Viharsarok népe, 1953. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-24 / 172. szám

■--------------------------------------------------- I/iUaisawlt VU\te A z orosházi járási pártbizottság harca a nagy gabonacsata sikeréért 1953 júliiis 24., péntek Minden cséplőbrigádnak Iljúságunk lelkesen készül a világ fiataljainak harcos béketalálkozójára, a bukaresti VIT-re. Mi, a vésztői DISZ- szervezet ifjú. cséplőbrigádja felhívással fordulunk megyénk •valamennyi ifjú cséplőbrigádjához, hogy augusztus 16-ára, a VIT záróünnepére területünkön a (*éplést befejezzük. Cél­kitűzésünket a következők alapján fogjuk biztosítani: 1. Cséplőgépünkkel nyújtott műszakban dolgozunk, ki­használva minden percet a megtermett gabona gyors elesép- léaére; 2. Öragrafikonos módszer alkalmazásával gépünk teljesít­ményét maximálisra emeljük. Nyolcas gépünkkel elérjük a napi 200 mázsa átlagos eredményt. 3. DlSZ-szervezetünk vállalja, hogy vasárnaponként is egész nap csépel. 4. Brigádunkban levő ifju-gárdistáinkkal és a napi sajtó rendszeres megvitatásával biztosítjuk a jó politikai mun­kát a brigádon belül, hogy brigádunk minden tagja harcol­jon a Megyei DISZ-bizottság vándorzászlójának elnyeréséért. A cseplés minél előbbi befejezése érdekében harcra hív­juk megyénk cséplőbrigádjait, csatlakozzanak felhívásunk- hoz, tegyenek meg mindent a több kenyérért folyó harcban. Jelszavunk: Az ifjúság harcol a több kenyérért. \ észtői DÍSZ-szervezet eséplSbrigádja: Pardi László DISZ vezetőségi tag, brigádvezető. Lapzártakor jelentik Ttt-oU még kasza peng, kombájn duruzsol, kasza, gép hasit rendet *z orosházi járásban is. Do az freu járók, a le'kesebb békeharoosok már Ha osztagot rakják. Töbttizazon már állam iránti köto’easttségjik- jte-k is ré-izbon, vagy teljes egészé­ben eleget tettek. Közel 600 olyan dolgozó paraszt van a járás terüle­tén, akik e hét első napjaiban ré zben, vagy 100 százalékig tel­jes! tették kötelezettségüket. Kém kevesebb, mint 110 vagon árpát ós- 80 vagon búzát adtak át népi álla- numkoak. Ezidáig egyetlen dolgozó jwia-zt sincs a járás területén, aki nem egyenest a géptől tett volna eleget kötelezettségének. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok a terűiéit ezövetkozetektől vesznek példát a kötelezotteég tel- josité-élien is. A példamutatásnak nagy mozgósí­tó e ©Je v an, de po itikai r£> x lő mun­ka nélkül mégsem sértettek volaa ilyen euodményck az orosházi já­rásban. Ami elsősorban a ja­nin púit bizottság érdeme. A JB útmutatása, jő szervező, eiler.ői'ző és sigiiő munkája kö­vetkeztébe n kerültek a párt- szervezetek és a községi tará- csuk még szorosabb kapcsolatba a dolgozói; tömegeivel az új kormány peogramnijának nyil­víimosígra hozatala után. * A járási páHbiaottság^ legkép­zettebb tagjai összevont népnevelő- értekezleten ismertették a prog- i&nuMot. Kisgyűlívsakre is az ak­tivál; szine-ja .át küldték ki. Ezért tudták u járás dolgozó népével Isdyesen megbeszélni az új kor­mány program inját. Ezért értette meg a dolgozó parasztság, hogy a jnibonaUdakaiiíás gyors elvégzése, ti/, állom iránti kötelezettség llia­nniéatubin t.ljesités© bozzjjítulás. a programin mielőbbi mogvalósilá- sáboz. A jó szó mellett arra fe kiter­jedt a járási pártbizottság figyel­me, hogy a kötelezettségekre való mozgósítás- harci tíi/.