Viharsarok népe, 1953. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1953-07-28 / 175. szám
I»53 július 28 , bidf! [/itiaisaiaU Héfte fiz SZKP központi bizottságának tézisei a Szovjetunió Kommunista Pártja fennállásának 50. évfordulójára (Folytatás a 2. oldalról.) nini lerv győzelme bebizonyította, bogy Lenin személyében az orosz és a nemzetközi prolela- l’iátus a marxizmus nagy teoretikusával, Marx és Engels ügyeltek és tonnásának folylatójával, a forradalom kiváló szlralégájá- val rendelkezik, aki élesen látja a munkásmozgalom fejlődésének perspektíváit, a harcban félelmei nem ismerő kőszáli sas. 5. Leninnek a If. kongresszuson és az azt kővető időszakban az opportunisták ellen, a bolse- vizmus ideológiai és szervezeti alapelveinek védelmében folytatott kérlelhetetlen harca nagy nemzetközi jelentőségű voll. Lunin könyörtelenül leleplezte n tnensevi kéknek a marxizmussal szemben ellenséges ideológiai és szervezeti felfogását és ez hatalmas csapást mért a marxizmustól eltérő revizionistákra és az egész nemzetközi opportunizmusra, óriási jelentőségű volt minden ország forradalmi mozgalmának fejlődése szempontjából. Az OSZDMP II. kongresszusa fordulópont volt a világ munkásmozgalmában. II. A Kommunista Párt harca a proletárdiktatúráért 6. A történelmi események egész menelfc az OSZDMP II. kongresszusától a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméig szemléltetően igazolta, hogy a Kommunista Párt az ország eg) ellen vezető forradalmi ereje volt. A három oroszországi for vadulom története bebizonyította, hogy pártunk rövid idő alatt (1903—1917-ig) olyan gigászi politikai munkát végzett, amelyhez fogható a tapasztalatok gazdagságát, a marxista elmélet kidolgozásának mélységét és ez elme- _ lelnek a forradalom során való alkotószellemű alkalmazását tekintve, nincs több a világon. A három oroszországi forradalom története megmutatta a Kommunista Párt stratégiájának és taktikájának hatalmas erejét és életképességét, a marxista-leninista elmélet ereiét és legyőzhetetlenségét. A Lenin vezetése alatt álló bolsevik politikai csoport, amely a II. kongresszuson alakult meg és lífl' 2-ig íoumálisan az egységes OSZDMP-hez tartozott, következetek forradalmi vonalat követeti, amely megfelelt a prole- tóriátus, a parasztság és Oroszország minden népe alapvető érdekeinek. A bolsevikok kérlelhetetlen elvi harcot folytattak az opÍ iorluniznuis minden válfaja eien, az oroszországi és a nemzetközi munkásmozgalomban. 7. Lenin nagy érdeme, hogy az első orosz polgári forradalom fejlődésének időszakában zseniálisan megalapozta a párt bolsevik taktikáját, a munkásosztály taktikáját, kidolgozta a Kommunista Párt politikai (taktikai) alapjait. Lenin kifejtette a proletariátus polgári-demokrata forradalomban való hegemóniájának eszméjét és bebizonyította, hogy az akkor kialakult történelmi helyzetben a forradalom győzelmének elengedhetetlen feltétele a munkásosztály szövetsége a pa raszlsággal, a proletariátus veze tő szerepének fenntartása mellett. Lenin világos perspektívát adott az orosz marxistáknak, a polgári demokratikus forradalom szocia lista forradalomba való átnövésé- ről. A proletárforradalom új cl mélelével gazdagította a marxizmust és megvetette az alapjait a Kommunista Párt ama fórra dobni taktikájának, amelynek segítségével a proletariátus a szegény parasztsággal szövetségben 1917 októberében megdöntötte országunkban a burzsoázia hatalmát és bevezette az igazi népi halnlmnt, a munkás- és paraszt- küldöttek szovjetjeinek hutaimát, a szovjetek hatalmát. A két vonal — a forradalmi bolsevik és az opportunista men- eevik irányvonal —■ harca az OSZDMP-ben, amely harc a párt n'vgnlapí fásának időszakában ideológiai és szervezeti kérdésekkel kapcsolatban bontakozott ki, különösen élessé vált az első orosz forradalom idején (190ö—1907), amikor a taktika kérdései kerül- fck az előtérbe. A bolsevikok egy népi forradalom megindítására és győzelemre vitelére, a dolgozóknak a cárizmus és a földesurak járma alól való felszabadítására, a polgári-demokrata forradalomnak szocialista forradalommá való továbbfejlesztésére vettek irányt. A mentevikek ezzel szemben amellett kardoskodtak, hogy a forradalomban a liberális burzsoáziát illeti meg a vezetőszerep és a forradalom elsorvasztására veitek irányt, a megalkuvás mocsarába süllyedtek és a burzsoázia ügynökségévé) váltak a munkásmozgalomban. 