Viharsarok népe, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-16 / 192. szám
1953 augusztus 16, vasárnap 3 \ZUuusomU VUpf, <s& MittUa htyfrtnúH uégegyAátii „\JImádtká#' teémíik^metk^et A falutól 2 kilométerre lévő Szérűn égy időd napbarnítottá arcú ember azzal fogad, hogy «vándorzászlóval csépelünk». Bizony egy fia vándorzászlót sem látni, csak egy elektromos erővel hajtatott közepes nagyságú cséplőszekrényt, ami szaporán nyeli a vaskos búzakévéket. A napbarnította ember és a többiek is hiába keresték a vándorzászlót tekintetükkel a cséplődob peremén. — Hol a zászló? Hová tettétek azt a zászlót, te? — kiáltozlak kórusban. Nem vitte azt el tőlük senki. A kazalrakók felvitték a mintegy 12 méternyi magas kazal tetejére, hogy minél messzebb láiszon. Nem kis dolog az, hogy ők csépelnek legtöbbet a községben. Pedig nem is nagyteljesítményű a cséplőszekrény. De a teljesítményt meggyorsítja az, hogy naponta reggel 4 órától este sötétedésig szorgalmasan, jókedvűen csépelnek. No meg az, hogy dús mag hull a kalászokból. Ezenkívül pedig saját maguknak csépelnek. De még menynyire maguknak. Ök vetették, aratták, az ő jólétüket, boldogságukat növeli minden szem. Az is, amit az államnak beadnak. Ilyen terméseredménnyel nem sok helyen dicsekszenek. A búza 15 máskánál is többet fizet holdanként. még és 180 munkaegységet teljesített július végéig. Ha csak 4 kiló búzát osztanak is egy-egy munkaegységére, akkor is több mint 7 mázsát visz haza. A 15 éves Popon Mária sem sokkal kevesebbet. Az ő munkaegységének értéke akkor nő igazán nagyra, ha összeadjuk apja és testvére munkaegységeivel. Mert a családnak máris 548 munkaegysége van s ezért csak előlegként egy kocsi búzát, vagyis 16 mázsa 44 kilót visznek haza. Zárszámadás után pedig egy másik kocsival. Az öreg Popon György ugyanis azt mondotta, hogy hárman nem adják alább október 1-ig a 800 munkaegységnél. Akkor pedig 4 kilójával 32 mázsa búza jár neki és közel 8 mé a prémium. — Mikor egyénileg gazdálkodtam, 8 és fél holdon csak egyszer értem meg azt, hogy 27 mázsa búzatermésem volt. Az is csak addig volt az enyém, míg elcsépelte a gép. Nagyrészét oda kellett adni különböző tartozásra. Most meg minden szem az enyém. Akár minden nap kalácson élhetek. Jó édes, tejes kalácson. Mert a tejre sincs ám gond. Van tehenünk. Aztán meg cukor is lesz. Ahogy a cukorrépát nézegetem, legalább 250 kiló cukrot viszek majd haza. A két hízóm is alaposan meginni .óriásra, nőtt a cukorrépa Úgy néz ki, hogy nem csalódnak számításukban. Jó talajba vetették. Istállótrágyázták, szuperíosz- fátot is szórtak ki és ami a legfontosabb, idejében háromszor megkapálták egyelés után. Persze, egy kis terület kivételével, amelyik a Posztós családnak volt kimérve. Az bezzeg elég gyomos. Pedig nagy harc volt kapálás közben. A DISZ-fiatalok 12 tagú munkacsapatot alakítottak. Olyan parázs vetélkedés kerekedett köztük és az «öregek» között, hogy képesek voltak 5 százalékon is vitázni, hogy ki van előrébb, ki van hátrább. Posztófék persze hátul maradtak s a versenyértékelő papírt, amely ^zégyenpírt csalt az arcukra, letépték a faliújságról. Hát ilyen