Viharsarok népe, 1953. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1953-07-19 / 168. szám
4 1953 Július 19., vasárnap . ViUaisaióU Héfve Párt és pártépítés Taggyűlés a békéssé mseai „Vörös Csillag" tsz-ben A most megtartott taggyűléseknek feladata volt a párttagság mozgósítása — Rákosi elvtársnak a budapesti pártaktívaértekezle- ten elmondott beszéde alapján — a kormányprogramra megvalósítására. Taggyűlésen tárgyalták meg, hogy a pártszervezet milyen munkát végzett, milyen hibákat követett cl s mik a feladatok a 'tervtcijesítésre való mozgósításban. Békéssámsonban a « Vörös Csillag» tsz helyiségében este fél 8 óra felé kezdtek gyülekezni a szövetkezet kommunistái s hamarosan össze is jöttek vagy ötve- nen. Elsősorban a taggyűlés hibáira kell rámutatni. A taggyűlés megkezdését 8 órára tűzte Iá a pártNévszerint bírálta K aki olyan kijelentést tett: «Most már nem parancsol senki.» Megmagyarázta, ha a szövetkezet vezetősége eltűrné a munkafegyelem lazaságát, elsősorban az ellenség és a munkalazítók érnék el céljaikat: megzavarnák az aratást, csépiést, begyűjtést, aminek kárát egyedül a dolgozó vai- laná. A beszámoló — bár jól foglalkozott Rákosi elvtárs beszédével, — mégsem volt mozgósító jellegű. A beszámolóból azt lehetett érezni, hogy megvan a programm, A feladatokkal hiányosságát pótolták a felszólalók. Andó elvtáxs, mint első felszólaló helyesen bírálta a vezetőséget. / — Vájjon, hát hol a hiba — kezdte —, amiért még nem arattunk le? Sok az egy tagra eső föld,- az kétségtelen. De egyíz- beiy javasoltam: osszuk fel a területet és mindenki gondoskodott volna annak learatásáról. Brankó elvtárs reagált a bírálatra nyomban. — Nagy hiba volt az — mondotta —, hogy nem hallgattuk meg, akik jó javaslatokkal jöttek, nem kellően értékeltük, hogy akik a földdel dolgoznak, a földből kell megélniük. Sok esetben csak a munkaegységet nézték és nem annak alapját: a termelést. A másik elvtárs az éberségre hívta fel a figyelmet. — A kuláldista eltörlése után, Rákosi elvtárs beszéde előtt az vezetőség, azonban fél 9-kor nyitották meg. Hiba volt az is, hogy az elnök nem ismertette eléggé a napirendi pontokat, hanem éppen, hogy megnyitotta a taggyűlést, máris a titkárnak adta át a szót. A titkár elvtárs beszámolójában — helyesen — a kormány programmjával, Rákosi elvtárs történelmi jelentőségű beszédével foglalkozott. Megemlítette a kommunisták szerepét a programm megvalósulásáért folyó harcban. Bírálatot mondott az olyan tagok felé, akik a kormány pro- grammját úgy forgatták ki, hogy a szövetkezeten belül a vezetés feleslegessé vált, helytadtak a lazaságnak, a nemtörődömségnek. iss Gyula elvtársat, aminek fő célja: a dolgozó nép állandó jólétének emelése, — de azon túl, hogy ezt tudomásul vesszük, további feladataink nincsenek. A további feladatokról mindössze egy megjegyzés volt, hogy a tsz már túlhaladta a minisztertanács határozatában előirt nyolc nap aratási időt. Csupán egyetlen javaslatot tett — amire sajnos, a tagok nem reagáltak —, hogy azok, akik reggel 9 óráig várják a harmat felszáradását, segíthetnének reggel 4 órától 9 óráig aratni. faló foglalkozás ellenség lóra ült. Lóra, bizony. Egy héttel ezelőtt — hangsúlyozta — házát, földjét követelte vissza. Most igazán leszűrhetjük a