Viharsarok népe, 1953. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-16 / 165. szám

»»33 július IS, csütörtök

3

ViUatsaitU képe

Ne tűrje tovább a minisztérium a kőszigeti állami gazdaság vezetőinek hanyag munkáját

A koszig*'ti állami gazdaság egyike megyénk legnagyobb állattenyésztő gazdaságának. A félévi értékelés szerint a kőszigeti állami gazdaságban legmagasabb a fejési átlag. Első félévi áruló- adási tervét a gazdaság sertésből, haromfiból 100 százalékon felül teljesítette. Az állattenyésztési dolgozók szívós kilartómun- kájának eredménye ez. Amíg azonban a gazdaság állattenyésztői szép eredményeket énnek el, a növénytermesztésben súlyos a lemaradás. Póhalmon, Varsánhá- ton például közel 100 hold föld parlagon van. Az özedi állomás északfelőli részén 20 hold napraforgónak csak egyrésze van égy, ahogy megkapálva, de ehhez hasonló «művelést» kapott a mellette lévő 100 holdas kukoricatábla i?

A gazdaság vezetősége

a hanyag növényápolást a* esős idővel magyarázza

Hónapokkal előre szili te óránkén t ki tudják mutatni a leesett csapadékmennyiséget. Ezzel akarják elhárítani a felelősséget. Eső valóban sok volt, több helyen meg V állt a víz a földeken de nem fesUi kevesebb a szomszédos körösi állami gazdaság földjére sem, ott mégis már többször megkapál tál* a kukoricát.

A gazdaság igazgatója, Pap elvtársnő és az agromómusok igyekeznek rajtuk kívülálló okokra hárítani a felelősséget, úgy mondják: mi mintient meglettünk, ami tőlünk telhető. Nyoma sincs a kapásnövények földjén a

— bizonyára nem jut túl az irodán — amikor a gazos, elhanyagolt földeket nem veszik észre? A kőszigeti állami gazdaság hanyag munkáját semmivel sem lehet magyarázni, annak elsősorban a gazdaság vezetősége az •oka. Az éllallcnyésztéstK» szép eredményeik vannak ugyan, de, hogy akarják azt megtartani, tovíz leeresztésének, pedig motor is állt volna rendelkezésükre. Az elmaradás oka nem az eső és nem a munkaerőhiány, amire szintén hivatkoznak, hanem a szervezetlenség, a munkák tervszerűtlen irányítása. Az egyik 20 holdas napraforgótábláL például két női munkaerő kapálja már hetek óta.

vább növelni, amikor parlagon hagyják a földet, nem termelnek takarmányt az állatok tartásához.

Ne tűrje tovább az illetékes minisztérium a kőszigeti állami gazdaság vezetőinek tónus közönyét. Vizsgálja ki és vonja felelősségre azokat, akik ilyen hanyagul gazdálkodnak a dolgozó nép vagyonával.

A gépi munka sem halad

Nem használják ki a lehetőségeket a gazdaságban. A minisztérium például 60 mázsa babvetőmagot adott a gazdaságnak a kipusztult vetések pótlására. Azag- ronómus szerint: «majd el fogják vetni». Az igazgatónak azonban az a véleménye, hogy nem érdemes abba a rossz fökltó a magot pocsékolni (?!) Megalkuvó álláspont parlagon hagyni azokat a . földeket, melyeket eddig

állandóan müveitek és kielégítő termést adtak, amikor megvan a lehetőség a gépi erővel való megmunkáláshoz.