ében a dolgozó parasztság jogai se szsnvedjenek «élelmet. A községi pártbizottságok a községi trnícsskat, a járási pártbizottság p dig a járási ta­nácsot naponta ellenőrizte, se­gítette, hogy a vizkúrosultak területének felmérését minél előbb végezzék el és terjesszék a felsőbb állami szervek elé. Ezen a héten kedden már el is küldte a járási tanács az il Lilélces lielyre. Ebből azt a következtetést vonta lo a járás dolgozó parasztsága l megvan a biztosíték arra, hogy a kommunistái; nem tűrik meg a törvénysértést egyetlen funkcioná­rius részéről sem. Ebben a cselek­ményben igazolva látják, amiről már kisgyűlósen és egyéni beszél­getés során többször szó volt; a beadási könyvecskében előirt mony- nyieégbea senki egy dekát hozzá nem írhat, és lo sem vonhat. Kálunlc nemosak a munka, ha­nem a kötelezettség teljesítése is becsület és dicsőség dolga. Csorvá- son, Békéssámsonban és Puszta­földváron azonban megfeledkeztek erről. Mindhárom községben voltak élenjáró dolgozó parasztok, akik teljesitették kötelezettségüket, de nevűk nem került ki a diosőeég- tábláia. Do a JB tagjai nyitott szemmel járnak, észrevették a mulasz­tóit é; felébresztették az e té­ren szunyákéit» vezetőket. Most már itt is néspsaarnáitik a kötelezettségüket teljesítő dolgozó parasztokat. Tolietetlen dühében az ellenség azzal próbált ártani, hogy elhiiesz- telts: »Na lám, az járt jól, aki nem teljesítette tavaly kötelezett­ségét, az idén elengedik adósságát«. A járási pártbizottság azonban gyorsan cselekedett és a pártszer­vezetik mozgósítottál; a népnevelő­ket, akik megsemmisítették az el­lenség gálád hírverését. Elmond­ták : az «lkiisűg célja, hogy a be­gyűjtés akadályozásával veszé­lyezteti a város és falu ellá­tatlanjainál; kenyérrel és egyéb élelmiszerrel való ellátását. Továbbá az, hogy a dolgozó pa­rasztok ne nyerjék el a kormány nagy kedvezményét, hiszen a ren­delet előírja, hog}'- a hátralékok elengedése az idei gubonaboadás ha­táridői© való teljesítése után jár. Valamint, hogy a becsületes dol­gozók nagy része azért lőtt hát­ralékos, mert a tavalyi aszályos esztendőben nem termett megfelelő mennyiségű gabona. Az orosházi járásban tehát jól kezdtek munkához. Ha az elért eredmények nem kapatják el a járási pártbizottságot, nem bizakod­nak el, határidő előtt végre tudják hajtani a gabonabagyüjtás nagy munkáját. Folytassanak továbbra is szívós harcot, szétesitsék tovább a népnevelők hálózatát, vonjanak be minél több kötelezettségét tel­jesítő dolgozó parasztot a népne­velők soraiba. Ha a párttitkár elv- Itársakkial a problémákat a jövőben is a helyi sajátosságoknak megfe­lelően részletesem megbeszélik e ez­zel közvetlen segítséget nyújtanak nekik, akkor a győzelem nem ma­rad e) * ^rula Imre. Ölömmel jelentjük, hogy já­rásunk termelőszövetkezetei, egyé­nileg dolgozó parasztjai 23-án délig az aratást befejezték. Most már teljes erővel a hordást és a cséplést végezzük. Dolgozóink a beadási kötelezettségüket egyön­tetűen a cséplőgéptől teljesítik. Járási Tanács, Gyula. * A sarkadi járás dolgozó par rasztjai és termelőszövetkezetei a kenyérgabonaaratóst 23-án estig elvégezték. A hordási munkában Sarkadkeresztúr, Kötegyán és Méhkerék községek járnak az élen. A gabonabeadást közvetlen a géptől teljesítjük, a begyűjtés­ben is meg akarja-szerezni járá­sunk az első helyet. Járási Tanács, Sarkad. Békéscsaba termelőszövetkezeti városban a kenyérgabona aratása befejeződött. * Reformátuskovácsháza község száz százalékig elvégezte az ara­tást. Községi Tanács. * Ok: íny községben az aratás be­fejeződött. Községi Tanács. * Jelentem az elvtársaknak, hogy gépállomásunk két kombájnosa július 23-án délig 100 százalékon felül teljesítette tervét. Komlódi István (segédvezetője Bartyik Já­nos) teljesítése 210 kát. hold — 105 százalék. Öllé István (segéd­vezetője Tóth László) teljesítése 203 kát. hold — 101 százalék. Valach István, Mezőberény, gépállomás igazgató. tanúskodik a washingtoni értekezlet ?“ A Pravda vezércikke Moszkva. (TASZSZ) A »Pravda« július 23-i szúrna »Miről tanúsko­dik a washingtoni értekezlet* cím­mel vezércikket közöl. A cikkben többek között ez áll: A napokban ■Washingtonban vé­ge .