nagy vihart idéz»tt elő a verseny. De megérte. Szép a cukorrépa. Lesz cukor bőven a kalácsban. S ez jórészt a DISZ- fiatalok: Bajusz Anna, Fehér Erzsébet, Haladi Margit és a többiek érdeme. A húszéves Haladi Margit olyan volt egész évben, mint valami villanymotor. Mindig biztatta a többieket. Ezt mutatja az is, hogy július végéig 223 munkaegységet teljesített. A cukorrépa mellett 35 holdas gyapottábla terül el szép tisztán, szemet gyönyörködtető virágzásban. Aratásig hatszor kapálták nteg s aratás után nyomban ineg- kaccsolták az utolsó tőitr. magas ciroksövény szegélyezi. 20 hold területen olyan magasra nőtt a cirok, hogy csak kevés helyen lehet párját találni a megyében. Ahogy számolgatják, 7 mázsa szakállt és 15 mázsa magot, vagyis olyan 3500 forint értéket takarítanak be róla holdanként. S ezenkívül a cirokszárat, ami értékes tűzrevaló. A «Szabadság» tsz minden növényét meg lehet csodálni. Igen csodálatra méltó a 109 hold kukorica is, amiből a Popon család legkevesebb 35 mázsát akar ré- szelni. Az öreg Popon váltig erő- sítgeti, hogy ő óvatosan számolt, mert kellemesen akar csalódni. Van is valami igaza. Olyan nagyok a kukoricacsövek, hogy súlyuk majd leszakítja őket a szárukról. Negyven mázsát várnak holdjáról. A merészebbek pedig fogadni mernek, hogy ha nem is mind, de a fele 50 mázsájával fizet holdanként. Az egész táblát négyzetesen vetették s az egyik felét háromszor, a másik felét pedig ötször kapálták. Pedig nem is voltak sokan. Mindössze száz- huszonhárman vannak a 740 holdra s ebbe a területbe jó sok munkaigényes növényt vetettek. Számos tagot pedig lefoglalt a nagyszámú állatállomány. Nem kevesebb, mint 95 szarvasmarhája, 427 sértése, 31 lova van a tsz-nek. Aztán meg építkezni is kellett. tette jövedelmüket. Mert mi is lett volna, ha az egész tagság úgy dolgozik, mint Posztósék. Ükkor 300 mázsa helyett etek 150. esetleg 200 mázsa cukorrá jjá. szednének fel. Van a «Szabadság» tsz-nek egy 28 holdas napraforgótáblája. Azt lehet mondani, hogy erre a legbüszkébbek. Ha arra járnak, nem győznek gyönyörködni benne. Cso- bán János is szeretettel nézegette és magabiztosan jelentette ki: ilyen napraforgó nem sok lehet a megyében. Közel jár az igazsághoz. Négyzetesen Aették a A négvzeíes velés, négyszeri kapálás éí pótbeporzás eredménye napraforgót és négyszer kapálták. Ritkításkor a jó időjárást látva az elnök, Kerekes András azt javasolta, hogy minden második sort hagyjanak meg két szálával. Meg is h , ták. Olyan egyenletesen fejlődőit az, hogy öröm ránézni. A termés növelési végett virágzáskor a pótbepoi'zásl is elvégezték. S most olyan táTizenöt mázsa termés holdanként A kilencvenöt szarvasmarha egy része Az ősziárpa meg átlag 18 és fél mázsával. De volt olyan terület is, amely 21 mázsa minőségi vetőmagot termett. Ez a valami. Ez az igazi verseny. Kevés területről sokat csépelni és így vándorzászlót, bőséget, jólétet nyerni. Attól a napbarnított embertől, aki olyan örömmel újságolta, hogy vándorzászlót kaptak a községi tanácstól, megkérdeztem, hány munkaegysége van és milyen jövedelemre számít ? A válaszán meglepődtem. Nem tsz-tag, hanem tanító