Viharsarok népe, 1953. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-05 / 156. szám

ViUais-aiok Hifit 1953. július 5., vasárnap Nagy Imre elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) bz eddiginél lényegesen nagyabb súlyt kell helyezni a szükségleli cikkeket gyártó könnyűiparra és élelmiszeriparra, amivel lehető­vé kell tenni a lakosság szükség­letűnek mind nagyobb mérvű ki­elégítését. Meg kell változtatni a gazda­ságpolitika irányát, a népgazda­ság két alapvető ága, — az ipar és a mezőgazdaság tekintetében is. A túlzott iparosítás, főképpen a nehézipar tálgyors fejlesztése és a velejáró nagyarányú beruhá­zások mellett, az -ország anyagi erőforrásaiból nem futotta a me­zőgazdaság fejlesztésére. Ennek következtében az ipar, de első­sorban, sőt csaknem kizárólag a nehézipar túlzottan gyorsütemű fejlődése mellett a mezőgazda- sági termelés megrekedt, nem tudta biztosítani sem az ipar rohamos fejlődésének nyers- anyagszükségletét, sem a gyorsan növekvő ipari munkásság és ál­talában a lakosság növekvő élel­miszerszükségletének kielégítését. A kormány egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy az ipa­ri beruházások csökkentésével egyidejűleg lényegesen megemel­je a mezőgazdasági beruházáso­kat, a termelés minél gyorsabb és nagyobbarányú fellendítése ér­dekében. Népgazdasági' terveinkben vég­rehajtandó gyökeres változások kai, ami alapjában a szocialista iparosítás túlzott ütemének csök­kentésében és a mezőgazdaság fokozottabb fejlesztésében dom­borodik ki, kirajzolódik a kor­mány gazdaságpolitikájának cél- -kitűzése: a dolgozó nép, elsősor- a munkásosztály életszínvo­nalának állandó emelése. Az ipari termelés és a vele kapcsolatos beruházások átüte­mezése és átcsoportosítása, azú] termelési és beruházási tervek kidolgozása, nagyon körültekin­tő, alapos munkát igényel. Az Országos Tervhivatal központi feladata, a kormány által meg­adott ’ irányelvek alapján ezt a munkát minél előbb úgy elvé gezni, hogy népgazdaságunkat és elsősorban iparunkat zökkenő nélkül átállíthassuk és a termelés folyamatosságát, a tervek telje­sítését öntudatos, fegyelmezett munkával addig is biztosíthas­suk. Iparunk termelési terveinek tel­jesítése ugyanis nélkülözhetetlen feltétele mindazoknak a rendsza­bályoknak, amelyeke,t a kormány n gazdaságpolitikai és az életszín­vonal emelése terén megvalósíta­ni kíván. A mezőgazdasági ter­melés fejlesztése sem lehetséges az ipari termelési tervek hiány­talan teljesítése nélkül. A kor­mány célkitűzései sikeres meg­valósításának kulcsa tehát mun­kásosztályunk kezében van. Ez kétféle kötelezettséget jelent, egy­részt arra kötelezi a kormányt, hogy a rendszabályok kidolgozá­sánál a lehető legnagyobb figyel­met fordítsa a munkásosztály életszínvonala emelésének, továb­bá anyagi, szociális és kulturális szükségletei maximális kielégíté­sének. A kormány ezt vállalja és végre is fogja hajtani. Másrészt arra kötelezi a munkásosztályt, hogy a munkafegyelem megszi­lárdításával határidőre biztosítsa a termelési tervek végrehajtását. Ezt ipari munkásságunknak kell vállalnia és betartania. Meg va­gyok róla győződve, hogy meg is fogja tenni becsületlel, odaadá­sai. Tisztelt országgyűlés! Népgazdaságunk másik fő ága, amelynek terén a kormány előtt új feladatok állnak, a