Viharsarok népe, 1953. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1953-07-28 / 175. szám
2 1953 július 28., kedd I/iUaisawU Híyi* _________________________________ f lz SZMP központi bizottságának tézisei 2 Szovjetunió Kommunista Pártja fennállásának 50. évfordulójára Moszkva, július 20. (TASZSZ) Július 30-án lesz 50 éve, lrogy megnyit! az Oroszországi. Szociál- deomkrala MunVáxpárt(OS2DMP) II. kongresszusa. Ez az évforduló kiemelkedő esemény a Szovjetunió életebe« éj az egész nemzetközi forradalmi mozgalom történőiében. Ezen a kongresszuson vetették meg a munkásosz- láty harcos, forradalmi, marxista pártjának az aliapját, egy újtipusú pártét, amely elvileg különbözik a II. Internacionálé reformista pártjaiul. «A bolsev izmus — irta V. I. Lenin — mint politikai eszmeáramlat és mint politikai párt 1903 óta áll férni». A ] 1. kongresszuson siker ko- ro-'izta a nagy Jetiin valóban lilúui küzdelmét egy forradalmi proletárpárt megteremtéséért Oroszországban. A múlt század 9(1 es éveitől kezdve V. I. Lettin hosszú éveken át Marx és .Engels tanításának hü követőjeként lépett fel, alkotó szellemisen továbbfejlesztette u marxizmust az új történelmi feltételek között, kérlelhetetlen harcot folytatott a marxizmus nyílt és titkos ellenségei ellen, az opportunizmusnak a munkásmozgalomban való mindennemű megnyilvánulása ellen, a proletárjai us erőinek a forradalmi marxizmus zászlaja alatt való megszervezéséért és tömörítéséért. A Bolsevik Párt, amelyet Lenin, a forradalom lángelméje teremtett meg és kovácsolt ki, győzelemre vitte az 1917. évi Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, megszervezte a prole táviát US dik- Laiúráját,'öntudatos történelmi alkotómunkára lendítette hazánk sokmilliós dolgozó tömegeit, biztosította a szocialista társadalom felépítését és biztosan vezeti a szovjet népet előre a kommiraiz1. Oroszország marxista pártja a nemzetközi munkásmozgalom fordulópontján jöll létre, amikor a kapitalizmus fejlődésének legfelső és utolsó szakaszába, az imperialista szakaszba lépett, élősdi kapitalizmussá, rothadó és haldokló kapitalizmussá kezdeti válni, amikor a prolelárforradatom közvetlen gyakorlati kérdéssé vált. Oroszország abban az időben az imperializmus valamennyi ellen tinón dósának csomópon I j a volt. Az orosz cárizmus és a nyugati imperializmus érdekei a legszorosabban összefonódtak. A párt II. kongresszusának előestéjén V. I. Lenin a következőkel írta: «A történelem, mint legközelebbi teendő, oly feladatot tűzött most elénk, amely bármely más ország proletariátusának leg- közelebbi feladatai között a legforradalmibb. Ennek a felatrainak a megvalósítása, nemcsak az európai, hanem (most már hozzátehetjük) egyben az ázsiai reakció leghatalmasabb támaszának a megdöntése, az orosz proletariátust a nemzetközi forradalmi profetariálus élcsapatává tenné.» Ez meghatározta az Oroszországban kibontakozó legnagyobb népi forradalom jellegét, sajátosság# és nemzetközi jelentőségét. Leninnek, a Koimmmisla Párt nagy alapítójának és bölcs vezérének neve elválaszthatatlanul összekapcsolódott póriunk egész történetével, a világ első szocialista államának, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének keletkezésével és fejlődésével. Lenin neve az egész világ (dolgozóinak zászlajává leli a békéért, a demokráciáért és a szocializmus- ért, a népek boldog jövőjéért folytatott, harcban. A Szovjetunió Kommunista Pártja a 'munkások és parasztok ügyéért vívott önfeláldozó harcával, a társadalom forradalmi átalakítása lerén végzett fáradhatatlan munkájával kiérdemelte az egész