tapasztalatot. Az ellenség kimutatta a foga fehérjét. Még a vak is láthatja, ki az ellenség, mi a célja. Éz kell, hogy ellentámadásba indítson bennünket. Sok jó hozzászólás volt még, azonban a taggyűlés majdhogynem elcsúszott párbeszéddé. Volt olyan fél óra, amikor egyáltalán nem az tükröződött, hogy a kommunisták nagy harci tanácskozása ez. Ennek a magyarázata is megvan. Rákosi elvtárs korábbi beszédében mondotta: «Mindenért, ami ebben az országban történik, mi, kommunisták vagyunk a felelősek.» A «Vörös Csillag» kommunistái jó, becsületes, odaadó harcosok, érzik a felelősséget a szövetkezetért. Azonban a pártszervezel kevésbbé bátorította őket már korábban a bírálatra. Nem segítette, hogy megtanulják kifejteni véleményüket. Andó elvtársra sokan rossz szemmel néztek, amiért a vezetőséget bírálta. Jóllehet, hogy Andó elvtársnak sok és sok hibája van. Azonban a pártszervezet sem fordított kellő figyelmet korábbi jó javaslatának megvizsgálására, alkalmazására. Ehelyett a bírálatra úgy válaszolt, hogy egyedül Andó el’ társnak kínálta fel a földt' letet. De vájjon, miért ne- tották fel általában, vagy szeretettel hivatkozik t e.zetőség, hogy kevés az . — miért nem magvarázt meg. hogy az ő szövetkezeti m belül ez egyelőre megoldhatatlan? Ez nevelő, segítő módszer. Azonban Varga elvtárs, párttitkár taggyűlésen tanúsított magatartása azt mutatja, hogy fél a bírálattól. Ezt aláhúzza az is, hogy nem értett egyet azzal a javaslattal: «A rostálásnál a nők is elvégezhetik a munkát és így felszabadul több erőteljes férfi munkaerő, akiket a kaszáláshoz lehet beosztani, — vagy az állattenyésztők közül azokat, akiket a jelen pillanatban éppen nélkülözni lehelne, szintén be kellene osztani aratni.» Tehát volt jó javaslat, csak éppen a vezetőség vegye figyelembe és gondoskodjon annak megvalósításáról. A ,Vörös Csiltag* kommunistái már számtalanszor bebizonyították, hogy jól megállják helyüket a termelés frontján. Ma sem vonja senki kétségbe, hogy nem a legjobb akaratuk, becsületük szerint dolgoznak. Azonban a munkaszervezés megjavításával van még tennivaló. A szemveszteség már fenyegeti a csoportot. Éppen a kommunisták feladata, hogy rászorítsák a vezetőséget: minden erőt, tagot és családtagit s a nélkülözhető állattenyésztőket az aratáshoz ossza be. Nem közömbös egyetlen tagnak sem, Rogy a még Iearatatlan száz hold gabonából közel száz mázsa elperegjen. Az azt jelentené, hogy minden tag több mint száz kiló gabonával kapna kevesebbet. *■ A taggyűlés 11 órakor ért véget. Amellett, hogy volt némi hiányosság a megszervezésben és a vitavezetésben, az elvtársak tapasztalatban gazdagodva téliek haza. Ez a taggyűlés a «Vörös Csillag» tsz életében is a további harc kiindulópontja volt. A taggyűlésen tett Ígéreteket és javaslatokat vegye figyelembe a vezetőség, nyújtson segítséget ahhoz, hogy a «Vörös Csillag» tsz kommunistái — mint annyi sokszor — ismételten bizonyítsák be, thogy a szövetkezet megszilárdításán, felvirágoztatásán dolgoznak. Ehhez a kommunisták példamutatásukkal mozgósítsák a pártonkí- vülieket. Rocskár János. A kommunista példamutatás eredménye: Öt nap alatt learattak a méhkerék! „llák««ií6 tszcs dolgozó! Alig hangzott el az első kakasszó, amikor Jova György pártlilkár fürge mozdulattal