mezőgaz­ság. A már említett alacsony és az összes beruházásokhoz képest az utóbbi években viszonylag csökkent beruházások miatt, az egyéni gazdálkodók megsegítésé­nek elhanyagolása miatt, a ter­melőszövetkezetek sem gazdasá­gilag, sem politikailag eléggé alá nem támasztott túlgyors fejlesz­tése miatt, ami a parasztság gaz­dálkodását bizonytalanná tette, a mezőgazdasági termelés fejlődése megakadt s az utóbbi években lé­nyegében egyhelyben állt. Ebben nagy rétíze volt a gyakori és nagyarányú tagosításoknak is, melyek során sok visszaélés, erő­szakoskodás fordult elő, ami jog­gal sértette parasztságunk igazság­érzetét, amellett, hogy komoly gazdasági károkat is okozott ne­ki. Ismeretes, hogy mezőgazda­sági termelésünk döntően az egyéni gazdaságokon nyugszik, melyeknek termelését az ország nemcsak, hogy nem nélkülözheti, ellenkezőleg, országos érdek ter­melésük fejlesztése úgy a föld­művelés, mint az állattenyésztés terén. A kormány elsőrendű fel­adatának tekinti az egyéni gaz­daságok termelésének felkarolá­sát, termelési és munkaeszközök, kel, felszereléssel, műtrágyával, nemesített vetőmaggal és az ag­rotechnika más eszközeivel való megsegítését. A kormány minden eszközzel meg kívánja szilárdítani a pa­raszti termelés és tulajdon biz­tonságát. Ennek érdekében már az idén megtiltja a szokásos őszi tagosítást, amely az önkényes földbirtok cserével akadályozta a föld gondos művelését és csök­kentette a gazdák termelési ked­vét. A mezőgazdasági termelés ked­vezőtlen alakulásához kétségtele­nül hozzájárult a túlhajtott ter­melőszövetkezeti mozgalom, termelőszövetkezetek számszerű fejlesztésének elsietett üteme, ami odavezetett, hogy a megalakult termelőszövetkezetek egy része, a szükséges feltételek hiánya miatt, nem tudott gazdaságilag és szer­vezetileg megerősödni. A terme iőszövetkezeti mozgalom elsietett kifejlesztésének legsúlyosabb kö­vetkezménye azonban az volt, hogy a dolgozó parasztság kö­rében különösen az előfordult túlkapások, az önkéntesség elvé­nek megsértése komoly nyugta­lanságot keltett, zavarta a nyu­godt termelőmunkát és a gaz­dálkodás fejlesztéséhez szükséges befektetések nagyarányú csök­kentéséhez vezetett. A kulákok ellen általánossá vált túlzó rendszabályok is elősegítet ték, hogy az államnak évről- évre mind nagyobb gondot oko­zott az úgynevezett tartalékföl­dek hasznosítása, amelyek a gaz­dálkodás bizonytalansága és a ne­héz termelési viszonyok következ­tében műveletlenül maradtak. Mindezek alapján a kormány elsőrendű és sürgős feladatának tekinti a mezőgazdasági termelés biztonságának megteremtését. Annak érdekében, hogy dolgozó parasztságunk számára biztosítsa a nyugodt munka minden lehető­ségét, hogy eloszlassa kételyeit a parasztgazdaságoknak termelő- szövetkezetekbe való kényszerí­tése tekintetében, a kormány he­lyesnek és szükségesnek tartja a termelőszövetkezeti mozgalom lassítását és az önkéntesség szi­gorú betartása érdekében lehe­tővé fogja tenni, hogy azok a termelőszövetkezeti tagok, akik vissza akarnak térni az egyéni gazdálkodáshoz, mert ott vélik megtalálni boldogulásukat, a gaz­dasági éy végén kiléphessenek a termelőszövetkezetből. Ezen túl­menően engedélyezni fogja olyan termelőszövetkezetek feloszlását, ahol a tagság többsége azt ki váuja. Ugyanakkor a