szovjet nép határtalan szendéiét és bizalmát. A Szovjetunió dolgozói hosszú évek történelmi tapasztalatai alapján meggyőződtek arról, hogy az országunkban fennállott politikai pártok közül csak a Kommunista Párt igazi népi párt, amely kifejezi a dolgozók alapvető érd ekei I. A SzovjeLunió Kommunista Pártja fél évszázada dicsőséggel : járja a hősi harcok, a nehéz nteg- próbá'tatások és a világtörténelmi győzelmek útját. A zseniális Lenin vezetése alatt, Lenin tanítványának és ügye folytatójának, a nagy Sztálinnak és liarcoslár- saikuak vezetése alatt harcokban megedződve kommunista pártunk ma a kommunizmust építő szovjet társadalom vezető és irányító ereje. A Kommunista Párt egész története a rfiarxizmus-teninizimts nagy,--mindent legyőző tanításának diadala. A Szovjetunió Kommunista Pártjának igen gazdag történelmi tapasztalatai lelkesítő például szolgálnak minden ország kommunista és munkáspártja számára a társadalom forradalmi átalakításáért vívott következetes harcukban. Oroszországban a marxista mozgalom eredete visszanyúlik a múlt század 80-as éveire, amikor 1883-ban Plehanov vezetésével megalakult a «Munka Felszabadítása» marxista csoport. A Munka Felszal>adítása» nevű marxista csoport azonban «csak elméleti alapot készített elő a szociáldemokráciának és csak az első lépést tette meg a munkásmozgalom. felé». Oroszországban a forradalmi proletáFpárt csírája a lenini «Harci Szövetség a Munkás- osztály Felszabadítására» (1895) volt Péterváron, amelynek tevékenysége a marxizmusnak a munkásmozgalommal való széleskörű egyesítésére irányult. 1898 márciusában tartolták meg az OSZDMP első kongresszusát, amely kimondta a marxista párt megái api tását Oroszországban. Az oroszországi marxista mozgalom azonban az első kongresszus után továbbra is egyes elkülönült szociáldemokrata körök és csoportok stádiumában maradt, ezeket a köröket és csoportokat nem fűzte harcos egységbe marxista Programm és központosított szervezet. A szociáldemokrata körök jelentős részét emellett az «öko- uomizmns» mérge pusztította. (Az «Ökonomizmus» az opporlnnizinus egyik válfaja volt, amely tagadja a munkásosztály politikai harcát és vezető szerepét.) A pái l II. kongresszusának idején eldőlt a legfontosabb politikai kérdés: milyen úton halad a fiatal orosz munkásmozgalom — vájjon a szocialista ideológiától lelkesítve a cárizmus és a kapitalizmus ellen, a prolelárdiklutú- ráért vívott bátor, következetes, forradalmi harc útján halad-e, azon az úton, amelyre Lenin, az «iszkrások», a bolsevikok hívták, vagy ráesószik arra az útra, a burzsoá ideológiának, a reformizmusnak rendeli alá, hozzáido- fuilva a a cárizmuslioz és a kapitalizmushoz. arra az útra. amelyre a mensevikek és elődeik, az ökonomisták» próbálták terelni a munkásmozgalmai. Lenin és a lenini «Iszkra» ideológiai elveinek a patt II. kongresszusán aratott győzelme döntő jelentőségű volt póriunk és a forradalom fejlődése, az egész nemzetközi forradalmi mozgalom szempontjából. 2. A párt II. kongresszusát megelőző évtizedet az oroszországi munkásmozgalom történetében Leninnek a liberális narod- nyik és a «legális marxizmus,, mozgalom ellen, a- kontárkodás és a körösdi, az «ökonomisták» opportunizmusa ellep vívott harca letle nevezetessé. Ezek ellenezték a proletariátus forradalmi pártjának roegalakilását, ellenezték, hogy bevigyék a szociális!:) tudatot az ösztönös‘munkásmozgalomba. t„rm A marxista pártért vívott harcban, az «ökonomisták» szétzúzásában, az elszigetelt szociáidemo- mokrata körök egyesítésében, az OSZDMP II. kongresszusának előkészítésében döntő