Viharsarok népe, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-21 / 144. szám
4 1953 június 21 j TOsárnap l/iUaisawk Hép-e Gyorsítsuk meg a növényápolási munkát Az elmúlt héten több községünkben kihasználták a jó időt a gyors növényápolásra. Járásaink Jrözött niég mindig a me zőkováceházl járás jár élen a növényápolásban, de az orosházi járást csupán két százalék választja el a mezókováo6házi járástól. Sokat javított munkáján a gyulai és a gyomai járás is. Meg előzték az előttük lévő békési járást. A békési járás a sorrendben a negyedik helyről a hatodik helyre esett vissza. A szeghalmi ée a 6arkadi járások továbbra is az utolsók között vannak. De legsúlyosabb az elmaradás Békéscsaba városnál, ahol 38 százalékban van elősző rre megkapálva a kukorica, 34.9 százalékban van feltöltve a burgonya, 71 százaléka van megkapálva a napraforgónak. De a cukorrépa egye'ésében is 10 százalékkal van elmaradva. A váro6 súlyos lemaradásán az elmúlt héten sem változtattak. Békéscsaba város elmaradása megyénk eredményét húzza vissza. Jórészt ez akadályozza megyénket abban, hogy utolérjük versenytársunkat, a csongrádme- gyeóeket. Az elmaradásért felelős elsősorban a városi tanács végrehajtóbizottsága. Elmulasztották a mezőgazdasági munkák ellenőrzését, nem adtak meg a termelőszövetkezeteknek sem azt a segítséget, amit minden szövetkezet elvár a városi tanácstól. A szeghalmi és a sarkam járásnál súlyos hiányosság, hogy a tanácsok nem segítik az elmaradt szövetkezeteket, elhanyagolják a növényápolást verseny rendszeres értékelését, amivel az ellenség munkáját könnyítik meg. A termelőszövetkezeten belül sem értékelik a brigádok, munkacsapatok közötti versenyt. A végrohajtóbizottság tagjai, a mezőgazdasági osztályok jelentéséből »tájékozódnak« a növényápolás menetéről. Az objektiv nehézségek mellett nem veszik észre a szervezési hiányosságokat, a mezőgazdasági osztályok felületes munkáját. Az élenjáró járásokban a növényápoláshoz komoly segítséget adnak mezőgazdasági állandó bizottságaink. Például Kondoroson, Kaszaperen és még több községünkben rendszeresen értékelik a versenyt, kisgyüléseken tájékoztatják a dolgozd parasztokat, bi igídírteke^letekeu a termelőszövetkezetek dolgozóit a verseny állásáról, a növényápolás 6oronkövetkező feladatairól. Az elmaradt járásokban, a végrehaj- tóbizspfjbság nem-*' törődömsége folytán az áílandóbi- zottságok csak papban vonunk meg és 6emilyen munkát nem végeznek. Az aratásig még hátralévő időben a mezőgazdasági osztályok és a tanács végrehajtóbizotteágai nak legfontosabb feladata, hogy az elmaradt területekre összpontosítsák erejüket és az ái- __ land óbizottság se■«Jigyftaayfep gitségéveí a gép- aTv||Bj!jlSS|X állomásokkal együttesem szüntessék meg a lemaradást a növényápolásban. Nyolc-tiz nap múlva ismét sor keiül Bélvés és Csongrád megye versenye között folyó értékelésre. Ha az elmaradottabb területeken felszámoljuk a laza, felelőtlen munkát, még behozhatjuk a lemaradást. Ne csak a háztáji földeken végezzék a növényápolást a dévaványai „Gábor Áron" tsz tagjai •— Ha a háztáji tengerit megkapáltam, majd jövök a csoportba — mondta id. Bódi Gábor, a dévaványai «Gabor Aron» tsz tagja. Véleményéhez aztán csatlakoztak: Kónya Gáborné, Vigh Margit is. Az elmúlt évben, mikor