kormány továbbra is messzemenő támoga­tásban részesíti a termelőszövet­kezeteket kölesönökkel és beru húzásokkal hozzájárul gazdálko­dásuk fejlesztéséhez, tagjainak boldogulásához, mert meggyőző­dése, hogy a parasztság felemel­kedésének ez a legjárhatóbb útja A kormány engedélyezni kí­vánja a földek szabad bérbeadó sát és bérbevételét is. Azok pe­dig, akik az államnak koráb­ban felajánlott és most tartalék­földként kezelt ingatlanaikat mű­velésre saját kezelésbe kívánják venni, földjüket visszakaphatják és hiegművelésiikhöz vetőmagköl- csönt és gépi munkát is biztosít az állam. Azoknak, akik tartalék­földet kívánnak bérelni, kedvez­ményes feltételek mellett, a mos­tani egy év helyett ötévi időtar­tamra adja haszonbérbe az állam. A kormány tervezett intézke­dései alkalmasak arra, hogy si­keresen megvalósíthassuk gazda­ságpolitikánk egyik legfontosabb célkitűzését, mezőgazdasági ter­melésünk felvirágoztatását. Meg­győződésem, hogy őszinte törek­vésünk a parasztság legmesszebb­menő helyeslésével és támogatá- val találkozik. A kormány, amely nem habozik levonni a múlt hi­báinak tanulságait, és bátran fel­számolja azokat, messzemenően felkarolva parasztságunk ügyét, erre joggal számit is. Gazdasági életünk más terüle­tén is szüksége mutatkozik an­nak, hogy a kormány- változtas­son az eddigi gazdaságpolitikán. Az utóbbi évek során az állam olyan területekre is kiterjesz­tette a maga gazdasági tevékenyy ségét, ahol a magánkezdeménye­zésnek és vállalkozásnak még ko­moly szerepe lehet és elősegít­heti a lakosság szükségleteinek fokozottabb kielégítését. Ez a te­rület a kiskereskedelem és a kis­ipar. Bár a kisipari szövetkezetek komoly fejlődésről tesznek ta­núságot, mégsem tudják pótolni a kisipari termelés terén mutat­kozó hiányt. Ez arra készteti a kormányt, hogy helyt adjon a magánvállalkozásnak es lehetővé tegye az arra jogosultaknak a törvényes előírások alapján ipar- engedélyek kiadását, ugyanakkor biztosítsa számukra az -iparűzés­hez szükséges feltételeket, az áru­ellátást, hitelt, stb. Feltétlenül fejleszteni, élénkíteni kell a falu és a város közötti áruforgalmat, amihez egyrészt nagymennyiségű iparcikk, másrészt a bő termés következtében jelentékeny ter­ményfeleslegek állnak majd ren­delkezésre. Tisztelt országgyűlés! Uj gazdaságpolitikánk alapel­ve: a lakosság életszínvonalának állandó emelése. Népgazdaságunk fejlesztésének, terveink teljesítésének ez a leg­főbb, a iegmagasztosabb célja. A szocializmus építésének egyetlen helyes, a dolgozó nép számára elfogadható és járható útja, — a lakosság, elsősorban az ipari munkásság életszínvonalának emelése, anyagi, kulturális és szociális helyzetének állandó ja­vítása. Ezt kell tennünk egész népgazdasági tervezésünk és fej­lesztésünk központi kérdésévé. E- téren komoly mulasztásokat kell pótolni, elsősorban az ipari mun­kásság tekintetében. Ezt célozzák a tervezett rendszabályok, ame­lyek a kormány számára bizto­sítják azokat az eszközöket, ame­lyeknek segítségével gondoskod­ni lehet arról, hogy a munkás- osztály és a lakosság fogyasz­tása elsőrendű élelmiszerekben és iparcikkekben emelkedjék. A bő' termés nagyszerű kilátásai mesz­ezemenően elősegítik ezt és a korinájjy számára megkönnyítik a fcla'dat megvalósítását, a bő­ségesebb élelmiszerellátást