óit az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminiszte- fvuiek ötnapos értekezlete. Az ér­tekezlet részvevőinek összefoglaló közleménye azt mutatja, hogy a három miniszter értekezlete nem vitte előbbre a nemzetközi viszo­nyok egyetlen égető kérdését sem. Ami pedig a koreai fegyverszünet kérdését és a Kínai Népköztársa- eágboz való viszony kérdését illeti, nem lehet nem észrevenni, hogy DullöS nyomására nnnd Salisbury, a brit kópvi.olő, mind Bidault fran­cia külügyminiszter meghátrált. Salisbury és Bidault valójában fje— lementek abba, hogy támogatják Li Szin Mant, az amerikai kato­nai vezetőség alá rendelt kalandort, a!)ban az esetben, ha úgy találja jónak, hogy megbontsa a fegyver- szünetet és újabb kalandba bocsát­kozzék. Ugyanakkor Anglia és Franciaország — létérdekei ellőnél© — beleegyezett abba, hogy foly­tatja Kína kereskedelmi blokádját a koreai fegyverszünet után étí megakadályozza a Kwai Népköz- társaság felvételét az ENSZ-be. Ugyanakkor nem lebet nem ész­revenni, hogy a washingtoni ér­tekezlet az Egyesült Államok és szövetségesei közötti belső nezet- eltérétek és elmélyülő ellentétek jegy ólon zajlott lo. Vonatkozik ez inindenékelőtt arrü. a legfőbb kér­désre, amely az értekezlet részve­vőit foglalkoztatta: milyen állás­pontot kell elfoglalniuk a nyugati hatalmaknak azokkal a mindenütt szélesedő állhatatos követelésekkel caouJen, amelyek szerint tárgyalá­sok útján kell rendcz.ni a vitáé nemzetközi kérdéseket és enyhí­teni kell a nemzetközi feszültséget. Mi ől tanúskodik maga az a tény, hogy a három miniszter a Szov­jetunió képviselőjének rósztvételo nélkül ült ősszé) Wasliingtonban ér­tekezletre? Mindenekelőtt arról, hogy ennek az értekezletnek a részvevői nem akartak 6zámolni az elemi nemzetközi szabályokkal és jogszokásokkal. Senki sem te­kinti normálisnak az olyan helyze­tet, amikor négy ország képviselői­nek értelcezletét megelőzi báron állam képviselőinek összebeszélése, sőt az a kísérlet, hogy rákényszo- ritsék az elkövetkező - négyhatalmi értekezletre azt az időpontot és tár­gyalási napirendet, amelyet a. négy állam egyike képviselőjének rész­vétele nélkül és háta mögött hagy­tak jóvá. Az amerikai sajtó szerint Dul­les amerikai külügyminiszternek szándékában állt meggyőzni Anglia és Franciaország képviselőit ar­ról, hogy hk már nem dobjál; sutba teljesen a tárgyalások gondolatát, halásszák azt sohanapjáig és fo­kozzák a hírhedt amerikai »hi­degháborút«, vagyis a kártevés, a kalandok és provokációk politiká­ját a demokratikus tábor országai ellen. Salisbury és Bidault — a lapok közlése szerint — azt válaszolta erre, hogy kormányuk ezidősze- rint nehéz helyzetbe kerülne^ ha elvetné a négyhatalmi tárgyalá­sok eszméjét és az Egyesült Álla­mok által javasolt irányvonalat követné, minthogy ez az irány­vonal országaikban fokozódó el­lenállással találkozik. Rámutattak arra, hogy Churchill ismeretes javaslatát, amely szerint haladék­talanul «legmagasabb színvonalú értekezletet» kell tartani a Szov­jetunió részvételével a vitás nem­zetközi kérdések megtárgyalásá­ra és megoldására, a nemzelközi helyzet józan értékelése diktálta és ez a javaslat megfelelt a nyu­gateurópai országok lakossága széles rétegei követeléseinek. Sőt, mi több, be kellett ismerniük, hogy e követelések sutbadobása és az adott kérdésben az ameri- ka-barát politika továbbfolytatása a legkomolyabb belső bonyodal­makhoz vezet Nyugat-Európában. Az ilyesféle érvelések arra kényszerítették Dullest, hogy egyezzék bele a négyhatalmi tár­gyalások megtartásába a Szov­jetunió részvételével, bár Dul­les ellenezte ezt a javaslatot. Ilymódon a nemzetközi együtt­működés ellen irányuló politiká­juk teljes lelepleződésétől való rettegés és nem a békeszeretet kényszcrítclte az Egyesült Álla­mok, Anglia és Franciaország ve­zető köreit arra, hogy engedjenek a néptömegek követeléseinek, amely