8. Az első orosz forradalom veresége után a bolsevikek nem ijedlek meg a megnövekedett nehézségektől. A sztolipini reakció' sötét éveiben a cári megtorló intézkedések és a feketeszázas terror tomholása közepette a bolsevikok pártja megszilárdította sorait, ügyesen felhasználta a legális és illegális lehetőségeket a tömegekkel való kapcsolatok megerősítésére. Míg a holsevifcok az ílj lorracíáíoni ' előkészítésének irányvonalát követték, addig a mensevi kék™ t éhkezolcg. egyte.’i inkább eltértek a forradalomtól, a proletariátus illegális forradalmi pártjának felszámolására törekedtek, nyílt likvidátorokká váltak. A bolsevikok egy része szakított a marxista alapelvekkel és a pártot a tömegektől elszigetelt szektáns szervezetté várás útjára terelte, többek között követelte a munkásküldöttek visszahívását az Állami Dumából. A pártnak ezt a részét, az otzovistákat — ahogy akkor őket nevezték — Lenin mint «fordított likvidátorokat >: leplezte le. A reakeió nehéz körülményei között csak a bolsevikok, a le ninisták maradtak hűek a marxizmushoz, hűek a párt pro grammjában kitűzött elvekhez cs minden rohamát visszaverték az ellenségnek, amely le akarta fegyverezni az orosz prtfletáriá- tust, szét akarta zúzni pártját, alá akarta ásni cs meg akarta rágal mazni a forradalmi marxizmus elméleti alapjait. Leniné az a hatalmas érdem, hogy ebben, a párt számára súlyos időben meg védelmezte és továbbfejlesztette u párt elméleti alapjait — a dialektikus és történelmi materializmust, amely a kommunizmus elméleti alapzata. A marxi-lenini eszmei megedzés, a forradalom távlatainak helyes megértése segítette a párt Lenin köré tömörült alapvető magvát a párt meg- védclmezésében, alapvető kádereinek megőrzésében. 9. 1912-ben Prágában összeült a VI. összoroszországi pórikon* ferencia, amely kiűzte az Orosz- országi Szociáldemokrata Munkáspártból a mensevik likvidátorokat és ezzel megteremtette az alapját annak, hogy a bolscvikok végleg önálló pártot alakítsanak. A proletárpárt opportunistáktól, mensevik likvidátoroktól való megtisztításának döntő jelentősége volt a párt továbbfejlesztése, sorai egységének megszilárdítása és a proletárdiktatúra sikeres kivívásának szempont jóból. 'Lenin és a lenini vezető mag köré tömörült bolsevikok fáradhatatlan harca az újtipusú párt megalakításáért teljes győzelmet aratott. 10. A kezdődő új, hatalmas forradalmi fellendülés (1912—1914) szembetűnően bizonyította, hogy a munkások új forradalomra készülnek, hogy az új csatákra a kipróbált és az osztály harcban megedzett kommunista párt vezeti őket. A párt sorainak megerősítésében, a part és a tömegek kapcsolatainak kiterjesztésében, a forradalmi munkások új nemzedékének nevelésében,- a likvidátorok, jtrockisták, otzovisták éss más opportunisták elleni harcban fontos szerepet játszott a péter- vári munkások kezdeményezésére 1912 tavaszán alapított «Pravda», pártunk legális napilapja. 11. Az imperialista háború (1914—1918) nehéz időszakában a bolsevikok pártja ti forradalmi proletárpórt feladatainak magaslatán állt, hűnek bizonyult a szocializmus és a proletár-internacionalizmus ügyéhez. A második inlernacionálé pártjai elárulták n szocializmus ügyét és a szociálso- sovinizmus álláspontjára süllyed tek. A bolsevikok a háború, a béke lés a forradalom kérdéseinek vizsgálatánál állandóan a marxista- leninista elméletet követve, kö vetkezetes harcot vívtak az imperialista háború polgárháborúvá való változtatásáért, az imperialisták oroszországi hatalmának megdöntéséért, az imperialistit háború elleni harc minden országban való támogatásáért.Hatalmas