Viharsarok népe, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-03 / 128. szám
2 __________________________ ViUaisawk 1/lí^.t _ D ÍSZ-ÉLET Több üzem DISZ-ífjúsága védnökséget vállalt a minőségi munka felett Megyénk üzemeinek legjobb DISZ ifjai vasárnap, május hó ai ón értekezletre jöttek össze, melyen, értékelték a három hónappal ezelőtt megtartott értekezlet óta eltelt idő eredményeit. Egri elv- (társ a DISZ MB szervező titkára ibaitott beszámolót, melyben hangsúlyozta: Ifjúságunk a választási béhoveraenyben elért kimagasló teljesítményével és május 17-én a Népfrontra adott szavazatával foglalt állást nagyszerű terveink megvalósítása mellett. Az újabb és újabb munkagyőzelmek eléréséért folytatott küzdelem nem szűnt meg a választási békeverseny nagyszerű ered «lényeivel. I'jabb erőt, fokozott lendületet kapott ifjúságunk a Világifjúsági találkozóra való felkészülés során. Ifjúságunknak, do elsősorban munkás ifjúságunknak, »-/.idő alatt ki kell vívni a szóim! izmus építésének rohamcsa- p a tu büszke címet. Ezért a nagyszerű címért harcolnak is ifjúmunkásaink, ezt bizonyítja az is, hogy a gyulai Harie- ny agyárban a béke ver fény során (nifiden ifjúmunkás tett felajánlást és azt teljesítette, sőt túlteljesítene. Termelésük mennyiséglien lés minőségben egyaránt állandóan magasabb az üzemátlag teljesít- menyénél. A sztahánovisták létszáma már ebben az évben is hat ifjú sztahanovistával gyarapodott, de nagy lelkesedéssel s kemény helytállással harcoltak a rohamcsapat cim elnyeréséért a jnezőberényi szövőüzera ifjúmunkásai is. Ott már minden DISZ-tag 100 százalékon felül teljesít. Hasonlóan jói dolgoznak és élenjárnak a termeiéiben- a békéscsabai Pamutszövő ifjúmunkásai is. Az ifjúsági műszak termelése minőségben, muny- nyiségben állandóan magasabb, mint az üzemi átlag. De több más üzem ifjúsága is tettekkel, harcos elszántsággal áll helyt a legnehezebb terme’ési Teladatok megoldásában. Alapvető feltétel a párt-megbízatás teljesítéséhez, — .mondotta többi közölt — hogy ifjúmunkásaink példát mutassanak a munkafegyelem, munkaidő jú kihasználásában. A fegyelmezetlenségből eredő munkakiesés a békéscsabai Téglagyárban május elsejétől 21-ig 6820 téglával kevesebb termelést jelentett. A fegyelembontók nagyobb része fiatal. A hanyag munkából adódott az fi, hogy április hónapban a nemtörődömségből, a munkahely fcla- főtlan elhagyásából 32 baleset történt, ami 2555 munkaóra kiesést jelent. Keveset foglalkoznak a DISZ-szervezetek a takarékosság kérdésével, pedig nagy jelentősége van. A téglagyárban magas a eelejt, ehhez az ifjúmunkások is hozzájárulnak, május 2. dekádjúban annyi eetejtet gyártottak, hogy öt családi házat lehetne belőle épiteni. Befejezésül Egri elvtárs foglalkozott azzal, hogy induljanak harcba az üzemi DISZ szervezetek a Megyei DISZ-bizottság vándorzász- I ójáért.-A beszéd után a Megyei DISZ- Bizoltság titkára, Násztor Sándor elvtárs átadta a gyulai Harisnyagyár DISZ-titkárának a jó munka elismeréséül a vándorzászlót. A zászló átvételekor vállalták a közeledő VIT tiszteletére: 1. A megtakarított anyagból 45 fiatal egy napig dolgozik. 2. A tűtö ést 10 száza ókra csökkentik. 3. Minden DISZ-tag egy százalékkal javítja a termék minőségét. 4. Félévi tervüket három nappal hamarabb fejezik be. — ----—. ---------------------------------— A zusz o átvétele után egymásután emelkedtek szólásra a lelkes ifjúmunkások. Az első hozzászóló Aloksza Istvánná, a mezőbe ró nyi Szövőüzem DlSZ-titkára: »Az elmúlt értekezleten a szövőgyárat rossz példának említették mindenütt. Ekkor megfogadtuk, úgy dolgozunk, hogy az elsők közé kerüljünk. Ezt sikerült is elérni, azóta állandóan nőtt teljesítményünk. Az áprilisi tervet 103.3 Százalékra teljesítettük. A minőségi munka mellett van még javítani való. Ezért megfogadjuk, hogy a VIT tiszteletére védnökséget vállalunk a minőség felett. Megfogadjuk, hogy még jobb munkával fogunk dolgozni, hogy a legközelebbi kiértékelésnél a DISZ MB vándorzászlaja a mezőberényi szüvőüzembe kerüljön.