lelépett az ágyról. Aratás van. A búza nem vár és nem szereti a szunyókáló embereket. Ha immcl-ámmal csinálnánk, két hétig sem fogyna le az a 140 hold búza, — jutott eszébe az előző napok eseménysorozata. Alig ütött az óra mikor Jova elvtárs munkacsapata, köztük a csoportelnökkel, Kozma Tivadar elvtárssal a búzaföldre indult. A többi munkacsapatban dolgozó kommunisták is mozgósították dolgozótársaikat. Úgy, hogy Megbeszélgettük a csoporttagokkal és a családtagokkal is, hogy minden erővel az aratást szorgalmazzuk. Csakis így mennek utána az elvtársak. Már pedig, ha a kommunisták példamutató munkát végeznek, akkor a pár- tonkívüliek sem hagyják magukat. éjfél után kettőt, mikor a felkelő nap sugara vé- gigsiklotl a határon, már kint volt mindenki. Még Csóka Györgyité is, aki pedig ugyancsak kötötte az ebet a karóhoz, hogy ő nem jön. Mégis csak használt Bordás György bírálata, amit az egyik csoportgyülésen mondott el Csó- ka György felé. — Ha a férj akarja, meg tudja győzni az asz- szonyt a munka fontosságáról. Lovas Gábor elvtárs sem akarta azt, hogy ismét szó érje a ház elejét. A tavasszal elmaradozott a munkával. A pártonkí- vüliek kereken, nyíltan elmondották a csoportgyülésen: mint pártvezetőségi tagtól, többet várunk. Nem akai ta hát Lovas elvtárs, hogy ismét ez legyen róla a vélemény. Rúzsa Sándor, Deák Sándor, meg még a többi négy dolgozó, Népnevelők megsegítésére Rákosi eívtárs a budapesti pártbizottság aktivaértekezíetén el- rn' ’"'tt beszédéten foglalkozott azokkal az intézkedésekkel, melyeket -A Központi Vezetőségének javaslatára Nagy Imre elvtárs az 'Zággyűtésem ismertetett. Rákosi elvtárs beszédében harcra, éberségre, aktivitásra, épitőmunkánk eredményeinek tovább fokozására mozgósította az ország dolgozó népét. Megyénkben is a párt iránt érzett szeretettel, bizalommal fogadták e történelmi jelentőségű beszédet. Az életszínvonal, a jólét, a felemelkedés — pántunknak, kormányunknak fő béíja. A falusi kizsákmányolok, a kulákok ée csatlósai a páti határozatát, kormányunk intézkedéseit félremagyaráz- aák. Támadást indítanak a Szövetkezetek ellen. A népnevelők jó munkáján is múlik, hogy minden dolgozó megértse, mit kell tennie o nagyszerű programm megvalósításáért. A kamu ti „Leóin“ tsz-ben a népnevelők, •amikor a ki'épésről ezó esett, helyesen magyarázták meg, hogy a kilépésnek nincs akadálya a gazdasági év végén. Azonban elmondották, hogy kormányunk, pártunk változatlanul a termelőszövetkezetekben látja a falu szocialista építésének útját. Ennek megfelelően a jövőben még több és nagyobb segítséget ad a termelőszövetkezetek fejlesztésére, erősítésére. Kormányunk minden szövetkezeti formában dolgozónak az összes begyűjtési cikknél az eddigieken felül 10 százalék kedvezményt ad. Itt a népnevelők helyesen kiszámították és megmagyarázták, hogy búzából is milyen jelentős előny származik a 10 százalékos beadási kedvezményből. A 10 százalékos begyűjtési kedvezmény 40 deka búzával jelent többet egy-egy tsz-t tagnak munkaegységenként. Már pedig egy becsületesen dolgozó tagnak 250—300 munkaegysége is megvan, ami 1—1.20 mázsa búzát jelent. De ugyanígy áll ez más begyűjtési cikkre is. Már pedig |az a tsz-tag, alti kilép a szövetkezetből, nem szövetkezeti formában dolgozik, tehát ez a kedvezmény sem illeti. Rákosi eívtárs az egész ország színe eíőtt leszögezte, hogy most, amikor arról van szó, hogy munkásosztályunk, dolgozó népünk jólétét gyorsabb ütemben ©maijuk, minden dolgozónak még fokozottabb érdeke helytállni a termelésben, tettekkel biztosítani kormányunk programmjának megvalósulását. 