szerepet játszott a Lenin állal alapított, egész Oroszországra kiterjedő marxista politikai lap, az «Iszkra». Ixsniu terve alapján ez a lap központtá vált a párl erőinek egyesítése, a pártkáderek összegyűjtése és nevelése, egy -egész Oroszországra kiterjedő harcos, centralizált pro- letijrpárlba való tömörítése szempontjából, olyan pártba, amely világos marxista programmal, forradalmi taktikával, egységes akarattal és vasfegyetemmel rendelkezik. Ibiimnek a párl megteremtésére irányuló terve a forradalmi harc életbevágó feladataiból indult ki és mesterien általánosította a marxisták szervezési tapasztalatai!. E terv győzelme megteremtette áz összeforrott, harcos, edze.tt Kommunista Párl alapját, olyan pártét, amely a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom mintaképévé vátl. A növekvő oroszországi munkásmozgalom feladatai sürgetően követelték a marxista elmélet alkotószellemű továbbfejlesztését, a munkásmozgalom tarlós egyesilését a szocializmussal, kidolgozta a marxista párt ideológiai alapjait, magasra emelte a forradalmi elmélet jelentőségét. Lenin bebizonyította, hogy csak az élenjáró elmélettel rendelkező párt telje- sí Illeti a dolgozók élenjáró harcosának és igazi vezérének szere- l>ét, minden erővel hangsúlyozta, milyen nagyjelentőségű a munkás-tömegmozgalom egyesítése a tudomány ős szocializmussal. 3. Az OSZDMP II. kongresszusának történelmi jelentősége ah- ban áll, hogy ez a kongreszus a lenini «Iszkra» által felvetett és kidolgozott ideológiai és szervezett elvek alapján megteremtette Oroszországban a valódi marxista pártot. A kongresszus Marx és Engels halála óta a nemzetközi munkásmozgalomban elsőízben fogadott el forradalmi program- mot, amely alapvető feladatul a proletárdiktatúráért való harcot jelö'te meg. Lenin és az azonosan gondolkodó következetes iszkrások kérlelhetetlen harcot vívtak a kongresszuson az opportunista elemek ellen, akik meg akarták akadályozni, hogy felvegyék a pro- grammba a marxizmus legfontosabb télelét: a proletariátus diktatúrájáról szóló lélelt. Lenin teL- jes határozottsággal és hajthaial- lausággal megvédte a proletár- dikt11 líráról szóló tételt. Az a lény, hogy a kongresszus a párt programúi jól) > felvette a proletárdiktatúráról szóló poulot, Lenin híveinek történelmi jelentőségű győzelme volt. I-eniti a proletárdiktatúra győzelméért folytatott harc feladatait megjelölve, hangsúlyozta a parasztság, mint a munkásosztály szövetségese forradalmi harcának jelentőségét és kivívta, bogy a párlprogrammba felvették a pa- rasztkérdéssel kapcsolatos forradalmi-demokrata követeléseket. Lenin határozottan visszaverte .a, Ininijistákat óíj, a lengyel szociáldemokratákat, akik ellenezték, hogy ■■ a pártprogram inba felvegyék a nemzetek önrendelkezési jogáról szóló pontot, megvédte a proletár-internacionalizmus alapelveit. A II. pártkongressznsoh diadalt aratlak a forradalmi harc nagy eszméi, amelyeket I/enin politikai' munkásságának első pillanatától kezdve védelmezett. Lenin bírálatnak vetette alá és elfogadhatatlannak minősítette a Plehanov által készített prograrnmtervezete.!, amely kihagyta a proletárdiktatúráról szóló tételt. Lenin hangsúlyozta: az orosz proletá- riátus pártja programújának egy «gyakorlatilag harcoló párt» pro- grammjának kell lennie, nem pedig akadémikus tankönyvnek. Ezért — mutatott rá Lenin — a pártnak «programújában a leg- félreérthe,tétlenebből ki kell fejtenie az orosz kapitalizmus elleni vádjait és hadat kell üzennie az orosz kapitalizmusnak». A Kommunista Párt ezen az úton, a lenini úton járt. A munkásosztály pártjának forradalmi programúja, amelyet az OSZDMP második kongresszusit fogadott el, megjelölte a proletariátus legközelebbi feladatait a polgári demokratikus forradalom szakaszára vonatkozólag (minimális programm), valamint a proletariátusnak a szocialista forradalom győzelmét szem előtt tartó feladatait (maximális programm). Ez a programm pártunk harcos vezérfonala volt a párt nyolcadik kongresszusáig (1919). 4. A második kongresszuson kemény harc bontakozott ki a párt felépítésének szervezett alapelvei körül. Lenin és a vele azonos nézeten lévők a párt szereltéről szóló alapvető marxista lé- teleket védelmezték. Eszerint a páit a munkásosztály önludalos, szervezett élcsapata, amelyet forradalmi elmélet, a társadalmi fejlő« les törvényeinek és az osztályban; törvényeinek ismerete, a forradalmi mozgalom tapasztalatai fegyvereznek fel. Csakis egy ilyen rendkívül öntudatos és szervezett, összeforrott és centralizált, akaralagyseggel rendelkező párt képes győzelemre vezetni a munkásosztályt és sikereken irányítani harcát a hatalom kivívásáért. A mensevikek ellenezték a harcot a proletárdiktatúráért és így nekik myn is volt szükségük a szociális forradalom harcos pártjára. A mensevikek előtt egy reformista, szervezetileg alaktalan, megalkuvó szervezet lebegett, a II. Iuternaeionálé opportunista pártjainak lipuso. A programul opportunizmusa (a prolelárdik- talúra la gad ás a) opportinuzmust szült szervezeti téren is (lemondás a proletariátus centralizált, fegyelmezett, harcos, forradalmi pártjáról). A párt egységének megóvása érdeké be,ii — tanította Lenin — proletár vasfegyelemre, .a pártétet szilárd szabályaira van szükség, amelyeket a szervezett szabályzatban fektetnek le és amelyek egyformán kötelezők a párt minden tagjára, a vezetőkre és az egyszerű párttagokra egyaránt. Óriási jelentőségű Leninnek a II. kongresszuson felállított tétele a párttagság magasztos voltáról, arról, hogy minden párttag felelős a pártért és.^.pávf fej elő», i minden tagjáért. . i Pártunk feladatai d-“" mulatott rá Lenin — «megóvni pártunk szilárdságát, ellenül', óképességét, tisztaságát. Igyekeznünk kell feljebb, feljebb és feljebb emelni a párttag címet és annak jelentőségét». A pártélet szilárd szabályai, a vezetés elvei, amelyeket Lenin dolgozott ki. előírták a párt szervezeti szabályzatában foglalt követelmények legszigorúbb megtartását, a demokratikus centralizmus elveinek következetes megvalósítását, az egyszerű párttagok aktivitásának minden vonalon való fejlesztéséi, a pártélet legfontosabb kérdéseinek kollektív megvitatását. A pártszei-vezetek és az egész párt normális tevékenysége — tanította Lenin — csak úgy lehetséges, ba szigorúan megtartják a kollektív vezetés elvét, mert ez biztosítja a pártot a véletlenekkel és az elfogadott határozatokban az egyoldalúságokkal szemben. A párt eleven, öntevékeny, szakadatlanul fejlődő szervezet. V. 1. Lenin a marxizmus történetében először dolgozta ki a pártról szóló tanítást. Eszerint a párt a proletariátus vezető szervezete, fő fegyvere, amely nélkül nem lehet kivívni a proletárdiktatúrát, felépíteni a szocializmust és a kommunizmust. Lenin harca a kongresszuson az opportunista elemek ellen a programúi kérdésében, és a szervezeti kérdésekben megvonta a válaszvonalat az OSZDMP forradalmi része, a bolsevikok és opportunista része, a mensevikek között. A forradalmi marxista pártnak* a szocialista forradalom és a proletárdiktatúra pártjának megteremtésére vouatkozó zseniális le- (Folytat»« a 3- oldalon.) mus felé. I. Az OSZDMP II. kongresszusának történelmi jelentősége