« A minőségi munka védnökségéhez a legtöbb üzem csatlakozott így a békéscsabai Téglagyár, a Ruhagyár, a békéscsabai Forgácsoló üzem és a gyulai Harisnyagyár. Kukla Erzsébet, a gyulai Harisnyagyár sztahanovistája, az ország könnyűiparának a legjobb dolgozója hozzászólásában vállalta, hogy a Béke Vi'ágtanács tiszteletére jinjji 18 egységét l’J-ro , azt követően a V IT-re 20 ogyséftro nőve; i, 100 százalékos minőség mellett. «így kívánom kiérdemelni — mondotta —, hogy tagjelölt lehessek és majd az élcsapat soraiban harcolhassak.« A békéscsabai Téglagyár DISZ- titkára hozzászólásában elmondotta: »Fiataljaink harcolnak a minőségi lógla és cserépgyártásért. Ezért fiataljaink védnökséget vállalnák a minőség felett és minden erővel harcolnak a selejt ellen. A fiatal DISZ-tagok létszámút a VIT tiszteletére a jelenlegi 400 ról 700-ra növelik. A politikai iskolák számát nyolcra növelik az 1953-54 oktatási évben. Csatlakoznak a Somogyvári bányász brigád felhívásához. A Somogyvári DlSZ-brigúd felhívásához még több DISZ -szei vezet csat'akozott, így a mezőhegyes; Kendergyár DISZ fiataljai, a Forgácsoló üzem, és még többen. Az értekezlet lelkes hangulata é* azok a vállalások, hozzászólások, amelyek ifjúmunkásaink részéről elhangzottak, azt bizonyítják, hogy teljesitik azt a jelszót, amit pártunk tűzött az ifjúság elé: váljon ifjúságunk még ebben az évben a szocializmus építésének rohamcsapatává! 1953 jónk* 3, szerda Hét évvel ezelőtt halt meg M. I. Kalinyin Kulinyin 1875-ben született. A tveri kormányzóságbeír paraszt fia, hároméves fafusi iskoláit végzett és 14 éves korában kénytelen volt a földbirtokoshoz elszerződni. Trzennyolcéves kólában az egyik péterburgi gyárba ment dolgozni. Itt ismerkedett meg a tőkés kizsákmányolás nehéz igájával. A proletariátus kőiében edződött meg a forradalmi harcra és vált a Bolsevik Párt tevékeny, tagjává. Forradalmi tevékenységét illegális marxista körök szervezésével kezdte, aktiv részt vett a Lenin által alapított »Harci szövetség a munkásosztály felszabadítására« nevű 'szervezetben. Kalinyin, mint bolsevik forradalmár, az Októberi Szocialista Forradalomig Péterburgban, Révaiban (Tallin), Efliszben (Tbiliszi), Moszkvában végzett pártmunkát, a cári rendőrkopúk szüntelenül üldözték. 1899-től 1917-ig tizennégyszer tartóztatták le, de sem a cári hatalom megtorló intézkedése, sem a száműzetések, sem a büitönök nem tudták megtörni haj/ithatatlan akaratát, nem tudták meggyeiigileni forradalmi energiáját. Kalinyin minden erejét és tehetségét Lenin-Sztálin nagy ügyének, a cári önkényuralom megdöntésére, az oroszországi kapitalista rabság megszüntetésére irányuló harcnak szén te’te. M. I. Kalinyin a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után a fiatal szovjet állam egyik legkiválóbb vezetőjévé fejlődött. 1919 márciusában Lenin javaslatára a Szovjetek Oroszországi Központi Végrehajtó Bizottságának elnökévé választották. 1922 decemberében, amikor a szovjet népek akaratából megalakult a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, Kalinyint a Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottságának e'nö- kévé, 1938 januárjában pedig a Szovjetunió Legféfeő Tanácsa Elnökségének elnökévé választották. M. I. Kalinyin a Kommuninista Párt egyik legkiválóbb vezetője volt. A Kommunista Párt Vili. kongresszusán a Központi Bizottság tagjává választották és azóta tagja volt a párt Központi Bizottságának, majd 1926-tól haláláig a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága politikai irodájának. A kongresszusokon és pártkonferenciákon mondott beszédeiből, a munkások, a parasztok, az értelmiség, a Szovjet Hadsereg katonái előtt történt felszólalásaiból, az ifjúsággal, a nevelőkkel folytatott lelkes beszélgetéseiből, a szovjet sajtóban közölt ragyogó publicisztikai cikkeiből mély bölcsesség áradt. Ezek mind a mai napig megőrizték óriási jelentőségüket a dolgozók nevelése szempontjából . M. I. Kalinyin a lenini-sztálini vezető következetességével harcolt a soknemzetiségű szovjet állam hatalmának megszilárdításáért, a Kommunista Párt sorainak egységéért, összefor- rottságúért. Lenin-Sztálin nagy eszméinek diadaláért, a kommunizmus győzőiméért. M. L Kalinyin a néppel szoros kapcsolatot tartó vezető pártfunkcionárius és államférfi nagyszerű példaképe. M. I. Kalinyinban testet öltöttek a nép nagyszerű vonásai: a sugárzó értelem, a vasakarat, a bölcsesség, a forró hazaszeretet, a hatáita an odaadás szeretet p rtja iránt. Kalinyin állandóan arra buzdított, hogy elmélyültem tanulmányozzuk és valósítsuk meg Lenin Sztálin nagy tanítását. M. I. Kalinyin egész dicső pályafutás^ a szocialista háza önzetlen szolgálatúnak, a nép iránti hűségnek, a Lenin Sztálin nagy ügyéért, a kommunizmusáét vívott áldozatos harcnak példaképe. Pedagógusok Régi cipésznemzedék a Hoffer-család. A mesterség apáról- fiúra szállt három emberöltő óta. Hagyománnyá vált, hogy a leg-, idősebb fiúnak akár tetszett, akár nenuapja örökébe kellelt ülnie testestől, lelkestől. Vagyis a kis kerek székbe, a »bankli« mellé. — »Nem kótyavetyélhetjük el a szerszámokat csak azért, mert te magad sem tudod, mi akarsz lenni« — szóltak rá ellentmondást nem tűrő hangon az öregek, az esetleg makacsko- dó fiaikra. Nem volt mit tenni, mint engedelmeskedni és irigykedni azokra, a »szerencsés« testvérekre, akik később születtek s e jog folytán »bármilyen« életpályát választhattak maguknak. Holier Béla a »szerencsés« később szülőitek közé tartozott a családban. Apja és bátyja még jobban megnyújtották a munkanapot, csak hogy »hadd tanuljon az éleseszü gyerek.« Ta- mirt is, amennyit csak eléje tártak a tanárok a tanítóképzőben. Szorgalmáról különben kilenc különböző, kitűnő bizonyítvány, oklevél tanúskodik. Ő és aZ egész család azt hitte, hogy ilyen bizonyítványok birtokában csak úgy kínálgatják neki a tanítói állásokat. Fordítva történt, ö kínál- galta, árulgatta magái á diploma megszerzésétől, 1936-tól 1949 októberéig. Az állástalanság négy éve alatt cipőt készített apjával, bátyjáéval reménytelen, gyötrelmes érzések közben.- Végre mint egy reménycsillag, úgy bukkant fel a kilálástalanságban az, bögre felvették óradó tanárnak az orosházi iparitanulóiskolába havi 47 pengőért. Ugy-ahogy ebből a keresetből ruházkodott. Apja és bátyja gondoskodott élelmezéséről. Csaknem úgy élt, mint aki magával tehetetlen. Nősülésre, gondolni sem mert, mig álláshoz nem jut. Irta hát a kérvényeket, egyiket ide, másikat oda, összesen (mintegy negyvenet. Mindegyikre elutasító válasz érkezeit. Személyesen is odautazott, ahol állást remélt, legtöbbször kölcsönkért pénzen. Sehol semmi. Felutazott hát Budapestre a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba. Magával vitte mind a kilenc kitűnő bizonyítványát. Abban reménykedőit: hogy azok kiváltják a kívánt hatást. A minisztériumban mintegy 160 állás- nélküli tanító várakozott az ajtó elölt, hogy a »nagyméltóságos« miniszter valamelyik »méU.ósá- gos« beosztó ltjához bejusson. Délután négy óra is elmúlt már. Hoffer Béla olt várt a fogadásra csaknem a sor végén. Fogadták. Azzal, hogy nincs állás. Mint az áruját minden áron eladni akaró kofa, úgy teregette utolsó érvként kitűnő bizonyítványait. — Igen sajnálom magát fiam, de nem tehetek semmit az érdekében. Próbáljon valami családi összeköttetést teremteni, talán akkpr^sikerül... Hazautazott. Találkozott a többi állásnélküli tanítóval. Hasonló kálváriát járt Szabó Pál, Szabó Mihály, Zsedényi Lajos s még többen. Négy-öt évig voltak ők is állásnélkül. Az iskolát és az iskolás gyermekeket csak az utcáról láthatták. Szabó Mihály tanított ugyan egy hónapig 1934- ben — ingyen. Amikor a tanfelügyelőség erről tudomást szerzett, azonnal kiszálllak és megtiltották neki a tanítást. — Nem kérek fizetést, csak engedjenek tanítani, hiszen azért tanú'tun — könyörgölt. Lega’ább addig, mig kolégám felépül a betegségéből.. . — Nem engedélyezhetjük — utasították el, — mert ezáltal később jogot formál magának arra, hogy állást követeljen. Számos hasonló, jellemző példát sorolhatnánk még fel. De ezekből sem nehéz megállapílani, hogy cseppet sem különbözött Zsedényi Lajos, Szabó Pál, meg a lobbi sokszáz állásnélküli tanító sorsa, megaláztatottsága. Mennyivel kellemesebbek a kiszabadulás utáni emlékek. Alig hogy a győztes szovjet csapatok kiűzték hazánkból a hitleristákat, és velük egyült a kis és nagy »méltóságosokat«, a családi ösz- szeköltetések, a sötétség rendszerét — azonnal álláshoz jutottak a tanítók. Hoffer Béla és Szabó Pál elkerékpározott Orosháziírói Gyulára. Visszafelé már a kinevezéssel jöltek. Nem kellelt hajbókolni, könyörögni. Hoffer Béla Orosháza egyik külterületi iskolájába kerüli Aztán behelyezték a városba. Reggeltől késő estig tanított — és tanít ma is, — délelőtt a gyermekeket az általános iskolában, délután az iparitanulókai, este pedig a felnőtteket. Ö volt az, aki Orosházán és megyénkben elsőnek szervezelt úttörőcsapatot. Egyik tanfolyamról a másikra küldték. Egymást követték az előléptetések és jutalmazások. Legalább hatizben kapott pénzju- 'la’mat s a felsíal adu’ás Kegyelik évében igazgatónak nevezték ki Orosházán a Il-es számú általános iskolába. Legkedvesebb emlékei a fel- szabadulás utáni tanítványokkal való találkozásai. Kevés olyan öröm van számára, mint az, amikor volt tanítványaival találkozik. A repülőtiszt Fodor Bá- linttal, • az agronómns Zsoldi Sándorral é-s a többiekkel, örömmel beszélt arról, hogy a dolgozók általános iskolájában vezetésével 16-an vizsgáztak le sikeresen. S az iparitanulók is másak már, kedve lelik őket tani I an i„ A II. számú iskolából tavaly és ezclőlt is tízesével jelentkeztek továbbtanulásra a nyolcadik osztályosok s az idén is 56-an akarunk továbbtanulói. Csak a szobrász tud úgy őrülni a durva anyagból készült, jól sikerült müvének. Eddig érve az olvasó felvetheti a kérdést: mi történt Szabó Pállal, Szabó Mihállyal és Zsedényi Lajossal? ök csak álláshoz jutottak és ezzel be is fejeződön történetük? Nem. Szabó Pál a fel- szabadulás után hosszú éveken ál: iskolai igazgató volt, szakla- nári képesítést szerzett's ma a Járási Tanács oktatási osztályán dolgozik. Szabó Mihály is évek óla iskolai igazgatói ö is haüz- ben kapóit 500—1000 forintos jutalmakat, mint Hoffer Béla., Egyült tanít Zsedényi Lajossal Orosházán az I-es számú általános iskolában s mind kel len szaktanári képesítést szereztek. S éléből az iskolából a nyolcadik osztályosok 68 százaléka tanul lo- vább olyan tudással, amelyre Szabó Mihály minden dicsekvés nélkül azt mondotta: öröm lesz őket tanítani a középiskolákban. Kukk Imre.