hozzájárulás vök az alkotó marxizmus^ kincsestárához V. 1. Lenin klasszikus munká ja: k(Az imperializmus, mint a kapitalizmus legfelsőbb foka». Lc- . nin ebben a munkájában, a marxista irodalomban először, sokol- dalúan és mélyen elemezte az imperializmust, annak alapvető ellentmondásait és törvényszerűségeit, bebizonyította, Iiogv az imperializmus a legfelső és egyúttal az utolsó szakasz a kapitalizmus fejlődésében, hogy «uz imperializmus a proletariátus szocialista forradalmának előestéje». Lenin tudományosan bebizony í- totta, hogy a kapitabzmus, amely egészen a XIX. század végéig emelkedő szakaszában volt, az imperializmus korszakában haldokló, az emberiségnek hallatlan nyomorúságot és szenvedéseket okozó kapitalizmussá vált. Lenin bátran feltárta a modem mono polkapi talizmus gyógyíthatatlan fekélyeit, amelyek különös erővel mutatkoztak már az első világháború idején. Míg az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt II. kongresszusának időszu kában Lenin a párt programmjá- ban szigorú vádat emelt az orosz kapitalizmus elleti, addig az első világháború éveiben Lenin a legnagyobb fokú tudományos pon tossaggal és forradalmi :<* nve- déliyel vádolta a világimperializ must, amely az emberiséget új, véres háborúk és gazdasági katasztrófák szakadékába taszítja. Lenin «A fenyegető katasztrófa és hogyan harcoljunk ellene» című híres művében, amelyet 1917 októberének előestéjén írt, figyelmeztetett: «A háború olyan felmérhetetlen válságot idézett elő, annyira túlfeszítette a nép anyagi és erkölcsi erőit, olyan súlyos csapásokat mért az egész mai társadalmi szervezetre, hogy az emberiségnek választania kellett: vagy elpusztul, vagypedig a legforradalmibb osltályra bízza sorsát, hogy úton áttérhessen egy fejlettebb termelési módra.» Lenin történelmi érdeme az. hogy az imperializmus elemzésénél a kapitalizmus gazdasági és politikai fejlődése egyenlőt lenségének általa felfedezett tör vényére támaszkodva hatalmas tudományos felfedezést tett: meg fogalmazta és megindokolta azt a lángeszű következtetést, hogy lehetséges az imperializmus világ- frontja láncának átszakítása leggyengébb szeménél, azt' a következtetést, hogy lehetséges a szocializmus győzelme kezdetben néhány, vagy csak egy kapitalista országban. Ez a szocialista forradalom új, befejezett elmélete volt. Gazdagította és előrevitte a marxizmust, feltárta az egyes országok proletárjai előtt a forradalom távlatait, szabad teret nvitott kezdeményező készségüknek a saját nemzeti burzsoáziájuk elleni támadásra, megszilárdította a proletárok hitét a proletárforradalom győzelmében. Oroszország munkásai, a kommunisták pártjának vezetésével a világon először használták fel sikerrel a világkapitalizmus meggyengülését az ,1914—1918. évi világháborúban, megdöntötték a cárizmust és biztosították először a burzsoá demokratikus forradalom győzelmét; a második orosz forradalom győzött. A bolsevikok, megtörve a mensevikek és eszerek megalkuvó pártjainak ellenállását, a burzsoá demokra-t tikus forradalomból a szocialista forradalomba való áttérésre törekedtek. 12. A Kommunista Párt az 1917 februártól októberig terjedő időszakban országunkban megoldotta a többség megnyerésének nehéz feladatát a munkásosztályon belül és a munkás és katona- küldötteknek a forrmlalom során létrehozott szovjetjeiben,, mcgoK, dotta azt & feladatot, hogy a. szocialista forradalom oldalára vonja a dolgozók millióit, megszilárdítsa a munkásosztály szövetségét a dolgozó parasztsággal a győzelem kivívása, az imperialisták hatalmának megdöntése érdekében. Lenin híres áprilisi téziseiben új, a marxista elméletet gazdagító felfedezést tett — arra a következtetésre jutott, hogy a proletárdiktatúra legjobb politikai formája nem a parlamentáris demokratikus köztársaság, amint azelőtt a marxisták köré- íven vélték, hanem a szovjetek köztársasága. Ennek a zseniális felfedezésnek óriási jelentősége volt az 1917-es Októberi Szoeiaszágunkbau való győzelme szempontjából. A burzsoázia uralmának