a végegyházi általános iskolában s mint ellenőr van a gépnél. Hogy ő is örül és lelkesedik a gazdag betakarítás láttán, azon nincs semmi csodálkoznivaló. És hogyne örülnének a tsz tagjai, idősek és fiatalok, akik egész éven át szorgalmasan dolgoztak s most mindenből nagyszerű jövede'em lesz a fizetségük. Itt van mindjárt a kis mo- solvgós Kovács Erzsi. Alig 16 éves Egy kocsi búra előlegbe gömbölyödhet. Úgy számolunk, hogy körülbelül 8 kiló kukorica jut munkaegységenként. Árpa meg vagy 15 mázsa kerül a padlásomra. Szénát is kapok olyan 24 mázsa körül. És sorolja lelkendezve, szinte kifogyhatatlanul. Nem is merném megkérdezni: marad-e továbbra is a tsz-ben, mert attól tartok, hogy a szemem közé nevet, ha olyannak képzelem, akinek kifelé áll a tsz-ből a szekere rúdja. Menjünk, inkább nézzük meg a gyapotot, a kukoricát, napraforgót és mindent, amiből Popon György és a többi tagok ilyen bő jövedelemre számítanak. Nem árt az ellenőrzés, hátha csak áltatják magukat, hogy ennyit, meg annvit kapnak s ősszel leesik az álluk a csalódástól. Ott állunk már a 22 holdas cukorrépa-táblában Nagy Pállal, Németh István- néval, meg Hifter Rozáliával. Olyan nagyok ezek a cukorrépák, hogy az ember hitetlenül néz rájuk, úgy látja, mintha takarmányrépa volna... — Cukorrépa ez — erősítge- tik mind a hárman —, csakhát jó íxagyra nőttek. — Ezzel már ki is rántanak egvet a földből és megemelge ik. Három kilóra beesülik a súlyát. — Ha nem ad holdanként 300 mázsát, akkor kihagyjuk a földben — fogadkoznak tréfásan. Szépen virágzik a ruhának való: a gyapot — Lesz ruhának való bőven — mondja Kovács" Erzsi és Popon Mária, miközben a selymes gyapotvirágot simogatják és a bimbókat számolgatják. Lesz is, de még ruhára való is. «Vékonyan» számolva is 150.000 forint üti a tsz-tagok markát a gyapotból. A gyapottábla egyik oldalát Megoldottak minden feladatot. Persze, az elnök keményen fogta a tagokat, megkövetelte a munkát, az igyekezetei. Emiatt egyesek «hajcsárnak» nevezték s haragudtak rá. Bezzeg most a jó terméseredmények láttán megenyhülnek, nem sajnálják azt, hogy szinte minden percet kihasználva keményen dolgoztak, így legalább a gyom nem cmésznyérok húzzák le szárukat, mini egy-egy tadcskakei'ék. — Tavaly előtt nem volt ilyen szép a napraforgónk — magyarázza Csobán János. — Csak kétszer kapáltuk, nem is volt négyzetesen vetve és a pővíxcporzást sem végeztük el. Mégis 14 mázsát termett holdanként. Ha most 16 mázsa napraforgómagot várunk holdanként, akkor nem mondunk sokat. Hát ha 16 mázsával fizet a 28 hold, akkor ez is igen szépen jövedelmez a tagságnak. Annál is inkább, mert az egészet minőségi vetőmagként veszik át mázsánként 160 forintjával; 73 ezer forintnál többet kapnak érte. Ha a tagság úgy akarja, akkor olajat kapnak, munkaegységenként körülbelül 1.4 liter jutna. Négyszáz munkaegység után ez 56 litert,, vagyis 20 forintjával literenként, 1220 forint értéket. A végegyházi «Szabadság» tsz tagságának érdemes volt igyekezni, érdemes volt négyszer, ötször kapálni, mert nemcsak búzából, hanem minden másból jó bőven jut munkaegységenként. KUKK IMRE. Érdemps vall ötször kapáiul
