak ennyit kiáltott: »En gy°&° szemét. »Szeretlek!«^ ezt majd a barázdákban mulatok esté- a**a ki a lány szeméből, s a re!« — s hozzá gondolta: »hogy .kitek távíróján,• gondolatban vá- ne fájjon a szivein a rekrutasá- laS7,olt a lánynak: »Szeretlek én is, goméit, Sziente Ágúiért.^.« . te, én szép galambom, . Ágni^ám..« Szent» Ágúi hiába várta az esti Fogták egymás kezét s talán el mulatságra Karosát. Már-tudta. .róla, «sem engedték volna,ha a -gépi hogy a lába miatt »kiszuperáltál:«, állomás igazgató oda ne,m jön kö- itthon maradt a faluban. Az igaz, zéjiik a megyei újsággal a kezé- rosszul esett neki is, hogy a Kar- ben. Odatartotta Karcsi szeme elő esi..., hogy hát Szántó Karcsi az egyik cikket. Az első oldalon nem vált be a legények eleje közé, ez állt: »...a gépállomás trakto- de hát majd elmúlik az a hat hé- rosai a közelmúltban felajánlották, nap, helyre jön a bokája, aztán ő hogy a tervbevett 6700 hold he­tesz a legszebb páncélos az egész... lyett■ kultivátoraikkal s egyéb gé- Elpírult a gondolatra és gyorsan peik összekapcsolásával 7500 hol- körülnéaett a teremben, nem lát-e dón végeznek gépi kapálást.. A nö- valaki be'e a Leikébe, nem látják-e vényápolási munkftversenyben a gondolatát. . . Mert a lelke, a Szántó Károly fiatal traktorista szive mélyén már neki is ott volt jár az éten. Szántó Károly ter­valamr a Karcsiról. .. Szántó melőszövetkezető földjén eddig óra- Karcsi traktoristáról. Elképzelte ütemterves módszerrel 497 holdon már magának nem egyszer, ho- végzett növényápolást. Volt olyan gyan néznének ki ők ketten egy- nap, amikor kapcsolt kuBivátorá- más mellett, ő meg Karcsi... val 28 hold kukoricát kapált meg. Amikor a moziban egymás mellett Ez az eredmény jelen pillanatban ültek, milyen jó volt lopva rá- legjobb a megyében, de ha Szántó nézni a fiú széles vállára, kemény, Károly meg akarja tartani első­komoly arcára . . . Bs mikc-r mentek ségét, ugyancsak igyekeznie kell, ' hazafelé, belekapaszkodott a kar- mert Horváth András, a tarhosi jóba . . . Jaj, de jó ... Szóval gépállomás traktonstája máris nyo- Szántó Karcsi nem jött el a mu- mában van: napi teljesítménye 26 latságra, s Ágni tudta, hogy mi- hold gépi .kapálás . ..« ért. Ö miatta. Szégyeli magát Szántó Karcsi úgy állt ott az előtte a legény azért... S amikor újsággal - a kezében egy pillanatig, meghallotta, hogy Karcsi egész mintegy szétütött. .. Irt róla az éjjel szánt a mmatság helyett, :V ni-ág, az ő munkájáról... Híres boldogság kedves érzése járta át emter l3tt a megyében. Nagy dó­ri telkét. S a neki szánt pántlikás. ez nagyon! De mit is ,irt,. hogy bokrétát a szive fölé rejtette. a tarhosi gépállomáson Horváth »Mert ezt csak ő, csakis ő kap- András ... — Újra a szeme elé hatja meg, Karcsi!« — S mar nem kapta az újságot, elolvasta .,. prrult el h gondolatra. _ elrtárSak _ fakadt ki Szántó Karcsi eteteben ettől az . ’ , , ’ . ,. , , ,,, , , . belőle a fogadalom, — meg ma eiszakai szántástól kezdve valóság- , t. „ -n.i,,] J ,. , , , este versenyre lnvom Horvath And­a-al in korszak kezdődött. Addig , ,, _ 7 K . ,, .. ...... . rast! — S harmad nap mar a is n gepall-onias.eteniaroi köze sza- . , . mitották a falúban, de most meg tarhosi traktoristával párosverseny­már teljesen kua-'átitoíta magának dolgozott a »Szabadság« ku- a címet: élre tett' az élenjárók kö- koncaföldjen. Horváth András ott zött. A gépállomás körzetéire tar- parkoson, « tr*g itt. tozó szövetkezetek szinte vev&e- Az egyik este aztán úgy hozta a nveztek érte, hogy náluk dolgoz- munka sora, hogy nem ment haza Zon. Pedig tudhatták, hogy ő a » földről, ott maradt másodmagá- »Szabaiteágs termelőszövetkezet val ® brigádszálláson. A forgó­tagja és csak kisegítem jár egyik- ban állította te*, hozta rendbe gépét, má ik termelőszövetkeaethez. Győr- nem