A kőszigeLi állami gazdaság hanyag munkáját a tanács és a pártbizoLtság jelentette már a minisztériumnak. De szemlélői annak a minisztérium ellenőrei is, hiszen napokat töltenek kint a gazdaságban. De

milyen lehet az az ellenőrzés,

Példamutató traktorista

A gyulavári «Uj Élet» tszcs- ben 129 hold őszibúza aratását

július 7-én kezdték meg a tszcs tagjai. Hamarosan befejezik ezt á munkát. Azért tudtak ilyen jó eredményt elérni, mert Újhelyi Sándor felelős traktorista lelkes munkájával segítette a csoportot. Újhelyi elv társ aratógéppel hat nap alatt 72 hold búzát aratott le. Ezidő alatt 8 óra kiesése volt ponyvaszak adás miatt. A gépét akkor javította, ápolta, amikor esejtt az eső, vagy harmatos volt a búza. Minden pqroet kihasznált. Az aratással egvidőbep, vagyis hat nap alatt 20 hold középmélyszántást végzett másodvetés alá. Munkájával hozzájárult ahhoz, hogy a csoport mielőbb teljesíteni tudja tarlóhán- tási tervét. Újhelyi elvtársról példát vehef a többi traktorista is.

Wadi Antal

Járási Tanács, •Gyula.

Megérkezett Bulgáriába

az első

gyapotszeitökombájn

Szófia. ("MTI) A bulgáriai Ménesiért község vasútállomására megérkezett a Szovjetunióból az első gyapotszedőkombájn.

Mericsleri község gép- és traktorállomásának dolgozói nagy örömmel és érdeklődéssel fogadták az új gépet, amely egy idényben legalább háromszáz tonna gyapot szedésére képes.

Termelőszövetkezeteink gyorsítsák meg és minél előbb fejezzék be a gabonaaratást

Július második felébgn vagyunk. A gabona érése túljutott a viaszos érésen. Keresztbe« a helye. Egyetlen község sincs azonban megyénkben, ahol befejezték volna az aratást, sőt egyes termelőszövetkezetekben igen nagy a lemaradás, amit nem lehet az időjárással magyarázni. A békéscsabai Haladás», «Viharsarok» és «Micsurin» tszcs, az örményzugi Béke» tszcs és megyénk többi 36 termelőszövetkezetének földjére sem esett kevesebb eső, mégis befejezték már az árulást.

A lemaradás oka, hogy egyes h'rnaeluszövetkezetek tagsága — mint példád a kanuili «Lenin», a békéscsabai Előre» és a zsadá- nyi «Előre» — hallgat az eilen ség hangjára. Nem veszi ki részéi szív veL lé lekkel, odaadással a betakarítás nagy munkájából.

Rákosi elvtárs tószéde óta javult ugyan az aratás üteme ter- melőszöveLkezPteinkbe.n, ez azonban nein kielégítő. Ha pár napon belül nem aratjuk le a gabonát, komoly veszteségünk lesz. s ez nem lehet közömbös egyetlen hazáját szerelő, az új kormány programúijával egyetértő termelőszövetkezeti tag, vagy dolgozó paraszt számára sem. Tszeink-bep minden épkézláb ember harcoljon jobban az aratás meggyorsításáért, mielőbbi befejezéséért. A vezetők, a kommunisták feleségei, családtagjai legyenek példamutatók a munkában. Az aratás befejezése lilán kövessék az örménytúLi Viharsarok» és Előre tszcs példáját, amelyek aratógépeikkel a lemaradó tszcs_k; t segítik.

Gépállomásaink kombájn- és aratögépvezelői is adjanak nagyobb segítséget a termelőszövetkezeteknek. Fokozzák a napi teljesítményüket; erre a lehetőség is megvan, az idő jó, a gabona száraz. Termelőszövetkezeteink vezetői- a pártszervezetek értékeljék az egyének, munkacsapatok, brigádok teljesítményét, tanácsaink tudatosítsák a verseny eredményét községben, járásiján. Csak a m unka verseny szélesítése, rendszeres értékelése, az eredmények tudatosítása gyorsíthatja meg termelőszövetkezeteink aratási, cséplési, begyűjtési munkáját, ,

Postazsák vagy zsákbamacska?

A gyermek szeret zsákbamacskát venni. Mindig más valami kerül elő belőle, mint amit vár, illetve elképzel.

