Viharsarok népe, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-16 / 192. szám

4 1953 augusztus 16., vasárnap ViUaisaiak VU\vt lJán és pártépítés Gyorsítsák meg a hallgatók kiválogatását Az oktatási év előkészítésének előttünk álló legfontosabb fel­adata: a hallgatók kiválogatása. Alig két hét idő áll már rendel­kezésre, hogy e felelősségteljes munkát szeptember 1-ig pártszer­vezeteink elvégezzék. Alapszervi titkáraink többsége mind többet és mind felelősebben foglalkozik e nagyszerű feladat végrehajtásá­val. Van azonban számos olyan szervezet is, ahol még mindig felülről «várják» a segítséget s alig teltek valamit a pártoklatás sikeréért, ahol továbbra is elha­nyagolják a párt építésének és erősítésének ezt az igen fontos feladatát. Ez részben abból adó­dik, hogy alapszervi titkáraink nagyrésze az elmúlt oktatási év­adban nemcsak, hogy a pártok­tatás politikai és szervezeti ré­szét nem végezte, de maga sem vett részt a szervezett oktatás­ban. Jól fogott hozzá a pártoktatás megszervezéséhez a nagy bán hegy esi pártbizottság s' valamennyi 'alapszervezete. A járási pártbizottság értesítése után a községi pártbizottság és az a'ap- szervezeti vezetőségek tervet dol­goztak ki. Látták, hogy a párt­oktatás olyan feladatot jelent szá­mukra, melynek végrehajtását jól kell tervezni s feladatait időről- időre végre kell hajtani, mert csak így biztó ííba'ják szeptember 3-re a hallgatók kiválogatását. Az alapszervezetek azonban nem áll­tak meg a terv készítésénél, ha­nem lépésről lépésre valósítják meg tervüket. Nagybánbegyesen a párt alap- szervezetei a hallgatók kiváloga­tásánál 60 százaléknál tartanak. Igen gondosan végezték a párt­tagság beosztását az egyes okta­tási formákban. A hallgatók kivá­logatását alapszervi vezetőségi ülésen beszélték meg. Ennek alap­ján a párttitkárral, pártbizalmi­val és egy pártvezetőségi taggal háromtagú kiválogató-bizoitságot hoztak létre. Ez a bizottság el­beszélget mindazokkal, akiket pártoktatásba akar bevonni. A beszélgetésre a bizottság tagjai jól felkészülnek és nemcsak a tanulásról, hanem a termelőmun­ka feladatairól is elbeszélgetnek. Megbíznak elvtársakat sajtóolva­sás megtartásával, valamint pár­tunk, kormányunk programijá­nak ismertetésével. A párttagok szívesen mentek a bizottsághoz és legtöbbjük örömmel vállalta a tanulást. A nagybánhegycsi pártbizott­ság segíti az alapszervezetek ilyenirányú munkáját. Az alap­szervezetek ily módon gondoskod­tak arról, hogy minden vezetőségi tag, minden népnevelő és minden pártbizalmi résztvegyen a pártoktatásban Gondoskodtak róla, hogy a pártonkívüliek közül a legjobbak is rcsj.tvegyenek oktatáson. A bi­zottságok munkája alapján hatá­rozták el, hogy ebben az évben fagyban hegyesen két egyéves, egy kétéves, egy elsőéves (Bolse- sevik Pái t; Lanfolyamot létesíte­nek, ezen túl két DlSZ-szeminá- riumot hoznak létre. Nagy bánhe­gyesen az oktatásban résztvevők­nek mintegy 70 százaléka terme­lőszövetkezeti tag. De nem ma­radnak ki az értelmiségiek sem. Az eddig elért eredmény annak tudható be, hogy az egész párt­vezetőség kollektíván, a többi fel adattal együtt foglalkozik a hall­gatók kiválogatásával. így látja az egész vezetőség, hogy mit kell leimi a termelési feladatok jobb végrehajtásáért, aminek egyik elő­feltétele az elméleti felkészültség. Nagy bánhegyesen a szeminárium- helyiségről is mái* többé-kevésb- bé intézkedés történt. Azonban, ha összevetjük a nagybánhegyesi párta’apszerveze- tek munkáját a csanádapácai pártszervezetek munkájával, azt látjuk, hogy Csanádapáoán sem a politikai, sem a szervezeti fel­adatokat még nem oldották meg s ezzel veszélyeztetik az oktatási évad sikerét. A csanádapácai községi párt­bizottság előtt még a legegysze­rűbb