Viharsarok népe, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-05 / 103. szám

2 1953 majii« 5., kedd ViUais.a.'Lok l/lí^t Előre a Magyar Függetlenségi Népfront győzelméért! Gerő Ernő elvtársnak a szolnoki választási nagygyűlésen mondott beszédéből Tl/lYtjus 3-án sugárzó napsütésre ébredt a Tiszapart megifjo- dott nagyvárosa, Szolnok. Már a korareggeli órákban ha­talmas, hömpölygő emberáradat indult a Kossuth-tér. felé. A város­ból és a megye minden részéből ezer és tízezer ember, ipari munkás, dolgozó paraszt, mérnök, tanító, orvos, fiatal és öreg jött ide, hogy jésztvegyen a népfront választási nagygyűlésén, meghallgassa Gerő Ernő elvtárs beszédét. j Délelőtt 10 óra. A Kossuth-téren 50.000 ember zúgó tapsa, él­jenzése fut át; megérkezett Gerő elvtárs. Miközben felmegy a díszemelvényre, a félszázezres tömeg viharos lelkesedéssel élteti pártunkat, Rákosi elvtársat, élteti képviselőjelöltjét, Gerő elvtár­sat. | zT j. , Dávid Ferenc elvtárs, a megj*í pártbizoltság titkára Szol­nok me^Te dolgozó népe nevében üdvözli Gerő elvtársat, majd Vékony Róza, az országoshírű, kisújszállási sztahánovista trakto­roslány, képviselőjelölt beszél egyszerű szavakkal munkájáról, éle­téről. Ruzsányi Tivadar, a Tiszamenti Vegyiművek igazgatója szá­mol be az ipari munkásság nevében eredményeikről, további ' terveikről. Bényi Gábor, a karcagi »Békés tsz elnöke, képviselő- jelölt szól arról a nagyszerű útról, amelyen pártunk útmutatása nyomán a megye szövetkezeti parasztsága biztosan halad előre. Gerő Ernő elvtárs lép a mikrofon elé. szaki-gazdasági értelmiség tábora — A két hét múlva, május 17-én megtartandó országgyűlési választások, hasonlóképpen mint 1940-ben, népfron tválaszlások lesznek. Ez mindenekelőtt azt je­lenti, hogy a szocialista építés­ben, az Ország építésében, a béke védelmében részvevő összes ha­zafias erők egységesein lépnek fel a mostani országgyűlési választá­sokon^*. Kiküszöbölve a pártok közötti átkos viszálykodást, a de­magóg egymásraücitálást, félre­dobva a különféle csoportérde­keket, a küszöbönálló választáso­kon az összes országépítő erők a Magyar Dolgozók Pártjának ve­zetésével, egységes, közös, ország­építő programmal lépnek fel, amelyet a Magyar Függetlenségi Népfront választási felhívása fog­lal magában. Gerő elvtárs ezután hangsú­lyozta: az 1949-ben megtartott országgyűlési választások óta nép­gazdaságunk, munkásosztályunk* értelmiségünk nagy fejlődésen ment keresztül. — Iparunk és általában nép­gazdaságunk . fejlődését talán a legkézzelfoghatóbban a legfonto­sabb nyersanyagok ós a villamos­energia egy lakosra jutó termelé­sének alakulásán keresztül érzé­kelhetjük. Magyarországon 1938- ban egy lakosra egy tonna szén jutott, 1952-ben pedig két tonna. Acélból megfelelőéin 70 kilo­gramm és 154 kilogramm. Ce­mentből 37 kilogramm, illetve 111 kilogramm, 1938-ban az or­szág egy lakosára 153 kilowatt­óra villamosenergia jutott. 