A békéscsabai Városi Pártbizottság ügykezelési osztályától azonban megtanultuk, hogy felnőtt korban is lehet zsákha macskát játszani még kounolv szervezeti ügyekben is. A Városi Párt- bizottság hónapokkal ezelőtt postazsákot rendszeresített. Július 8-án a postáznák-«•sere alkalmával <egv, a MÁV7 üzemi pártszerre* eetének szóló anyag került elő a zsákból, emeUeitt még egy másik anyag, amely a városi rendőrkapitányság pártszervezetének szóló ügydarab volt.

Valószínű, nem azért rendszeresítette a Városi Pártbizottság a postazsííkot, hogy az ügykezelés zsákha macskát játsszon vele. Erdős élvtársnő art mondja: tévedés. Ka csak egy pártszervezet ngydarabját cserélték volna össze, ezt el is lehetne fogadni, de mivel ez — mint a fenti példa is mutálja — másként van, inkább a felelősségtudat hiányára mutat.

Viharsarok Népe szerkesztőségének pártszervezete,

Szula Imre: „

JÓ ISMERŐSÖK

Én mindig nugyon örültem annak, ha tégi ismerősökkel,^ egykori munkatársaimmal találkoztam. Különösen akkor vagyok boldog, amikor olyanokkal hoz össze a véletlen, akiknél látom, hogy lépést tudnak tartani épülő szocialista hazánk fejlődésével.

Népköztársaságunk új kormányának programmnyilatkozata után kissé elfogott a szülőfalum iránti «sovinizmus». Arra gondoltam, hogyan is fogadhatták az én falum dolgozói ezt a pro- ranrmot. A régi ismerősök, egy- ori cselédtársaim, kubikos barátaim a felszabadulás utáni harcokban megedződött elvtársak. Fűlött az a gondolat; melyik utat választják. Továbbra is a nagyüzemi gazdálkodást, vagy visszatérnek az egyéni gazdálkodáshoz? Éin nem úgy 'smerem őket, hogy meggyőződés nélkül léptek volna a nagy üzemi gazdálkodás útjára. De lehet, hogy az utóbbi évek nehézségei ingadozóvá tették őket és mégis meg- tántorodtak. Szóval sokfele-fajta gondolat szaladgált össze-vissza a fejemben. Aztán elhatároztam: hazautazom.

Jól bealkonyodott, mikor befutott az állomásra a vonat. Vendég vagyok — gondoltam —, nem illik későn beállítani még akkor sem, ha a testvérbátyjánál kér bebocsátást az ember. így csak futólag üdvözöltem az ismerősöket. Van az úgy, hogy szeret az ember egyedül maradni gondolatával. Én is így voltam. Ezért hát néptelen csendes utcát választottam útirányul.

Bátyáméknál lámpavilág mellett vacsoráztak. Már végefelé jártak, amikor betoppantam a konyhába.

— Ej, de jókor érkeztél, még van egy kis maradék, — köszöntöttek s mindjárt asztalhoz is invitáltak.

— Hát aztán, hogy vagytok, mi újság ? — kérdeztem.

— Ami újságot tudunk, arról Te többet tudsz mondani.

— Az nem biztos.

— No, meg attól is függ, mire vagy kíváncsi.

— Mi a véleményed az új kormány programmjáról ?

Helyben vagyunk, — gondoltam —, legalább nem kell ajtóstól rontanom a házba. Én a magam részéről vacsora után akartam erre terelni a beszélgetést.

— Nyilvánvaló, hogy helyes. Kijavítjuk a hibákat, megszilárdítjuk a tcrmelőesoportokat, emelkedik a dolgozók, életszínvonala. Természetesen, ez nem magától következik be, hanem többet kell termelni, megszilárdítani a munkafegyelmet. Városon és falun egyaránt. Most falun legfontosabb

a gabona gyors betakarítása. Enétkül nincs életszínvonalemelkedés. A kormányprogrammot csakis így tudjuk válóra váltani.

— Hát az biztos, hogy termelő munka nélkül a programm csak programm - maradna. Azzal még nem lakik 'jól az ember, se nem tud felöltözni — hagyta helyben bátyám.

— Mű a helyzet a csoportban?

— Most van a munka dandárja: Egynéhány gondolkodik, hogy mitévő legyen az ősszel.