kérdés is zavaros. A párt- bizottság titkára úgy mondja; megalaku’t az elbeszélgető bi­I zottság nyolc fővel, (?) És végül kiderült, hogy két fővel alakult meg. Az első túl sok, a másik kevés; A legnagyobb hiba, hogy ■! a titkár elvtársnak halvány fo­galma sincs, hogyan áll a hallgatók kiválogatása, mer!, egyetlen ízben Bem számol­tatta be az al-ipsaerv vezetőségét,, sem az elbeszélgető bizottságot a végzett munkáról. Vettan hogyan akarja a csanádapácai pártbizott­ság biztosítani a hallgatók kivá­logatását? Népneve1 őértekezleten se n e et ; szó a pá-(oktatásiól noha épp síi a népnevelők mindennapi munkájuk során jól és megbízha­tóan tájékoztathatják területükről, ki milyen oktatásban akar részt- venm, ezzel megkönnyitenék az el- beszélgető-bizottság munkáját is. A pái toktatás lebecsülését mu­tatja az is, hogy a bentlakásos propagandista tanfolyamra sem küldtek be propagandistát, külön­böző okokra hivatkozva. A hall­gatók kiválogatását még csak imitt-amott kezdték meg. A csa­nádapácai pártbizottságnak feltét­lenül fel kelt figyelni arra, hogy az idő sürget, a rohammunka az­zal jár, mint tavaly, hogy »pa- pirs-beo-ztás történt. Csanádapáca ehhez áll közelebb. A tavalyi ta­pasztalat is azt mutatja, ahol nem időben és megfelelően beszélgettek el az oktatásban részvevőkkel,, — ott nagy volt a lemorzsolódás, so­kan kimaiadtak a tanulásból és évközben kellett a szemináriumot újjászervezni. A csanádapácai párt­szervezet vezetőségének elsősorban azt Íveli megértenie, hogy a párt­oktatás előkészítése, a hallgatók kiválogatása politikai kérdés. Ép­pen ezért a legsürgősebben kezdjék meg, illetve folytassák nagyobb ütemben a hallgatók kiválogatását a n agy bánj tegv'es l példa alapún. El kell érni, hogy az augusztusi tag­gyűléseken ismertessék a tagsággal az oktatásban részvevők teljes név­sorát. A párttagság marxista-leninista nevelésének ügyét a párt­bizottság, alapsaervezet egész veze­tőségének ügyévé kell tenni, hi- (;aon a párt ütőereje, egész gazda­sági és kulturális építőm unkánk eredménye a párttagság marxi-le­nini tudatosságán múlik. A gon­dos törődés a hallgatók kiválo­gatásával a pártoktatási év, előké­szítésével az egész pártmunka szín­vonal ínak eme'kedősében, eredmé­nyeinknek megsokszorozódásában fogja óieztetni hatását. Rocskár János. A VIT-műszak eredményei a Gyulai Harisnyagyárban Hazánk fiataljainak gondolata most Bukarest fejé száll. Oda, aliol va’amemiyi nemzet ifjú kül- dét'.ei tesznek hitet életünk nagy ügye: a béke mellett. Megyénk fiai és lányai tettekkel köszöntik a világ ifjúságának találkozóját. Ezt fejezi ki az üzemek, falvak VIT-versenye, a termelésben el­ért eredmények. A Gyulai Ha­risnyagyárba is eljutott a VIT- versejny híre, igaz, kicsit ’ későn kezdték meg, de azóta szép ered­ményeket értek el. Hogy miért kezdték későn, er­re Galbács Erzsébet DISZ-litkdr elvtársnő így válaszol: «Sepimi értesítést nőm kaptam a járási DISZ-bizottságlól. A fiatalok ugyan beszélgettek beam, az üzemben róla, de addig, míg nem kapnak utasílást, nem lehet csi­nálni semmit.» Csak akkor fo­gott Galbács elvtársnő is a mun­kához, mikor a pártszervezet is mcgsokallot'a, hogy a DISZ ve- zel")' égé mit sem tesz a verseny- crt. Galbács elvtársnő e,gy pilla­natig sem gondolt arra, hogy a VIT-verscsiy nem lentről való uta­sítás, hanem a DISZ-tagok, a DISZ-vezetőség javaslatára törté­nik. Hétfőn, amikor megkezdték a VIT-műszakot, soha nem látott teljesítményt értek el a fiatalok. — Nekünk úgy kell dolgozni — mondják a fiatalok —, hogy mi is be tudjunk számolni eredmé­nyeinkről Körösi elvtársnőnek, üzemünk küldöttének, aki a mi békevágyunkat tolmácsolja Bu­karestben. A nagyobb termelés emelésével követelik az üzem fia­taljai