a zár- száiiiadási közgyűlés volt, többen felháborodtak, zúgolódtak, mert a csoport nem osztott kukoricát, — -«nem lesz mit enni a disznónak» — mondták. Persze, akkor Cser Zsigmond — a mostani elnök — sem magyarázta meg, miért nem tudnak kukoricát osztani. Ugyanis a közös kukorica átlagtermése nagyon gyenge volt. De érthető, hiszen olyan kukoricaföld is volt, amelyet egyszer sem kapáltak meg. Annál jobban sikerült a termés a háztájin. Bár ott is volt fagy, mégis 10 mázsán felül volt az átlagtermés. A közös kukoricát nem tudták megkapálni(?!) mert «nem volt munkaerő». Ugyanakkor sokszor lehetett hallani, hogy háromszor, négyszer is megkapálták a háztájit. Cser Zsigmond a háztáji kukoricáját háromszor, ifj. Szabó Zsigmond is háromszor, Vad Antal kétszer, Szűcs Mihály is kétszer kapálta meg és háromszor ekézte. Ha a közöst is legalább kétszer-három- szor megkapálták volna, jó néhány vagon kukoricával termett volna több, amiből bőven jutott volna a tagoknak is. Még többen vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy a tsz az másé, a háztáji pedig saját. A szövetkezetnek ez évben 246 hold kukoricája van. Ezt még nem kapálták meg egyszer sem. A lemaradást maga a tsz vezetősége is azzal magyarázza, hogy sok eső volt. Pedig a háztáji gazdaságra is annyi eső esett, mint a többire, mégis ott a kukoricát másodszor is megkapálták. Nem csoda, hiszen maguk a vezetőségi tagok is ebben mutatnak példát. Cser Zsigmond, a tsz elnöke hajnalonként felkel, hogy 8 óráig — míg a csoportban nem kezdődik meg a munka — a háztájiban tudjon kapálni. Délutánonként aztán «idejében», 4—5 óra felé abbahagyják a munkát, hogy legyen még idő megkapálni a veteményt s egyet s mást. így aztán komoly gondokat okoz az, hogy mivel teljesítik sertésbeadási kötelezettségeiket, mivel hizlalják a sertéseket, baromfiakat. De ezen nemcsak az elnöknek, hanem Bódi Gábornak, Kónya Gáboménak és a többieknek is kell gondolkozni, hogy mit adnak télen a 460 sertésnek, a 2000 baromfinak, ha nem lesz kukorica. A tsz 246 hold kukoricája Bódi Gáboré is, neki is kell azt kapálni. A 460 sertés az övé is, annak biztosítani kell egész téli ellátását. Vannak a szövetkezetben olyanok már többen — mint Helmeczi Ká- rolyné —, akik tudják, az idejében kapált kukoricából bőven jut a hízóknak, de még munkaegységre is. A csoport a hanyagok miatt eddig már legkevesebb 1000— 1200 mázsa kukoricát vesztett, de még sokat jelentene, ha aratás előtt megtisztítanák a derékig érő gaztól. Ha jól igyekeznek, ez sikerül is — a gépek segítségével. De áz is szükséges, hogy a szövetkezet tagjai érezzék: sajátjuk a 246 bold kukorica és annak termésétől függ egyén i részesedésük is. Lipcsei Mária. A MALACPECSENYE (Elbeszélés) — Jónapot, — köszöntött be a házba a tanácselnök. A kulákasszony, Tóth Józsefné már az elébb a szobaablakból látta, hogy a tanácselnök, meg a titkár erre jönnek és mintha megsúgta volna neki valaki, megérezte, hogy egyenesen hozzájuk, a Tóth portára tartanak. Csak tán’ nem azért a malacért? — össze-vissza futkároztak fejében a gondolatok. — Hogy az az ember is most tudott elmenni a templomba, itthagyott egyedül a bajban, azóta már biztos a papkomájával poharazik a sekrestyés házánál... Jaj, drága jó jé- zus-máriám, mit is mondjak nekik? Mert