és raj­ta keresztül a munkások és alkal mazottak, általában a bérből és fizetésből élők reálbérének eme­lését. A kormány elhatározott szán déka, hogy leküzdi a drágaságot. A gazdag termés betakarításával, az ipari termelési tervek mura déktalan teljesítése révén, az áru­készletek növekedésével lehető sége nyílik majd az egyes élei mezési és iparcikkek ma rpég magas árai csökkentésének. E té­ren a kormányzat nem késleke­dik. Számos idénycikk árát máris az 1951. évi árszint alá szorí­tottuk. Biztosítottuk, hogy a leg­fontosabb élelmiszerekből, liszt­ből, cukorból, húsból, zsirhól, az új termés betakarításáig is na­gyobb mennyiségek kerüljenek forgalomba. A nagyobbmérvű ja­vulás és árcsökkenés a termés be­takarítása nyomán az őszi hó­napokban fog bekövetkezni. _ De számos iparcikk árát. mint isme­retes, már július elsejével 15—30 százalékkal csökkentettük és gon­doskodtunk róla, hogy nagy vá­lasztókban, bőségesen álljanak a lakosság rendelkezésére. Ezek és a hasonló intézkedések mulatják, hogy a kormány a la­kosság ellátásának megjavítására határozta el magát és hogy nem áll meg az ígéretnél, hisz máris hozzáfogott azok megvalósításá­hoz. Fokozni fogjuk a lakosság fogyasztását szolgáló ipari ter­mékek és élelmiszerek gyártását js. Az év hátralévő részében hat­van millió forinttal fogjuk növel­ni az üzeipi élelmezési, valamint egészségügyi feltételek megjaví­tására fordított összeget. Felül fogjuk vizsgálni a munka tör­vénykönyvének egyes intézkedé­seit, el kell törölni a pénzbünte­tést, mint a munkásokkal és aL- kahnázot lakkal szémbeh használt fegyelmezési eszközt. ( Feltétlenül érvényt szerzünk a munkalörvénykönyv munkavéde­lemre vonatkozó előírásainak, a törvényesen előírt védőberendezé­sek biztosításának és a védőéte­lek, védőruházat feltétlen ki­szolgáltatásának. Felelősségre kell vonni és szigorúan büntetni kell azokat, akik a dolgozók egész­ségvédelmére előirányzott ösz- szegeket nem a rendeltetésüknek megfelelően használják fel. A dolgozók munkaerejének fokozot­tabb megóvása érdekében csők kenteni fogjuk az indokolatlan és helytelen túlóráztatást, vala mint a vasárnapi munkát. A rendszeres heti pihenőnap mel­lett megfelelő intézkedésekkel biztosítani fogjuk a dolgozók szá­mára munka utáni szabadidejük kihasználását. Jelentékeny beruházásokkal lé­nyegesen javítani kivánjuk a vá­rosok és falvak kommunális szolgáltatását. Jelentős állami eszközökkel,-részben állami támo­gatással 1954-ben az 1953. évi huszonháromezer új lakással szemben negyvenezer új lakást fogunk építeni. Állami támoga­tással fejleszteni fogjuk a bá­nyász sajátház- és a kislakás­építési akciót. Budapesten, első­sorban a munkáskerületekben, két év alatt ki kell tatarozni vala­mennyi közületi lakóházat és gondoskodni kell a házak folya­matos karbantartásáról. A lakó­házak és lakások tatarozásának meggyorsítása érdekében a lak­bérekből befolyt összegnek negy­ven százalékát kell felhasználni, ami kétszerannyi, mint 1952-ben volt. Folytathatnám a megvaló­sítandó intézkedések hosszú so­rát, ami a városi lakosság, első­sorban az ipari munkásság élet- és munkaviszonyainak megjaví­tását eredményezik. A falusi lakosság életviszo­nyain is messzemenően könnyí­teni fogunk. A már említett nagyarányú termelési segítségen túlmenően az