a békét, a boldogabb élet előfej telekit. Ezért teljesítette Kukkla Erzsébet 164 százalékra a napi tervét. Szabados Róza 163 százalékra, Ambrus Jánosné a VÍT-műszakban 52 egység helyett 54-«t vállalt és 60 egységet telje­sített, tervét 145 százalékra tel­jesítette. Lestyán Júlia 127 száza­lékos tervteljesítést ért el. De a többi fiatal is hasonló eredmé­nyekkel büszkélkedik. Az eredmények valóban csak akkor lesznek eredmények, ha a VIT-műszakból folyamatosan át­mennek az alkotmányunk ünne­pére tett felajánlások teljesíté­sére, túlteljesítésére. Ehhez szük­séges a DISZ-vezetők növekvő felvilágosító munkája, a pártszer­vezet állandó segítsége. Nagy feladatok állnak az ifjú­ság előtt. Nincs már sok idő hátra, minden perc drága, ha eb­ben az évbeli ki akarják érde­melni a megtisztelő rohamcsapat címet. Az eddig eltelt időben sokszor megérdemelten dicsérték meg a Gyulai Harisnyagyár fia­taljait a jó munkájáért, a roham­csapat cím elnyeréséért folyó harcban. Van lelkesedés, akarat és tudásvágy a fiatalokban. De ezt sok esetben nem jól hasz­nálja fel a DISZ vezetősége. A legtöbb esetben lentről való uta­sításokra várnak. A Harisnya- gyárlian még eddig nem válogat­ták ki az oktatásba bevont fia­talokat. «Ráér az még, nem ké­Kérlelheíellenség a hibákkal szemben: a kommunista nélkülözhetetlen tulajdonsága V. Csernisev, a kalinyingrádi területi pártbizottság titkárának cikkéből A Szovjetunió Kommunista í Pártjának XIX. kongresz­szusa azt a feladatot állította a pártszervezetek elé, hogy fokoz­zák a kommunisták politikai ak­tivitását, neveljék az összes párt­tagokat aktív harcosokká a párt politikájának és határozatainak megvalósításáért, a hibák kikü­szöböléséért. E feladat megoldá­sának útja: a párt demokrácia kö­vetkezetes megvalósítása, a bírá­lat és önbírálat további fejlesz­tése. A hibák elleni harcban a párt egyik kipróbált fegyvere a bírá­lat és önbírálat. A bírálat és ön­bírálat jelszavának következetes megvalósítása megköveteli, liogv erélyesen harcoljunk mindazok ellen, akik gátolják a bírálat és önbírálat kifejlesztését, akik meg­torlásokat alkalmaznak a bírá­lókkal szemben. Ezek az embe­rek akadályozzák az előrehala­dást, nem elég érettek ahhoz, hogy vezetők legyenek, nem szá­míthatnak a párt bizalmára. Az SZKP Szakszervezeti Sza­bályzatának értelmében a pártta­gok kötelesek felfedni a hibá­kat, harcolni a hibák kijavításá­ért, az önelégültség ellen és je­lenteni a párt. vezető szerveinek — egészen a Központi Bizott­ságig — személyekre való tekin­tet nélkül, milyen hibákat ta­pasztalnak. A z alulról jövő bírálatban kifejezésre jut a párttagok és az összes dolgozók alkotó kez­deményezése és öntevékenysége. Az alulról jövő bírálat megmu­tatja, mennyire törődnek a kom­munisták és az összes dolgozók a szovjet állam állandó szilárdítá­sával. Előfordul azonban, hogy egyes funkcionáriusok nem küzdenek erélyesen a párt követelésének megfelelően a bírálat és önbírá­lat 'kibontakoztatásáért. Vannak még olyan vezetők, akik rosszul fogadják a bírálatot, rosszul vi­szonyulnak az önbírálathoz és ez­zel tompítják a kommunisták fe­lelősségérzetét az üzemben, a kol­hozban, a pártszervezetben ural­kodó helyzetért. Vannak veze­tők, akik meghallgatják a bí­rálatot, szavakban elfogadják azt, de nem tesznek semmit az elhang­zott javaslatok megvalósításáért. A bírálat elfojtásának egyik mód­ja az is, hogy egyes vezetők igye­keznek elvenni a beosztottak ked­vét a bírálattól, a hibák felfedé­sétől. * párlfunkcionáriusnak és **• minden vezetőnek köteles­sége, hogy felfigyeljen a kom­munisták és pártonkívüliek sza­vára, meghallgassa a bírálatot és levonja belőle a szükséges követ­keztetéseket. Előfordul azonban, hogy egyes funkcionáriusok