— Hát Te, hogy gondolod? — kérdeztem. Végig simít ősz haján, megvakargatja fejét, aztán röviden ennyit mond:

— Én maradok.

— Van-e sok munkaegység?

— Lányommal együtt kettőnknek több mint hatszáz.

Na lám, Rákosi elvtárs szava mennyire igaz, aki jól dolgozik, az nem akar kilénni. Az megtalálja boldogulásának útját a tszcs-ben.

Másnap Tóth Sándorral, egykori cselédtársamnial találkoztam össze. A beszélgetés során elmondotta: a mi csoportunk nem oszlik fel. Nem mondom azt, hogy egyesek talán nem foglalkoznak a kilépés gondolatával, de a túlnyomó többség, az mai ad. Nekem bz a véleményem, hogy aki menni akar, de jó munkás, meggyőzzük, hogy maradjon. De erőltetni nem erőltetünk senkit. Aki pedig rossz munkás, az meg menjen. így tudunk majd egy egészséges és valóban példamutató csoportot létrehozni, amely vonzóan hat a kívülállók felé.

A kultúrházban nyilvános tanácsülés van. Benézek, hátha van a «Lenin» tsz tagjaiból is valaki bent. A nagy eső miatt most nem tudnak aratni. Gálik elvtárs — egykori kubikostársam — mosolyogva nyújtja felém kezét. Ezelőtt 11 évvel, 1942-ben Dunántúlon és Erdélyben dolgoztunk hosszú hónapokig, de egyetlen öltöző ruhára valót sem tudtunk összekuporgatni. Hej, pedig, de szűkiben voltunk hamnincegyné- hány társunkkal egy ütt, ö is elmondja: — eszünk ágában sincs, hogy kilépjünk. Csak nem azért dolgoztunk éveken át, hogy most lemondjunk róla és kárba vesz- szen? Építkeztünk, rom épületeket hoztunk rendbe, csak nem mondunk le munkánk eredményéről ?

Közben kiderül, hogy neki is közel 300 munkaegysége van ezideig.

Tehát ő sem lógós és ezért meg is találja számítását.

Na, lám, ez meg Horváth elvtárs. Vájjon neki mi lehet a véleménye ? öt a negyvenötös választások alkalmával ismertem meg. Akkor még igen nagy lámpalázban égtem, ha tömeg előtt beszéltem, de ők bizalommal és odaadással voltak irántam. Bátorítottak, tanácsot adtak és kérték, máskor is menjek ki hozzájuk. Nyilván ezzel akartak segítséget nyújtani, hogy növelni tudjam önbizalmamat.

— Elvtárs, mi még csak nem is gondoltunk kilépésre. Tudod, hogy huszonheten-huszonnvolcan végeztük a növényápolást. Több mint 30 hohl föld megművelése esik egv tagra nálunk és néző meg, nálunk a járási tanács vándorzászlója, amit a növényápolás jó elvégzéséért kaptunk meg.

— Ila tőlünk el akar menni valaki, arra nem is nagy szükség van, hiszen úgyis csak az megy el, akinek nem sok hasznát vesz- szük.

— A mi csoportunk megmarad és meg is erősödik. De mi a jó vezetést is elvárjuk. Ne kapjunk mi 5—6, nteg 8 utasítást egy nap, főleg olyanokat ne, amelyik keresztezi egymást. Mi akarunk és tudunk is dolgozni, de jobb irányításra, vezetésre van szükségünk.

Horváth elvtárs feleségével 300 munkaegységet teljesített eddig.

Dehogy is lehetne egy olyan tsz-ből kilépni, mint a nagyszé- nási «Lenin», ahol az összvugyon négy e6 félmillió forintra rúg.

Míg az 1950—51. gazdasági évben 110 darab szarvasmarha, mintegy 100 darab sertés és 400 darab juhállomány volt, az elmúlt évek nehézségei ellenére is megtöbbszörüz.ődött az állatállomány. Jelenleg 220 darab szarvas- marha, 520 darab sertés, 937 darab juh gazdagítja a tsz dolgozó népét.

Büszke vagyok rátok falum- beliékl