872 dolgozó fejadagja A falu dolgozói előtt ezekben a hetekben a betakarítás, begyűjtés gyors elvégzése áll. Népnevelőink magyarázzák meg, mit jelent csak egy napi késlekedés is. Megyénkben még iearatatlan több, mint 16 ezer hold búza, melynek "az eddigi pergése is már holdanként kb 60 kilót tesz ki, ami összesen 9600 mázsa, azonban mindennapi késés egyszázalékos szemveszteeég- emelkedést jelent, ami kb 12 kg holdanként, tehát minden nap el- pereghet 1920 mázsa, ami 812 dolgozónak a fejadagja. Ezt látták be a méhkeréki »Rákosi« tez tagjai, amikor egy asszony kivételével valamennyi tag és hozzátartozója részi,vett a munkában}! MPawieni gabonájukat saját erejükből learatták. Nem voltak az aratással eltnar&dva, Így minden szem gabona a zsákba kerül majd, több jut a tagok kamrájába is. Már kiindultak a gépek, csépelik a bő termést. Az ellenség különböző módon igyekszik gátolni. De főként lejáratni a Szovjetunióban. és nálunk ie. bevált Bredjuk-fé.'e csépiéit. Ez a csép-t léüi módszer az idén különösképpen rekord teljesítményt kell, hogy biztosítson. Ott, ahol a kommunisták látják a célt, leggyorsabb ütemben biztosítják a dolgozók kenyerét: jól halad a munka. Az örméuyzugi állami gazdaság rózsáéi üzemegységében Bredjuk-módsaerrel csépelő cséplőgép óránként 36—40 mázsa búzát csépel el. Rákosi elvtárs beszéde után vállaltak, hogy a rendes osép- lós megkezdésétől 400 mázsa búzát osépelnek el naponta. Ezzel a dolgozók jutnak nagyobb keresethez. Ennek a gépnek 37 dolgozója van. Nézzük meg mit keresnek naponta, ha 400 mázsát csépelnek el. 100 mázsa búza elcsfplése után: I. kategóriába tartozó etető napi 17.— Et 68 Ft H. kategóriába tartozó asztagosok, zsákosok n. 14.50 Et 58 Ft 111 kategóriába tartozó poiyva és törekhord. n 12.50 Et 50 Ft Ezen felül a prémium 155 mázsa búza, csépiében felül mázsánként f kilogramm búza. Tehát 245x5— 1225 kilogramm. Eszerint egy személyre jut naponta 33 kiló búza kereset prémiumként. De hasonló a helyzet azoknál a gépeknél is, amelyek nincsenek átalakítva Bredjuk-módszerre, ha szorgalmasan kihasználják a gép teljes kapacitását. Tehát ez életszínvonal emelkedéséről beszélve nem értelmezhetjük azt, hogy a programm majd megvalósítja, hanem nekünk kell a programmot megvalósítani, mert elsősorban, ez minden dolgozónak egyéni érdeke. Nem lehet más jelszónk e programm megvalósításában sem, mint: »TERMELJ TÖBBET JOBBAN ÉLSZ!« akiket párttagnak, meg tagjelöltnek -vetlek fel, jó munkával igyekeztek bebizonyítani, hogy nem érdemtelenül élvezik a párt és dolgozótársaik bizalmát. Tavasszal a dolgozók jobb vezetést követeltek. A vezetők megfogadták a bírálatot és úgy készültek: az aratás idején be tudják bizonyítani, hogy tudnak jól vezetni és képesek is erre. A jó vezetés, a helyes munka- I szervezés, az alulról jövő bírálat meghallgatása, a kommunisták példamutatása hatalmas eredménnyel járt: öt nap alalt learattak a méhkeréki «Rákosi* tszcs dolgozói. (Sz«la)
