Viharsarok népe, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1953-05-12 / 109. szám
Védd a békét, népünk hatalmát, hazánk függetlenségét! - Szavazz a Népfrontra ! „A felszabadulás után tudtam meg, milyen jó dolgozó embernek lenni“ Seres András, a gyulai állami gazdaságban mint sertéstenyésztő dolgozik. A múltban cseléd volt és számtalan esetben az elkeseredés lett rajta úrrá s ilyen esetben még az életéről is szívesen lemondott volna, hogy megszabaduljon a nyomorúságtól. Seres András párlonkívüli dolgozó ma örömmel számol be arról, hogy fia az állami gazdaság egyik legjobb tehenésze, akit jó munkájáért az elmúlt hetekben 100 forint jutalomban részesítettek s a Miniszter elvtárs is táviratban üdvözölte. — Rákosi elvtárs beszéde után ágy érzem, milyen jó volna, ha nem 50 esztendős, hanem csak 20 éves lennék. Arra a kérdésre, hogy miért szeretne 20 éves lenni, azt válaszolja: — Csak a felszabadulás után ismertem meg azt, hogy milyen jó a dolgozó embernek élni. Iia akarok, újságot olvasok, ha akarok, könyvet olvasok, ha beteg vagyok, orvoshoz fordulok, ahol emberhez méltóan kezelnek. A múltban, mint <seléd mikor orvoshoz fordultam, aszpirint, vagy ricinusolajat írt az orvos. Most pedig azon gondolkozom, van egy pár rossz fogam és elmegyek, megcsináltatom, mert a társadalombiztosítás ezt is lehetővé teszi. Rákosi elvtárs a dolgozók életszínvonalának emelkedéséről is beszélt. Erről is tudok beszélni. A múltban sem nekem, sem családomnak nem volt megfelelő ruhája, nemhogy felső ruhát tudtunk volna a hét végén, vagy ünnepnapon váltani, de még a fehérneműt is csak olyan formán, hogy szombaton este, vagy vasárnap* reggel kimosta a feleségem s alig győztük várni, hogy megszáradjon, mert bizony kellemetlen érzés volt az, amikor az ember mezítelenül kun csörgött. Ma pedig van külön munkaruhám, van hétköznapi ruháin és van ünneplő ruhám is. Rákosi elvtárs vasárnapi beszédét én is meghallgattam a rádióban, így közvetlen tőle tudtam meg, milyen nagy célkitűzéseink vannak és azt is, hogy a jövőben még példamutatóbb, még helytállóbb munkát kell végeznie minden dolgozónak. A választási békeversenyre íel- ajánlLuk mi, sertéstenyésztők, hogy három kiló súlygyarapodást érünk el. Ezzel szemben nem három, hanem hétkilós átlagot tudtunk ezideig elérni. A jövőben pedig még odaadóbban dolgozom én magam is, hogy ezt az eredményt minél tovább tudjuk fokozni és még nagyobb megbecsülést tudjak munkámon keresztül szerezni. Ragyogó jöv&nkre szavasunk »Romok helyén virágzó ország, urak országából a dolgozók hazája lett Magyarország« — mondotta Rákosi Mátyás elvtárs. Valóban így is van. Bebizonyosodott, hogy a párt szavára építeni lehet. Mi fiatalok tudjuk azt, hogy kinek köszönhetjük szabadságunkat, örökké összeforrott drága Sztálin elvtárs és a szovjet nép nevével ifjú szivünk. Példaképül választjuk a harcokban megedzett hős Komszomolt s következetesen harcolunk a béke megvédéséért. «•-te -«o or>n?jJS<í Orsüáffsxcrtc megalakultak a SBuavazatszedő bizottságok lU*n Szombaton és vasárnap az egész oi szagban megalakultak a szavazatszedő bizottságok. Ezek tagjai a végrehajtóbizottságok elnökei előtt letették a törvényben előirt esküt. Sűkezer szavazatszedőbízott- sági tag — a. dolgozók legjobbjai — fogadalmat tett arra, hogy őrködik a szavazás tisztaságán és a törvényesség betartásán. Az eskütétel után megválasztották' a szavazatszedő bizottságok elnökét és elnökhelyettesét. A szavazatszedőbizottságok elnökei a bizottságok tagjaival inog beszé’ték á szavazással kapcsolatos feladatokat. Ebinek keletében ismertették és szemléltetően bemutatták azokat a nyomtatványokat, amelyeket