biztos meglátják a süldő nyomát, megérzik a szagát. Megrettent az asszony, de csak egy pillanatra. Gyorsan összeszedte magá(t s 3 tanácselnök elé sietett. Még valamiféle mosolyt is erőltetett a képire. Nagy szívélyességgel fogadta a köszönést, mint ahogy a kedves ismerősöknek szokta. Mindjárt le is törölt két széket a köténye szélivel, azzal kínálta a látogatókat. — Üljenek már le egy csöppet, ne vigyék -el az álmunkat, — kelepeit az asszony szája. — Az uram is mindjárt jön, csak misére ment, azt mondta, elmegy már mégegyszer a halála előtt, mert akkor volt ott utoljára, amikor esküdtünk, én meg mondom neki, csak menj, aztán imádkozz értem is, hogy el ne kárhozzak a jó isten előtt, mert én azért, hogy az uram olyan pogány volt eddig, eljárok a templomba, mindig gyŐnok-áldozok, bűn nélkül élek a világban, mert annál nincs szebb, mikor valakinek tiszta a lAf* *0* ¥ lelkiismerete, vagyis bűn nélkül való, én meg ilyen vagyok éppen. Mondta is tegnap az egyik szomszéd, — nem tudom már, hogy ki volt, — olyan istenes egy asszony ez a Tóthné, hogy ha meghal, biztos fehér galambok viszik a mennyországba a lelkét... Ilyen szépen mondta, majdnem sírva fakadtam rajta, el is mentem rögtön a templomba, tettem a szent Antal perselyébe egy ötforintost, hogy imádkozzon értem az is, de én magam is végigtérdepeltem az oltárokat, a szűzanyáét, szent Terézét, a kisdedét, még ma reggel is ott voltam a templomban, meggyóntam ... de miért nem ülnek már le elnök úr, titkár úr ... Üljenek csak le, áldja meg az isten magukat, tisztességes házban vannak maguk... A tanácselnök megmozdult álltában, mintha előre akart volna lépni. A mozdulatra úgy elhallgatott az asszony pergője, mintha kivágták volna a szájából. AkaMíért maradt le Békéscsaba termelőszövetkezeti város a növényápolásban? Megyeszékhelyünk, Békéscsaba a növényápolásban egyre jobban lemarad. A városi tanács végre- haj főbizottsága nem segíti a termelőszövetkezeteket ahhoz, hogy változtassanak Laza, elégtelen munkájukon. Kezdetben «fagyveszély volt», — akkor azért nem haladt a növényápolás, azután meg «sok cső esett», — most meg a családtagok vonakodnak a munkától, — mondja a mezőgazda- sági osztály jelentése — és nincs, aki segítsen a tsz elnököknek. Valóban, ahogy mondani szokták: «fején találta a szöget». Nincs, aki segítsen a termelő- szövetkezetek vezetőinek, pedig Békéscsabán is éppen úgy van tanács, gépállomás, mezőgazdasági osztály, mezőgazdasági állandó bizottság, mint más községben, városban, csak itt — másképpen dolgozik. Ebben van a lemaradás objektív magyarázat^, Június 5-én a tavaszi vetéstervet vitatták Június 5-i jelentések szerint 5 termelőszövetkezet még hozzá sem fogott a kukorica kapálásához. Volt olyan tsz, ahol 80 százaléka egyeletlen volt a répának, 4—5 tsz-ben csak 40—50 százaléka volt kiegyelve. A végrehajtó bizottság — bár a növényápolás állott napirenden — mégsem azt tárgyalta, helyette egyrészt a tavaszi vetésterveket vitatták (június 5-én!) és az aratással kapcsolatos kérdéseket, noha az előző vb-ülésen ugyanezzel foglalkoztak. Csupán egyik vb-tag érdeklődött afelől, hogy van-e, aki a versennyel foglalkozik, hogyan értékelik a versenyt. A mezőgazdasági osztály vezetője ígéretet tett, hogy rövidesen értékelik a versenyt, de hozzátette, hogy a vb-tagok segílsége nélkül az osztály nem tudja megoldani a termelőszövetkezetek jobb munkára való mozgósítását. ígéretet is kapott, hogy még sokkal jobban felelősségre lesznek vonva a vb- tagok (mintha addig valaki, valamelyiket felelősségre vonla volna!) Nem irányit a tanács Előttünk van a legfrissebb jelentés: egyeletlen a répa, kapá- latlan a kukorica. Nyilván arra lenne szükség, hagy minden gépi- és kézierőt a növényápolásra mozgósítsanak, egyetlen kultivá- tor, egyetlen ekekapa ne álljon kihasználatlanul. Azonnali intézkedésre lenne szükség, met- lyeket a vb tagjai személyesen ellenőriznek, s ha szükséges, bri- gádonkén t, ín unkacsapa Ionként beszélik meg a nők,,,családtagok bevonását a tsz munkájába. Békéscsabán nem ezt teszik. Semmitmondó határozatok A mezőgazdasági osztály munkáját a végrehajtó bizottság a következő határozattal «segíti»: «Támogassa jobban a vb az osztály vezetőségét, hogy a növényápolást és beadást minél jobban végrehajtsák». A békéscsabai városi tanács végrehajtóbizottságának munkáját a semmitmondó határozatok, felületes beszámolók, az apróbb részletkérdések feletti vitatkozások jellemzik. Nem ellenőriz a.Megyei Tanács A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága elnézi, nem vonja felelősségre a városi tanács végrehajtó bizottságát, személy szerint Bartolákné elnök elvtársnőt hanyag munkájáért. A Megyei Tanács vezetői bosszú idő óta részt sem vesznek a városi tanács vbülésein, bár tudják, hogy igen súlyos a lemaradás a növényápolásban. Sürgősen fordulatot kell teremteni a tanács munkájában, az elgyomosodott földek sokezer forint kárt okozhatnak népgazdaságunknak ! ratlanul is hátralépett egyet, a kamraajtó irányába, elállta a járást arrafelé. Megszólalt az elnök a beállt nagy csöndességben: — Köszönjük a szívességet, nem üldögélni jöttünk, hanem másért... «Jaj, most már egész biztos, hogy a süldőmalac miatt, — borzadt magában az asszony^— Drága jó jézusom, segíts meg, vágd agyon ezeket.» Aztán valahogy kinyögte: ' — Hát... akkor miért ? — Kérni valamit, — Így az elnök. — Kérni? — mondta is, kérdezte is az asszony, inkább csak úgy magának, de az esze már élöl járt. Ugyan mit akarnak kérni ezek tőlük, a lculák Tóthéktól, — mert csak így nevezik őket az egész községben, minden volt rongyos cselédféle. Még ezek is itt, ni. — Igen, — az elnök egy kicsit felemelte a hangját, — kérni »4P »x» > jöttünk mind a ketten. Az igaz, hogy nem az isten nevében, de úgy gondoljuk, hogy adnak maguk nekünk anélkül is. Abból a süldőpecsenyéből, amit tegnap hajnalban sütöttek... Csak arra kérjük, hogy a pecsenyét a vágási engedélybe csomagolja bele, az jó papírból van, azon keresztül nem lesz zsíros az ember zsebe, ha a csomagot beleteszi... —, És az elnök már meg is indult a kamra felé. Csöndesen eltolta a kékülő-zöldülő kulákasszonyt az útból. — Majd én magam megyek előre, — mondta visszafordulva az ajtóból, — mert válogatva szeretem a pecsenyehúst. Addig maga készítse elő a papírt. Csomagolásra. Tudja, ugye, milyen papirost mondtam!.— Azzal belépett a kamrába. A kamrában az első látásra nem volt semmi, vagyis csak néhány kiszolgált stelázsi, x-lábú asztal, egy rozoga nagy láda. És valami nagyon jó sülthús szag. .. Ez már az első lélekzetvétel után