a gyűléseken ahelyett, hogy figyel­mesen meghallgatnák a felszóla­lásokat, az elnöki asztal mellől letorkolják a felszólalókat. így akarnak megszabadulni a bírá­lattól. Megtörténik az is, hogy a párttagok, amikor pártszerflen megtalálják az egyik vagy má­sik vezetőt, felszólalásukban ki­sebb tárgyi pontatlanságot kö­vetnek el. Előfordul, hogy ilyen esetekben nem az elvi és indo­kolt bírálatra válaszolnak, ha­nem belekapaszkodnak a pontat­lanságba és megtámadják azt* aki egyébként helyes felszólalá­sában valamely jelentéktelen kér­désben tévedett. Nem beszélhetünk arról, hogy a kommunistákat a hibák elleni kcrlellietctlcnség, az aktivitás to­vábbi fejlesztésének szellemében neveljük, ha nem teremtjük meg a széleskörű és hatékony bírálat­hoz szükséges feltételekét. A ka- linyingrádi területi pártbizottság éppen erre hívja fel a legnyoma­tékosabban a pártszervezetek fi­gyelmét. Ennek eredményeként a pártbizottságok az eddiginél job­ban ellenőrzik, hfgyan valósít­ják meg a kommunisták javasla­tait, behatóbban foglalkoznak a párttagok felszólalásaival és hat­hatós intézkedéseket hoznak a hi­bák kiküszöbölésére. * kommunisták aktivitásáról tanúskodnak a pártszerve­zetekhez érkező levelek. Az SZKP XIX. kongresszusa után a párt- bizottságokhoz érkező levelek szá­ma emelkedett. De nemcsak szám­beli emelkedésről van szó, hanem a tartalmi színvonal emelkedésé­ről is. A beérkező levelek konkrét bizonyítékai annak, mennyire ébe­rek a szovjet emberek, mennyire őrzik a szocialista tulajdont. A levelek kifejezik azt, hogy a kommunisták szívükön viselik a termelés megjavításának kérdé­sét, a hibák kiküszöbölését, a dol­gozók kulturális igényeinek és mindennapi életének kérdéseit. A leveleket a pártszerűség, a kér­dések bátor felvetése jellemzi. Rendkívül értékes a levelekben az, hogy nemcsak a hibákról be­szélnek, hanem hasznos tanácsot is adnak a hibák kiküszöbölésé­re, a munka mcgjav)jg$Qsgs[l(>< Az utóbbi időben a kalinyin- grádi területi pártbizottság a kommunisták levelei alapján szá­mos intézkedést hozott. Ezek az intézkedések előmozilították a vállalatok, az építkezések, a kol­hozok és intézmények munkájá­nak megjavítását. A zzal, hogy operatíven és hc- Ívesen reagálunk a kom­munisták és az összes dolgozók leveleire, fejlesztjük a tömegek harcát a hibák ellen. A területi pártbizottság ebből az elgondo­lásból indul ki. A beérkezett le­velek alapján gondosan megvizs­gálja a levelekben felvetett kér­dést és a vizsgálat eredményeinek megfelelő intézkedéseket hoz a hibák kiküszöbölésére. Rendkívül fontos, hogy a pártbizottságok be­hatóan foglalkozzanak a beérke­zett levelekkel és feljegyzések­kel, le tudják vonni belőlük a szükséges következtetéseket, meg­lássák az elkövetett hibák és mu­lasztások mögött egyes szerveze­tek és intézmények hibáit. A párt­szervezetek kötelessége, hogy megteremtsék a feltételeket ah­hoz, hogy a kommunisták bátran és félelem nélkül tárják fel az intézmény, vagy a szervezetek hi­báit. Minél erőteljesebben har­colnak a pártszervezetek a hibák ellen, annál magasabbra emelik a kommunisták eszmei-politikai színvonalát, annál jobban fejlesz­tik a kommunistákban a becsü­letességet, az igazságérzelet, és annál eredményesebben oldják meg a pártszervezetek előtt álló feladatokat. sünk el vele, fentről nem kap­tunk utasítást» — mondja Gal­bács Erzsébet elvtársnő, DISZ- titkár. «Én magam sem fogok tanulni és a fiataloknak sincs kedvük.» Az ilyen és ehhez hasonló ve­zetők napi nevelik a mi fiatal­jainkat. Az ifjúságnak olyan ve­zetőre van szüksége, aki a mun­kában, tanulásban élenjár, aki szereti, erősíti a DlSZ-szcrveze- tet, akire hallgatnak a fiatalok és példát vehetnek lőle. (Gsepkó)

Next

/
Thumbnails
Contents