megdöntéséért és a proletariátus diktatúrája országunkban való megszilárdításáért vívott harc során a kommunisták pártja egyedül vezette a dolgozók tömegeit, meghiúsította a megvetésreméltó troc- kista kapilulánsok, zinovjevistáli és a forradalom más sztrájktörőinek minden kísérletét, amellyel le akarták téríteni a pártot a lenini útról. A kapitalizmus sorsát Oroszországban az a körülmény döntötte el, hogy a párt egységes, hatalmas, forradalmi áramlatba egyesítette a békéért való általános demokratikus harcot, a földesúri földtulajdon felszámolásáért, a földesúri földek parasztoknak való átadásáért vívott demokratikus parasztmozgal- mat, országunk népei nemzeti felszabadító mozgalmát és a proletariátusnak a burzsoázia megdöntéséért és a proletárdiktatúra megteremtéséért vívott szocialista mozgalmát. Ami n megalkuvó kispolgári pártokat illeti, ezek mind (mensev ikek, eszerek, anarchisták) lelepleződtek a forradalom során, mint népellenes pártok, amelyek fenn akarták tartani és meg akarták szilárdítani a kapitalista rendszert. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme a proletár- forradalom lenini elméletének diadala volt. Pártunk — megdöntve a kapitalisták és föjdesurak ■ hatalmát, szétzúzva az imjieriaiis- ták hatalmát Oroszországban és megteremtve a proletariátus diktatúráját, megvalósította az Orosz- országi Szociáldemokrata Munkáspárt II. kongresszusán elfogadott programmol. A Kommunista Párt megvalósítva a győzelmes szocialista forradalmat, nemzeti katasztrófától uientette meg országunkat, kisza- jHidította azt a világimperial izmustól függő, félgyarmati ország helyzetéből és rávezette a szovjet népet az emberiség történetében addig nem látott szocialista átalakítás széles útjára. Olyan forradalom, mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének megszervezése érdekében élenjáró forradalmi elméleltel felvértezett, a legnagyobb bátorsággal és hősiességgel rendelkező pártra volt szükség, olyan pártra, amely kész minden áldozatra a nép és a haza érdekében, olyan pártra, amelyet a legszorosabb kapcsolatok fűznek a dolgozók széles tömegeihez. Éppen ilyen párt volt a kommunisták hatalmas pártja, amelyet a nagy Lenin alapított lista Forradalom győzelmének biztosítása, a szovjet hatalom or-'és nevelt. „ nr. A Kommunista Párt a szocializmus felépítéséért vívott harcban 13. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom új korszakot nyitott az emberiség történetében, a kapitalizmus összeomlásának, a a szocializmus és a kommunizmus diadalának korszakát. A szovjet forradalom győzelme Oroszországban gyökeres fordulatot jc lentett az emberiség sorsában n világtörténelemben, a régi kapitalista világból az új szocialista világ fele. Az Októberi Forradalom halálos csapást mért a. kapitalizmusra, megingatta és meggyöngí- tclte az imperializmus pilléreit, megkönnyítette a nemzetközi pro- Ictáriátus harcát a kapitalizmus ellen. Kommunista pártunk nemzeti erőből világpolitikai, inter- nacionális erővé, a világ forradalmi és munkásmozgalmának »rohambrigádjává« vált. A proletariátus diktatúrájának megteremtésével a Kommunista Párt a leggyorsabb és legradikálisabb | előtt, mint uralkodó párt előtt az a feladnt állt, hogy felépítse cs megvédje a munkásoknak és parasztoknak a világon első szocialista államát. V. I. Lenin, a Kommunista Párt v ezére és a szovjet kormány feje kidolgozta a gazdaságilag elmaradt Oroszország élenjáró erős szocialista hatalommá való átalakításának tudományostul rnegala- pozott progrnnnnjat. Ez a programm előirányozta az ország szocialista iparosítását, a nehézipar minden eszközzel való- fejlesztését, az egész népgazdaság villamosítását, az ország mezőgazdasága szocialista alapokon történő átalakítása szövetkezeti tervének megvalósítását, a kul- túrforradalom végrehajtilsát. A Kommunista Párt hatalmas nehézségeket — a gazdasági ösz- szcoinlást és az éhínséget leküzdve, visszaverve a külföldi intervenciósok vad támadásait (az (Folytatás a 4. oldalon.)