1952- ben pedig 436 kilowattóra! Je­lenleg Magyarországon az egy főre jutó acéltermelés kétszer te nagyobb, mint Olaszországban, vagy. Japánban, az egy főre jutó széntermelés pedig közel kétsze­rese olyan fejlett gazdasággal ren­delkező kapitalista országénak, mint Franciaország. — Iparunkkal együtt nőtt szám­belileg és fejlődött öntudatban munkásosztályunk éj műszaki­gazdasági értelmiségünk. Az el­múlt négy esztendő alatt mun­kásosztályunk 300.000 fővel nőtt meg, ami azt jelenti, hogy 1949 óta nyolc akkora város lakossá­gát szívta fel magába iparunk, mint amekkora Szolnok városa. A dolgozó nők száma ezalatt az idő alatt 140.000 fővel emelkedett. Tízezrekkel szaporodott a mii­az elmúlt választások óta. — Hatalmas változáson ment keresztül a múlt választások óta mezőgazdaságmik is. Jelenleg me­zőgazdaságunk közel 40 százaléka szocialista mezőgazdaság: terme­lőszövetkezet vagy állami gazda­ság. Gerő elv társ ezután arról bér szélt, hogy a tavalyi rendkívül kedvezőtlen időjárás kétségtele­nül okozott és okoz nehézségeket. De a fagy és szárazság ellenére fejlődésünk töretlenül ível felfelé! — A rendkívül gyenge lakar- mánytermés ellenére állatállomá­nyunk az elmúlt év óla nemcsak, hogy nem csökkent, hanem to­vább növekedett. A nehézségeken átsegített bennünket népi demok­ratikus rendünk és népköztársa­ságunk kormányának, pártunk­nak előrelátása és a nehéz hely­zetnek megfelelő átgondolt in­tézkedéseik. És segíte.tt rajtunk nagy barátmik és szövetségesünk, a Szovjetunió, amelytől nagy- mennyiségű lavaszibúza-vetőma- got, takarmányt, vetőburgonyát kaptunk jórészt hitelbe. És segít­séget kaptunk másik barátunktól is, a nagy Kínai Népköztársaság­tól, amely ugyancsak takarmány­gabonával segített ki bennünket. — A mullévi hosszantartó erős fagyok és a szokatlan szárazság kétségkívül okoztak nehézségeket parasztságunknak és itt-olt érez­tették és éreztetik hatásukat köz­ellátásunkban is. Die a próbát ki­áltottuk! A tavaszi szántás-vetés zömét elvégeztük! Közellátásun­kat az új termésig és azutánra is biztosítottuk! A nehezén már túl vagyunk. Egyébként is, aho­gyan Rákosi elv társ 1946 leg­elején, a legszörnyűbb pénzrom­lás és nyomorúság idején, az őt jellemző törhetetlen optimizmus­sal mondotta, az aratás nálunk bizonyos értelemben februárban kezdődik, mert akkor már kezde­nek tojni a tyúkok. Most pedig, elv társak, nem februárban, ha­nem már májusban vagyunk. Most van szilárd forintunk! Van­nak jelentős tartalékaink! Egész népgazdaságunk hasonlíthatatla­nul erősebb, szervezettebb, fejlet­tebb most, mint akár csak négy évvel ezelőtt is volt. — Nagy eredményeink mellett nem feledkezhetünk meg arról, hogy vannak még nehézségeink, vannak még bajaink, hogy még távolról sem számoltuk fel tel jes egészében a múlt átkos örök­ségét. De vannak nálunk olyan türelmetlen emberek is, akik ne­hezen <_ értik meg, hogy néhány esztendő alatt nem tehettük Ma­gyarországot tejjel-mézzel folyó Kánaánná. Vannak, akik elfelejtik, hogy még alig néhány évvel ezelőtt munkanélküliség és nyomor volt a dolgozók osztályrésze ebben az országban! A türe/metlenség nem rossz dolog, ha nagyobb erőfeszí­tésre, szorgalmas munkára, kemé­nyebb küzde'emre ösztönöz. Mi hí­vei vagyunk az ilyen türelmetlen­ségnek, mert ez előrevisz bennün­ket! De nem vagyunk hívei annak a türelmetlenségnek, amely leki- csiny li eddigi hatalmas eredmé nyelüket s ezzel kissebbiti saját népünk, munkásosztály unk érde­meit! Aki türelmetlen, aki azt akarja, hogy több és olcsóbb legyen lt ruha, a cipő, még több kerékpárt, motorkerékpárt, rádiót, bútort stb. vásárolhassanak a dolgozók, az fog­ja meg a dolog végét, segítsen töb­bet, jobbat, olcsóbban termelni! Csakis ezen az úton biztosíthatjuk további felemelkedésünket! Gerő elvtárs ezután arról beszélt: szükséges, hogy a választási ‘bé keverseny lángja még magasabbra lobogjon és segítségével újabb és újabb termelési győzelmeket aras­sunk; hogy ennek eredményeként sikerrel teljesítsük első félévi ter­vünket, s ezzel megvessük az egész 1953. évi terv sikeres teljesítésé­nek alapját. Szükséges, hogy min­denki hiánytalanul teljesítse köte Iezettségót a nép állama iránt, rneW-az- állam akkor-adhat Wind többet a népnek, ha mindenki meg­adja az államnak azt, ami neki jár. A nemzetközi helyzetről szólva Gerő elvtárs ezeket mondotta.: — Pártunk és kormányunk poli­tikája következetes békepolitika! Sztálin elvtárs tanításához hívem, mi mindig azt vallottuk és vall­juk, hogy különféle társadalmi rendszerek békésen meglehetnek egymásmellett, sőt gazdaságilag együttműködhetnek egymásra!, ha mindkét oldalon megvan a hajlan­dóság és az akarat az együttműkö­désié. Ami a 800 milliós léke tá­bort illeti, élén a Szovjetunióval, ez a hajlandóság, ez a készség mindig megvolt és most is megvan. Meg­volt ós megvan nálunk, a mi kor­mányunknál is, a mi népi demokra­tikus koralányunknál is. Nálunk, ugyanúgy, mint a Szovjetunióban és a népi demokratikus országok­ban, nincsenek ágyúgyárosok, mil­liomos kapitalisták, bankárok, akik megszedhették magukat egy hábo­rún. Nálunk a gyárak1, a bányák, a bankok, a közlekedés, a termelcesz- közök zöme a nép tulajdonában 'van s a nép nem rombolni, hanem továbbépíteni, fejleszteni akarja ezt a hatalmas nemzeti vagyont saját maga és gyermeke: javára. Mi kö­vetkezetesen küzdünk a béke fenn­tartásáért! — Az egész világon nagy vissz­hangot keltett a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökének, Ma'enkov olvtársnak a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésén elhangzott ama ki­jelentére, hogy je’euleg a Szovjet­uniónak nincsenek egyetlen állam­mal sem, beleértve az Amerikai Egyesült Államokat is, olyan v.tár kérdései, amelyeket ne lehetne, bé­kés úton, tárgyalások útján ren­dezni. Valamennyien nagy megelé­gedettséggel olvastuk a «Piavda» válaszcikkét Eisenhower amerikai köztársasági elnök beszédére, ame­lyet a magyar sajtó Eisenhoryer beszédével együtt, teljes szövegében Május 5. — a Bolsevik Sajtó Napja A forradalom előtti Oroszországban az újságok kilencven szá­zaléka orosz nyelven jelent meg. 1913-ban az újságok csak 24 nyel­ven jelentek meg, kilenc külföldi nyelvet is beleértve. A Szovjet­unióban ma már az újságok 119 nyelven jelennek meg, a köztársa­sági, területi és kerületi újságokat többségükben a lakosság anya- nyelvén Írják. Különösen gyors ütemben nő a központi lapok száma. így pél- dánL a »Pravda« és a »Komszomol s zk aj a« Pravda« példányszáma az 1939 es évhez viszonyítva csaknem kétszeresére emelkedett. A lapok különösen nagy figyelmet szentelnek az olvasókkal v aló kapcsolat mégszilárditására. A Kommunista Párt XIX. kongresszu­sát megelőző napokban a »Pravda« több mint 12.000 levelet kapott az ország minden részéből. A szovjet emberek a sajtóban saját ér­dekeik kifejezőjét látják és ezért fordulnak leveleikkel, legkülönbö­zőbb kérdéseikkel a lapokhoz. A Szovjetunióban jelenleg 8195 újságot adnak ki, amelyeknek pél­dányszámú eléri a 39.8 milliót. A képen: Alá Szitnyikova jskoláslány, a »Komszoxilolszkaja Pravda« előfizetője lakására kézbesítik az újságot. Választási nagygyűlések megyénkben Május 10-ón : Békéscsabán Szobák András; Orosházán Keleti Ferenc; Vésztőn Nagy Antal; Okúnyban Kláriké Mátyás; Gyomán Blahut János; Né (egyházán- Borbély - Mihályi Nagyszénáson Liplák Jánosné; Békéssámsonban Nagy Károly; Tótkomlóson Molcsán János elvtárs tart választási nagygyű­lést. t, Slnt-t» Helyi választási gyűlések: Kaszaper Ma gy a rb áll hegyes Dombiratos Végegyháza í?ark ad kérész túr Magyardom begyháza Puszlaszentctornya Lőkösháza Szabadkígyós. Rardoskút Bélmegyer Zsadány Ref-kovácsháza Nagybánhegyes Mcdgyesbodzás Mezőgyán közölt. Népünk szolidáris a Szov­jetunió álláspontjával a nemzetközi helyzet kérdésében, egyetért ezzel az állásponttal és minden erejéből támogatja a Szovjetunió fáradozá­sát a vitás kérdések békés rende­zése, a világ békéjének megszilár­dítása érdekében. Ami a mi állás­pontunkat ebben a kérdésben illeti, ezt világosan és határozottan kife­jezésre juttatta a «Szabad Nép» áp­rilis 27-i vezércikke, melynek cí­me: «A nemzetközi helyzet és a magyar népi demokrácia». Ehhez az állásponthoz nincsen hozzátenniva- lónk. Álláspontunk lényege, ame­lyet egyébként nem először szöge­zünk le, az, hogy mi békében aka­runk élni, kereskedelmi-gazdasági kapcsolatokat akarunk fenntartani kivétel nélkül minden országgal, feltéve, hogy ezek az országok nem akarnak beleavatkozni a mi béli­ügyeinkbe. Ami bennünket illet, mi természetesen nem akarunk bele­avatkozni és nem avatkozunk bele egyetlen ország belső ügyeibe sem! — Ez világos, kézenfekvő állás­pont! Mégis vannak olyan nyugati körök, amelyek ezt a világos, ké­zenfekvő álláspontot nem akarják tudomásul venni. Folytatni szeret­nék az elmúlt években kudarcot vallott beavatkozási politikájukat országúnk belüg-yeifce- Mi nem va­gyunk nagy ország! Nem csörte­tünk kardot! Néphadseregünk erős, jól felszerelt hadsereg, de ez a hadsereg kizárólag hazánk, békénk biztonságának védelmét szolgálja, nem támadó célokat. Soha még nem támaszkodott annyira egész népünk bizalmára rendszer Magyarorszá­gon, ahogyan a népi demokratikus rendszerünk támaszkodik! Soha még nem állott annyira egységeden né­pünk egy kormány mögött, mint ahogyan áll ma az egész magyar nép népköztársaságunk kormánya, Rákosi Mátyás kormánya mögött! Ezt mindenkinek, akit illet, tudo­másul kell vennie, határúinkon túl is. — A május 17-én megtartandó választások be fogják bizonyítani, be kell, hogy bizonyítsák ezt az igazságot a vakoknak és süketeknek is! Ezért kell mindent elkövetnünk, hogy május 17-én az összes válasz­tók, mind egy szálig, az urnák elé járuljanak és a függetlensági nép­front jelöltjeire adják szavazatu­kat! Ezért kell mindenkit felvilá­gosítanunk, liogy május 17-én a függetlenségi népfrontra szavazni azt jelenti, hogy ország-világ e’őtt kinyilvánít j uk akaratunkat pro- grammunk megvalósítására. Annak a pregramnruak a megvalósítására, amelyet a Magyar- Függetlenségi Népfront választási felhívása négy rövid szóban foglalt össze: béke, munka, jólét, felemelkedés! — Előre a Magyai- Függet'enségí Népfront győzelméért! — Éljen győzelmeink szervezője, a Magyar Dolgozók Pártja! — Éljen a magyar nép szeretett vezére, Rákosi -Mátyás elvtársi Hosszú-hosszú percekig viharzik a taps. A nagygyűlés részvevői, akiknek tapsa, éljenzése, lelkese­dése az egész gyűlés alatt betöltötte Szolnok nagy terét — most határ­talan lelkesedéssel éltetik pártun­kat, forrón szeretett Rákosi elv tár­sunkat, Gerő elvtársat, ünnepük a közelgő választásokat.

Next

/
Thumbnails
Contents