a bizottsági tagoknak a szavazás napján használni kell. Nagyobb városokban, ahol sok gzava- zatszedő bizottsági tag gyűlt össze, nagyított rajzokon mutatták be a különböző nyomtatványokat. A szavazatezedő bizottságok megalakulása mindenütt lelkes hangulatban zajlott le és visszatükrözte azt, hogy a szavazatszedő bizottságok tagjai mindent el fognak követni a szavazás zökkenőmentes és zavartalan lebonyolítása érdekében. Egész népünk lüktető erejét és a jövőbe vetett hitét tükrözik ötéves tervünk eddigi eiedményei. Most választás előtt állunk. Alkotmányunk megadta minden 18 évet betöltő becsületes nőnek és férfinek a szavazati, jogát. 1953 május 17-én lesz élelem egyik legezabb napja^ Először fogok a eza-vazouma elé lépni és szavazni. Jeteifeg a szeghalmi azakéiettségis tanfolyamon az erdész-osztály egyik kitűnőrendű hallgatója vagyok. Érzem azt, hogy mit köszönhetek a magyar népnek a pártnak és bölcs vezérünknek drága édesapánknak, Rákosi eív- táá’kfiák.1 Az,' fiógy" fél Jeten ingyen tanulhatok, ösztöndíjat kapok e, velem Bjgyutt száz és azaz elvtárs élvezi ezeket a lehetőségeket, az nem véletlen! Ránk, fiatalokra számit a párt), a dolgozó (nép & -mi ezt további jótanulással, jó népnevelőmunkával1 és szavazatunkkal akadjuk meghálálni pártunknak és kormányunknak. DISZ-fiatalok, ifjúmunkások, tanulók tegyünk azon, hogy egy emberként adjuk le szavazatunkat a Népfront jelöltjeire, a mi jelöltjeinkre, szeretett vezérünkre, Rákosi Mátyás elvtársin. Ka~inci Ferenc Szeghalom, Agrárszak. Kollégium. Harcoljunk új sikerekért a begyűjtésben is álasztásra készül hazánk minden becsületes dolgozója. Szabad országban választja meg képviselőjét. Dolgozó népünk a hosszú hetek előkészületeiben, a választási béheliarcban igyekszik megmutatni egységét, erejét ésösz- seefoxrotteágát pártjával, államával. A választási bekeverseny lendülete mindinkább átterjed dolgozó parasztságunkra is. Dolgozó parasztságunk érzi, mit jelent iaz, hogy három millió koldus országából virágzó mezőgazdasággal rendelkező országot építünk, hogy eltűnt a caendőrszuiony, a munkanélküliség térne. Ezt az érzést tettekkel is igyekszik kifejezésre juttatni azzal is, hogy az ál iám iránti kötelezettségét maradéktalanul teljeúti. A választási békieveiisetnyhalí megyénkben Hu nya község dolgozói csatlakoztak elsőnek, e a hunyai dolgozók versenyre szólították megyénk valamennyi dolgozó parasztját. Ehhez a felhíváshoz 52 község csatlakozott, ennek az 52 községnek dolgozó pararztiága tettekkel akarja kiérdemelni azt a nagy kitüntetést, hogy Rákosj elvfcár» megyénk listavezetője lett. A választási béke« tersen y jelentőségét -megyénk területén már 792-t dolgozó paraszt értette meg, akik közül 4980 már teljesítette is vállalását. Ez a szám azonban a m-egye dolgozóinak számához viszonyítva e’eayészően kevés. • Megyénknek igen komoly adósságai vannak a beadásban, sürgősen meg l eli javítanunk tehát munkánkat. A választás napjától alig egy hét válasjít *4 beiaiüufcat, úgyi.kaÜ műnk ónkat. iV^gWVb. bőgte JteSóÁR1! jobb eredményeket érjen el, hiszen jelenleg is csak a 12. helyen, vagyunk az országos begyűjtési ver- eavten. Most közretlé lül a választási harc utolsó szakaszában, május 10—16 között, begyűjtési belet rendezünk. Ezen a héten el kell érnünk azt, hogy dolgozó paraszt dolgozó paraszttal, utca utcával, dűlő dűlővel versenyezzen, hogy a választást talapján büszkén állhassunk a szavazó- urnák elé és jelenthessük; nincs már hátralékunk. Il-ogy ezt elérhessük, ennék érdekében ki kell bővíteni állandóbizottságainlv áktiva- hálózatát, hogy legalább minded 8—10 dolgozó paraszttal állandóan egy aktíva foglalkozzon. M •g' kell javítanunk a szem lőtte, ő agitáeiót, hisz© í a verseny értékelése, az eiedményejfe nyilvánosságrahozása a legjobb módszere a verseny fejlesztésének, ösztönzője a vállalás teljesítő .ének. Ezen. a. .leróí a meaőkováesházi járásban kell sokat javítani. — Vannak olyan községek, mint Kunágo- ta, Almáskamarás, ahol megvan pgyan a ver; érv tábla, de régi hírek porosodnak rajta. Kövessék az orosházi járás jó példáját, ahol. a »Ludas Matyin« népszerűsítik az eredményei ©., igyehamek a v í .euy- sze-llomet megjavítani. A szarvasi já; árban a kirakatagitáció to it - gével igyekeznek a dolgozó «.a. a tág előtt szemléltetően bemu.at .1, milyen Inadvezmenyeket ad az á- lam a dolgozó parasztságnak (például a kártérítés törlését). i Termelőszövetkíizrteink között is megindult a ve.-sany a, begyűjtési tervei teljesítéséért;. Az e muit hetei alatt termelőezövebkezctíiuk jó szervezőmunkával elérték, hogy tervük teljesítésébe-.! tojásból például hét százalékot javítottak o.el- ményeikea. Ez azonban még nőm ldelégítő. Ahhoz, hegy jobb e:elméiíveket «írjunk el, az is szűk ég©«, hogy községi tan ácsaink keményebben harcoljanak- az ellenség elleti.- Ne tűrjék, hogy a kulák ne teljesítse beadását. Alkalmazzák velük szemben a törvény szigorát. Ebeién vigyázzanak arra is, hogy a kulák ne tudja eldugni a meglévő készletét e így szabotálni a beadás teljesítését. f i te.)v e «H pH A társadalmi ellenőrzés kézé-, . , ■ vJ ; O' </ ■e-rté ő\e. vigyázzunk arra, hogy fejlődésünk ellenségei no tudja» nak felvásárolni. Leplezzék le őket, mint például Orosházán tették a dolgozók, akik I leleplezték Jankó Bálintné orosházi kuliákasszonyt, áld üzérkedés céljából 137 darab tojást akart Szegedre szállítani. A választási békeversenyteu győ-. zeümet akarunk, ne engedjük, hogy a varíeiiyszeltem. elaludjon. A verseny tovább taa-t. Már most fel kell készüljünk arra is, hogy megyénk a gaborabegyüjtéo nagy csatájából győztesen kerüljön ki. Cserei Pákré vereeirvfelelőa, áriné látja a napfényes jöv »A tigr.Äp még gondoktól űzött magyar nép nem reszket többé a betevő falatért, nem ismeri többé a fé ebnet a bizonytalan jövőtől, nyugodtan néz a holnap e é.« (A Magyar Függetle&égt Népfront felhívásából.) Úgy szeretik ezek a gyerekek a tejet, tejfélét, mindennap kell venni valamit, — magyarázza csöndesen Szatmári József né, ahogy a tele kaskából szedi elő a kanna tejet, a kendőbe kötött túrót. Szat- márinó — született Kocka Etel — még .fiatal, alig 23—24 éves. Két barna szemével vidáman, mosolyogva néz. Elrámolt az asztalról, aztán ő is leült. Újra a gyermekekre terelődött a beszélgetés. Csöndesen, de nagyon komolyan beszélt. — Minden édesanya szereti megadni a gyermekeinek azt, amit tud. En is így vagyok vele. Édesanyámtól tanultam. Persze az más volt. Ö saját szájától vonta el a falatot, hogy nekünk enni adjon. Aztán ahogy nőttünk, ki ide, ki oda ment el szolgálni, mert mindég voltak kisebbek, akiket továbbra el kellett tartani. De így volt Szentetomyán másoknál is, ahol hót család volt, mint nálunk. Soha nem felejtem el, mikor egyszer elmentünk anyámmal meglátogatni bátyámat, Misát, aki a vásárhelyi pusztán szolgált. Mikor onyápi meglátta, a sovány, rongyos gyermeket, keservesen sirt. Misa nem akart ott maradni, mert mindég ütötték. Es hogy fájt anyámnak a szive, mikor nem hozhatta el a fiát, pedig tudta, nagyon rossz helyen van, Hiába, idehaza nem volt mit enni. Egy kicsit elhallgatott, majd rövid idő múlva folytatta. Anyám legnagyobb gondja az volt, hogy holnap mit adjon enni. Nagy gond volt ám biztosítani, hogy legyen valami főzni «'aló, só, paprika, ecet, mert ezekre az apróságokra is olyan sok kellett és nekünk mindig olyan kevés1 pénzünk volt. Szegény jó anyám abba öregedett meg korán. Üres kamrából olyan nagy családot bizony nem volt könnyű fenntartani. Uj ruhára nem igen jntott. Az ócska piacon olcsón lehetett kapni, liát onnan vettünk. Vasárnap egy hete idehaza, volt Misának a felesége, — mert ők most Pesten laknak. Misa tűzoltóparancsnok. Kint voltunk anyámék- nál, szóba került, hogy mi venni akarunk sezíont. Anyám mondta is; ha akartok, biztosan lesz is, hiszen van miből. Ök maid őeszel akarnak beruházkodni, amikor meglesz a Szövetkezetben a zárszámadás. A beszélgetést a gyerekek szakították féíbe, hangos kiáltással futottak be édesanyjukhoz. — Jaj, olyan sok baj van. ezekkel a gyerekekkel, pedig Klárika már nagy kislány, négyéves — fordult oda hozzám magyarázóiig. A féljem Józsikát szereti jobban, nem tudom azért, hogy ő a fiú, vagy mert kisebb, de mindég őt veszi elsőnek az ölébe, ha hazajön a munkából. Mondja is: »Ebből a fiúból traktoristát nevelek.« Mert ő az orosházi gépállomáson dolgozik 1950 óta. Este mikor hazajön a munkából s a rádióban jó zene van, még sokszor táncra is perdülnek. 1948 ban kerültem össze férjem mei. Nem mondom, hogy semmi nélkül, mert nekem volt három ruhám, meg egy nagyon rossz nagyhatalom, a férjemnek meg egy öltözet ruhája és szintén ócska nagykabátja volt. Ez volt mindenünk, — ©'neveti magát. Munkája volt a férjemnek, így aztán lett minden. Apránként vettük a bú tort, beruházkodtunk. Tavaly vettünk egy új öltözet ruhát a férjemnek, meg nagykabátot. A gyerekeknek, meg nekem is, ruhát, nagy- kabátot-, cipőt. Még egy kerékpárt is kaptam a férjemtől. Tűzhelyet vettünk meg rádiót, meg apróságokat. Most költöztünk Orosházára Szentetornyáról. Jó, kényelmes lakásunk van. Szegény szüleim egész életükben nem vettek annyi mindent, mint mi az utóbbi négy év alatt. De vannak terveink is — teszi hozzá és mosolyog. Most úgy gondoltam, hogy egy sezlont veszek legelőbb, aztán a gyerekeknek nyári ruhát, szépen berendez zük az új lakásunkat is. Jól keres a férjem, március hónapban például 2600 forintot hozott haza. Mondja is anyám, »neked lányom nem kell megőszülni abba, hogy mit főzz. Nem üres a kamarád.« Hát nem is. Még nem fejeztük be az első ötéves tervet, de már a második ötéves tervről beszélünk. Ennek fénye világit a jelenben és «megmutatja a derűs, napfényes utat a jövőbe. Ebbe a napfénybe lát már bele Szatmári Józsefné is. Lipcsei Mária. Szinészelí a Haladás tsz-ben Aranyat érő zápor portalanitotta az utat az kutobusz előtt, útban a fényesá «Haladás» tsz felél Megérkezésünkkor a nap elő bujt az egyik komor felhő mögül, hogy ragyogással tegye ünnepélyesebbé a falu és a város találkozását* Vidáman szálltunk ki kocsinkból, hogy szivünkre öleljük a föld népét: a tszcs dolgozóit. Eltűnt ebben a kézfogásban minden mondvacsinált különbség, elmosódtak a fogalmak: földmunkás, kultur- munkás, tanító, néző és színész között. Egy volt csak: boldog emberek. Emberek, akik elvettek szabadidejükből egy- egy fél órát, hogy dallal, verssel, zeneszóval megbeszéljék a rájuk váró feladatokat. Választásra készülünk. A felcsattanó lelkes . tapsokból világosan láthattuk, hogy mennyire egyformán gondolkodik fiatal, öreg egyaránt. Okult a múlt példáján és megbecsüli boldog jelenét. Szórakozva tanítottunk és tanultunk. A jól végzett munka biztos tudatával, virágerdőtől övezve tértünk vissza szállásunkra. Hazafelé tovább zengett a dal a Faluszinház szinészbrigádja ajkán: «Választásra készülj hát most falu, város népe. Képviselők munkájával Szilárdul a béke!» Fülöp Kálmán, az Állami Fa;uszinház tagja.