néptömegek helyeslik és támogatják a megoldatlan nem­zetközi kérdések tárgyalások út­ján történő rendezésére irányuló követeléseket. A washingtoni közlemény kí­sérletet tesz a négyhatalmi ér­tekezlet feladatainak zsugorítá­sára, az értekezletet csupán né­hány, Németországra és Ausztriá­ra vonatkozó kérdésre korlátozza. Az a benyomása támad az em­bernek, hogy a washingtoni érte­kezlet részvevői meg akarják ke­rülni, sőt lehetségesnek tartják figyelmen kívül hagyni az alap­vető problémát, a nemzetközi fe­szültség enyhítésének problcmá- ját. A washingtoni értekezlet: rész­vevői azt a látszatot keltették, bogy a négy hatalom külügymi­nisztereinek értekezletén meg akarják vizsgálni a német pro­blémát és az osztrák kérdést. A washingtoni értekezlet részvevői beszéltek a német kérdésről, de- egyáltalán nem azért, hogy elő­segítsék az ezzel kapcsolatos alapvető kérdések megoldását. Hallgatnak arról, hogy az Egye­sült Államok, Anglia és Francia- ország hibájából mindmáig nem­csak, hogy döntés nem történt a német békeszerződés kérdésé­ben, de meg sem vitatták ezt a kérdést. Futólag érintik Német­ország egyesítésének kérdését, de látható, hogy a washingtoni ér­tekezletnek nem feküdt szívén Németország egyesítése, az össz- német kormány megalakítása megoldásának meggyorsítása. Nem véletlen, hogy a washing­toni okirat nyíltan hangsúlyozza a bárom hatalomnak azt a tö­rekvését, hogy folytatni akarják erőfeszítéseiket az «európai had­sereg» megalakítására vonatkozó terv megvalósítása terén. Ez a terv Nyugat-Németország rcmi- litarizálását és az agresszív at­lanti tömbbe való bekapcsolását írja elő. Másrészt ismeretes, hogy a bonni szerződés, amelynek ra­tifikálására az Egyesült Államok most fokozottan törekednek, elő­írja, hogy Németország egyesítése esetén Németországnak vállalnia kell mindazokat a nemzetközi kötelezettségeket, amelyeket a nyugatnémet kormány vállalt, köztük természetesen az «euró­pai hadsereg »-ben való részvé­telre vonatkozó kötelezettséget is. Mindenki ismeri ezeket a ter­veket, amelyek arra irányulnak, hogy Németország ismét milita- Tista állam legyen. Azt tartják szem előtt, hogy Németország fegyveres erőit legyék az »euró­pai hadsereg» fő erejévé, az ag­resszív északatlanli szövetség ro- hamcsapatává. Ha ezek az egész Németországot érintő tervek meg-» valósulnának — amint mindenki számára érthető — a leghareia- sabb militarista erők Iábruállüá- sára vezetne Európa középpont­jában, olyan háborús tűzfészek újraszületését vonná maga után, mint amilyen nemrégen a hitle­rista Németország volt. A washingtoni tanácskozás egy­részt a Szovjetunió, az Egyesült Államolt, Aiiglia és Franciaország kiilügy miniszterei értekezleten elí összehívása mellett nyilatkozóit, amelynek bizonyos előfeltételek mellett fontos pozitív jelentősége lehetne. Másrészt a négy hatalom képviselőinek ezt az értekezletet olyan célokra akarják felhasznál­ni, amelynek semmi közük a Iái­ké megerősítésének érdekeihez, semmi közük a nemzetközi fe­szültség enyhítésének feladatai­hoz. Szemmelláthalóan feliárult a washingtoni tanácskozás részt­vevőinek deklaratív nyilatkozatai és valódi szándékai közötti mély­séges eltérés. Miről tanúskodik tehát a wa­shingtoni értekezlet? Ez az értekezlet arról tanús­kodik, hogy már senki sem tudja tagadni az égető nemzetközi kér­dések tárgyalások útján való meg­oldásának sürgető szükségességét. Egyúttal a washingtoni tanács­kozás és az utána közzétett nyilat­kozat arról tanúskodik, hogy mi­lyen nagyok még azok az akadá­lyok, amelyek e kérdéseknek az érdekelt államok közötti valósá­gos megegyezés útján történő megoldását h átrál latjál;. A nemzetközi enyhülést előse­gítve, leküzdeni ezeket az akadá­lyokat — ez a feladat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents