Viharsarok népe, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-26 / 148. szám
<953 június 25., r«iitörlök 3 ViUaisoiok Hifit K baromfi- és tojásbeadás biztosítása közös állatállománnyal — nemcsak az államnak, minden csoporttagnak személyes érdeke — Egy levél nyomában — A baromfi- és tojásbeadási kötelezettség teljesítése sok nehézségbe ütközik a gyomai »Előre« tszcs béri. Az első félévié még mindig 177 kg baromfival ée 421 darab tojással adósak az államnak. Az elnökhelyettes szerint kb tízezer forint kölcsönt vettek fel, hogy rendezzék beadásukat. Hol a hiba és hogyan lehetne változtatni rajta? A csoport megalakulásától számítva egy éven belül közös barom fitörzsáUományt kell létesíteni — írja elő a minisztertanács állattenyésztési határozata. A tagság ismeri ugyan a határozatot éfl nregsem tartotta be. Ez a hiba oka. Pedig a' törzsállomány létesítésével gyarapodna a* csoport jövedelme, amelyből nekik is, államunknak is haszna lenne. A hibák gvökeie azonban az ellenség aknamunkája és a dolgozók újtól való félelme. »A gyomai »Előre« tszcs-ben nem tudjuk a nagyüzemi baromfitenyésztést bevezetni. A vezetőség nem törődik vele Azokra a kulúkhangot adó tagokra hallgat, akik azt mondják: Hiába dolgozunk, úgy sem kapunk semmit« — Írja szerkesztőségünkhöz küldött levelében Beinschroth elv- társ, a párttitkár. Valóban: a dolgozok elégedetlenkedését kihasználja az ellenség. így alakulnak ki az olyan vélemények: »Nem kell baromfiállomány, inkább sertést hizlaljunk. A baromfi elhull, nenr tojik, pénzért kell venni a tojást.« A hangoskodók: mint Ora- vecz Mihály, Kajla Mátyás még szítják a tüzet: »Az istenit annak a tyúknak, de,,sokba kerül. Még- sines tojás, nem tudjuk a beadást teljesíteni.« Nem csoda, ha így beszélnek, hiszen mindketten jó- barátságban vannak Izsó Józseffel, aki most a tszcs pénztárosa, mim- kacsapatvezetője — 1947-ig nagybérlő volt, nagyapjának eséplőgép- gimiiturája, 70 hold földje volt. Ha onszői üek a csoportban többen is vannak. A csoport vezetősége, az elnökhelyettes is, a kulákók nézeteit hangoztatja: »Olyannak való a baromfitenyésztés, aki nem Szereti a knpanyelet.« Az »Élői»« tszcs ben a múlt évben is volt már baromfiállomány, de elpusztult. Paulos Elemér szériáit, — aki állatgondozó volt — eóderhiány miatt történt. lehetséges, hogy ez is hozzájárult, de főleg Cselemé és mások hanyag, felületes munkája okozta az elhullást, — aki hidegvízzel itatta a baromfit és rosszul gondozta. Ezóvben a keltető állomásról hozattak csirkéket. Százdarabonként kiadták a tagoknak, akár akarták a tagok vállalni gondozásukat, akár nem. A tszcs vezetői jónak tartják ezt a kisüzemi módszert. Pedig az alapszabályzat tiltja. Azt mondják mindenkinek: »Nincs megfelelő hely, nem lehet építem.« Szerintük felesleges kiadás, hogy őszig baromfiólakat építsenek. Pedig kisebb átalakítással még koratavasszal Nyilason is tudtak volna üelyet biztosítani. Mi a {ennivaló? »Elmaradtunk a tojás- és ba- romfibeadássaf, a piacon vásárol juk a drága tojást. Pedig ezzel szemben megtehetnénk, hogy mi adjunk el szabadpiacon csirkét« — írja — igen helyesen — a párttitkár »ívtárs. Mindez arra hívja fel a tagság figyelmét: nem lehet tovább dolgozni ezzel a helytelen módszerrel. Felemelkedésük útja: építsenek ólat, létesítsenek közös baromfiállományt, növeljék a baromfiak szám új:. Tartsák lie a minisztertanács határozatát. »Sok a terület« — egyesek kifogásként mondhatják. Dohát miért vannak az asszonyok? Azért, hogy ők vé gezzék ezt a munkát. Közülük most is igen kevés dolgozik, a családtagok is inkább máshová mennek dolgozni. »Azelőtt 120 da rab tyúk után évi tiszta jövedelmem 3200 forint volt« — így érvel levelében Beinschroth elvtárs. Ilyenformán ha a csoportnak ezer baromfit kitevő törzsállománya lenne, évente legkevesebb 30,000 forint tiszta jövedelmet jelentene a jelenlegi szabadpiaci árat számítva. Most először is goml a pénz megszerzése, melyen a kötelező beadáshoz baromfit, tojást, vásárolnak. Másodszor: gond, időtöltés ée külön költség az, bog)'' hol, kitől és mielőbb megvásárolják. Ha fejlődik közös baromfiállományuk, a beadásért nem ne kik kell pénzt ldadniok, ellenkezőleg, ők kapnának komoly összeget érte. Ezen felül lesz a szabadpiacon értékesített baromfi, tojás jövedelme. így megdől a hangoskodók állítása: »Hiába dolgozunk, úgysem kapunk semmit.« A jó takarmányozással, csapófészkes módszerrel, vándor- ólaztatással Beinschroth elvtárs szerint több jövedelmet lekötne elérni 20 darab tyúknál, mint egy anyakocánál. így nemcsak a föld termésére számíthatnának, hanem arra is: a j ós zágten vesztés sei növekszik kereseti lehetőségük. Mindegyiküknek több jut cipőre, ruhára. -Es akkor nem fesz különösen nagy gond államunk iránti kötelezettségük teljesítés© sem. így járnak jobban maguk is, meg az állam is. Mért azzal Ugyan nem lesz több baromfi- és tő^ás az országban, ha a beadásra mindenki mástól akarja megvásárolni — s ezért a szabadpiacon jó árat kell nekik élte adni. Mindez nem önmagától valósul meg. Beinschroth elvtárs maga is az eddiginél jobb felvilágosító mull kát végezzen a tszcs tagsága között. Mint a pártszervezet titkára, a határozatok megvalósítására ősz ■tönözze a tszcs vezetőségét is. A községi pártbizottság titkára, pociig, — aki több mint' égy ''évé nem volt a csoportban — (és a járási tanács) nocsak utasítással lássál »1 a pártszervezetet és a tszcs vezetőségét. Munkáját ellenőrizz» is rendszeresen és adjon a helyszínen segítséget az ellenség leleplezéséhez, eltávolításához, a feladatok megoldásához. Kovács Erzsébet. A HOLNAP SZAKEMBEREI Befejeződött a tanítás „ W éscsabai MTH ipari iskolában is. A végzett osz.úlvok közül a II/c. osztály mutatja^ a legjobb felkészültséget. Az osztály vizsgája 3.85-os tanulmányi eredménnyel zárult. Szakmai ismerd bői 4.47-os eredmémt értek el, ami azt mutatja, hogy a tanulók a gyakorlati munkájúkban is becsülettel megállt ák a helyüket. Kitűnő tanulmányi eredményükkel Tóth C. Margit, Varga Éva műszerész, Baranka Imre asztalos és Tóth Ferenc molorszerelőlanulók tűntek ki. Az üzemben is jó munkát végeznek. Eredményesen sajátítják el a szakmát. A jók között is a legjobb Rátkai Margit. Példaképe tanulótársainak. Mind az iskolában, mind az üzemben kiválóan megállja a helyét. Jó munkája eredményeképpen a «Kiváló tanuló» jelvénnyel tüntették ki. Rátkai Margit villany- motorszerelést tanul a Finommechanikai Vállalatnál. Készséggel segíti tanulótársait, oktatja a vele egyszakmájú elsőéves tanulókat. Szereti szakmáját s nagy öröm számára, hogy villanymotorszerelő lehetett. Dolgozótársai az üzemben szeretik. Még tanuló, de már önállóan végzi a tekercselést. Bizonyítja ezt vizsgamunkája is, mellyel első díjat nyert. A kezdettől fogva tanúsított szorgalmának meglett a jutalma. Az elmúlt évben két hétig nyaralt teljesen ingy en a Balatonon. Az idén is menni fog. Rátkai elvtársnő tisztában van azzal, hogy milyen más most ipari tanulónak lenni, mint a múltban, hogy mennyivel-más a mi fiataljaink élete, mint a kapitalista országok ifjúságának élete. — Tudom, sokat köszönhetek pártunknak és azon leszek, hogy megháláljam mindazt a sok jót, amit a dolgozó nép állama adott — mondja. Úgy gondolja, a sok jót úgy tudja legjobban meghálálni, ha állandóan tanul, mindjobban képezi magát. Ezen keresztül akarja elérni, hogy hazánk kiváló szakmunkása legyen. Azon ban nem elégszik meg azzal, hogy ő maga tudjon. Pedagógus akar lenni, hogy tudását rendszeresen átadhassa másoknak. Az ipari iskola végeztével a dolgozók gimnáziumába iratkozott be. Érettségi után egyetemre akar menni, hogy elgondolását valóravált- hassa. Kalászgyüjtő-brígádot szerveztünk Megvolt az évzáró vizsga. Kitűnő eredménnyel végeztem az általános iskola Vili. osztályát és felvettek az egyik szegedi középiskolába. A járásból hárman tanulunk tovább Szegeden. A tanév megkezdéséig dolgozunk. Mi is megszerveztük a kalászgyüjtő- brigádot, tudjuk, milyen jelentősége van ennek. «A járásban 5 ezer úttörő van s ha minden úttörő csak egy kilógramm kalászt gyűjt, akkor is 50 mázsa gabonát adunk az országnak» — hangzott a serkentés a járási úttörőcsapat tanácselnökök értekezletén. Mi nemcsak ennyit, hanem többet akarunk teljesíteni. Június 17-én, a DISZ fennállásának évfordulóján engem nagy megtiszteltetés ért, felvettek a DISZ tagjai közé. Tudom, ez a tagság teltekre kötelez, arra hogy méltó legyek a párt segédcsapa- tanak tagságához. Most már nem úttörő, hanem DISZ-lag vagyok s ezért másként nézem a munkát, a tellek helyességéi. Kis« András tanuló, Bébesszen La n d rás. Az Ondreó-dűlő példát mutat: Aratás, másodvetés egy nap alatt Bizony nagy szégyen az, hogy megyénk a legutolsó helyen van a növényápolással — vélekednek Végegyházán a tanácsháza elölt a dolgozó parasztok, akik éppen ügyes-bajos dolgukat jöttek intézni a tanácshoz. — A lemaradásban mi is ludasak vagyunk, nálunk sincs még minden rendben. — Vannak hillák még a csoportoknál is — toldja meg a másik, különösen az «Uj Éleknél, ahol még elmaradtak az első kapálással is. A községet becsületes, dolgos, szorgalmas emberek lakják, akik a munkában mindig élenjártak, akiket soha sem kelleti hizlalni és most mégis megesett ez a szégyen. Pedig nem ezt várta tőlünk Rákosi elvtárs, aki a legnagyobb szeretettel gondoskodik a dolgozók jobblétéről. Az elmúlt héten az Owdreó- dűlőben Lehóczki Páléknál 22 egyénileg dolgozó paraszt vett részt kjsgyűlésen. Ott is a csúfos lemaradásról volt szó, megfogadták: a községben elsők lesznek minden munkában. A szavukat állják ezek a dolgozók. A dűlőben a kapálást már másodszor is befejezték, megkezdték a harmadik kapálást is. Ebben a dűlőben valamennyien teljesítették már a félévi beadásukat. Az adóját a dűlő minden lakója egy hónappal előre fizeti. Ezek az eredmények Ondreó Mihály népnevelő jó munkájának köszönhetők. Most, az árpaérés előtt Ondreó Mihály meglátogatta azokat a dolgozókat, akiknek az árpáját már lehetett vágni. 22-én egyöntetűen a dűlő valamennyi tagja hozzáfogott az árpa vágásához, egy nap alatt a dűlő az ősziárpa aratását befejezte, délután már többen: Ondreó Mihály, Lehóczki Pál, Boda János hozzáfogtak a másodvetés- hez is. A dűlő dolgozó parasztjai megfogadták, hogy eddig is minden munkában előljártak, de most az aratásnál, beadásnál is úgy dolgoznak, hogy a község (többi egyénileg dolgozó parasztja is példái vegyen róluk. Fiatalok, gyertek vájártanulónak! Szén az ipar ken) ere, amely nélkül nincs termelés, nincs közlekedés, meleg otthon, villan) fény és kultúra. Szénbányászatunk csak abban az esetben tudja kielégíteni a megnövekedett ipari szénszükségletet, ha felszámoljulk a régi elavult munkamódszereket. A bányamunka nehezét ma már egyre inkább megkönnyítik a gépek, a szovjet tapasztalatok. Régen a bányászat lenézett iparág volt. Ma pártunk gondoskodása folytán az ország megbecsült és legfontosabb iparágai közé emelkedett, ötéves tervünk sikeres megvalósítása, békénk védelme megköveteli, hogy a bányászatban is, mint a többi iparágakban a szakmunkások ezreit képezzük ki a fiatalok közül. Szerető gondoskodás mutatkozik meg pártunk és államunk részéről a minisztertanács határozatában, melynek értelmében vájártanulóink az 1954—55-ös tanévtől teljesen ingyenes állami ellátásban részesülnek. Több ezer forintot jelent az a juttatás is, amelyet természetben kapnak meg: posztóköpeny, zubbony, nad- rág, tányérsapka, derékszíj, sávoly ingzubbony, munkaruha, egyenruhatisztítás, egyenruhajavítás, tornaruha, alsó fehérnemű, bakancs, gumicsizma, félcipő, cipőtalpalás, színház, mozi, üdültetés, stb. Elért tanulmányi eredményük arányában még pénzbeli ellátást is biztosít államunk. A tanulási év kezdetétől év végéig 50—120 forintig, a második év végéig 210 forintig terjedő havi pénzbeli ellátást kapnak vájártanulóink. A mi fiataljainknak kell átvenni az idősebb bányászoktól a munkát, tovább folytatni a harcot a több szénért. Ezért fordulok minden 1936—37—38. évben született fiúhoz, hogy jelentkezzen vájártanulónak. Minden fiatalnak éreznie kell, hogy vájártanulónak lenni kitüntetést jelent. A korszerűen felszerelt intézetekben, tanbányákban, iskolákban sajátítják el az elméleti és szakmai tudást, hogy jó bányásszá váljanak. Alihoz, hogy első szocialista városunkat, Sztálinvárost felépíthessük, elsősorban a bányaüzemek megerősítésére, azok termelésére van szükségünk. Jelentkezni lehet: Tatabánya 310. számú vájártanuló intézetnél, tanulmányi idő 2 év. Fiatalok! Álljatok minél többen a szénesaták hősei közé! Sógor László pol. és tömegnevelési igazg. helyettes. A PAPÍRGYŰJTÉS HÍREI Már csak néhány nap van hátra a papír- és textilhulladék- gyüjtés befejezéséig. Megyénk községei és városai arra törekednek, minél több hulladékkal segítsék iparunkat. Éhben a munkában az élenjárók közé került a gyomai járás MÉH telepe 106 százalékos és a békéscsabai telep 104 százalékos eredménnyel. Jó munkájuknak köszönhető, hogy szerdán megyénk az országos pa- pírgyüjtési versenyben a 8. helyre került. A szeghalmi járás 79, a rnezőkovácsházi 76, a gyulai 68, az orosházi 54, a sarkadi 13 százalékra teljesítette eddig tervét. Szép, de még mjndíg nem kielégítő lendületet vett a textilhulladék begyűjtésben a mezőkovácsházi, csabai és az orosházi telepek munkája. A textilhulladék begyűjtési tervét Békéscsaba 22, a rnezőkovácsházi járás 18, az orosházi járás 11, a szeghalmi járás 11, a gyomai járás 6, a gyulai járás 5, a sarkadi járás viszont csak 2 százalékra teljesítette. A gyomai, gyulai és a sarkadi járásoknak minden erejükkel arra kell törekedniük, hogy a szégyenletes lemaradásukat mielőbb felszámolják. A kétkilós textilhulladékgyüjtési versenyben már az első napon Huszár Pálné 13 kilós gyűjtéssel jó munkát végzett. Baukó János 7 kilót, Dorogi János 5 kilót gyűjtött össze Békéscsabán egy nap alatt. Gyulán Tövisháti Attila 19 kiló textilhulladékot gyűjtött. Ezeket az eredményeket úgy tudták elérni, hogy házról-házra járva gyűjtötték az iparunk számára oly fontos textilhulladékot. A második napon Baukó János 14, Szatmári Sándor 12 és fél kilóra javította gyűlte“«-»