állategészségügy megjavítására ingyenessé tesszük az állatorvosi szolgáltatást, ami a jelentékeny anyagi megtakarí­tás mellett — amit ez n paraszt­ságnak jelent — az állattenyész­tés fejlesztésére is serkentőleg hat. Nem is kétséges, hogy ezt az intézkedést parasztságunk örömmel üdvözli. Megszüntetjük a szerződéses termeltetés köte­lező, vagy kényszer-jellegét és jelentős kedvezményekkel, na­gyobb mennyiségű ipari termék juttatásával olyan feltételeket ál­lapítunk meg, amelyek paraszt­ságunk számára vonzóvá és elő­nyössé teszik a szerződéses ter­meltetést. A falu ái'uellátásának, a növekvő szükségletek minél jobb kielégítésének biztosítása ér­dekében a SZÖVOSZ-nak jelen­tősen növelni kell a földműves- szövetkezetek áruellátását, a pa­rasztság ízlésének és igényeinek megfelelő választékban és minő­ségben. Felül fogjuk • vizsgálni a ter­melőszövetkezeteknek az állam­mal szemben fennálló lejárt tar­tozását és annak jelentős részét, valamint a beadási kötelezettség nem teljesítése miatt az egyéni gazdálkodókra és termelőszövet­kezetekre nem mindig igazságo­san kivetett kártérítés összegét, együttesen mintegy hatszázmil­lió forintot, el fogjuk engedni. A begyűjtési rendszert egysze­rűsíteni fogjuk. Amit a Magyar Függetlenségi Népfront válasz­tási felhívása megígért, valóra váltjuk. Az új begyűjtési rend­szerben, amely a jövő évtől lép majd hatályba, a kivetéseket több évre állapítjuk meg, hogy a dolgozó parasztság biztonságo­san gazdálkodhasson, pontosan és jó előre ismerje kötelezettségét, feleslegét pedig szabadon érté­kesíthesse. Egyéni parasztságunk és ter­melőszövetkezeteink.. . . hathatós megsegítése, valamink a' tavalyi súlyos aszály okozta nehézségek 'mielőbbi sikeres leküzdése érde- kében a kormány törölni fogja azoknak a begyűjtési hátralékát, akik folyó évi kenyér- és takar- mánygabonabeadási kötelezettsé­güknek határidőre eleget lesznek. Tisztelt országgyűlési Az említett intézkedések vilá­gosan bizonyítják, hogy a kor­mány nem szűkkeblű, hogy se­gítő készsége a legmesszebbreme- nőbl>. Ahhoz sem fér kétség, hogy mindez nem marad üres szó, hanem az ország színe előtt vállalt feladatokat pontosan és maradéktalanul végrehajtjuk, Ígé­reteinket; valóraváltjuk, amiről a magyar nép az elmúlt évek so­rán annyiszor meggyőződhetett. Ez a tiszta lelkiismeret jogosítja fel a kormányt arra, hogy a pa­rasztságtól, egyéni és szövetke­zeti termelőktől egyaránt elvárja* sőt megkövetelje, hogy az ailam- mal szemben fennálló begyűjtési és adókötelezettségeiknek ponto­san és teljes mértékben eleget tegyenek. Ennek tudatában kell az egyéni gazdáknak és tenner- lőszövetkeze leknek állampolgári kötelességüket teljesíteni. Erre kö­telezi őket a törvény is, ame'yuck betartásán a kormány őrködni fog. Magára vessen az, aki a kor­mány jóakaratára és messzemenő segítségére az állam, az ország érdekeinek semmibevevésével, a törvények megszegésével vála­szolna. A törvényesség betartása, amire a kormány hatékony in­tézkedéseket foganatosít, nem­csak azt jelenti, hogy az állam éberen őrködjön azon, csorba ne essen a parasztság jogain, ha­nem azt is, hogy a parasztság is teljesítse az állammal szemben fennálló kötelezettségeit úgy a begyűjtés, mint az adófizetés te- (Folytaiá, a 3- oldaton.)

Next

/
Thumbnails
Contents