messzire a bódétól. Utána san dolgozott és jól. Olvasta egv lefeküdt. könyvben, hogy egv kitüntetett Szép, esi 1'agos-ho!dvilágon éjsza- szovjet traktonsta hogyan alaki- ka volt, valamiféle kis szellő is tóttá át gépén az üzemanyagada- rujdogált a patak felől. Fáradt volt, jólesett testének a fekvés, a pihenés. De gondolatai tovább kavarogtak, kergetőztek agyában. Tegnapelőtt itthon volt Hahó Miska szabadságon, • tüzér lett. Mennyi sok mindent beszélt a katonaélet­ről, a tanulásról, a tisztekről... Néhány hónapja, hogy bevonult, mégis más már ez a Raho Miska, mint amelyik elment. Valahogy inegkomolyodott, alaposabb lett, még a beszéd© is. Beszélgetett vele Agai is ott volt s ő látta, hogy fel­villant a lány szeme az egyen­ruha láttán. Egy pillanatra csak, de ez elég volt ahhoz, hogy újra fsUobbantsa benne a vágyakozást a hadsereg után, a katonaság után. Haj, hogy miért is fájt akkor a* ft törött bokája. Ha akkor nem nyi- lalik bele, most ő is katona',lenne... Hazajönne eltávozásra, elbeszél­getne a falubeliekkel erről—arról, politikáról, mint Hahó Miska csi­nálja. Aztán felülne a traktorán is, szántana egy-két barázdát, hogy el ne felejtse. Hej, még az Ágin is más szemmel nézne rá, pedig mos se néz csúnyán ... — Ezzel a gon­dolattal aludt ok Másnap reggel kiüaentek érte a gépállomástól, hogy _ menjen be azonnal. Egyenesen a pártirodara irányították, Köndaos elvtárshoz, ftfei ahogy meglátta a belépő Szán­tó Karcsi, felállt asztala mellő« és elébe sietett. Megfogta a fiú vállát, szeme közé nézett komo­lyan: — Karcsi fiam! Benned van-o még a katonavirtus. ..akarsz-e k - tona lenni? — Karcsi értetlenül nézett- ft párttitkár arcába. Nem is tudta hirtelen, mit válaszoljon. Hogy benne van-e még a katona- virtus? Akar-e katona lenni?.;. Hiszen ez minden szivevagyá. Kondacs elvtárs tudja a legjobban. A páittitkár látta a fiú arcán, a zavart, elmosolyogta magát. — No, gyere csak f iám, ülj le oda az asz- tel mellé. Tessék, olvasd ezt... — Szántó Karcsi kézéire vette a* összehajtott papírlapot? kibontotta, s mindjárt a legfelső öklömnyi Be­tűkkel nyomtatott soron akadt meg a szeme: »Pályázati felhívás« — és, alatta kisebb betűkkel: (A ma­gyar néphadsereg politikai tiszti és fegyvernemi tiszti iskoláira való felvételre. ..«) Valami megmagya­rázhatatlan forróság szaladt át * testén. A párttitkár mosolygó arcá­ra nézett, nevetni kezdett ő is, iha- talmas, ■ jóleső, boldog kacagással. Felugrott ft székről, nagy erővel ölelte át a párttitkar vállát. —• Köszönöm Kondacs elvtársi Szívből köszönöm. .. — s nyílt az ajtó, Agni lépett be rajta, — Kondacs elvtárs hívta őt telefo­non, A fiú rögtön észrevette, fe- lófordult, s két ugrással előtte ter­mett. — Ágnikám, nézd. .. nézd! Katona leszek én is! Páncéloa tiszt leszek! — Magafeled ten ölel­te át a lány kékpruszükos vállát s arcát beletúrta a lány szőke ha­jába. — Ugye... Ugye... Ágni megfogta a fiú két karját és szelíden kibontakozott az ötelés­ből. — Karcsi. .. Karcslkám, én már tudtam erről a felhívásról teg­nap. Tudtam, hogy örülsz majd neki, első leszel a faluban, aki je­lentkezik, boldog vagyok ón is ve­led együtt és... Es mi itthon büsz-| kék akarunk rád tenni. .. Úgy dol­gozz majd az iskolán is, mint itt­hon, vagy még jobban! Jobban,- ér­ted?!. .. Mert akkorra már a párt katonája, tigjelö't leszel. . .Azzal a szép, drága piros könyvvel induls2 útnak, az vezessen mindig! Kondacs Mihály, a párttitkár nézte, nézte, hallgatta a fiatalokat a egyszerre érezte, hogy megpárá- sodik a szemüvege, a tekintete. Egy ember, egy talpig ember el­indul a gépállomásról, a tiszti is­kolára. .. Odakint az udvaron ragyogott a napfény a az ég kékjében bá­rányfelhők úsztak lassan, «Onto észrevétlenül a távoli ogporetn .tete.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents