Viharsarok népe, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1953-05-12 / 109. szám
4 l D.'ti tikiijits 12, kedd Rákost Mátyás elvtárs beszéde a budapesti választási nagygyűlésen (Folytatás a 3. oldalról.) milliárd dollárral cselt a részvények érieké. Az amerikai tőkés lapok valóságos e békepánikról» írlak. «Mi lesz, ha kitör a béke», ilyen címmel cikkeznek a lapok. (Nagy derültség.) A halálgyárosok a béke létrejöttét ugyanolyan szerencsétlenségnek tartják, mint munkásember a háború kitörését. A lények tehát azt mutatják, hogy a tőkés országok gazdasági vezetői nem nagyon óhajtanak békés fogyasztási cikkeket gyártani gyilkos hadiszerszámok helyeit. Ellenkezőleg. Megvannak lelten ve, hogy a koreai béke lél- rejölte leapasztja jövedelmük véres forrását. Eisenhower beszéde óla az Egyesült Államok egyikmásik politikusa új, uszító, kard- csörtető szónoklatot tartott, ami arra mulat, hogy nem akar számolni a nép és az egész világ békevágyával. Nem kétséges viszont, hogy maga az amerikai nép zöme a koreai háború békés befejezését követeli. Az angol tőkések folyóirata, az «Economist» ez év május másodiki számában például megállapítja, hogy az amerikai közvélemény soha még nem várta úgy a koreai fegyver- szüineli tárgyalások békés és sikeres befejezését, mint ma. A népek békevágyának növekedését mutatja, hogy ma már a tőkés országok lapjainak hasábjain is egyre gyakrabban olvashatunk olyan kijelentéseket, amelyeket egy-két hónappal ezelőtt hiába kerestünk volna. Anglia legnagyobb polgári lapja, a négymilliós példánybaji megjelenő «Daily Express») a «Pravda» vezércikkével kapcsolatban például azt írta: «Minden nép szenvedélyesen állítja a békét, de állandóan növekednek a kétetyek, vájjon a nyugati, főként az amerikai politikusok viselkedése és beszéde a Szovjetunióval való ellentétek elhárításához vezetnek-e. Állandóan erősödik az a félelem, hogy ezek a politikusok nem ápolják, hanem földbe tiporják a béke zsenge hajtását». Sokasodnak tehát a jelek, melyek mutatják, hogy egyre nehezebb folytatni azt a régi imperialista taktikát, amely békéről beszél, de háborút készít elő. Egyre szaporodnak a tőkés országokban is azok a hangok, amelyek vezetőiktől «ügyes fogások», «sikerült trükkök» helyett tetteket várnak a beke kérdésében. Egy sor választás, amely az utóbbi hetekben zajlott le, ugyancsak azt mutatja, hogy a tömegek békevágya fokozódott. Japanban a választásokon megbukott az a kormány, amely a felfegyverzést képviselte. Dániában kisebbségbe került az a kormány, amely az amerikai bombázók szamara repülőtereket akart engedélyezni. A francia községi választásokból a kommunista párt került ki győztesen (Nagy taps. cÉljen Thorez! »-kiáltások.) s o most Franciaország első pártja: azok a pártok, amelyek a felfegyverzést hirdették, vesztettek. Az a hosszú huzavona, amely Nyugat- Német országban a felfegyverzés kérdésében tapasztalható, ugyancsak a nyugatnémet tömegek növekvő békevágyóra és ellenállóijára mutat. összefoglalva megállapítható, hogy a béke híveinek tábora az utolsó hetekben, hála a Szovjetunió szívós, következetes, faradhatatlan béketörekvéseinek, megerősödött. Erősödött az a remény is, hogy a békét követelő százmilliók nyomása vissza tudja szorítani azokat, akik a hidegháborút szítják, vagy új háborúra spekulálnak. Mit tehetünk mi, magyar dolgozók a béke megvédésének ügyéért, a béketábor erejének további növeléséért? Hogyan járulhatunk legjobban hozzá, hogy a béke táborának reánkbízott szakaszát legeredményesebben megőrizhessük? A béke megvédésének nálunk mindenki közvetlenül harcosa, aki jól végzi munkáját. A május 1-i felvonulásokon ezrével vittek dolgozóink ilyen feliratú táblákat: «150 százalékos teljesítményemmel védem a békét!», «220 százalékos teljesítménnyel harcolok a békéért!» E feliratok mutatják, hogy dolgozó népünk tudja, hogy jó munkával nemcsak a saját életszínvonalát emeli, nemcsak hazájának fejlődését és jólétét mozdítja elő, de egyben erőteljesen támogatja a béke frontját. Mint minden jó ügynél, a béke megvédésénél is egybeesik az egyén érdeke és a haza, az emberiség haladásának nagy kérdése. Mindnyájan aktív harcosaivá válunk békénk megvédésének, amikor a magunk helyén, a magunk posztján jól végezzük munkánkat, teljesítjük és túlteljesítjük hazánk szocialista építésének tervét, éberek vagyunk és határozottan, keményen fellépünk a háborús uszítok ügynökeinek minden megnyilvánulásával szemben. A béke nagy ügyéért dolgozunk, amikor őrködünk ■a népi demokrácia minden vívmánya felett, amikor küzdünk a fegyelmezetlenség, a pazarlás ellen, a szájtátiság megnyilvánulásaival szemben. Harcolunk a békéért, amikor még szorosabbra vonjuk az őszinte, baráti viszonyt felszabadítónkkal, a hatalmas Szovjetunióval, a testvéri népi demokráciák országaival, az egész világot átfogó sokszázmilliós béketábor minden hű katonájával. A népfrontválasztás is a békeharc nagy csatája. E választáson nemcsak a hazánk további felemelkedését és felvirágzását célzó nagy alkotások, a második ötéves terv hatalmas célkitűzései mellett állunk ki. A választás egyben népszavazás is a legfontosabb célkitűzés, a béke megvédése mellett. Ezért a május 17-i választás nemcsak a dolgozó magyar nép belső ügye, de rendkívül nagy nemzetközi jelentősége is van, elsősorban a béketábor megerősödése szempontjából. Az ellenség a legnagyobb figyelemmel, árgus szemmel kísérte eddig is ennek a választásnak előkészületeit. Még jobban figyeli magát a választást, és a szavazás menetéből, számaiból, mint nyitott könyvből fog olvasni. Ha dolgozó népünk zárt sorokban, lelkesen vonul fel a függetlenségi népfront zászlaja alatt, ha egy- emberként szavaz le jobb, szocialista jövőnk és a béke megvédésének nagy ügye mellett, úgy ez újabb győzelmünket és az ellenség súlyos vereségét jelenti. (Felkiáltások: «Békét akarunk — Rá-' kosira szavazunk!») E győzelem új erőt ad a béketábor katonáinak itthon és szerte a világon. A magyar nép a választás napján ezt is tartsa szem előtt. Erre gondoljanak a magyar anyák, a magyar nők, béketáborunk e hű, \Hka\&a\úk Héfve Rákosi elvtárs szavai űjabb erőt adnak a további munkához Gyorsan tarjodt a hír a kétegv- házi Széchenyi utcában: Csobánék rádiót ljpznak a gépállomástól. Az udvaron szerelik fel. Menjünk, hallgassuk meg Rákosi elvtársat — mondották az utcabeliek, ösz- sze is jöttek vagy 22-on a szomszédokból vasárnap este. Kinn az udvaron ülték körül a rádiót. A gépállomás dolgozói közül is voltak ott, de nagyrészt egyénileg dolgozó parasztok. Ott volt Csobániknál rádiót hallgatni depute György, is, a gépállomás fiatal traktorig táj a. Nyolc óra előtt ő is vidáman beszélgetett, lian- curozott a többi fiatallal. De, amikor a rádió bemondta, hogy helyszíni közvetítés következik, mindenki elhallgatott. Jepure György Is úgy figyelt minden szóra, hiszen nem akarta, hogy egyetlen szó is elterülje a figyelmét. De ami- mikor Rákosi efvtárs arról beszélt, hogy üdvözli az új szavazókat, a 18 éves fiatalokat, nem tudta meg- düni szó nélkül. Odasúgta a mel lette ülőnek: — hallottad, minket üdvözölt Rákosi elvtárs. Jepure György, a gépállomás egyik fiatal dolgozója. Alig 20 éves. Jepure elvtárs büszke arra, hjgy ő is szavazhat. Nagy dolog is ez, hiszen fiatal még, de tőle is megkérdik, néki is beleszólása van az ország dolgaiba. Úgy is készül erre a napra, mint nagy ünnepre. Nagy ünnepié pedig »csak Jobb munkával készülhet eredményesen. Még a matt hónapban vállalást tett, mint brigádvezető, hogy a brigádja tervét választásokig H>0 százalékra teljesiti. A vállalásukat május 11-ig 189.1 százalékra tcljsortették. Nyolc hónappal ezelőtt a gépállomás kommunistái párttitkáraak választották meg. Komoly feladat ez, de Jepure efvtárs megállta helyét a munkában. Növeli, tanítja nemcsak a brigád tagjait, hanem a gépállomás többi dolgozóját is. Szereti a gépet, szereti munkáját. S úgy mondja, Rákosi elviére szavai a további munkához újabb erőt és lendületet adnak. Rákosi elvtárs beszéde a boldog jövő képét rajzolta elénk (Szeghalmi járási tudódlónktól): Vasárnap este feszült figyelemmel várakoztunk a rádió körül a körösladánvi Ombódi Ferencék lakásán. Mindenki az óra mulatóját figyelte. Izgalom töltött el bennünket, amikor elérte a nyolcat: Vájjon miről beszél majd nekünk Rákosi elvtársi Szinte olt éreztük magunkat a budapesti Kossuth-téren az éljenzők közölt, magunk elé képzeltük drága apánkat Rákosi elvtársat... Rákosi elvtárs beszél I ____________________! menynyien saját életünkre gondolunk. Amikor Rákosi elv társ arról beszélt, hogy az ifjúságnak falun legalább az általános iskola nyolc osztályát, városban pedig legalább a középiskolát kell elvégeznie, az idősebbek saját fiatal életükre gondoltak: bizony erről még álmodni sem lehetett. A boldog jövő képe rajzolódott ki előttünk, a lények és számok, tükrében saját magára gondol az A népnevelők minden dolgozóval ismertessék Rákosi elvtárs beszédét Mjegyöszerfo nagy érjteMődéSsei hallgatták dolgozóink Rákosi, elvtárs beszédét. Sokat meríthetnek belőle népnevelőink, sőt kell is, hogy niériű-éffek, hiszen ez a nagyjelentőségű beszéd nemcsak a választásokig ad a népnevelőiének útmutatást, hanem hosszú, nagyon hosszú ideig. . A tegnapi nap folyamán megveszerte rendkívüli népnevelőérte- kezleteten, szeminárium formájában beszélték meg a népnevelők Rákosi elvtáis beszédét. Ezekem az értekezleteken három főcsoportban tárgyalták mag a beszédet. 1. Az 1949 es választás óta eltelt idő, s ezen belül hogyan változott meg a Népfront jellege, a célkitűzéseit hogyan, valósította meg. 2. A nemzetközi helyzet alakulása. A nemzetközi demokratikus erők összefogása, a béteharc erősödése. 3. A második ötéves terv célkitűzései. A mai napon a kisgyűlós anyaga is Rákosi elvtárs nagyjelentőségű beszédét foglalja magába. A kisgyűíébak tartása a maa nap befejeződik. A népnevelőmunka további részét az egyéni beszélgetés teli, hogy képezze. A népnevelők egyéni beszélgetéssel minden dolgozót segítsenek ahhoz, hogy jói megértsék Rákosi elvtárs beszédét. Mindegyik tudja, milyen feladatot kell elvégezni. Hiszen nincs olyan ember, akinek a megváltozott életéről, jövőjéről ne beszélt volna Rákosi elvtárs. Éppen ezért a továbbiakban a Tétegagitáoió a népnevelők mindennapi legfontosabb munkája legyen. Megváltozott a munkás- osztály helyzete, örökre eltűnt a munkanélküliség réme, a Horthy - ídők hárommillió koldusa, megszűntek a köpködők az emberpiaoon, — ahogyan ezt Rákosi elvtárs jellemezte. Ma már nagy nehézségekbe, ütközik az új munkások toborzása. Megnőtt a munkásesztáy öntudata, szaktudása. Ennek egyik bizonyítéka a 7Ö.000 sztahanovista. A parasztság között is hatalmas változás történt rövid pár esztendő alatt. Napról-napra többen és többen térnek rá a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára. De megváltozott a régi értelmiség viszonya is népi demokráciánkhoz. Az új értelmiség már a dolgozó nép fiai, tudásukat a szocializmus építésére fordítják. Erről a megváltozott életről beszéljenek a népneve*- lök. A népnevelők akkor végeznek jó munkát, ha május 17-ig, a választások napjáig legalább kétszer elbeszélgetnek a hozzájuk beosztott dolgozókkal, hogy azok valóban meggyőződéssel szavazzanak a Függetlenségi Népfrontra. Ez a nagyjelentőségű beszéd is mélyítse megyénk dolgozóiban azt a nagy szeretetek amelyet Rákosi elvtárs iránt érzünk. Sokat vár Rákosi elvtárs Békés megye dolgozóitól, azért is vállalta el a megye listavezetését. A hátralévő napokban fokozottabb munka hárul a népnevelőkre. Nagy megbízatás élte ölet: Rákosi elvtárs szavait viszik a dolgozók közé. A május 17-i népfrontváLasztáa is a békeharc nagy csatája. A mi győzelmünk új erőt ad a béketábor katonáinak itthon és szer e a világon. ember, hogy senki volt a múltban és ma már minden. Szívünket forróság löllötte el, amikor Budapest munkásai egyember- ként kiáltották: «Békét akarunk, Rákosira szavazunk!» Meg is vitattuk a rádióközvetí- lés után Rákosi beszédét. Ombódi elvlárs igen, nagy erednie- ilt. Körösi ad ány- kastély helyén az ifjúság, község elvlárs arról szólt oyeink vannak ban is. A grófi szép iskolát kapott Meg aztán szövetkezeti lettünk. Gépállomásunk van, mely sok körösladányi dolgozónak ad munkát és megkönnyíti a parasztság életét. Ombódiék szomszédja arról beszélt, hogy a tavalyi aszályos esztendő okozta nellézségeken uioit is. lehetne könnyíteni, ha éberebbek lennénk. Mert nálunk is vannak olyanok, mint a füzesgyarmati Bruderman Károlyué, aki műidig sorbaállt a kenyérért és elégedetlenséget szított, ugyanakkor tele volt a kamrája élelemmel és vagy három kilónyi különböző aranyneműt halmozott fel. Ezért nálunk is le kell leplezni az ilyen elemeket. hogy milyen káros ha a ternve- meg| Arról is szó volt, kihatása van annali lőcsoporlolc fejlesztésénél sértjük az önkéntességet és bizonyos kényszerítő eszközöket alkalmaznak egyesekkel szemben. Ennek következménye az is, hogy az ilyenek azlán nem járnak ki dolgozni, nem végzik cl rendesen a munkájukat a tsz-ben, mert nem érzik még magukénak. S ez a munkafegyelmet lazítja. Ez pedig a terméshozam növelésének a rovására megy, ami csökkenti a tsz dolgozóinak a jövedelmét. s vala- tneny- nyien éreztük, hogy Rákosi elvtárs testedé nlán erősebbek lettünk, biztosabban nézünk a jövőbe. A résztvevők valamennyien azzal távoztak el Ombódiék lakásáról; ennek a jövőnek a felépítéséhez úgy is hozzájárulnak, hogy vasárnap leadják szavazatukat a Magyar Függetlenségi Népfrontra. Molnár Gyula Késő éjszakába nyúlt a beszélgetés lelkes katonái, akik annyit szenvedtek a háborútól s minden áldozatra készek a béke megvédéséért. A mi elemünk a teremtő béke! (Nagy taps.) A mi hazánk a béke országa! A magyar nép a béke népe! («Harcolunk a békéért», «Békét akarunk — a népfrontra szavazunk »-kiáltások.) Ezért nyilvánítsa ki szavazatával egységesen, elszántan az egész nemzet azt az akaratát, hogy tántoríthatatlanul halad tovább a béke megvédésének, jobb jö- vőnknek szocialista útján. Azon az úton, melyret eddig is követett és amelynek annyi eredményét köszönheti. Legyen e választás békés, szocialista fejlődésünk új határköve, új győzelmek, új sikerek, új virágzás forrása! (Percekig tartó, viharos taps. Zúg végig a Kossuth-téren a kiáltás: «Békét akarunk — a népfrontra szavazunk!», «Hurrái Hurrá!», «Éljen Rákosii Éljen Rákosi! Hurrá! Hurrá!») /
